Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 68. szám ÁRA: 1986. március 81., péntek 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az illetékekről és a sajtéról szélé törvényjavaslat az Országgyilés napirendjén Csütörtökön, 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitká­ra; Lázár György, a Minisztertanács el­nöke. Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg a tavaszi ülésszakot. Az idő­közi választásról szóló jelentést Pesta László jegyző ismertette. A február 22-i időközi választáson Zala megye 5. számú országgyűlési képviselői választókerületé­ben megválasztott dr. Czoma László kép­viselőt az Országgyűlés igazoltnak jelen­tette ki. Az országos választási listán — elhalá­lozás folytán — megüresedett két képvise­lői hely betöltésére az Országgyűlés Boldi­zsár Ivánt — két tartózkodással —• és dr. Schöner Alfrédot — egy tartózkodással — képviselővé választotta. Az Országgyűlés Kárpáti Ferenc képvi­selőt — miniszterré történt megválasztá­sára tekintettel — a külügyi bizottságban viselt tagsága alól felmentette; majd dr. Bűzás Józsefné képviselőt a kereskedelmi bizottság, Boldizsár Iván, Duschek Lajosné és dr. Schöner Alfréd képviselőt a külügyi bizottság, Weibl Elemér képviselőt a tele­pülésfejlesztési és környezetvédelmi bi­zottság tagjává megválasztotta. A törvényhozó testület tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés december 21-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rende­letéiről szóló jelentését. Ezután az Ország- gyűlés elnöke bejelentette, hogy a Minisz­tertanács megbízásából Hetényi István pénzügyminiszter benyújtotta az illetékek­ről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügyminiszter a sajtóról szóló törvényjavaslatot, továbbá három képvi­selő interpellációt nyújtott be. A képviselők döntöttek az ülésszak tárgysorozatáról: 1. Az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A sajtóról szóló törvényjavaslat tár­gyalása; 3. Az építésügyi és városfejlesztési mi­niszter beszámolója az építő- és az építőanyag-ipar helyzetéről és felada­tairól ; 4. Interpellációk. Ezután Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Hetényi István előterjesztése Hetényi István előterjesz­tésében hangsúlyozta, hogy a kormány megbízásából olyan törvényjavaslat elfo­gadását kéri, amely minden magyar állampolgárt közvet­lenül érint. A törvényt a .kormány azért kezdemé­nyezte, mert az 1966-ban ho­zott jogszabály most már végleg elavult. Az akkor meghatározott mértékek má­ra az ár- és jövedelmi vi­szonyok lényeges átalakulása miatt, részben túl alacsony- nyá részben túl magassá váltak. De, ami ennél is fon­tosabb: társadalmi, gazdasá. gi fejlődésünket más rende­zőelvek alakítják, ma más­ként vélekedünk például az ésszerű személyi vagyon mértékéről, a tulajdon kö­réről, mint húsz évvel ez­előtt. Sok vonatkozásban változott lakáspolitikánk is, és. ezt az illetékszabályok­nak is tükrözniük kell. A pénzügypolitikai kon­cepció egyik sarkalatos pont­ja a méltányos köztehervi­selés elvének következete­sebb érvényre juttatása — folytatta a miniszter. — Ez természetesen nagyon széles témakör, az egész adórend­szert érinti majd a jövőben. Ennek egy része az illeték­rendszer, s most e részterü­let szabályozását javasoljuk, úgy azonban, hogy figyelem­be vettük a távlati össze­függéseket, elgondolásokat is. Az illetékek igen széles körűek, és társadalompoliti­kai értékítéleteket is kifejez­nek, ezért indokolt, hogy az illetékekről az Országgyűlés törvényszintű jogszabályt al­kosson. Ennek az előterjesztésnek nem az a célja, hogy az illetékfizetési terhek nö­vekedjenek. Nem nő en­nek nyomán a lakosság il- letékterhe, viszont arányo­sabbá, méltányosabbá válik az egyes illetékek megoszlá­sa. Az illetékek egyik része nem más, mint meghatáro­zott vagyontárgyak után — a megszerzéskor fizetendő — egyszeri, vagyonjellegű adó. Méltányos és igazságos ugyanis, hogy mindenki anyagi lehetőségei függvé­nyében járuljon hozzá a közterhek arányos viselésé­hez. Az illeték másik fajtá­ja az eljárási illeték, amely hozzájárulás a bíróságok, ál­lamigazgatási szervek eljá­rásának költségeihez, de az esetek többségében semmi­képpen sem jelenti az eljárás költségeinek teljes megfize­tését. E két, immár évszá­zados múltra visszatekintő illetéknem fenntartását — megfelelő belső változások­kal — továbbra is indokolt­nak tartjuk. A rendelkezések egyszerűsítésének szándéka viszont arra vezetett, hogy az eddig ugyancsak hagyo­mányos, harmadik illetékne­met, az okirati illetéket meg­szüntessük, illetve egy ré­szét beolvasszuk a megma­radó illetékekbe. A józan mértékű illetékek lehetővé teszik, hogy a men­tességek, kedvezmények rendszere is ésszerű körre szoruljon vissza. A miniszter a továbbiakban az egyes illetéknemek főbb vonásaira és összefüggései­re hívta fel a figyelmet. — A vagyoni javak újra­elosztásához — például az örökléshez, az ajándékozás­hoz, az adásvételhez kap­csolódó illetékek a társada­lom értékítéletét hivatottak kifejezni az egyes vagyon­tárgyakról, azok megszerzé­sének módjáról. A vagyon­szerzési illetékek hatóköre kiterjed az ingatlanvagyon- ra, valamint a vagyoni ér­téket megtestesítő jogokra, mint például haszonélvezet­re, a használatra, valamint szűkebb körben, egyes ingó­ságokra. Valamennyi ilyen illeték esetében érvényesül az a szabály — és ezzel mai illetékrendszerünk egyik, so­kat bírált ellentmondását oldjuk fel —, hogy ha töb­ben részesülnek egy adott vagyontárgy előnyeiből, pél­dául az örökös és a haszon- élvező, akkor ezentúl az il­letéket is megosztva fizessék, tehát a haszonélvezettel ter­helt ingatlan örököse a mai­nál kisebb terhet viseljen. Hogyan ítéljük meg azt a vagyonfelhalmozódást, amely az öröklés útján végbeme­het? Az örökség erőteljes adóztatása esetén nem ve­szélyeztetnénk-e azt az ösz­tönző erőt, amely ma a csa­ládok jelentős részénél ér­vényesül az utódokról való gondoskodás során? Másfe­lől, a nagy értékű öröksé­gek mennyiben állnak össz­hangban a társadalmi esély- egyenlőségről vallott néze­teinkkel? Több, egymásnak részben ellentmondó szem­pont összhangját kellett megteremteni. Ennek alapján az kristályosodott ki, hogy olyan rendszer és mértékek kialakítása célszerű, amely honorálja a családoknak azt a törekvését, hogy életük munkájának eredményéből utódaikat is részeltessék, de az illeték lehetőleg gátolja meg a jelentős társadalmi esélyegyenlőtlenséget előidé­ző, túlzott, saját munkával meg nem alapozott vagyon- felhalmozást. Mindezek figyelembevéte­lével, az ingyenes vagyon­szerzés esetében a fizetendő illeték továbbra is az örök­hagyó, az ajándékozó és a vagyonszerző közötti rokoni kapcsolat jellegétől és a va­gyon értékétől függ. Ez azt jelenti, hogy igen csekély az illetékteher a közvetlen hoz­zátartozók közötti, kisebb ér­tékű vagyonmozgás esetén, de lényegesen nagyobb a tá­volabbi rokonok között, il­letve sávosan progresszív a vagyoni érték növekedése esetén. Az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekin­tettel, az öröklési és ajándé­kozási illetékek a javaslat szerint általában 20—40 szá­zalékkal alacsonyabbak lesz­nek, mint a ma hatályban levők. Mai és előre látható gaz­dasági viszonyaink közepette a leginkább elterjedt és fi­gyelmet érdemlő vagyon­tárgy a lakás. A lakáspoli­tikai célokkal való összhang megkívánja — és ennek az igénynek a javaslat követke­zetesen eleget tesz —. hogy a lakás megszerzésének ál­talában igen jelentős terhét az illeték érzékelhetően ne fokozza. A lakásvásárlás ese­tén fizetendő illeték például — amely néhány éve még 17 százalék volt és ma 5 szá­zalék — a javaslat szerint csak 2 százalék lesz. A la­kásépítést szolgáló telek­szerzés illetékmentes lesz, ha a lakás valóban megépül. Lakás öröklése, ajándékozá­sa esetén pedig az egyébként járó illeték felét kell csak fizetni. Ha valaki lakás ha­szonélvezetét örökli, ezután egyáltalán nem kell majd il­letéket fizetni. A nem lakás céljára szolgáló ingatlanok —például garázsok, üdülők — megszerzése esetén fize­tendő illeték kulcsa az ed­digi 17, illetve 20 százalék­ról egységesen 15 százalékra csökken. A vázolt elvek ér­vényesítése bizonyos esetek­ben megkívánja az illeték emelését is. Így például nö­vekszik a nem lakáshoz kap­csolódó használati jogok ala­pításának illetéke és a 20 év (Folytatás a 2. oldalon.) Megkezdte munkáját az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Fotó: Perl Márton) Március 2t. 1919. március 21-én, délben egy órakor a szociáldemok­rata párt hivatalos küldöttsége elindult a budapesti gyűj­tőfogházba, hogy a fogva tartott kommunista vezetőkkel tárgyaljon a kiút lehetőségéről. Az antanthatalmak ma­gyarországi képviselője, Vyx francia ezredes ugyanis egy nappal előbb jegyzéket nyújtott át a kormánynak, amely Debrecen, Makó, Orosháza és Hódmezővásárhely átadását kívánta. A jegyzék a kormány antantbarát külpolitikájá­nak teljes csődjét jelentette. Ezért kellett a szociáldemokrata párt vezetőinek a kom­munistákkal való kiegyezést keresniük, hiszen a jegyzék­ben foglaltak teljesítése egyszerűen lehetetlen volt. A két párt vezetői a börtönben teljes megegyezésre jutottak és határozatot hoztak. Ennek szellemében kiált­vány született, amely másnap reggel már a Vörös Üjság címoldalán hirdette: „Magyarország proletársága a mai nappal a maga ke­zébe vesz minden hatalmat.” Március 22-én, este kilenc óra tíz perckor a csepeli szikratávírónál a következő üzenetváltás zajlott le: „Itt Lenin, őszinte üdvözletem a Magyar Tanácsköz­társaság proletárkormányának és főleg Kun Béla elvtárs­nak. Üzenetüket éppen most közöltem Oroszország kom­munista (bolsevik) pártkongresszusával. Óriási a lelke­sedés.” És a történelem eseményei hihetetlen gyors sodrásban követték egymást. A világ második proletárhatalma mindössze 133 dicső napig tartott, de a négy hónap alatt sokkal több mindent valósított meg a munkások, parasz­tok, katonák állama, mint ami előtte évszázadokon át .történt. Rendelet született a Vörös Hadsereg felállításá­ról, az ipari, a közlekedési, a bányaüzemek szocializálá­sáról, a száz holdon felüli nagybirtokok kisajátításáról és folytathatnánk. A belső és a külső ellenség azonban nem nyugodott. Áp­rilis 16-án, a román hadsereg támadást indított a Ta­nácsköztársaság ellen, 23-án már elfoglalták Debrecent. Még e hónap végén, 27-én a csehszlovák burzsoá csapa­tok is támadást indítottak. Május 5-én Aradon ellenfor­radalmi kormány alakult. A Vörös Hadsereg átmenetileg sikert ért el. az északi fronton visszafoglalták Miskolcot, Losoncot, felszabadították Lévát és Érsekújvárt. Július 20-án még megindult a tiszai offenzíva, de néhány nap­pal később már megkezdődött az általános visszavonulás. A külső és belső ellenség hatalmas túlerejével szemben a küzdelem reménytelenné vált és augusztus elsején le­mondott a Forradalmi Kormányzótanács. A 133 dicső nap emléke azonban ma is fényesen él az utódok emlékezetében. Az utódokéban, akik ma elődeik példája nyomán a nép országát építik. ÜNNEPI KÜLDÖTTGYŰLÉSEK A KISZ KB Vörös Vándorzászlaja Sírokban és Hatvanban Tóth Tibor a Mátraiéin KISZ-bizottságának titkára negyed­ízben tartott olyan évről beszámolót, amelyben a mozgalmi munkával a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját érdemelték ki (Fotó: Köhidi Imre) A siroki Mátravidéki Fém­művek kultúrtermében ün­nepi KISZ-küldöttgyűlásre ikerült sor csütörtökön, ame­lyen többek között megje­lent Bocskai László, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának osztályvezető­helyettese és Pács János, az egri városi pártbizottság tit_ .kára is. Tóth Tibor, a vállalati KISZ-toizottság titkára be­számolójában szólt az előző tervidőszak óta végzett moz­galmi munkáról. Többek kö­zött elmondta, hogy a ha­gyományoknak megfelelően jelentős társadalmi munkát végeztek. Bekapcsolódtak az alkotó ifjúság mozgalomba, s Eger ifjú újítója pályázatra öt ésszerűsítő javaslattal je­lentkeztek. A résztvevők a beszámoló s a kongresszu­si dokumentumok vitáját követően megválasztották a küldötteket, akik a váro­si KISZ-értekezleten kép­viselik társaikat. Ezt köve­tően Hubai László, a KISZ KB értelmiségi fiatalok ta­nácsának titkára nyújtotta át a Vörös Vándor zászlót Tóth Tibornak. A hatvani Bajza József Gimnázium KISZ-eseinek küldöttértekezletét is teg­nap tartották a helyi váro­si pártbizottság nagytermé­ben. Az eseményen — me­lyen többek között részt vett Tótpál Jánosné, a városi pártbizottság titkára is — Sós Tamás, a megyei KISZ- bizottság első titkára adta át a kiemelkedő munka el­ismeréseként az iskolai KISZ-bizottság titkárának. Kaszás Mónikának, a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. A küldöttgyűlésen itt is sor került a vezetőség beszá­molójára, s az írásban ki­adott értékeléshez Kaszás Mónika fűzött szóbeli kiegé­szítést. Az előző időszak eszmei, politikai nevelőmunkájáról megtudtuk, hogy a politikai vitakörök és marxista diák- akadémiák mellett nagy fi­gyelmet fordítottak a házi vezetőképzésre is. Sikerült előbbre lépniük a tanulmá­nyi munkában, ezt igazolja, hogy a Ki miben tudós? versenyben is országos si­kereket értek el az itteniek. A beszámolót követően Tóth Mária, a KISZ KB tagja, az iskola tanulója összegezte a kongresszusi dokumentumokkal kapcso­latos vitát, majd megválasz­tották az iskolai KISZ-bi- zo.ttság tagjait s a városi értekezlet küldötteit.

Next

/
Thumbnails
Contents