Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 21., péntek 3. Bányász Rezső államtitkár felszólalása Megyénk képviselői a szünetben Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke elöljáróban hangsúlyozta : társadalmi életünk fejlődésének szép eredményeként most olyan törvény- javaslatot tárgyal az Ország- gyűlés, amelynek legfőbb szándéka, hogy megerősítse az alkotmányban biztosított sajtószabadságot. A sajtó- törvény javaslata ugyanakkor kiegészíti az alkotmányos alapjogot az állampolgároknak a tájékoztatáshoz való jogával, valamint a sajtó dolgozóinak azzal a jogával és kötelességével, hogy felelősen, megbízhatóan — a javaslat szavaival szólva: hitelesen, pontosan és gyorsan — tájékoztassanak a haza és a világ ügyeiről. A továbbiakban arról szólt, hogy történelmünk ritka szép pillanatait — 1848-at és 1919-et — kivéve, a kétszáz éves magyar nyelvű sajtó szinte mindvégig a hatalom fojtásában fuldoklón. Egyebek mellett felidézte, hogy a Horthy-fé- le ellenforradalmi rendszerben a kommunista és minden más baloldali orgánum ellen hadakozva előbb jogszabályok egész sorával, a 30-as évek végétől pedig már fasiszta kötelmekkel szigorították a sajtó helyzetét. — A mai magyar tömegtájékoztatás tisztelettel vallja magát azok örökösének, akik e törvényekkel és a mögöttük álló erőkkel dacolva — nemritkán személyes szabadságukat ás életüket is kockáztatva — őrizték a szavak tisztaságát, a haladás eszméit. Vállaljuk és megőrizzük azok ' örökségét, akik az ellenforradalmi rendszerben a baloldal legális, féllegális vagy illegális sajtójában, a bécsi vagy a moszkvai emigráció sajtójában a szocialista eszmék és általában az igazi demokrácia, a haladás őrzői, hirdetői voltak. Vannak nagy mártírjaink — Somogyi Béla, Bacsó Béla, Bálint György, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre —, akik nem élhették meg a felszabadulás napját. És voltak, akiknek megadatott, hogy a szabad Magyarországért folytatott harcuk után a felszabadult hazát, szocialista építőmunkánkat is szolgálhatták tehetségükkel, tollúkkal. Soha nem feledkezünk meg Komját Irén és Szirmai István, Szakasits Árpád és Mihályfi Ernő és sok más pályatársuk élete példájáról. Emberi-újságírói örökségük, elkötelezettségük és etikai tartásuk, felkészültségük és a szakma iránti alázatuk, valóságkutató kíváncsiságuk és felelősségtudatuk mércéül állítható mai tömegtájékoztatásunk egésze elé. Az államtitkár ezután hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat szelleme és paragrafusai az alkotó emberséget, a humanizmust ás a legszélesebb értelemben vett demokratizmust képviselik Sajtónkat is a szocialista demokrácia fejlesztésének szolgálatára ösztönzik; joggal, hiszen csak megfelelő ismeretekkel rendelkező, jól tájékozott állampolgároktól lehet elvárni, hogy cselekvő alakítói legyenek életünknek, fejlődésünknek, j övünknek. — Nyilvánvaló, hogy a tömegtájékoztatás csak akkor felel meg társadalmi hivatásának, ha rendelkezik a szükséges információkkal, értelmezésük, magyarázatuk képességével. A kormány előtt nem ismeretlen, hogy a sajtótörvény előzetes szakmai vitája során például a felvilágosítási kötelezettségről heves viták alakultak ki. Sokan voltak, akik úgy vélték, hogy ennek törvénybe foglalása kiszolgáltatottá teszi az állami szerveket, intézményeket és vállalatokat, ha — úgymond — a sajtó megkövetelheti az információkat. Az újságírók egy része viszont — korábbi rossz tapasztalataira emlékezve — hajlamos volt korlátozást látni az üzemi-üzleti vagy magántitok elengedhetetlenül szükséges törvényi megfogalmazásában. Számunkra a társadalom közös érdekei mutatják a cselekvés követendő irányát. A nyilvánosság nem öncél, azt az egész nép javára, a közügyek tisztasága, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének érdekében szükséges növelnünk, nem pedig azért, hogy valakinek az egyéni érdeklődését vagy éppenséggel kíváncsiságát elégítsék ki. A felvilágosítási kötelezettség — miként a sajtó- törvény egyetlen más szakasza sem — nem lehet visszaélések forrása. A valódi titkokat a jövőben sem tárhatjuk a világ elé: mindenkor lesznek államunknak olyan tényei, történései, amelyeknek nyilvánosságra hozatala sértené politikai, diplomáciai, gazdasági, egyszóval nemzeti érdekeinket. Ugyanakkor a törvény- javaslat nagy figyelmet fordít arra, hogy az újságírók munkájuk során minél kevesebb akadályba, mesterségesen előidézett, mondvacsinált „titokba" ütközzenek. A kormány már hosz- szú ideje törekszik az államélettel, a belpolitikával, a gazdasági kérdésekkel foglalkozó újságírók teljes körű tájékoztatására; világosan megismerteti a sajtó dolgozóival döntéseinek hátterét, mozgatórugóit és társadalmi szándékait. Hasonló magatartásra buzdította és ösztönzi a kormány az államhatalom és az állam- igazgatás más szerveit, s a helyi népképviseleti szerveket is. A jövőben nemcsak a politika és a kormányzat, hanem az igazságszolgáltatás is felléphet azok ellen. akik a sajtó állal gyakorolt társadalmi nyilvánosság és ellenőrzés kizárására vagy kijátszására törekednek. Befejezésül hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság kormánya a nyílt szó, a véleményszabadság híve, amit a sajtótörvény javaslatának elkészítése és beterjesztése is bizonyít. A törvényjavaslat a Magyar Szocialista Munkáspárt három évtizedes, nyílt és következetes, a gyakorlat próbáját kiállt tájékoztatáspolitikájára épít, a szocialista törvényesség elveinek és gyakorlatának egyaránt megfelel. Olyan sajtótörvényünk születhet, amely nemcsak a szocialista demokratizmus lendítő je lehet, hanem tovább növelheti a nemzetközileg elismert és becsüLt magyar tájékoztatás rangját. Dr. Sztrapak Ferenc, laptársunk, a Petőfi Népe főszerkesztőié, Csöndes Zoltán és dr. Velikey László képviselők után ismét Markója Imre kapott szót. A miniszteri válasz után az Országgyűlés elfogadta a kulturális bizottság írásban beterjesztett módosító javaslatait, valamint több képviselőnek a plénumon elhangzott sző vég pontosító indítványát. Határozathozatal következett: az Országgyűlés a sajtóról szóló törvényjavaslatot részleteiben is egyhangúlag elfogadta. Ezután, az elfogadott napirendnek megfelelően, az építő- és építőanyag-ipar helyzetéről terjesztette elő beszámolóját Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter, szóbeli kiegészítést fűzve a képviselőknek már korábban eljuttatott írásos jelentéshez. (Ismertetésére szombati szá munkban visszatérünk.) Szilágyi Gábor, a törvény- javaslat bizottsági előadója, majd Németh Ferenc és Szabó Tamás felszólalása után az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napja véget ért. Ma vitával folytatódik az Országgyűlés munkája. Pillanatkép a sajtópáholyról (Folytatás a 2. oldalról) állapotot, rájuk jellemzően, mert csak a cenzúra bur- zsoá alkalmazásában képesek gondolkodni. Nagyon szeretnék, ha az általunk régen elvetett cenzúra elemeit azért itt fellelhetnék. De erre nincs semmi reményük. Hiszen a mi irányító gyakorlatunk az öntudatra, a magyar nemzet szolgálatának elvére és a felelősség felemelő vállalására épül. Ezt rögzíti az elfogadásra ajánlott sajtótörvény. A sajtószabadság a társadalom érdekeivel ellentétes törekvések támogatására eddig sem vonatkozott és erre ezután sem ad lehetőséget. Alkotmányos rendet, nemzetközi érdekeket, szocialista vívmányokat, nemzeti, történelmi, erkölcsi alapértékeket kétségbe vonni Magyarországon semmiféle indokkal, így a sajtószabadság ürügyén sem lehet. A törvénytervezet az ilyesfajta — esetleges — próbálkozásokkal szemben kellő szigort helyez kilátásba, és azt is kimondja, hogy a tájékoztatás nem sértheti az emberi jogokat, s különösen nem szolgálhatja az emberiség ellen elkövetett bűn- cselekmények igazolását, a háborús uszítást, a más népek elleni gyűlölet keltését, a sovinizmust, a nemzetiségi, a faji, a felekezeti és a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést. Sajnos, nem mondhatjuk el, hogy ezekkel a jelenségekkel már végleg leszámoltunk társadalmunkban. Időről időre felbukkannak a más népeket lebecsülő nacionalista, soviniszta nézetek. Fel-felbukkannak hamis próféták, akik a nemzeti egység megbontására törekszenek, a burzsoá eszme- áramlatok előtt hajbókolnak, azok kiszolgálására biztatnák nemzetünket. Ügy gondolom, számunkra nem kétséges, hogy a tervezett törvény éppen a sajtó- szabadság, a véleménynyilvánítási szabadság igazi értékeinek ápolása, megóvása érdekében, egész társadalmunk nevében lép fel a téves és káros hatású értelmezésekkel, az éretlen, ártalmas magatartással szemben. A Központi Bizottság titkára a továbbiakban arról szólt: a sajtó fontos feladata, hogy hiteles képet nyújtson hazánk politikai, gazdasági. tudományos és kulturális életéről, segítse a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését és mozgósítson a társadalmi cselekvésre. Ennek a kötelességének azonban csak akkor felelhet meg, ha az állami szervek, a gazdálkodó és társadalmi szervezetek, egyesületek megadják a szükséges felvilágosítást a nyilvánosság tájékoztatásához. — A törvényjavaslat határozottan kimondja a tájé- koztatás-adás kötelezettségét és nem gondolom, hogy feleslegesen. A hiteles képhez szükséges .információk híján az utóbbi időben is több kifogásolható tartalmú sajtóközlés látott napvilágot. Arról pedig nincs, nem is lehet adat, hogy a tájékoztatás elmulasztása miatt mennyi azoknak a cikkeknek vagy rádió- és tévéműsoroknak a száma, amelyek meg sem születtek, szegényítve ezáltal közéletünket. Mindenütt fel kell ismerni, hogy a tájékoztatás politikai kérdés, a tájékoztatás elmulasztása pedig politikai hiba. Tájékoztatás nélkül nem érvényesül az állampolgár — szintén törvénybe foglalt — joga a tájékozódáshoz, enélkül nem lehet teljesebb a szocialista demokrácia, enélkül akadozik a közélet, keményebben fogalmazva: romlik a társadalmi (tevékenység haftása. Csak akkor lehet — s akkor kötelező is — megtagadni a felvilágosítást, ha az állami, szolgálati, üzemi (üzleti) vagy magántitkot sért. Aki ez utóbbiakra hivatkozással, de alap nélkül megtagadja a tájékoztatást, törvény ellen cselekszik és politikai érdeket, közérdeket sért. Nem engedhetjük meg, hogy hibáját, gyengeségeit bárki is a „titok" pecsétjével leplezze. Rendkívüli mértékben megnőtt a jelentősége annak, hogy a sajtó idejében kapjon tájékoztatást és ne késlekedjen az információk közreadásával. A sajtótörvény tervezetének parlamenti vitája ismét az ország érdeklődésének középpontjába állítja a hazai tömegtájékoztatást. A tervezet készítői számoltak is ezzel: a széles körű, igényes szakmai-társadalmi vita során számos fontos javaslat hangzott el, amely később beépült vagy beépül a törvénytervezetbe. Meggyőződésem, hogy a sajtótörvény érdemi módon segíti majd a tömegtájékoztatást. De ismét szükségesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy a sajtótörvény nem csupán az újságírók törvénye lesz, hanem mindazoké, akiknek közvetlenül vagy közvetve szerepük van a közvélemény tájékoztatásában, ezáltal a szocialista demokrácia fejlesztésében. — A párt, és vele együtt az egész társadalom szigorú követelményeket állít a sajtó elé. Annak nyomán ítéli meg a sajtó munkáját, hogy milyen eredménnyel szolgálja népünk szocialista céljainak megvalósítását, hogyan járul hozzá a tömegek alkotótevékenységének kibontakoztatásához. A sajtó tevékenységét általában elismerés illeti, mert jól tükrözi viszonyainkat és a tennivalókat, eredményesen segíti a pórt politikájának megismertetését, elfogadtatását, mozgósít a munkára a határozatok megismertetésével és megvalósításával — hangsúlyozta Berecz János. Közös céljaink megvalósulását nem szolgálhatják a mindent sötét színben feltüntető, mindenben kizárólag hibát kereső, minden új kezdeményezést, intézkedést ellenérzésekkel fogadó írások és műsorok, őszintén remélem, senki sem feltételezi, hogy a megalapozott bírálatok ellen, netán a régen bukott „sikerpropaganda” mellett foglalok állást — néhány perccel azután, hogy a sajtószabadság semmivel sem helyettesíthető szerepéről szóltam. Az elkötelezettség és az igényesség követelményét nincs szándékunkban mérsékelni. Elismerésre és támogatásra azonban csak a valóságot hitelesen bemutató, céljainkért felkészülten vitázó sajtó számíthat. A közömbösséget, a szocialista eszményeinkkel szemben álló nézeteket következetesen elutasító tájékoztatás támogatásra és elismerésre talál. Az, amely a dolgozó ember tiszteletét hirdeti, amely felkarolja az új iránti fogékonyságot és a kezdeményezőkészséget, amely a szocialista haza szeretetét, más népek megbecsülésének, a forradalmi internacionalizmusnak az ügyét szolgálja. Mindezt pedig nem elavult, s ezáltal hatástalan, tehát ártalmas módszerekkel, hanem a kor szellemének megfelelő felkészültséggel, szilárd világnézettel és szép, érthető magyar nyelven teszi. Meggyőződésem, hogy elfogadása esetén a sajtótörvény hozzájárul a szocialista demokrácia fejlődéséhez, segíti a sajtót feladatainak ellátásában. A beterjesztett Itörvényjavaslat minden tekintetben összhangban áll pártunk tájékoztatáspolitikájával. Mindezek alapján a törvényt elfogadom és elfogadását javaslom a tisztelt Országgyűlésnek — mondotta befejezésül Berecz János. A továbbiakban elmondta véleményét dr. Bokor László (Budapest), a Mafilm Híradó, és Dokumentum Filmstúdiójának vezetője, öt követően Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke emelkedett szólásra. A Goblein-terem díszes alkotásai alatt ezúttal a megszokottnál is jóval több tudósító várakozott a tavaszi ülésszak kezdetére. Ritkán esik meg ugyanis, hogy az újságírók a T. Házban egyben dolgozók és „főszereplők” is. A törvénytervezet kapcsán a sajtó munkásait megkülönböztetett figyelemmel köszöntötték a képviselők, egyikük-másikuk tréfásan meg is jegyezte: — Addig „nem nyilatkozom”, amíg el nem fogadjuk a sajtótörvényt. ★ Nos, amíg sor került a tervezet vitájára, a hozzászólásokra, .majd a döntésre, alaposan meghányták- vetették a napirendek témáit. Ismét szóba került képviselőink között a legutóbbi megyei csoportülés suimmázata. Ehhez jó alapot adott az a kiállítás, amely a kupolacsarnokban fogadta őket. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ színes fotókon mutatta be a 38 esztendős szocialista építőipar eredményeit s az utóbbi esztendők jelentősebb létesítményeit. Joggal dicsekedve azzal, hogy a keresőképes lakosság 7,4 százalékát foglalkoztató ágazat szebbnél szebb épületeket, lakóházaikat adott át rendeltetésének. örömmel fedeztük fel a képviselőinkkel együtt a képösszeállításban például az egri új gyógyszertárat, a 330 vagonos burgonyatárolót. a Hotel Eger Szállót, vagy a Vörös Rák étterem emblémájának hátterében a történelmi belváros patinás részletét. Igazán jó érzés volt látni, hogy nemcsak a hazaiak, hanem az ország más tájain élő képviselők is felismerték az egyre szépülő megyeszékhely utcáit, tereit. ★ Építés, szépítés... Dobos Józsefné arról beszélt a szünetben, hogy mennyire megkönnyíti az otthonteremtők anyagellátását a Mátra Gáz- betongyár. — Nemrégiben egy termékbemutatón jártam ott, s végignéztem a gyártási folyamatot. Állítom, hogy rendkívül korszerű és a ma igényeinek megfelelő építőanyag kerül ki az üzemből. — Ha a képviselőasszony építkezne — bár tudom, hogy ez egyelőre nem áll szándékában —, előnyben részesítené-e a gázbetongyár termékeit? — Nem vagyok reklám- szakember, de azzal is reklámot csinálnék ennek a modern építőanyagnak, hogy abból húznánk fel a házunkat. Egyébként — s ebben az újságírók sokat tehetnének —, érdemes lenne nagyobb körben megismertetni az építőkkel és az építtetőkkel az előnyeit... Barta Alajost — mint országgyűlési képviselőt, illetve mint a megyei pártbizottság első titkárát — gyakorta megkeresik az újságírók. Kérdések özönét kapja ilyenkor, s mint ezzel kapcsolatban mondta: felelősséggel kell válaszolnia valamennyire. Itt a parlamenti munka közben ezúttal ő kérdezett: —• Milyen az újságírók közérzete? —, mert mint hozzátette, nem mindegy, hogy miként él, milyen körülmények között alkot, szerkeszt, tudósít, informál az újságíró tollal vagy mikrofonnal a kezében. A közérzete ugyanis óhatatlanul tükröződik a véleményalkotásában, hiszen emberekkel találkozik, tárgyal, politizál, százezrekhez jut el általa életünk minden rezdülése. — Tehát, milyen az újságírók közérzete? — A törvényjavaslat elfogadása után a sajtópáholy tapsa bizonyára jelezte: köszönjük, hogy az egész T. Ház mögöttünk áll... Szilvás István (Munkatársunk telefonjelentése) :
