Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

Hogyan érint bennünket az olajár csökkenése? Az olajháborúról nap mint nap olvashatunk az újsá- gokbart, hallhatunk a rádió­ban, tévében, önkéntelenül felmerül bennünk a kérdés: hogyan érintette a magyar népgazdaságot ez a negatív árrobbanás (így nevezik), és milyen hatása van annak, hogy napjainkban mélypon­ton van e folyékony energia- hordozó ára? A Konjunktú­ra- és Piackutató Intézet (Kopint) árupiaci kutatóosz­tályának vezetőjét, dr. Nyers József''; Kérdeztük meg, tapasztalatai, ismeretei alap­ján mi a véleménye mind­erről. A Kopint osztályvezetője válaszát annak a folyamat­nak érzékeltetésével kezd­te, amely a hetvenes évek olajárrobbanásával indult. Ennek következtében nagy­arányú takarékosság kezdő­dött a fejlett tőkés orszá­gokban, amelynek eredmé­nyeként olajfogyasztásuk az 1973-as szinten stagnál. 15-22 dollár ' között Mivel a kőolajat exportá­ló országok szervezete, az OPEC a termelés korlátozá­sával sem tudta tartani az olaj árszintjét, 1985 no­vemberében feladta ezt az elvet, annak érdekében, hogy a szervezeten kívüli kőolaj- termelő országokkal szem­ben megvédje piaci részese­dését. A szervezeten kívüli termelők, Nagy-Britannia, Norvégia, Mexikó a leg­utóbbi években felfuttatta olajtermelését, és nem haj­landók egyezkedni az OPEC- kel. Az árharc következtében 29 dollárról 15—13 dol­lárra csökkent az olaj hor­dónkénti ára, de a becslé­sek szerint Nagy-Britanniá- nák még 5 dolláros áron is érdemes lenne eladnia. Az igazsághoz tartozik azon­ban, hogy a 15 dollár körüli szabadpiaci áron kevés ola­jat vásárolnak, mert a for­galom jelentős része hosszú lejáratú szerződések kereté­ben bonyolódik, ami a ré­gebbi, magasabb árat tar­talmazza. Felmerül a kérdés, hogy mélypontnak tartjuk-e a jelenlegi 15 dolláros olaj­árat? Ha annak tartanánk, mikor, milyen mértékű emelkedés várható? A Ko­pint prognózisa szerint 30 dollárra 1990-ig valószinű- leg nem kúszik az olaj ára. A feltételezés szerint 15—22 dollár között stabilizálódik majd az ár szintje. Az év végéig az erős hullámzás va­lószínűleg lecsillapul. Gondok a vegyiparban Ám a nemzetközi pénz­piacot érzékenyen érintené, -ha adósai fizetésképtelenné válnának, ezért nem cél­juk a fejlett tőkés országok­nak, különösen az Egyesült Államoknak, hogy az ala­csonyan tartott olajárakkal pénzügyi csődbe juttassák a latin-amerikai országokat vagy a nehéz helyzetben lé­vő arab államokat. Tehát rendkívül bonyolult érdekviszonyok határozzák meg és befolyásolják a kő­olaj világpiaci árát. Hogyan érzékelte mindezt a magyar népgazdaság az elmúlt közel másfél évtized folyamán ? Mint tudjuk, a Szovjetunió­ból exportáljuk ezt a fontos energiát, és az úgynevezett bukaresti árelv előírásai szerint fizetünk érte. Ennek értelmében öt év átlaga ad-, ja az árat, ami gyakorlati­lag azt jelenti,' hogy mint­egy tíz esztendőn keresztül a világpiaci árnál olcsób­ban kapta a magyar népgaz­daság a szovjet olajat. Így nálunk nem volt a hetvenes években árrobbanás, csak lassú begyűrűzés. Idén az 1981—85 közötti évek átlagát fizetjük, ez magasabb a jelenlegi tőkés szabadpiaci árnál, amely elő­ször 1987-ben befolyásolja majd kisebb mértékben a KGST-árakat. Hogyan érinti mindez a kőolajszármazékok magyar exportárait? — kérdeztük beszélgetésünk során dr. Nyers Józsefnét. Megtudtuk, hogy Nyugaton, a kőolaj árá­val párhuzamosan olcsóbb lett a szén és a földgáz, és csökken a petrolkémiai ter­mékek ára is. Ez azt jelenti, hogy a magyar szállításokért is az alacsonyabb világpiaci árat fizetik Nyugaton, pél­dául a PVC-porért, a mű­trágyáért, vagy az egyéb, kőolaj feldolgozásából szár­mazó termékekért. A vegy­ipari vállalatok többségét érinti ez az árváltozás. A jövőben is: takarékosság Arról viszont szó sem le­het, hogy a jelenlegi kedve­zőtlen helyzet miatt lemond­junk erről a tőkés export­lehetőségről. Már folynak a tárgyalások arról, miként segítsék a vegyipari vállalato­kat a veszteség elviselésében. Tény, hogy minél feldolgo- zottabb az exportált termék, annál kevesebb lesz rajta a veszteség. Elképzelhető az elkövetkezendő évek folya­mán az is, hogy az ár­csökkenés átterjed • a többi energiaigényes termékre, pél­dául a kohászati gyártmá­nyokra, a cementre. A fejlett nyugati orszá­gokban az áraktól függően rugalmasan módosítják az energiafelhasználás szerke-- zetét, az erőműveket át tudják állítani széntüzelés­ről olajra, vagy földgázra. Nálunk ennek technikai fel­tételei kevésbé vannak meg. A népgazdaság utóbbi évek­ben kialakított kombinatív energiastratégiája érthető módon az atomenergiára és a szénre alapozza a villa- mosenergia-termelést, mi­vel kőolaj- és földgáz­termelésünk, illetve -beszer­zésünk lehetőségei korláto­zottak. Bár az olajárak csök­kenése némileg módosíthat energiastratégiánkon, az or­szág szűkös devizahelyzetát ismerve, valószínű, hogy a jövőben is az atom-, illetve gazdaságosabb széntüzelésű erőművek lesznek a meg­határozók. S még valószí­nűbb, hogy ezután is épp úgy — sőt még jobban — kell takarékoskodnunk az energiával, mint ez idáig. Ha a gazdag olajkinccsel rendelkező Anglia is ezt teszi» Magyarországnak sem maradhat más választása. /. E. FÉLTÉKENYSÉGI DRÁMA HATVANBAN Tizenegy késszúrás nyomában... A higanygőzlámpa fény­csóvája a talajból alig ki­emelkedő homokbuckára ve­tődik. Nyomasztó csend ho­nol így, az est derekán. Ép­pen csak néhány órája, hogy elült a zaj. Az összesereg- lett emberek, dermesztő él­ménnyel tudatukban, lel­kűkben, értetlenkedve távo­lodtak a környékről. A me­gyei rendőr-főkapitányság helyszínelői iszonyatos bűn- cselekmény nyomait találták, a Rákóczi út és a Bajcsy utca sarkán. Közel a temp­lom szegletéhez. Nagyobb- forma piros női táskát, ben­ne a személyes holmikon túl füzeteket, könyveket, tollakat, ceruzákat, kitöltet­len totó- és lottószelvénye­ket, és egy cetlit, a mákos­guba receptjével. Körös-kö­rül vérnyomokat, majd a bűntett eszközét: a húsz cen­tinél is hosszabb tőrkést. S fekete fóliával letakarva, egy ifjú lány holttestét. Az új-hatvani útkereszte­ződés január 22-én kora délután — nyílt utcán, fé­nyes nappal! — féltékenysé- gi dráma színtere lett. ★ Tizenhárom óra, huszonöt perc. Megcsörren a telefon a Hatvani Rendőrkapitányság ügyeletén. Riadt női hang. Előadni sem könnyű azt, ami néhány perce történt. Órákkal, napokkal később is megrázó a visszaemléke­zés. A személyes beszélgetések­ből, későbbi elmondásokból egyhamar kikerekedik an­nak a néhány percnek a tör­ténete. Fél egy körül Urbán Haj­nalka mikrobusszal jött oda a munkahelyéről, az Aprító­gépgyár hatvani üzeméből. Munkatársa, Martonosi Im­re hozta el. Gyors- és gép­írótanfolyamra járt, a dél­utáni foglalkozásokra. Nem mentek az iskoláig, Hajni uzsonnánakvalót akart vá­sárolni. .. A pénztárnál találkozott össze két tanulótársávál, Roznyik Ildikóval és Basa Gabriellával. Együtt léptek ki az ABC-áruházból. Jól látták, a férfi a szemközti járdán várakozik. Meg is je­gyezték, az illető nem* más, mint Hajni volt férje. Kü­lönösebben azonban nem fog­lalkoztatta egyiküket sem a dolog. Elindultak. Nekidurál- ta magát az egykori házas­társ is. Átsétált a zebrán. A lányok felé tartott. Utol is érte őket, ám úgy tűnt, elfordul mögöttük. Egyszer­re csak éles sikoly hallat­szott. A kép megdöbbentő volt: a férfi jobb karjával átölelte korábbi nejét, bal­jában a késsel pedig szur- kálta... Az üzlet raktárában hal­lotta meg a sikoltást Buzma Jánosné. Azonnal kiszaladt megnézni, mi történt. Segí­teni már nem lehetett. A lány pár perc múlva meg­halt. .. • — A helyszínre közvetle­nül a támadás után érkez­tem — emlékezik Mocz Mi­hály a kapitányságon. — Négy-öt méterre lehettem. A férfi a saját hasából húzta ki a tőrt, s a nyakába akar­ta döfni. Kiütöttem a kezé­ből. .. ★ Tizenhat óra harminc perc. A hatvani kórház kór­bonctani osztályának alag­sori helyiségében megren­dült hatósági tanúk, szak­emberek a halottszemlén. Nem öröm rágondolni: az összecsukló, fakószínű, vér­ben ázó test — amelyből pillanatok alatt elszállt az élet — egy szép ifjú hölgyé volt. Ridegen csengenek dr. Straub Sándor rendőr or­vosszázados szavai is. — ... a tarkó tájékán, a nyakkal párhuzamosan két- két és fél centiméter hosz- szú, egy centiméterre táton­gó, nyakcsigolyáig terjedő, hegyes sebzugú, éles szélű folytonosság-megszakadás... S következnek sorra a töb­biek. A háton három, a nya­kon hat, a mellkason közé­pen két szúrást számolunk. A tettes tizenegyszer mé- lyesztette bele tőrét áldoza­tába. Közülük a legtöbbet téli időben is fedetlen he­lyen. Négyet pedig olyan erővel, amit csak az igen el­szántak tesznek. A helyszíni szemlebizott­ság az intenzív osztályon folytatja a munkát. A kü­lönterem ágyán az elkövető, a helybeli 29 éves Lakatos György. Lélegeztető készü­lék az arcán. Tíz másodper­cenként ideges rángás sza­lad végig a testén, a vég­tagjain. — Most kezd szűnni az altatás hatása, s persze a felfokozott idegállapot is ki­jön rajta — közli szaksze­rűen az ügyeletes orvos. Az­tán röviden elmagyarázza, hogyan zajlott a műtét, majd hozzáteszi: — Nyolcvan százalék az esély az életben maradásá­ra. Tehát őriztetni kell, s majd gondoskodni róla, hogy Tö­kölre, a rabkórházba kerül­jön. Kihallgatásával persze vár­ni kell. ★ Tizenhét óra, huszonöt perc. A kapitányságon Józsa Arnold r. főhadnagynak, a helyszíni szemle irányítójá­nak és dr. Magyar Elemér ügyésznek telexet nyújtanak át. A szolnoki kollégáktól érkezett. Tudatják, hogy a bűnténnyel kapcsolatban két lelkiismeretes tanú jelentke­zett náluk. A törökszent­miklósi Poczik Károly és Mrena Sándor épp a gyil­kosság időpontjában álltak meg autójukkal az új-hatva­ni ABC előtt. Az összecső­dült szemlélődőkkel ellen­tétben azonnal tudták, mit kell tenniük: hívták a men­tőket. A távirat szerint pe­dig a tanúskodást is vállal­ják. Sajnos, nem túl gyako­ri ez a magatartás... Morfondíroznivalónk azon­ban egyéb is akad. Mi az ok? Ez még persze, csak a találgatás ideje. Az viszont már pár nap­pal később is bizonyos: vé­lekedésekben nincs hiány. Többen arra esküsznek, a gyilkos korábbi házasságuk idején' is többször durván viselkedett Hajnival. Gyako­riak voltak a veszekedések a férj rendkívül féltékeny természete miatt is. Végül a nő beadta a válókeresetet... Ezután is többször találkoz­tak az utcán. A férfi szidal­mazta elvált nejét, arra is volt példa, hogy kocsijával a járdára utánament. Janu­ár elején meg is fenyeget­te. .. ★ A gondos orvosi kezelés folytán az elkövetőt, Laka­tos Györgyöt, a Tigáz hat­vani üzemegységének mű­szaki ügyintézőjét először február 11-én hallgathatták ki a vizsgálók. Részlet a vallomásából: — Azzal kezdődött közöt­tünk a baj, hogy 1984 augusztusában elment tőle a születendő gyermekünk. Nagyon megromlott a viszo­nyunk. Az anyósoméknál laktunk, de ezután én több­ször is elköltöztem. Végül elváltunk... Utána járkál­tam, igaz. Nem akartam, hogy mindenfélét össze-visz- sza beszéljen rólam... Az­nap reggel Egerbe kellett mennem a kiegészítő pa­rancsnokságra. Zsebre vág­tam a késemet, hogy öngyil­kos leszek a feleségem mi­att. Busszal érkeztem visz- sza Hatvanba, s tudtam, a volt nejemnek ebben az idő­ben kell iskolába mennie... Az ABC előtt láttam meg... Odamentem hozzá... Aztán elborult az agyam... Lakatos György előzetes letartóztatásban van. Ügyé­ben a megyei főügyészség készíti el a vádiratot, s a megyei bíróság hivatott a tárgyalásra. ★ Űj-Hatvanban, a Rákóczi út és a Bajcsy utca sarkán kis „emlékműként” koszo­rúk állnak, gyertyák égnek. Jelei egy rettenetes bűn­ténynek, egy családi drámá­nak — egy ifjú asszony ér­telmetlen halálának... Szalay Zoltán Akire szívesen Miinkó Istvánné több mint harminc évet töltött a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szolgálatában. Éger legforgalmasabb üzleteiben dolgo­zott. A Belvárosi ABC-áruház helyettes vezetőjeként ment nyugdíjba. Ez alkalomból nemrégiben Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült. rá köszönnek — Annak idején azon versenyeztünk munkatár­saimmal, hogy melyikünk pultja előtt áll több vevő — emlékezik Mlinkóné Er­zsiké a kezdeti időkre. Merthogy azt az eladót biztosan szerették. Akkori­ban még nem voltak ön- kiszolgáló üzletek. 1957-ben, amikori a Hajdúságból Eger­be kerültem, a Dobó téri boltban kezdtem kereskedői pályámat. Igaz, hogy a lisz­tet, cukrot ládából és pa­pírzsákból félkilónként, ki­lónként mértük. A petróleu­mot üvegbe adagoltuk, so­kat cipekedtünk, mégis va­lahogy meghittebb volt a viszonyunk a vevőkkel, mint ma. Szinte mindenki sze­mélyes ismerősünkké vált, aki betért hozzánk. Az em­berek nemcsak vásárolni jöttek, jó szót is kerestek. s aki kedves, beszédes volt, ahhoz visszajártak. Ekkor szerettem meg ezt a mun­kát. Pedig — fűzi hozzá nevetve — eredetileg nem boltosnak készültem. Még szülőfalumban, Egyeken áll­tam be a férjem mellett a pult mögé. • Ö tanult keres­kedő volt, még a Hangya szövetkezetben .kezdte va­lamikor. Aztán, hogy Eger­be jöttünk, én ennél a hi­vatásnál maradtam, ő pe­dig más területen helyez­kedett el. Fokozatosan ha­ladtam előre a szakmában. Előbb kiszolgáltam, majd amikor a Rákóczi úti bolt­ban dolgoztam, rövidesen kineveztek helyettesnek. Ojabb előrelépést jelentett, amikor bekerültem a főut­cára a „Bablonkai helyén" — az egriek így mondták — nyíló Delicatesbe, amely már nagyobb volt, árudá­nak számított. A leghosz- szabb időt a Hadnagy úti lakótelepet ellátó Szuperett- ben dolgoztam: 17 évet. A legutóbbi négy évet nyug­díjazásomig ',a | Belvárosi ABC-ben töltöttem. — Ezek szerint munka mellett tanult. Hogyan tud­ta ezt összeegyeztetni az otthoni teendőkkel? — Igen nehezen, de rá­kényszerültem. Három gyer­meket neveltem, s közben előbb boltvezetői képesítést, később közgazdasági érett­ségit szereztem. Édesanyám velünk élt, nélküle talán nem is ment volna. A csa­ládi segítség mellett' 'sze­rencsém volt, hogy szinte mindig jó kollektívában dolgoztam. — Hogyv milyen a mun­kahelyi légkör, az nagyrészt az irányítókon is múlik. Milyen volt vezetőnek? — Nagyobb összeütközés­re nem került sor senkivel. A komoly hozzáállást vi­szont mindig megkövetel­tem. Ma sem tudom elnéz­ni, ha az eladók fecsegnek, vagy tétlenkednek. Egy üz­letben mindig van mit csi­nálni, árut kirakni, takarí­tani. Beszélgetni lehet és kell is, de csak a vevővel. — Sokszor a vásá/lók is okoznak kellemetlen perce­ket az elárusítónak. Mi er­ről a véleménye? — Az többnyire az el­adón múlik, hogyan alakul az esetleges vita. Ha a vá­sárló idegesen érkezik és ingerülten szól, de kedves választ kap, mindjárt tü­relmesebb lesz. Az embe­rek ma már másként jön­nek hozzánk, mint húsz éve. Aki betér, általában mun­ka előtt vagy munka után jön. Az a célja, hogy mi­nél gyorsabban megkapja (F'otó: Perl Márton) az ebédre, vacsorára valót Az emberek egyszerre töb­bet és többfélét vesznek, mindezt gyorsan akarják lebonyolítani. — Ezek szerint változott az eladók szerepe is? — Mindenképpen. Keve­sen várják, hogy útbaiga­zítsák őket, ajánlják az árut. Inkább csak az idő­sebbek. A fiatalok sietnek és önállóan akarnak vá­lasztani. — A boltosok a hiánytól félnek a legjobban. Hogyan fordulhat elő, hogy esetleg kevesebb a pénz a kasszá­ban? — Különösen az utóbbi évek gyakori árváltozásai kívántak fokozott figyelmet tőlünk. S azt se felejtsük el, hogy ma már mennyivel több áru kerül a polcokra. Mindennek az árát fejben kell tartani. Ez bizony pró­bára tesz valamennyiünket. A mi munkánk ugyanis mindig 'nagy közönség előtt zajlik. — Egy üzlet irányítójá­nak sok feladata van. Az élelmiszerüzletben különö­sen fontos a zavartalan el­látás megszervezése. Mert ha nincs kenyér, tej, az közügy! — Bizony ez így van — helyesel beszélgetőtársunk. — Az idők során azért ki­alakult egy külön érzékünk, aminek alapján tudjuk, mi­ből mennyit kell rendelni, mi fogy el hamarabb. — S megesett, hogy csa­lódtak? — Különösed nyáron, egy- egy «idegenforgalmi csúcs­nál vagy fizetésnapon tör­tént, meg, hogy korábban elkelt a tej, vagy a kenyér. S ha már «telefonon nem le­hetett utánrendelni, taxival, saját kocsival mentünk a sütőiparhoz, a tejiparhoz, s hoztunk annyit, hogy elég legyen záróráig. A kereske­dői munka életem részévé vált — mondja a Belvárosi ABC volt helyettes vezető­je. — Azért akad tervem a nyugdíjasévekre is. Szeret­nék utazni, s a ház körül a kertben is sok a tenni­való. A^ kitüntetésnek na­gyon örültem, meglepett, és jólesett. Én mégis arra va­gyok büszke igazán, hogy ha végigmegyek az utcán, legalább tíz ember rám kö­szön. Az emberi mosolyok­ból érzem, hogy megérte.- Jámbor Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents