Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. március 21., péntek Számítógép és nádtető Tárgyalások zajlanak az idegenforgalmi szakemberek között Mit kínál az Eger Tourist? Versenyben a vendégért Benyomások az Utazás ’86-ról és a Budapesti Tavaszi Fesztiválról Olyan, mint egy hatalmas perzsavásár. Zsibongás, szí­nek, illatok, az ember első pillanatban nem is tudja, hogy hova kapja a fejét. Pe­dig nem a hagyományos piac ez, bár kiegészítésként kempingcikkeket, a szabad­idő eltöltéséhez használható eszközöket is árulnak. De nem ez a lényeg. Akik itt pavilont bérelnek, azok sa­ját kedvességüket, vendég­szeretetüket kínálják első­sorban. Igyekeznek vonzó programokat nyújtani, hogy az egyik legnagyobb üzlet­ben, az idegenforgalomban jó részesedést kaphassanak. Még sohasem voltak eny- nyien az Utazás ’86 kiállí­táson. Kilencedik alkalom­mal rendezik meg. s idén húsz ország 115 utazási iro­dája, idegenforgalmi hivata­la, szállodalánca és közleke­dési vállalata képviselteti magát. Máltától Vietnamig, Franciaországtól Bulgáriáig, mindenhonnan érkeztek. Szí­nes prospektusokon hirdetik magukat, a kíváncsi látoga­tó számtalan ilyen nyom­tatványt gyűjthet be kalan­dozása végére. Ezekből ter­mészeti ritkaságokról, íny­csiklandó ételekről, kényel­mes szállodákról értesülhet. Rokonszenves és barátságos a világ ezeken a színes la­pokon. Mindenki legjobb ar­cát igyekszik mutatni. Mint­ha a globális béke megvaló­sult utópiája tükröződne a képeken. Tengerpart, játsza­dozó gyerekek, legelésző te­henek, csönd, határtalan nyugalom. Talán erre áhítozik legjob­ban korunk embere. A rendezvény sajtófőnöke Csillag Sándor. Véleménye szerint egyre nagyobb nép­szerűségre tesz szert ez az összejövetel. Az egyik leg­gazdaságosabb ágazata ha­zánknak az idegenforgalom, óriási a növekedés. Sikerült olyan átütő erejű rendezvé­nyeket szervezni, amelyek tovább erősítik hazánk jó hírnevét. Az Utazás ’86 ré­sze a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseménysorozatá­nak, amely a legrangosabb európai találkozók közé tar­tozik. Lassan túlnő az eddi­gi kereteken, s nemcsak ha­zánk kínálata szerepel itt, hanem valóságos „tranzit”- üzletek jönnek létre. Éppen Magyarország sajátos hely­zete miatt, élénk itt a cse­rebere, mindenki megtalál­hatja a számítását. Sok üz­letet kötnek, s már előké­szülnek a Duna menti or­szágok idegenforgalmi kon­ferenciájára is. S hogy egy megye hogy ta­lálhatja meg itt a számítá­sait? Nemcsak országok je­lentkeznek ajánlatokkal, ha­nem kantonok, tartományok, megyék is. Szélesedhet a lá­tókör; ha valaki tudja, hogy mit akar, boldogulhat. A legfontosabb az idő és az előkészítés. Ha itt bezárul a bemutató, azonnal hozzá­kezdenek a következő, Uta­zás ’87 szervezéséhez. Hang­súlyozzák: ha jól érezte ma­gát, várják vissza. Mindig fontos, hogy tudják: kinek szól a meghívó. Az idén Szentendre mel­lett Sopron és Kecskemét is bekapcsolódott az esemény- sorozatba. A sajtófőnök egy programfüzetet is a kezem­be nyom, amely a kecske­méti tavaszi napokat hirde­ti. Jó időzítéssel, színes prog­rammal rukkoltak ki. Ha a látogató összbenyo­másait próbálná megfogal­mazni az Utazás '86-ról, sa­játos kettősségről szólna. Mindenütt jelen van a leg­modernebb technika, a szá­mítógép, a video, s emellett hódít a természetes anya­gok reneszánsza, gyakran fölmerül a reklámokban az érintetlen ősvadon, a tiszta tó, a gyalulatlan asztalok és székek képe. Erre halad az ízlés: egyrészt mindenből a legkényelmesebbet és leg­újabbat, másrészt ugyanak­kor eredetit, hamisítatlant, a civilizációtól sértetlent. Nemcsak a külföld képvi­selői csalogatják a vendége­ket effélével, de a mieink is. Talán kedvezőbb is szá­munkra, ha nemcsak a be­tyárromantikával érvelünk amellett, hogy hazánkba jöj­jön a turista, hanem felhasz­náljuk természeti szépsége­inket, s mellé teremtünk sportolási lehetőségeket, a mában vonzó programokat. A HungarHotels pavilon­jában találkozunk Tietze Nándorral, aki az egri Park Szálló képviseletében jött. egy teniszversenyt népszerű­sít, amely június 13. és 15. között lesz. Ez a második alkalom, s úgy tűnik, van érdeklődés. Beszélt már a tiroliakkal, NSZK cégekkel, s nem zár­kóztak el. Hogy mi a népszerűség titka? Eger márkanév, kü­lönösen a bor miatt. De az ár is számít. A nyugati szál­lodaköltségekhez képest alacsonyak a magyar zseb­hez méretezetten borsosnak tűnő tarifák. Amikor arról kérdezzük. hogy mit lát a legnagyobb gondnak Heves megyében idegenforgalmi szempontból, azonnal a helyszűkére hi­vatkozik. Szezonban kevés a szoba, bár télen féláron sem kell. Különösen a kisebb utazási irodáknak mondanak gyakran nemet, mert a na­gyobbak már egy évvel ez­előtt lefoglalják a maguk ré­szét. Anyagilag kedvezőbb volna az apróbb szervezetek­kel üzletelni, de hát a biz­tonság is sokat számít... Az idén Eger is bekapcso­lódott a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvénysoroza­tába. Vasárnap, 23-án, há­rom rangos komoly zenei program várja az érdeklő­dőket. A székesegyházban, délután 4-től, Lehotka Gá­bor orgonái, a műsoron Men­delssohn, Purcell, Bach mű­vei szerepelnek. A Fehér Szarvasban 19 órától a Kecs­kés együttes régi hangszere­ket szólaltat meg. Nyolc óra­kor a Tátrai-vonósnégyes a Fehér teremben játszik. Minderről keveset hallhat­tunk, ahogy az sem közis­mert, hogy az Utazás ’86 ki­állítást az Egertourist nép­tánccsoportja nyitotta meg, s az is zárja. A szervezés­sel. a híradással megint kés­lekedtünk. Pedig ez az a te­rület, ahol mozdulni sem le­het előrelátás, lendületes, erőteljes szervezőmunka nél­kül. Az Egertourist hivatalve­zető-helyettese, HerenyikJó- zsefné elégedett megyénk Húsz országból 115 cég képviseltette magát (Fotó: Szántó György) részvételével az Utazás 86 kiállításon. Nógrád, Borsod, Szabolcs-Szatmár és Heves egy standon kínálja útjait, de legnagyobb érdeklődés szűkebb hazánk iránt mu­tatkozott. Hat éve megsza­kítás nélkül szerepel itt e szervezet, amely egyben me­gyénk idegenforgalmi hi­vatala is. Eddig inkább rá­fizetés származott ebből, most jelentkezik haszon. Szép kedvezménnyel álltak ki a pulthoz, 30 százalékkal olcsóbban kínálnak egri, szilvásváradi üdülést. Fel­vették a kapcsolatokat kül­földi utazási irodákkal, s in­formációkat, ajánlatokat tér­képeznek fel. Ahogy mondja, jobban szerettek volna kapcsolódni a Budapesti Tavaszi Feszti­válhoz, de Kecskemét és Sopron mellett már a szer­vezőbizottság nem járult hozzá Eger nagyobb szerepé­hez. így a barokk város mintegy „ráadás”, az utolsó napon, fakultatív útként ik­tatták be. A hivatalvezető- helyettes elismeri, hogy a késlekedés nagy hátrányt je­lentett. De ha ez a hely­szín beválik, akkor jövőre teljesebb lehet Heves megye részvétele hazánk legna­gyobb idegenforgalmi meg­mozdulásában. A különböző megyei és or­szágos szervezetek mellett van egy, amely nem utakat, hanem információkat kínál. A Taurinform idegenforgal­mi előadója Gál Judit, szá­mítógépek mellett ül, s kész­séggel válaszol minden ér­deklődő számára. Ö és kol­légái azzal foglalkoznak, ami az egyik legfontosabb a turisztikában. Országosan összefogják az ismereteket. Műemlékekről, múzeumok­ról. strandokról, éttermek­ről tájékoztatnak. Ahogy a Heves megyei és egri tapasz­talatairól kérdezem, kissé el­komorul. A dunántúliak szervezettebben, hatékonyab­ban dolgoznak. Észak-Ma- gyarországról az aktualitások későn futnak be, s az sem mindig érkezik meg, ha va­lami elmarad. Ez nagy baj Emlékezete szerint pontos szállásjegyzéket sem tudnak adni, éppen a Buttler Turis­taháztól kérdezte egyszer te­lefonon, hogy hány férőhely van. A recepción tanácsta- lankodtak, így megkérte a kollégát, hogy ha egy mód van rá. legalább most szá­molja meg, inkább tartja a vonalat. De mással is gond van. Akut probléma az Agria Já­tékok műsora. Már január­ban, decemberben tudni kel­lene, hogy milyen napokon, mit játszanak a szabadtéri színházban. Részletes sze­reposztás, rendező még nem szükséges, de legalább a meglevő hírekkel ne késle­kedjenek. Kívülálló el sem tudja képzelni, hogy milyen fontosak ezek a dolgok. A szakemberek tudják, hogy egy rossz hír nagyobb kárt okoz, mint száz jó haszna. Jobb szervezés, kulturált­ság nélkül nem jut egyről a kettőre ez az ágazat. A ven­dégek igényesek, valamit akarnak a pénzükért. Zajlik a vásár. Számtalan érdeklődő tolong, keresi ál­mai táját, terített asztalát, szállodáját. Nem csökken, hanem egyre növekszik az idegenforgalom súlya a nemzetgazdaságokban. Kár lenne, ha nem vennénk ész­re időben, hogy mi is a te­endőnk. Megyénknek és még in­kább Egernek, megvan a nimbusza. Egyelőre. De ha megelégszünk azzal, ami van, egyre kisebb karéjt tudunk szegni ebből az óriási cipó­ból. Akadnak kezdeménye­zéseink, értékeink, de meg­felelő reklám, koncentrálás nélkül, veszendőbe mennek. Hiszen a vendég arra térül, ahol csalogatóbban hívják, s az Utazás '86 kiállítás és a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvénysorozata bizony­ság arra, hogy akad, aki ezt nálunk magasabb szinten csinálja. Gábor László ANEKDOTAKINCSTÁR A nagy háború anekdotakincse A háború humora? Hát van ilyen? — teszi fel a kérdést Nagy Endre, a ma­gyar kabaré atyja. Persze, hogy van — válaszol rá A nagy háború anekdotakincse című kötet előszavában, majd megállapítja, hogy az ember a legcsodálatosabb élőlény, mert mindenütt megél, és mindenhez hozzáalkalmaz­kodik a természete. Még az öldöklő háború vérzivatará­hoz is. Az I. világháború humoros történeteit sokan sokféle­képpen feldolgozták. Váloga­tásunk Nagy Endre köteté­ből való. A Keleti pályaudvar előtt, ahol az utcai árusok szok­tak táborozni, egy kövér asszony ült a kőkorlát szé­lén. A nyakában egész ki­rakat lógott apró csecsebe­csékből, a kezében pipaszá­rak, botok, a fején sapkák, fezek tornyosultak. A mellére egy cédula volt tűzve: Klein S. N. bosnyák Bevonulás miatt neje he­lyettesíti. ★ Lembergnél a tűzvonalban, a fedezék mögött erősén ké­szülnek a tüzelésre, ami­kor a százados harsány, parancsoló hangon kiált a bakákra: — Tűz! Az egyik önkéntes erre szolgálatkészen ugrik a ka­pitány elé, előránt egy pakli svéd gyufát, meggyújt egy szálat, és előzékenyen szól: — Parancsoljon rágyújta­ni, itt a tűz, százados úr! Az egyik operettszínész megsebesült a harctéren, hát hazahozták. A seb elég jól begyógyult. A színész így foglalta össze sebesülésé­nek történetét: . — Hirtelen éles fájdalom nyilait át a térdemen. Any- nyira, hogy összeestem. Ez az egész. Aztán hozzátette: — De merje nekem ezen­túl valamelyik rendező ma­gyarázni, hogy, hogy kell összeesni! A háború idején a buda­pesti Váci kőrútból Vilmos császár út lett. Az ünnepi esten, a kivilágítás alkalmá­ból az egyik palota ablaká­ra aktuális képeket vetítet­tek. Nagy közönség gyűlt össze, s amint megjelent Vilmos császár, a trónörö­kösök, a hadvezérek képe, egyre zúgott az éljen. Egyszer aztán az egyik suhanc bekiáltott az abla­kon : — Tegyék már ki a musz­ka cár képét is, hogy abcu- golh ássunk! ★ — Kapitány uram — szól a cigány a legnagyobb ágyú- tűzben —, mutassa meg nekem, melyik az ellensé­gem! — Mit akarsz vele? — kérdi a kapitány. — Nagyon szeretnék kibé­külni vele! ★ Károlyi Mihály gróf, amikor hazatért a francia hadifogságból, az Egyetem utcai palotájában meglátja egyik legényét, Pistát, aki a mozgósításkor bevonult, és meg is sebesült a déli harc­téren. Most éppen szabad­ságolták. — No, fiam, hallottam, hogy hősként viselkedtél a csatában — mondja Káro­lyi a legénynek. — Derék ember vagy. Van-e valami kívánságod? — Méltóságos uram, annyi koronát szeretnék, amilyen messze van az egyik fülem a másiktól. Károlyi tréfás kedvében már ki . akarta mérni a két fül közti távolságot, amikor észrevette, hogy a legény­nek hiányzik az egyik füle. — Hát a másik füled hol van? — Valahol Sabácnál — válaszol a legény —, mert otthagytam én azt, méltó­ságos uram! ★ Este van. Egy ellenséges falu előtt hangzik a ke­mény parancs: — Átmegyünk a falun. Minden szakasz más-más ut­cán. A falu túlsó oldalán pi- henőLtartunk. Ha valaki el­lenszegül a faluban, azt szúrjátok le! Előre! Egy óra múlva a falu túl­só szélén a hadnagy azt lát­ja, hogy két baka egy kö­vér, leölt malacot cipel. — Hogy került az a le­szúrt malac hozzátok? — kérdi. — Hadnagy úrnak alás- san jelentem — szól az egyik baka —, ellenszegült a nyo­morult! ★ Egy sebesült katona, aki­nek a bal karja volt felköt­ve, a kórházban ‘teremről teremre járt, és mindenütt hangos szóval érdeklődött: — Kinek van még egész­séges bal keze? Jelentkezett egy társa, aki­nek a jobb karja sebesült meg. — Mit akarsz? — kérdi az utóbbi. — Gyere koma — mond­ja neki a másik —, men­jünk mosakodni! ★

Next

/
Thumbnails
Contents