Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
1. TAVASZI 1 NÉPÚJSÁG, 1986. március 21., péntek (Folytatás az 1. oldalról) óta változatlan összegű gépjármű-átruházási illeték. Tökéletesítjük az illetékeljárást is. A forgalmi értékek megállapítását a jövőben kizárólag az illetékhivatalok látják el. Megszűnik tehát a tanácsok által kiadott értékbizonyítvány és az abból adódó vita, hogy az illetékhivatal miért állapít meg ettől az okmánytól eltérő forgalmi értéket. Az ügyfelek érdekét és a jogrendszer összhangját egyaránt hivatott szolgálni az a javaslat, hogy ingatlan, illetve ahhoz kapcsolódó jog megszerzése esetén, a jövőben előbb megy végbe a föld- hivatali eljárás, vagyis a változás bejegyzése az ingatlannyilvántartásba és csak azt követi az illetékkiszabás. Megszüntetjük az állam költségvetési szempontjainak esetenként méltánytalanságot eredményező túlsúlyát. Az új törvény szerint például a kiskorú örökösnek az illetéket csak a nagykorúvá válásától számított 2 éven belül kell megfizetnie. Az illetékek második nagy csoportja az eljárási illeték. Ez azon alapszik, hogy aki az állami szerveket „dolgoztatja”, az vállaljon részt ennek költségeiből. Ez azonban nem lehet olyan mértékű, hogy az állampolgárt jogainak érvényesítésében az illeték gátolja. Az egyes, konkrét államigazgatási eljárások költségei nem vagy csak nagy nehézségek árán lennének megállapíthatók. Ezért széles körben átalány jellegű eljárási illetéket indokolt meghatározni. Ennek célszerű mértéke 100 forint, s ez egyszerre helyettesítheti az eddig külön-külön lerovott beadványi és kiadványi illetéket. Egyes eljárások illetéke, részben bonyolultabb voltuk miatt, részben, mert nagyobb vagyoni értékkel kapcsolatosak — az általánosnál magasabb lesz. Illetékmentességet biztosít a javaslat az alapvető állampolgári jogok érvényesítésével, illetve a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos eljárásokban. Ilyen például a választójogi törvényből adódó jogok érvényesítése vagy a tankötelezettséggel összefüggő eljárás. Változatlanul javasoljuk fenntartani azt a szabályt, hogy az államigazgatási eljárásban a jogorvoslat — fellebbezés, felülvizsgálati kérelem — illetéke némileg magasabb, mint az alapeljárásé. Sikeres fellebbezés esetén azonban az illetéket természetesen visszatérítik, ez felel meg a méltányosság követelményének. Az ügyfelek érdekét szolgálja az a rendelkezés, mely szerint az eljárás lefolytatását az illeték befizetésének elmaradása nem akadályozza. A mindennapi életben gyakran találkozunk különböző hatósági díjakkal. Lényegüket tekintve, ezek is illetékek: például a személyi igazolvány vagy a munkakönyv kiállításának díja. Ezeket az illetékes szervek jogszabályai határozzák meg. Újraszabályozásra — a díjak sokfélesége miatt — most nem _ válallkozunk, a ma létező díjakat a törvényjavaslat nem érinti. A bírósági eljárási illetékek rendszerében a szabályozás egyszerűsítésén és az elavult mértékek átfogó korrekcióján, lehetőség szerinti egységesítésén túl, további lényeges változást nem javasolunk. A törvényjavaslat megítélésénél fontos szempont, hogy az hogyan érinti a költségvetési bevételeket. A számítások azt mutatják, hogy az új szabályok hatására az állam illetékbevétele tízmilliárd forintot megközelítően alakul majd. Ebből körülbelül 4 milliárdot a lakosság, hatmilliárdot pedig a gazdálkodó szervezetek fizetnek. A teljes összeg körülbelül egyharmada tanácsi bevétel, kétharmadával rendelkezik a központi költség- vetés. Azt javasoljuk, hogy az új törvény 1986, július 1-én lépjen hatályba. Végezetül a miniszter köszönetét mondott közreműködésükért a törvényjavaslat előkészítésében részt vett szakembereknek, társadalmi és érdekképviseleti szerveknek. Tájékoztatott arról, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága az előterjesztést megtárgyalta, módosító javaslatokat tett, amelyekkel a kormány egyetért. A bizottsági vita többi útmu tatása is hasznosítható a végrehajtási szabályokban. Az elmondottak alapján kérte az Országgyűlést, hogy az illetékekről szóló törvényjavaslatot, a beterjesztett módosításokkal, vitassa meg és fogadja el. Ezután három képviselő — dr. Bölcsey György, dr. Horváth Jenő, dr. Tallóssy Frigyes — módosító javaslatokat terjesztett elő, majd a napirendi pontokhoz több felszólaló nem lévén, Heté- nyi István válaszolt az elhangzottakra. Hangsúlyozta, hogy a bizottsági vitákban számos, értékes javaslat merült fel, s ezek a törvény- tervezet szövegében helyet kaptak. Dr. Tallóssy Frigyes konkrét javaslataira reagálva kiemelte: a saját és a kormány véleménye szerint, nem szükséges ezekkel az indítványokkal módosítani a törvényjavaslat tervezetét. Indokolásként elmondotta: a lakásnak az üdülőtől való megkülönböztetésére hangsúlyt helyez a törvény, de ezzel nem kisebbíti az állampolgároknak a pihenéshez való jogát. Mindazonáltal helytelen lenne az üdülő- tulajdont — még ha csak bizonyos értékhatárig, a javaslattevő szerint 500 ezer forintig — azonosítani a lakástulajdonnal. Az sem kívánatos, hogy a közösen szerzett lakást a túlélő házastárs illeték nélkül örökölhesse, ugyanis így a gyermeket nem vállaló családok jutnának pótlólagos előnyhöz. A gyermekes családoknál ugyanis az utódok örökölnek, és ez után illetéket fizetnek. Hetényi István kérte az Országgyűlést, hogy tekintsen el a képviselő által javasolt módosításoktól. Az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatát, öt tartózkodással, elfogadta. A képviselők külön szavaztak abban a kérdésben, hogy elfogadják-e a dr. Tallóssy Frigyes képviselő felszólalásában elhangzott, további módosításokat. A javaslat mellett 193-an, ellene 90-en szavaztak, kilencen tartózkodtak a szavazástól, tehát elfogadták a képviselő indítványát. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is — egy tartózkodással — elfogadta a törvényjavaslatot. Szünet után a sajtóról szóló törvényjavaslat megtárgyalásával folytatódott az ülés. Dr. Markója Imre igazságügy-miniszter emelkedett szólásra. Dr. Markója Imre expozéja Markója Imre a bevezetőben hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaságban az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit az alkotmány tartalmazza. Most az egyik legfontosabb alkotmányos jogunknak, az állampolgárok alapvető politikai jogai közé tartozó szólás- és sajtószabadságnak az alapelveit és a legfontosabb jogi garanciáit összefoglaló, magas szintű jogszabály tervezete került az Országgyűlés elé. Ez az első szocialista sajtótörvényünk. Megalkotásával ismét egy alkotmányos alapjogunk kap részletes, törvényi szintű szabályozást és ezzel elősegítjük az alkotmányba foglalt rendelkezések gyakorlati és következetes megvalósulását. Történelmi visszapillantásként a miniszter felidézte: a sajtószabadságot, mint az állampolgári szabadságjogok egyikét, a polgári forradalmak deklarálták először. Az első magyar sajtótörvény — az 1848. évi, XVIII. törvény — a polgári forradalom kiemelkedő vívmányaként jött létre. A törvény 1. paragrafusa így fogalmazta meg a sajtószabadságot: „Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti”. Sajtószabadságon azonban a törvény nem azt értette, hogy sajtó útján bármit szabad büntetlenül írni és terjeszteni, hanem csak — ahogyan akkor megfogalmazták — „a tisztességes és a komoly” sajtó szabadságát hirdette meg. Ez az ideiglenesen készült törvény, az akkori történelmi események miatt csak rövid ideig érvényesülhetett, a kiegyezés után azonban újból hatályba lépett. A felszabadulást követő éveknek a sajtóval kapcsolatos jogszabályai a demokratikus, majd a szocialista átalakulás igényeit szolgálták. A szocialista sajtószabadság elvét rögzítette az 1949-ben elfogadott alkotmány is. Ennek alapján történt meg 1959-ben a sajtójog alacsonyabb szintű szabályozása, amely jelenleg is gerincét adja a ma érvényes sajtójogi normáknak. Társadalmunkban alapvető demokratikus követelmény, hogy az építőmunkában, a hatalom gyakorlásában. a közügyek intézésében való aktív részvételhez szükséges ismeretek eljussanak a lakosság széles rétegeihez. A párt-, az állami és a társadalmi szervek mellett egyre növekvő feladatok hárulnak ebben a tömegtájékoztatási eszközökre, az írott és az elektronikus sajtóra egyaránt. A sajtójog általános reformjának gondolata a múlt század végén merült fel. Megvalósulásához azonban csaknem két évtizedre volt szükség. Az új, az 1914. évi, XIV. sajtótörvény számos újítást vezetett be. A hely- reigazítási jog biztosítása, a hírlapírók védelmére vonatkozó új rendelkezések, a kártérítési kötelezettség előírása — amely a nem vagyoni kár megítélésére is lehetőséget adott — arra mutatnak, hogy a törvénytől nem voltak teljesen idegenek a klasszikus polgári elvek sem. A magyar sajtójog fejlődésének igen fontos állomása volt a Tanácsköztársaság sajtójoga A mai magyar szocialista sajtó közvetlen történelmi előzményét ebben a korszakban találjuk meg. A Tanácsköztársaság valósította meg történelmünk során előszóra munkásosztály sajtójának szabadságát. Ezzel összhangban a Tanácsköztársaság 1919. június 28-án elfogadott alkotmánya kimondta: „o Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják”. A szocialista demokráciának emellett az is alapvető követelménye, hogy minden becsületes és jó szándékú állampolgár számára biztosítsa a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét politikánkról és politikai gyakorlatunkról. Az állampolgár ugyanis így válhat csak a politika kialakításának is cselekvő részesévé. A párt-, állami és társadalmi szervezetek által biztosított különböző lehetőségeken túl, a tömegkommunikációs fórumoknak ebben is rendkívül fontos szerepük van. Fontos követelmény, hogy a szocialista sajtónak, így a mi sajtónknak is, politikailag elkötelezettnek kell lennie, és ezt az elkötelezettséget mindenkor nyíltan vállalnia kell. A törvény előkészítése során alapvetően ilyen elvi platformról indultunk ki, és úgy gondoltuk, ha sikerül e célokat jogi normákba öntenünk, ez feltétlenül hozzájárulhat ahhoz, hogy a sajtó minden eddiginél jobban szolgálja a szocialista magyar társadalom előrehaladását. Markója Imre ezután elmondta: — A törvényjavaslat előkészítése többéves, nagy figyelmet és körültekintést igénylő munkát jelentett. Ebben részt vettek a sajtóval és a tájékoztatással legközvetlenebb kapcsolatban levő állami és társadalmi szervek képviselői, a munkálatok koordinálására pedig az Igazságügyi Minisztériumban — a Tájékoztatási Hivatal közreműködésével — kodifikációs bizottság alakult. A közös munka eredményeképpen elkészült törvénytervezetet szakmai-társadalmi vitára bocsátották. Ennek keretében a tervezetet megvitatták a tájékoztatással foglalkozó legfontosabb szervezetek és a tömegtájékoztatás munkatársai is. Külön is szeretném kieme1- ni azt az értékes segítséget, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövetségétől kaptunk. A viták során számos figyelemre méltó — nemegyszer igen kritikus — észrevétel és javaslat hangzott el. Úgy érzem, hogy mindent megtettünk a hasznosítható vélemények érvényesítése érdekében. Többször előfordult természetesen, hogy az észrevételek és a javaslatok egymásnak is ellentmondóak voltak, a tervezett szabályozás éppen ellentétes irányú változtatását sürgették. Ilyenkor a törvényelőkészítők általában a többségi véleményt érvényesítették. A viták során viszont abban mindenki egyetértett, hogy szükség van az egységes, átfogó sajtótörvény megalkotására és hogy ennek során milyen főbb elvi és gyakorlati célkitűzéseket kövessünk. A törvényelőkészítők ennek megfelelően a javaslatban nem pusztán a sajtópolitikai követelményeket, a követendő elgondolásokat és célokat fogalmazták meg, hanem közvetlenül, konkrétan érvényesíthető normatív szabályokat is beiktattak. A sajtótörvényt ezért nem tekinthetjük elvi kerettörvénynek, megvalósulása tehát nemcsak perspektivikusan, a jövőre vetítve biztosítható, hanem olyan jogokat és kötelezettségeket megállapító alapjogszabály is, amelynek rendelkezései közvetlenül és azonnal hathatnak. Természetszerűleg a javaslatban csak az alapvető rendelkezések kaphattak helyt, a részletszabályokat a törvény végrehajtási rendeletéi és más jogterületek jogi rendelkezései tartalmazzák. A miniszter a beterjesztett törvényjavaslat rendelkezéseiről szólva kiemelte, hogy azok hűen tükrözik az előkészítő munka célkitűzéseit; a törvény megalkotása során megfogalmazott alapelvek megvalósulása nyomon követhető az egyes szabályokban is. A javaslat bevezető része tartalmazza a törvény hatályára, a sajtó feladatára, valamint a felvilágosításadási kötelezettségre vonatkozó szabályokat. — A törvényjavaslat a sajtó feladatát az állampolgároknak a tájékoztatáshoz való jogához kapcsolja határozza meg. Az állampolgárok valósághoz hű, időben történő tájékoztatásáról ugyanis a sajtó köteles gondoskodni. A sajtóval szemben alapvető követelmény, hogy nyújtson hiteles képet a Magyar Népköztársaság politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, a maga eszközeivel segítse elő a különböző országok és népek jobb megismerését, a kölcsönös megértést és a béke megóvását. A sajtó azonban ne egyszerűen ismereteket közvetítsen, hanem feltáró, elemző tevékenységével segítse elő a nemzetközi politikai, a hazai társadalmi összefüggések és folyamatok megértését, mozgósítson a cselekvésre. A sajtó feladatai közé tartozik az is, hogy a szocialista társadalom fejlődését gátló, nyugalmát zavaró, a szocialista törvényességet és erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben határozottan fellépjen. Nyilvánvaló azonban, hogy a sajtó csak akkor tud megfelelni e törvényi hivatásának, ha hozzájut a feladatai ellátásához szükséges információkhoz. Ezt biztosítják a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyek az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek felvilágosításadási kötelezettségének szabályait tartalmazzák, és amely elől e szervek csak akkor zárkózhatnak el, ha a felvilágosítás állami, szolgálati, üzemi vagy magántitkot sértene. Amennyiben adatszolgáltatásra illetékes személy a tájékoztatást alaptalanul megtagadná, vele szemben bírósági jogvédelem igény- bevételére, illetve felelősségre vonásra kerülhet sor. Ezáltal megszűnik a lehetősége annak, hogy a tájékoztatásra kötelezettek a közérdekre történő alaptalan hivatkozással kizárhassák munkájukból a társadalmi nyilvánosságot és ellenőrzést, megkísérelve ezzel a hibák vagy esetleg a bűnös magatartások elleple- zését. A javaslat a tájékoztatás hitelességét azzal is biztosítani kívánja, hogy előírja: a sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnak megfelelő ) felvilágosítást köteles adni. A sajtó megnövekedett szerepe és a sajtóra háruló fokozott felelősség kapcsán Markója Imre rámutatott: — A sajtóval szemben támasztott növekvő igények szükségessé tették, hogy a törvény rendezze a sajtó szervezetének és a sajtó munkatársainak alapvető jogait és kötelességeit. E körben szabályoztuk az időszaki lap alapításának és kiadásának feltételeit, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Magyar Távirati Iroda működésének legfontosabb szabályait, valamint az újságírók alapvető jogait és kötelességeit. — A sajtó munkatársainak régi kívánságát teljesíti a törvényjavaslat, amikor rögzíti az újságírói hivatás gyakorlásával összefüggő jogokat és kötelességeket. A jogok és kötelességek a maguk összességében kifejezik azt a különleges helyzetet, amelyet az újságíró társadalmunkban elfoglal. Ezek a rendelkezések az információ megszerzésének és fel- használásának, az újságíró és a felvilágosítást adó személy közötti kapcsolat kérdéseinek, végül az újságírói tevékenység önállóságának és függetlenségének szabályaival foglalkoznak. E szabályozás kialakításánál is a jogok és a kötelezettségek összhangjának megteremtésére törekedtünk. A javaslat ezért kinyilvánítja, hogy az újságíró bárkitől jogosult felvilágosítást kérni, a kapott felvilágosítást azonban csak kellő körültekintéssel, mindenoldalú alapos ellenőrzés után használhatja fel. Ezen túlmenően pedig a sajtó tevékenységének elősegítésére a törvény végrehajtási rendelete új szabálysértési tényállást if meghatároz. A jövőben szabálysértést követ el, és ennek alapján pénzbírsággal sújtható az a személy, aki az újságírót hivatásának jogszerű gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel szándékosan akadályozza, és sajnos, ilyen gyakorlati esetek elő is fordultak. Ennek kapcsán azt is hangsúlyozni kell természetesen, hogy az újságírókat is változatlanul felelősség terheli hanyag, felelőtlen vagy bűnös magatartásukért, s ezt a büntetőjogi, a polgári jogi és a munkajogi szabályok egyaránt szankcionálják. Befejezésül Markója Imre kérte az Országgyűlést, hogy a sajtóról szóló törvényjavaslatot — a kulturális bizottság beterjesztett módosító javaslataival együtt — fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. A törvényjavaslat vitájá- jában hozzászólt Tóth János (Budapest), az Országgyűlés kulturális bizottságának titkára, dr. Fodor László (Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye), a Népszava főszerkesztője, Kállai Ferenc Kossuth-díjas színművész, dr. Südi Bertalan (Bács-Kiskun megye), a Jánoshalmi Petőfi Tsz pártbizottságának titkára. Ezután Berecz János (Sza- bolcs-Szatmár megye, 6. vk.), az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt fel. Berecz Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának beszéde — Fontos törvény elfogadására készülünk: a sajtóról szóló törvény tervezete azt mutatja, hogy politikai rendszerünk demokratizálódásának, államéletünk fejlődésének újabb állomásához érkeztünk. A megmeghatározó társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokat, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit már több törvény szabályozza. Fontosságát tekintve — elfogadása után — a sajtótörvény is ezek sorába tartozik majd. A szocialista társadalom építése, a szocialista demokrácia fejlesztése, a népi-nemzeti egység állandó erősítése magas színvonalú munkát kíván a sajtótól. Kötelességünk, hogy ehhez a jog eszközeivel is megfelelő támogatást nyújtsunk. Mondhatjuk,' hogy e törvényt társadalmunk fejlődésének gazdag és sokféle tapasztalatait hivják életre, 3 így olyan közügyben alkotunk jogszabályt, amely a szocializmust építő magyar társadalom egészének értékeit őrzi és érdekeit szolgálja — mondotta elöljáróban. — A sajtó munkásainak is köszönhető, hogy népünk egyre hitelesebben látja országunk belső helyzetét, a világban elfoglalt helyét, fejlődésének lehetőségeit és akadályait. A műveltség, a politikai és gazdasági tájékozottság növekedése a tudatosságot erősíti, annak felismerését, hogy az elkerülhetetlenül ellentmondásos fejlődés különböző szakaszaiban miként óvhatjuk meg vívmányainkat, hogyan gyarapíthatjuk eredményeinket. Főként az elmúlt három évtized sok példáját mutatta annak, hogy milyen befolyása, ereje van a sajtónak, értve alatta egyszerre a nyomtatott és az elektronikus újságot. Átmeneti megingás után részese volf annak a nagy társadalmi tevékenységnek, amely megvédte és megszilárdította a dolgozó nép hatalmát, létrehozta a nemzetközi tekintélyű szocialista magyar mezőgazdaságot, elfogadtatta a reformfolyamat intézkedéseit, eredményesen szolgálta a szocialista demokrácia kibontakoztatását, a nemzet közmegegyezés megteremtését. A magyar sajtó kiállta és ma is kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Helyesek, beváltak a sajtópolitika elvei, gazdagok a tapasztalataink, s megérett a helyzet arra, hogy törvényben is rögzítődjenek. Közismert, hogy nálunk a sajtó irányítását az önállóság, a felelősségvállalás és a köz szolgálatának követelményei határozzák meg. Ideológiai ellenfeleink öncenzúrának nevezi ezt az (Folytatás a 3. oldalon)