Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-20 / 67. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1986. március 20., csütörtök KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1986. március 18-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) szed folytatásához, a kétoldalú kapcsolat­fejlesztés további lehetőségeinek feltárá­sához. 4. A Központi Bizottság hasznosnak ítél­te azokat a véleménycseréket, amelyeket az elmúlt időszákban pártunk képviselői — az internacionalista szolidaritás szelle­méiben — a tőkés és a fejlődő világ orszá­gaiban tevékenykedő kommunista pártok vezetőivel folytattak. Jól szolgálta a test­vérpártokkal fenntartott kapcsolataink szo­rosabbra fűzését, egymás helyzetének és munkájának alaposabb megismerését az MSZMP küldöttségeinek részvétele több testvérpárt kongresszusán. A nemzetközi béke, biztonság és a jobb megértés ügyét szolgálták azok a megbe­szélések, amelyeket pártunk képviselői a szocialista, szociáldemokrata pártok veze­tőivel folytattak. II. A Központi Bizottság áttekintette a párt ;kádermunkáját és meghatározta az idő­szerű káderpolitikai feladatokat. 1. A Központi Bizottság megállapította, hogy az utóbbi években tervszerűbbé vált a vezetők kiválasztása, felkészítése és funkcióba állítása, javult politikai és szak­mai felkészültségük. A vezetők nagy több­sége a szocializmus ügye iránti elkötele­zettséggel, eredményesen és felelősséggel látja el feladatát, képes a magasabb kö­vetelmények szerint dolgozni. Kedvezően hatott a kádermunkára, erősítette annak demokratikus vonásait, hogy megnőtt a vá­lasztott testületek szerepe a személyi ügyek eldöntésében, szélesedett a pályázati rend­szer, a meghatározott időre szóló kineve­zés gyakorlata. A dolgozó kollektívák, a tömegszervezetek és ^mozgalmak nagyobb beleszólási lehetőséget kaptak a vezetők és tisztségviselők jelölésébe, kiválasztásába, munkájának, magatartásának megítélésébe. A Központi Bizottság ugyanakkor rá­mutatott, hogy a káderpolitikái elvek nem valósulnak meg következetesen, a gyakor­lat késedelmesen igazodik a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet változásai­hoz. A káderpolitikai elvek érvényesíté­sét leggyakrabban a szubjektivizmus, a személyi összefonódás nehezíti. A fiatalok­nak a vezetésbe való bevonása lassúbb az indokoltnál. Gyakori, hogy a megérett ká­dercserék nem történnek meg idejében. A párt-, állami és társadalmi szervek sok esetben nem lépnek fel a vezetők egy ré­szénél tapasztalható szerénytelenséggel, túl­zott önbizalommal, kritikátlansággal és más negatív jelenségekkel szemben. 2. Előrehaladásunknak döntő feltétele, hogy kibontakoztassuk az emberek alkotó­képességét, kezdeményezőikészségét, növel­jük a munka megbecsülését. Ebben min­den korábbinál nagyobb felelősség hárul a vezetőkre. Az egész társadalom érdeke, hogy a káderpolitikai elvek érvényre jus­sanak, mindenütt hozzáértő, rátermett em­berek töltsék be az irányító posztokat. A Központi Bizottság szükségesnek tart­ja, hogy a kádermunka gyakorlata iga­zodjon a társadalmi, gazdasági fejlődés, a tudományos-műszaki haladás és a szocia­lista demokrácia növekvő követelményé­ihez. a) A vezetők kiválasztásában és megíté­lésében fontos követelmény a politikai és erkölcsi alkalmasság, a szakmai hozzáér­tés, a vezetői rátermettség. Figyelembe kell venni a jelölték életútját, tapasztalatait, korábbi munkahelyein nyújtott teljesítmé­nyét, az új beosztással- járó feladatokat és azt is, hogy milyen összetételű és felké­szültségű kollektívába kerülnek. Legyenek alkalmasak feladatuk ellátására, a párt politikájának önálló alkalmazására és vég­rehajtására, döntéseik, intézkedéseik ha­tásainak mérlegelésére. Minden vezetőtől meg kell követelni a szocializmus iránti elkötelezettséget, tör­vényeink és erkölcsi normáink megtartá­sát, a határozott és nyílt kiállást a párt politikája és a saját munka- területére vonatkozó határozatok mellett. A vezetői megbízatással összeférhetetlen a dolgozók lebecsülése, a kritika elfojtása, a hatalommal, a beosztással való visszaélés. A párt testületéi a személyi ügyekben elsősorban a politikai és az erkölcsi alkal­masságot, valamint a vezetői rátermettsé­get mérlegeljék. A szakmai hozzáértés el­bírálását az arra illetékes szervektől igé­nyeljék. Fejlődésünk mai szakasza megkí­vánja, hogy nagy figyelmet fordítsunk a káderek hozzáértésére és vezetői képessé­geire. A szakmai tudásnak minden koráb­binál nagyobb a jelentősége. Felelős politikai és társadalmi tisztségek­re olyan személyeket kell javasolni, akik munkájukkal és magatartásukkal kivívták a dolgozók bizalmát, az embereket meg tudják nyerni országépítő céljainknak. Be­vált szövetségi politikánknak megfelelően, pártfunkció kivételével minden más tiszt­séget pártonkívüli is betölthet. Minden esetben azt a jelöltet kell támogatni, aki az adott munkakörre alkalmasabb, függetlenül attól, hogy tagja-e a pártnak vagy sem. b) Következetesebben kell érvényesíteni a vezetés stabilitásának és a káderek ész­szerű, folyamatos cserélődésének elvét. A megérett cseréket halogatás nélkül, idejé­ben kell lebonyolítani. Minden vezető ad­dig maradjon beosztásában, amíg felada­tát megfelelően ellátja, és élvezi választóinak, illetve az irányításával dolgozó kollektívá­nak a bizalmát. Társadalmi szükséglet hogy a vezetés az élet minden területén új erőkkel frissüljön fel. A különböző korosz­tályok képviselői együtt legyenek jelen a vezetésben, ötvöződjön az idősebbek élet- tapasztalata a fiatalok új iránti fogékony­ságával, lendületével. Fontos, hogy a tehet­séges fiatalok feladatot kapjanak, érezzék, hogy bíznak bennük. El kell érni. hogy a jelenleginél több tehetséges fiatal és nő töltsön be vezető tisztséget. Meg kell be­csülni azokat az idős kádereket, akik mö­gött áldozatos munkában eltöltött évek áll­nak, sokat fáradoztak népünkért, a szo­cializmusért, és hasznosítanunk kell ta­pasztalataikat. c) A vezetői tevékenység hatékonyságá­nak fokozása, a sokrétű tapasztalatok meg­szerzése és a rutinszerűség elkerülése ér­dekében tervszerűbbé kell tenni a káder­cserét a párt-, az állami, a gazdasági és a tömegszervezeti munka területei között. A Központi Bizottság helyesnek tartja annak a gyakorlatnak a bevezetését, hogy a poli­tikai és közéleti vezetők meghatározott kö­re korlátozott ideig tölthesse be ugyanazt a tisztséget, munkakört. Ettől eltérni a Köz­ponti Bizottság döntése alapján lehet. d) Nagy figyelmet kell fordítani a ká­derutánpótlásra. Ennek fő forrása a gyakor­lati életben megfelelő tapasztalatokat szer­zett, egyetemet, főiskolát végzettek széles köre. Gondoskodni kell arról, hogy a te­hetséges és alkalmas munkások és szövet­kezeti parasztok képességüknek és ráter­mettségüknek megfelelő vezetői munkakör­be kerüljenek. Szorgalmazni kell a jó adott­ságú fiatal szakmunkások továbbtanulását, vezetővé nevelését. e) Módosítani kell a vezetők minősítésé­nek rendjét. Munkájukat, magatartásukat folyamatosan kell értékelni, s tevékenysé­gük összegző megítélését a választási cik­lushoz, illetve a meghatározott időre szóló kinevezés lejártához kell kötni. A meg­ítélés alapja a vezető irányításával műkö­dő vállalat, szövetkezet, intézmény telje­sítményé, a végzett munka és a személyes magatartás legyen. Kapjon elismerést a jó munka, és idejében történjen meg a hi­bák feltárása, kijavítása. f) A növekvő politikai, társadalmi fel­adatokhoz kell igazítani a párt- és társa­dalmi szervek káderképző intézményeiben folyó nevelő-, oktatómunkát, a politikai, szakmai és vezetési ismeretek folyamatos megújítását. Minden vezető olyan ismere­tekből részesüljön képzésben, illetve to­vábbképzésben, amelyek munkakörének színvonalas ellátásához szükségesek. g) Erősíteni kell a kádermunka de­mokratizmusát, nyilvánosságát. A szemé­lyi ügyek megítélésében és eldöntésében növekedjen a választott testületek szerepe. Az állami, gazdasági és kulturális élet­ben a vezetői munkakörök többségét pá­lyázat, illetve választás útján kell betöl­teni. Biztosítani kell, hogy a legalkalma­sabb jelöltek kerüljenek funkcióba. A pá­lyázati rendszer tegye lehetővé, hogy a megfelelő felkészültségű és tapasztalt fizi­kai munkások és alsóbb szintű vezetők is eséllyel pályázhassanak. Szélesedjen a meg­határozott időre szóló kinevezések és meg­bízások gyakorlata. A Központi Bizottság helyesli a tömeg­szervezeti és szövetkezeti vezetők, tisztség- viselők megválasztásának a gyakorlatát. Ajánlja, hogy erősítsék tovább a tagság, a testületek szerepét, alkalmazzák bátrabban a többes jelölést. Ahol ez ésszerű, válasz­tott testületeikbe az alsóbb szervek köz­vetlenül is delegáljanak tagokat. h) A Központi Bizottság a saját sorai­ból Káderpolitikai Bizottságot hoz létre. Feladata: a káderpolitikai elvek gyakorla­ti érvényesülésének, a párt-, az állami és a társadalmi élet különböző területein fo­lyó kádermunkának az áttekintése, elem­zése; a tapasztalatok összegzése; elvi állás- foglalások és javaslatok kidolgozása a ve­zető pártszervek számára. ★ A párt szervei és szervezetei szerezzenek érvényt a jelen határozatban foglaltaknak. Őrködjenek a káderpolitikai elvek megtar­tásán, határozottan lépjenek fel a szubjek­tivizmussal, a szocialista erkölcsöt sértő je­lenségekkel szemben. Támogassák a kezde­ményező, az újat felkaroló, a rendet, a fe­gyelmezett munkát megkövetelő vezetőket. A Központi Bizottság felkérte a kormányt, a társadalmi szerveket, hogy a határozat­tal összhangban dolgozzák ki saját fel­adataikat. (MTI) vsz­külügyminiszterek tanácskozása A lengyel fővárosban meg­kezdte ülését a Varsói Szer­ződés tagállamainak 'külügy­miniszteri bizottsága. A ta­nácskozáson Magyarországot Várkonyi Péter külügymi­niszter képviseli. Marjai József hazaérkezett Moszkvából Marjai József* a Minisz­tertanács elnökhelyettese, ha­zánk állandó KGST-képvise- lője szerdán hazaérkezett Moszkvából, ahol részt vett a KGST-tagországok állandó képviselőinek munkatalálko­zóján. Érkezésénél a Ferihegyi repülőtéren megjelent Borisz Sztukalin, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete is. Marjai József, Moszkvában kétoldalú megbeszéléseket folytatott a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok idő­szerű kérdéseiről. Tárgyalt Vszevolod Mura- hovszkijjal, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első el­nökhelyettesével, az Agrár­ipari Állami Bizottság elnö­kével, Alekszej Antonov mi­niszterelnök-helyettessel, a szovjet—magyar gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság szovjet tagozatának elnökével, Gurij Marcsuk miniszterelnök-helyettessel, a tudományos-műszaki állami bizottság elnökével, Borisz Scserbinával. a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettesével, Lev Voronyin miniszterelnök-helyettessel, az anyag- és műszaki ellátá­si állami bizottság elnökével, valamint Konsztantyin Ka- tusevvel, a külgazdasági kap­csolatok állami bizottságának elnökével, más szovjet tiszt­ségviselőkkel. rC Külpolitikai kommentárunk j—i A Szfinx nagy játszmája E SOROK ÍRÓJA Párizsból figyelhette a választá­sokat, telhát szem- és fültanúként erősítheti meg: a< francia politikai (profik egybehangzó véleménye sze­rint a vártnál szorosabb eredmény, a jobboldal „ép- peníhogy” többsége óriási játéklehetőséget biztosít a nagy taktikusként ismert szocialista elnöknek. A rezzenéstelen arca miatt Szfinxnek becézett Fran­cois Mitterrand — mondta valamennyi párizsi be­szélgetőpartnerem —, az elnöki hatalom sáncai mö­gül nyilván számos meglepetéssel szolgál majd. Az első meglepetés máris megszületett, méghozzá kettős értelemben. Az egyik: mindenki arra számí­tott a francia fővárosban, hogy — mivel az új nem­zetgyűlés csak április 2-án ül össze, és az alkotmány szerint csak akkor kellene bemutatkoznia az új ka­binetnek — az állaimfő csupán a hónap végén dönt a kormányfő személyéről. A feltételezés logikusnak tűnt. Mivel az Ötödik Köztársaságban most hosszú idegháború kezdődik a parlamenti győztes — de nem eléggé győztes — jobboldal és az elnök között, jog­gal hihette mindenki, hogy az időhúzás szerves része lehet az ellentábor bizonytalanságának fokozását célzó hadjáratnak. Nem így történt. A MÁSIK MEGLEPETÉS a jelölt személye. Mi­ért lenne ez meglepetés? — kérdezhetné az olvasó Hiszen a jobboldali koalíció nagyobb pártjának ve­zére végül is a kézenfekvő jelölt a parlamenti ma­tematika szabályai szerint. Csakhogy az alkotmány rendkívül tág lehetőségeit biztosít az államfőnek eb­ben a kérdésben, és sokan úgy vélték, Mitterrand olyan jelöltet választ — például Chaban Delmas személyében -— akivel viszonylag könnyebb lenne a semmiképpen nem békés együttélés, mint Chdrac- kal. (Az előbbi „harmonikus együttműködést” aján­lott Mittterrandnak, az utóbbi viszont négy komoly feltételt szabott a múltban; persze más kérdés az, hogy hányat áldoz fel a miniszterelnöki kinevezés áhított oltárán.) Növekszik a gyanú, hogy Chirac ki­nevezése mögött az a motívum állhat, amiről oly sok szó esett Párizsban: hogy a Szfinx azt a politikust szemelte ki a Matignon-palotába, aki a lehető legna­gyobb mértékben meggyorsítja az amúgy is megosz­tott jobboldal bomlási folyamatát. Ha ugyanis a törvényhozási időszaknak már az elején a jobboldal legerősebb embere kerül nehéz helyzetbe (és erről maga az államfő is gondoskodhat), akkor a többivel a jövőben könnyebb lesz elbánni. A NAGY JÁTSZMA tehát váratlan húzással kez­dődött, méghozzá éppen azért, mert Mitterrand- tól — kiszámíthatatlan stílusa miatt — a legkevés­bé éppen a papírforma érvényesítését várták. Egye­lőre csak az biztos, hogy Franciaországban új bel­politikai korszak kezdődik és ez a korszak minden lehet, csak egyhangú és unalmas nem. Harmat Endre Értékelés öt év tűzvédelmi munkájáról Tanácskozás a megyei tűzoltó-parancsnokságon Megyénk tűzoltó-parancsnokságai megfelelően érvé­nyesítik a központi célkitűzéseket, szervező és irányí­tó munkájuk mind előrelátóbbá, szakmailag és mód­szereiben megalapozottabbá vált. Ennek köszönhető, hogy szőkébb hazánk gyarapodó gazdasága, a veszé­lyes technológiák és anyagok, valamint a személyi tulajdon körének bővülése ellenére az utóbbi években a tüzesetek száma az országos átlag alatt van. Az elmúlt fél évtizedben összesen 1833 alkalommal kellett kivonulniuk helyszín­re a tűzoltóknak, a kárér­ték meghaladja a 65,5 mil­lió forintot. Ugyanakkor nem mellékes, hogy jelentő­sen javultak a tűzvédelem­ben fontos feladatot ellátók tárgyi feltételei. A megyei és egri tűzoltó-parancsnokság 1981-ben új laktanyát ka­pott, felújították és bővítet­ték a gyöngyösit, új helyre költözött a hevesi. Tevé­kenységüket az is nagymér­tékben erősítette, hogy sike­rült szoros kapcsolatot ki­építeni a különféle társadal­mi szervekkel. Természetes persze, hogy a tűzoltók munkáját első­sorban az minősíti, mit ér­tek el a megelőző munká­ban. Ennek érdekében kü­lön megemlíthetők a szál­lodákkal, számítóközpontok­kal, veszélyes anyagot szál­lító közúti járművekkel és a tsz-ek melléküzemágaival kapcsolatos ellenőrzések, va­lamint az elmúlt esztendő szeptemberében szervezett tűzvédelmi hónap. Az eltelt öt évet elemző beszámoló­ból az is kiderült, hogy me­gyénkben egyenletesen fej­lődött a tűzvédelmi tevé­kenység az iparban, s ezen a területen következett be a legkevesebb kárt előidéző eset. Különösen kiemelkedik ebben a Mátravidéki Fém­művek, a Mátravidéki Cu­korgyárak, a Vilati és a Cse­pel Autó 3-as számú egri gyára. Ugyanakkor a taná­csi és szövetkezeti ipar gaz­dálkodó szervezeteinek a jövőben még többet kell tenniük a tűzzel kapcsola­tos károk elkerülése érdeké­ben. Az írásbeli anyag rész­letesen szólt az egyes nép- gazdasági ágak tűzmegelőző munkájáról, s az értékelés mellett azokat a főbb teen­dőket is körvonalazta, ame­lyek segítségével a további­akban még inkább erősíthe­tő a tűzvédelem. Az értekezleten külön is felhívták a figyelmet arra, hogy a legtöbb tüzet a do­hányzás, a tüzelő- és fűtő- berendezések szabálytalan használata, a nyílt láng hely­telen alkalmazása okozta. A szülők felelőssége: összesen 128 alkalommal gyermekek lobbantottak lángra beren­dezést, vagy lakást. Sajnos két igen nagy kárértékkel járó eset is jutott erre az időszakra: az Agria Bútor­gyárban 2,4 millió, a Nagy- rédei Szőlőskert Tsz-ben pe­dig 14 millió forintot kellett kifizetni a helyreállításra. A megelőző munkának fontos része az állampolgá­rok tűzvédelmi ismeretei­nek bővítése, a tűzvédelmi fegyelem erősítése. Erre igén nagy hangsúlyt helyeztek, s 1984-ben 30 ezer példányos propagandaanyagot állítot­tak össze A lakóházak tűz­védelme címmel. De rendez­tek kirakatversenyt és tűz­védelmi totót is összeállítot­tak. Egyebek között a fentiek­ről volt szó azon a tanács­kozáson, amelyet szerdán délelőtt tartottak a Heves Megyei Tűzoltó-parancsnok­ságon. A résztvevők előtt — az eseményen ott voltak a tűzoltóság megyénkben terü­leti parancsnokai, valamint a helyi szakigazgatási szer­vek képviselői — Lukács Béla tűzoltó alezredes, me­gyei parancsnok fűzött szó­beli kiegészítést az írásban előzetesen kiadott beszámo­lóhoz. Az értekezleten részt vett és felszólalt Joó Bálint tűzoltó őrnagy, a Belügymi­nisztérium Országos Tűzoltó­parancsnokságának osztály- vezetője, Vágó László, a me­gyei pártbizottság politikai munkatársa, Domoszlai Lász­ló r. ezredes, a Heves Me­gyei Rendőr-főkapitányság helyettes vezetője és dr. Fá­bián Erik Istvánné, a me­gyei tanács osztályvezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents