Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-20 / 67. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 20., csütörtök Zöldség és bizalom Feltűnően visszaesett az áfészek és főként a zöldértek mezőgazdasági termék- forgalma a VI. ötéves terv időszakában. Szemmel láthatóan lazultak azok a szálak is, amelyek a különböző mezőgazdasági árukat, mindenekelőtt zöldséget termesztő kisgazdaságokhoz fűzték őket. Jól tükrözi a leépülést két számadat: az áfészek keretében működő mezőgazdasági szakcsoportok száma 218-cal, a taglétszám pedig 29 ezer fővel csökkent az elmúlt öt esztendőben. E lazulás azért is sajnálatos, mert a zöldség- és gyümölcsforgalmazás még ma is a kereskedelem egyik leggyengébb pontja. Az üzletek kínálata — az érzékelhető erőfeszítések ellenére — nem mindenütt kielégítő. A létrejött termelési lehetőségeket ezért is kellene — kell! — jobban kiaknázni. Egyes vidékeken — mindenféle költségnövekedés és más nehézség ellenére ma is tekintélyes mennyiségű árut termelnek meg szakcsoporti formában, mégpedig úgy, olyan feltételek mellett, hogy sem a kemény munkát végző termelők, sem az árut fölvásárló és értékesítő áfészek nem érzik becsapottnak magukat. Merthogy — becsületes munkáért — tisztes pénzhez juthatnak. Ennek a kapcsolatnak az egyik legfontosabb eleme a bizalom. Csak ott születnek szép sikerek, ahol mindkét fél — termelő , és felvásárló — kellően tiszteli partnerét, elismeri annak erőfeszítését, sohasem akar visszaélni a másik szorult helyzetével. Ám sajnos, még mindig ez a ritkábbik eset, mert a kapcsolatok nagyobbik felét a kölcsönös bizalom hiánya jellemzi. Ezért a szerződésnek még ma sincs akkora tekintélye, mint ahogy az elvárható volna. Sokan — nem is titkolják — csak formalitásnak tartják, s egyes pontjait saját érdekük szerint értelmezik, annak megfelelően igyekeznek elfogadtatni. így aztán szinte rendszeres a kölcsönös egymásra mutogatás, a vádaskodás. Hol a felvásárlók „vágják le" a jó minőségű árut, hol a termelők ügyeskednek, és viszik terméküket a többet ígérőnek a régi partner helyett. Pedig a mezőgazdasági termelésnek — amióta világ a világ — az az egyik sajátossága, hogy nehéz pontosan meghatározni, mennyi áru kerül majd tető alá. A modern technika sokat segít a földön fáradó embernek, de még ilyen feltételek mellett is nagy a hozamok, a leszedett, begyűjtött gyümölcsök évenkénti meny- nyisége között az ingadozás. Ezért oly felhős a termelők és kereskedők homloka évről évre, ezért oly nehéz olajozottá tenni a termeltetést és a felvásárlást. Nyilván csak akkor lesz kiegyensúlyozottabb az áfészek mezőgazdasági tevékenysége, ha a kölcsönös előnyök alapján, több év eredményeit és nehézségeit közösen vállalják. Sajnálatos, hogy a szövetkezeti munkában még manapság is föllelhető az a felfogás és gyakorlat, amely rövid időszakokban gondolkodik, s csupán konjunkturális lehetőségként foglalkozik a mezőgazdasági kistermelés szervezésével. Ez a magatartás tévedést tükröz, amit — természetesen — az érintettek is azonnal megsejtenek. Pedig csak az eredmény és a kockázat tisztességes megosztása, a folyamatos, őszinte emberi kapcsolatok. a nyílt üzletpolitika alapján lehet elvárni, hogy a kistermelők, a szakcsoportok szorosabban kötődjenek a fogyasztási szövetkezetekhez, és termékeiket — hiány- helyzetben is — az elvárt minőségben, a megállapodásoknak megfelelően, az áfé- szen keresztül értékesítsék. Egyes, általában a munka- igényes áruk esetében kívánatos volna, hogy a nagyobb export érdekében bővüljön a kistermelői termelési rendszerben előállított zöldségek, gyümölcsök és más cikkek köre. Ez a forma — az érdekelt szövetkezetek együttműködése útján — átfogja a kiválasztást, a termelési technológia koordinációját, a késztermék előállítását, az értékesítést, és ezekben együtt teremt érdekeltséget. Természetesen, továbbra is nagy szükség van a hozzáértésre, a szakmai színvonal emelésére, az érdekeltség fokozásához pedig szervezetfejlesztési intézkedések megtétele is indokoltnak látszik. Mindenekelőtt az önelszámolás és a nyereségérdekeltség erősítése a legfontosabb. A versenyképesség növelése érdekében az elkövetkezendő öt esztendőben az áfészeknek, a szövetkezeti vállalatoknak jobban ki kell használniuk tároló-, feldolgozó- és értékesítőhálózatukat, valamint a termelés szervezésében eddig szerzett tapasztalataikat. Az áru útjának rövidítéséhez rugalmasabb piaci munkára, az eszközök és emberek hatékonyabb alkalmazására van szükség. A zöldért vállalatoknál elkerülhetetlen a tevékenység és a szervezet megújítása, az ésszerű decentralizáció. Az élelmiszerfeldolgozás és nagykereskedelmi tevékenység révén hatékonyabbá válhat e szervezetek gazdálkodása. A bevált szervezeti formák — az önelszámoló egység, a leányvállalat, a gazdasági társulás — szélesebb körű alkalmazása is növelheti a szövetkezeti vállalatok stabilitását, emelheti tekintélyüket. A növekvő stabilitás, tekintély kedvező lehetőséget teremt arra is, hogy a termelők és felvásárlók kölcsönös bizalma kiépüljön és erősödjék. Ahhoz, hogy az „együtt sírunk és nevetünk” elv alapján alakuljanak, megszilárduljanak a szerződéses kapcsolatok — ahogy a korrekt üzleti partnerek között szokás. Cs. J. AZ ELKISZ ELÉRTE CÉLJÁT, DE ... Egy kisszövetkezet talpon maradt Egy évvel ezelőtt hírül adtuk, hogy megalakult megyénkben az Elektrotechnika Szolgáltató Kisszövetkezet, ismertebb nevén az Elkisz. Hagyományos szolgáltatásra, elektromos háztartási gépek, híradástechnikai berendezések, motorkerékpárok, varrógépek, mezőgazdasági kisgépek javítására vállalkoztak. Akkor leírtuk közösen megfogalmazott célkitűzésüket, ami meglehetősen szerénynek tűnt. Az indulás izgalmai közben az elnök egyre csak azt ismételgette: „Talpon kell maradni...” Mindez hogyan sikerült? Erre kértünk választ Tóth Józseftől, az Elkisz elnökétől az első számvetés, évzárás után. — Mivel á szolgáltatási profil nem nyereséges, ezért volt kérdéses a talpon maradás — hallhattuk tőle. — Nem kis felelősséget jelentett annak idején elhatározásunk, a kisszövetkezet alakítása. Hetvenöt ember dolgozik nálunk, ezen kívül pedig két szakcsoport is működik, akik nem szövetkezetünknél tagok. Ennek a kollektívának a jövőjéről, jövőjének megteremtéséről döntöttünk. Megszilárdítottuk a költséggazdálkodást, ami tulajdonképpen annyit jelentett, hogy takarékoskodnunk kellett az energiával, jól megszervezni a munkát, a túrajáratokat. — Mindez nem ment a munka rovására? — Szerencsére nem. S ennél a témánál maradva még egy lényeges dolog: a többség megértette, hogy nem dúskálunk az anyagi javakban, s ki-ki igyekezete, tudása szerint próbált megfelelni a követelményeknek. Fejlesztési lehetőségünk ugyanis semmi nem volt. Fejlesztési alapot elődünktől nem hoztunk magunkkal. Mindennek ellenére, az említettek eredményeként a húszmillió forintos árbevételi tervünket teljesítettük, s egymillió forint nyereséget is termeltünk. — A célkitűzés, a talpon maradás tehát sikerült . . . — Ez igaz. Azonban az egymilliós nyereségünkből csak 600 ezer a rendelkezési alap, a többi adó. Minimális fejlesztés mellett mindenképpen szeretnénk jövedelemkiegészítésre fordítani, megérdemlik a dolgozók. — Mindezek után mit tartogat a jövő? — Bármilyen furcsa amit mondok, de sajnos igaz. Az elmúlt évi eredmény a talpon maradáshoz elég volt. a továbblépéshez azonban kevés. Jövőre ugyanis már törlesztenünk kell az előző szövetkezettől átkerült hiteltartozást. Ugyanakkor felvevőhelyeink, szervizeink korszerűsítésre szorulnak. Ezen kívül pedig az új tevékenységeink beindításához is elengedhetetlenül szükséges beruházások végrehajtásáról gondoskodnunk kell. — Mik ezek az újdonságok? — Már az elmúlt év végétől beléptünk a számítógépek, videomagnók országos szervizhálózatába. Ennek műszerezettségi igénye jelentős. Szeretnénk felkészülni a hazánkban most elterjedő műholdas műsorszórás vétellehetőségeinek megteremtésére. Ez ma még látszatra távolinak tűnik, de ha elterjed, akkor robbanásszerűen. Ezen kívül bővítettük szolgáltatásainkat, létrehoztunk egy villamos biztonságtechnikai részleget. Az itt dolgozó szakemberek földelés-ellenállás méréssel foglalkoznak. Ám, az ilyen irányú munkáknál kialakult rendszerrel ellentétben nemcsak észrevételezünk, hanem a feltárt hibákat ki is javítjuk. Rövidesen szeretnénk elkezdeni a már korábbi elképzeléseink között is szereplő tűzoltókészülékek javítását. — Ha mindez megvalósul, nem lehet baj a jövőben sem. — Igen ám, csakhogy rendkívül érzékenyen érintett bennünket a nem lakás Tóth József: „Stabil szövetkezetté kell válnunk.” (Fotó: Kőhidi Imre) céljára használatos bérlemények használati dijának emelése. Szervizeink nagyobbik hányada bérleményben működik. Véleményem szerint mindenképpen differenciálásra lenne szükség. Nem mindegy ugyanis, hogy valójában mire használják azt a bizonyos helyiséget. Mi ezt a pluszköltséget nem háríthatjuk a lakosságra, a szolgáltatás így is egyre drágább lesz. — Akkor ezek szerint újra visszakanyarodtunk a mi lesz tovább kérdéshez? — Kvalifikált szakemberék dolgoznak nálunk. Mindenképpen meg kell tartanunk őket. Ezért elengedhetetlen a bérfejlesztés. Méghozzá olyan formában, hogy nagyobb teljesítményhez, pontosabb munkavégzéshez több pénzt adunk. A Széchenyi utcai Hajdú Márkabolton keresztül fejleszteni kívánjuk a kereskedelmi tevékenységünket. összességében, ha tavaly azt mondtuk, hogy talpon maradni, akkor az idén stabil szövetkezetté szeretnénk válni. — Reméljük, hogy jövő ilyenkor erről is beszámolhatunk. Kis Szabó Ervin Éltető víz helyett elcsurgatott milliók Vádirat egy országos csalássorozat ügyében Nyolc hónapja tartó vizsgálat. Osztályvezetők, főelőadók, gazdasági igazgató- helyettesek, gyógyfürdő vállalati igazgató, aki egy személyben országgyűlési képviselő, csoportvezető és alkalmazottak. Együttesen tizenkét vádlott. Kazettás táskák, jótékony ajándékutalványok, dőzsölésre csábító ingyenutak a világ minden tájára. Vízgazdálkodással foglalkozó vállalatok Debrecenből, Győrből, Pest, Tolna és Csongrád megyéből, Szentesről és Hajdúszoboszlóról, társulat szőkébb hazánkból. No és — összesen néhány tízezressel több mint 4,5 millió forint kár. A túlnyomó többség az Országos Vízügyi Hivatal kasz- száját csappantotta meg. A felelősségre vonás előtt állók közül nyolcán csaknem két és fél milliós hasznot vágtak zsebre. Anélkül persze, hogy két szatmaszálat keresztbe raktak volna. Számszaki embernek sem könnyű egybefogni a listát, amit a Hídvégi Ödön és társai ellen indított bűnügy vádirata tartalmaz. ★ VAK vezet..., ezúttal azonban nem világtalant, hanem néhány kombinatív, igen leleményes és dörzsölt férfiút. A Vízügyi Alap Kezelőség (VAK) a kiindulópont. Ennek volt vezetője a már nyugdíjas Várnay Levente, főmunkatársa pedig Kollár Oszkár. Egy híján tíz esztendeje. hogy paiktáltak a Forrás Vízgazdálkodási Egyesülettel. Az „üzletben” jócskán szerepet vállalt annak köz- gazdasági osztályvezetője, Hídvégi Ödön, aki később az Eger—Tarnavölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat főkönyvelője lett, s így egri lakos. A főszereplők mindent elkövettek, hogy a paragrafusok előírásai még véletlenül se érvényesüljenek. Mármint, hogy — a határozott tiltás ellenére — a vízügyi alapból mindig jusson repiköltségre, utazgatásokra, sportolásra, saját céljaikra. Kezdetben beérték hőmásolókkal, írógépekkel. Esetenként szívesen kortyolgatott márkás italokkal, elfüstölt cigarettával. Majd a kazettás táskák váltak divatosakká. Ezután követke- kett „tanulmányút” Porecs —Velence, illetve Sopron— Bécs útvonalon. Részt vett rajtuk egy-egy kedves hölgyismerős is, vagy például Hídvégi patronált fia. Mikor a Forrás igazgatója rájött a turpisságokra, Kollár új társak után nézett. Meg is lelte őket a Győr és Környéke Vízmű- és Fürdő Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesében, Kalló Istvánban és osztályvezetőjében, Halász Lászlóban. Főleg a pénzmaradványok elköltéséről gondoskodtak nagy-nagy előszeretettel. Háztartási és műszaki cikkeket, ajándéktárgyakat vásároltak, s azok java részét egymás között osztották el. Megkezdődtek a külföldi pihenő látogatások is: hol az NDK-toa és Dániába, hol a Tátrába, hol szovjetunióbeli körútra. Barátaikkal együtt — persze a vízügyi alap terhére — ott szurkoltak élsportolóinknak a moszkvai olimpián is. Eközben került a díszes társaságba dr. Loydl Péter, a Tolna, majd a Csongrád Megyei Víz. és Csatornamű Vállalat igazgatóhelyettese. Nemsokára pedig bevonták az üzelmek- be dr. Sági Istvánt, a La- josmizsei Vízgépészeti Vállalat igazgatóhelyettesét. Ezután már keresztül-ka- sul küldözgették a százezreket az országban — egymásnak! Kitöltetlen utalványokra takarók, vasalók, grillsütők, egyéb kurrens termékek vándoroltak a boltokból lakásaikba. S 1982 nyarán újabb ingyenes üdülések következtek: Szocsiban, Korcsulában, Velencében, a bolgár tengerparton. Körút Olaszországban és Görögországban. Egy év múlva pedig már Franciaországban. Nevelt lányokkal, feleségekkel — s olykor barátnőkkel. Folytatódott mindez 1984-ben is. Régi munkakapcsolat alapján kereste meg Kollárt a Debreceni Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat igazgatója, dr. Tamás János, akit egyébként tavaly országgyűlési képviselővé választottak. (Mentelmi jogát azóta az eljárás során felfüggesztették!) Reprezentációja bővítésére kért „feketén” ösz- szegeket — s természetesen megfelelő ellenérték fejében kapott. A Skála-utalványokra, s velük a különféle árucikkekre félmilliónál is több úszott el. Hídvégi az eger—tarnavölgyi társulatnál ott folytatta, ahol korábban abbahagyta. Fiktív rendelkező levelek alapján üres átutalási megbízásokat íratott alá feletteseivel, s azokért ajándékutalványokat vett a Skála Budapest Nagyáruházban. Megtörtént, hogy a társulat az ostorosi víztározó munkáihoz kétszer kapta meg ugyanazt a támogatást. Az egyik összeget a vádlottak •természetesen azonnal szétosztották egymás között. A vádirat szerint a vádlottak többsége a vizsgálat során beismerő vallomást tett. Igaz, legtöbbjüknél a 'házkutatáskor megtalálták a terhelő bizonyítékok zömét. Ugyancsak bűnösségüket támasztják alá a tanúk elmondásai, továbbá az írás- szakértői vélemény, valamint a feltárt okiratok és mellékleteik. A megyei főügyészség folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűn- cselekmények miatt emelt vádat Hídvégi Ödön és tizenegy — jórészt vezető beosztású — társa ellen. Szalay Zoltán A Gyomaendrődi Győzelem Mgtsz tehenészeti telepén sátorban kaptak helyet a növendék üszők. A győri Graboplast által gyártott anyagból saját kivitelezésű vasszerkezetre tetőt húztak az állatok fölé, de mivel az oldala nyitott, így érvényesül a szabadban való tartás néhány eleme is. Az így kialakított istállóban egy üszőborjú férőhelye csupán ezer forintba került a termelőszövetkezetnek (MTI-fotó: B. Fazekas László) Sátorozó üszők G/omaendrődön
