Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

Életközelség, gondokkal Nem könnyű a tévé ko­rántsem hosszú sugárzási idejét kiváló, színvonalas vagy az utóbbi szintet né­mileg megközelítő rangú mű­vekkel megtölteni. Különösképp vonatkozik ez a megállapítás a bemu­tatott filmekre. A hazai ter­més — többek között — anyagi okok miatt — bár a rendelkezésre álló kevés pénzzel a legtöbbször az eddiginél sokkal ésszerűb­ben lehetne, illetve kellene gazdálkodni — szerény mennyiségű és vitatható mi­nőségű. A külföldi kínálat, illetve az onnan vett anyag se büszkélkedhet magvasabb erényekkel. fgy aztán marad — mi más is történhetne — a kényszerű, a szerkesztői, mű­sorvezetői leleményesség ré­vén esetleg okos kompro­misszum. Ilyennek lehettünk tanúi szerdán este a kettes csa­tornán vetített Apák című nyugatnémet produkció esetében. Egy témakörhöz csatlakozó négy sztorit te­kinthettünk meg. A rendező — Alfred Vohrer — érde­me az, hogy Herbert Reinek- ker forgatókönyvíróban fel­fedezte a tehetség kétségte­len jegyeit. Sejthette: nem világmegváltó, nem zseniá­lis adottságú szerzőt karol fel — ilyenekkel ritkán ta­lálkozunk honunkban és azon túl is —, de megérez­te átlagon felüli képességeit, s bízott abban, hogy a gyen­gébb ötleteket közömbösítik, sőt feledtetik az életközel­séget, az örök emberit fel­villantó esetek frappáns fel­dolgozásai. Megnyert bennünket az a gyermektelen férfi, aki — legalábbis néhány napra — felkarolta egy sanyarúbb sorsú megesett lány csecse­mőjét, s rokonszenveztünk azzal az apával, azzal a taxisofőrrel, aki latin lecké­ket vett, csakhogy fiát rá­bírja tanulási nehézségeinek leküzdésére. A másik két novellában a színészi játék enyhítette a keresettség nyomán fakadó, olykor veszedelmesen köze­lítő unalmat. A válogatás, a kollekció más csoportosításban még inkább szívünkbe lopódzott volna, de hát a lottón se születik hetente öttalálatos szelvény, ezért ne legyünk szőrszálhasogatók, hiszen — legalább egy órára — kikap­csolódtunk. feledtük hétköz­napi gondjainkat, apróbb és nagyobb bosszúságainkat. Valljuk meg: ez is valami, ilyesmiben sincs mindig ré­szünk. Kár, mivel hazai művé­szeink is okulhatnának — elsősorban a televízióban munkálkodók — másutt szor­goskodó kollégáik példájá­ból. Mindenekelőtt a csak azért is művészíeskedés mellőzé­sét, az országhatárokat nem ismerő, azaz általános em­beri vonatkozásokat bőven tartalmazó, valósághű törté­netek cellulózszalagra vite­lét. Hálásak lennénk érte... Pécsi István Meddig él a színész? Egy régi film láttán gon­dol bele az ember abba, hógy igaza van az írónak, Örkény Istvánnak, amikor arról elmélkedik, hogy egy színész tovább él önmagánál. Novellájában szívéhez kap és lefordul a székről a ne­ves művész, elbúcsúzik az élettől. De aztán már esté­re a színházban látjuk, ahol ugyanúgy sminkel és öltö­zik, mint máskor, s parádé­san alakítja szerepét. Csak legszigorúbb kritikusai jegy­zik meg, hogy enerváltabb az átlagnál, s a haldoklási jelenet valahogy sikerületle- nebb a kelleténél. Nem könnyű dolog Bás- ti Lajosról sem megál­lapítani: nincs már kö­zöttünk. Hiszen hétről hétre feltűnik a képer­nyőn, sajátos egyéniségével elbűvöl bennünket. Mély ba­ritonját hallgatva színházi élmények is felidéződhetnek, mivel nem olyan régen bú­csúzott, még sokan látták, hallották, hogy milyen is ő valójában. A filmszalag so­kat megőriz ebből, persze a maga megrendezettségében, a korban gyökerező stí­lusában. Ezek a hatvanas években készült alkotások fakóbbak, színtelenebbek mai társaiknál. Nemcsak a világ alakult át, de az ízlés is: akkoriban a kamerave- zetés keresettsége még nem tűnt ''fel a közönségnek. Sőt, ez volt a követendő modell, ma meg már művinek, mes­terkéltnek érezzük a képso­rokat. Persze van, ami nem szen­ved csorbát az időben, ez pedig a művészi teljesít­mény, a játék mélysége. Básti mindig önmaga, s min­dig velejéig más: él a figu­rában, úgy azonosul vele, hogy karakterét hiba nélkül megőrzi. Ha tágasabb nyelv- területen születik, biztosan világhírig emelkedik fel kar­rierje. Persze, sok egyéniség­ről elmondhatjuk ezt, a szí­nészek legfőbb munkaesz­köze anyanyelvűk, enélkül nehezen boldogulnak. Ritka az olyan művész, aki át tud törni ezeken a gátakon. Butaságom története. Ez a mű Keleti Márton rende­zésében született, s olyan szereplőket vonultat föl, ami miatt az aránylag nyúlfark­nyi kis történet is elevenen hat. Valóságos sztárparádé ez, amelyben magáról a szín­házról látunk egy történetet, keserédes sztorit. Valószínű­leg sok felfedezni való van még ezen kívül is az archí­vumok fémdobozaiban. Lám, a televízió „egyéni­ségéhez” tartozik ez is. Leg­jobban az emberi arc érvé­nyesül a képernyőn. Akkor használja ki legjobban adott­ságait, ha felvonultatja a legkiválóbbakat. Felfigyel a valódi értékekre, és segít a kollektív emlékezet számára felfrissíteni, esetleg megőriz­ni valamilyen fényes alakot. Ezért volt örvendetes a Márkus László által fémjel­zett Játék a kastélyban be­mutató. Molnár Ferenc könnyed darabja klasszikus értékű színháztörténeti re­mekké nőtte ki magát. S leginkább Márkus összetett, mégis egyszerű gesztusai­nak, bölcsességének köszön­hető ez az ünnepi pillanat. Kár lenne megkísérelni mél­tatását: nehezen lehetne grandiózus jelzők nélkül szólni a látottakról. S ha másért nem, ezért minden köszönetét megérdemel a té­vé: megmutatta számunkra a szó valódi és átvitt értel­mében, hogy mit is jelent jelet hagyni magunk után. Az már a műsorszerkesztés külön ajándéka volt* hogy da­lait hallhattuk a szünetben. Jó volna, ha máskor is ily körültekintéssel tennék tel­jessé az élményt. Hogy meddig él a színész? Amíg az emlékekből tartja, míg megőrzi mozdulatait, alakítását az egymást köve­tő nemzedékek memóriája. A tévé sokat tesz és még többet tehet azért, hogy ér­tékek ne menjenek veszen­dőbe. Gábor László Berky Lilire emlékezünk Berky IJIi és Gőzön Gyula (MTI-fotó — KS) OSI DIÁKVÁROSOK TALÁLKOZÓJA Hagyományok és tanulságok Debrecen és Sopron után az idén Kecskeméten ren­deznek találkozót az ősi diákvárosok képviselői. Ez alkalomból a „hírős város” KISZ-bizottsága. a Művelődési Minisztérium és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa pályázatot hir­det, amelynek témája: o diákhagyományok története a reformkorig. Neves isko­lák históriájának, kiemel­kedő tanulók és pedagógu­sok hagyományteremtő pá­lyájának feldolgozását vár­ják. A művek szolgáljanak tanulságul a maiak számá­ra, segítsék elő napjaink if­júságmozgalmi életének megújítását is. A munká­kat két példányban kérik beküldeni. A terjedelem minimum tíz, maximum húsz gépelt oldal lehet. A pályázat jeligés, a szerzők nevét és címét lezárt borí­tékban kell mellékelni. Az I. díjjal 3 ezer, a második­kal 2 ezer, a harmadikkal pedig ezer forint jár. Be­küldési határidő: 1986. au­gusztus 15. Cím: KISZ Vá­rosi Bizottsága, 6000, Kecs­kemét, Szabadság tér 1 a. A találkozóra minden pá­lyaművel jelentkezőt meg­hívnak. ...... Berky Lili három n emzedéket gyönyörködte­tett, régen a kabaréban, operettben, később a drá­mákban és idős korában — minden műfajban. A gyer­mekek meséit hallgatták, a háziasszonyok receptjei sze­rint főztek az egész or­szágban. a fiatal színészek tőle tanulták a színpadról, milyen is egy nagymama vagy egy királynő." Ezeket a meleg sorokat Alpár Ág­nes írta Berky Liliről, aki március 15-én lenne 100 éves. Szép sorok, olyan szé­pek, amilyeneket kevesekről írtak le. Amikor a televíziónk egv- egv neves magyar színész filmjeiből összeállított so­rozatot sugároz, feltűnik bennük Berky Lili alakja, idős korában is gyönyörű vonásai, szép hangja. Het­venkét évet élt, huszon­nyolc éve, hogy nincs kö­zöttünk. _ Győrött született 1886. március 15-én. A színiaka­démia elvégzése után Ko­lozsvárott lépett színpadra, majd a budapesti Király Színház és a Népopera tag­ja volt. 1915-ben visszake­rült Kolozsvárra, ahol az akkoriban induló némafilm­gyártás egyik erőssége lett. Két évre rá kötött házas­ságot Gőzön Gyulával, és vele tért vissza Budapest­re. Apolló Kabaré, Mus­kátli Kabaré, Király Szín­ház, Belvárosi Színház, Re­naissance, Magyar, And- rássy úti Színház, majd a Nemzeti és a Víg Színház színészeként szerette a kö­zönség. Milyen is volt Berky Li­li? Sudár termet, kellemes megjelenés, szép hang, sok­oldalú jellemábrázoló kész­ség — olvashatjuk róla a kritikákban. Kezdetben operettcsillagként tündöklött, primadonna volt, aztán lett vígjátéki, majd drámai hős­nő. Jellegzetes, meleg or­gánuma, .kivételes beszéd­technikája elragadta közön­ségét és kritikusait. A hosszú életpálya vala­mennyi állomását lehetetlen volna felsorolni, csak néhá­nyat ragadunk ki színpadi és filmszerepei közül. Volt Glavari Hanna a Víg öz­vegyben, Iluska a János vi­tézben, Cecil a Kék róká­ban, és megszámlálhatatla­nul sok néma- és hangos­film szereplője. Élete végén több mint százszor játszot­ta el Csiky Gergely A nagymama című darabjának címszerepét a József Attila Színházban. Legendásan szép volt há­zassága Gőzön Gyulával, aki tizennégy évvel élte túl szeretett feleségét. (e. m.) KÉRELMEK ALAPJÁN Támogatás az ifjúságnak Ebben az esztendőben is — a korábban kialakult szo­kásokhoz híven — a me­gyei ifjúsági bizottság je­lentős összeget fordít 'a fia­talok különböző rendez­vényeinek, akcióinak se­gítésére. Idén csaknem más­fél millió forintot szánnak erre. Kiemelkednek az orszá­gos, illetve megyei gyermek- és ifjúsági események, a szakmai versenyek, vetélke­dők és pályázatok. Fontos szabály, hogy az igényeket, a megfelelő információkkal együtt, a rendezvényt meg­előző harminc nappal kell írásban eljuttatni Haffner Lászlónak, a megyei bizott­ság titkárának. Ugyanez a teendő, ha különböző létesít­ményékben : művelődési há­zakban, ifjúsági parkokban igyekeznek szabadidős prog­ramokat szervezni. Nem saj­nálják a pénzt a lakóterüle- iti, lakótelepi, valamint a középiskolai cíiákklubok és az úttörőcsapat-otthonok tá­mogatására sem. így a — megyei klubtanáccsal egyet­értésben, pályázati rend­szer alapján — berende­zések, felszerelések pótlásá­ra kérhetnek különböző ösZ- szegeket. Minderre egyéb­ként összesen 200 ezer forint áll rendelkezésre. A kérel­met két példányban, legké­sőbb április 1-ig kell elkül­deni az illetékes városi klub­tanácsokhoz. A megyei tes­tület május 1-ig dönt az elosztásról. Az úttörőcsapa­toknak viszont 50 ezer forin­tot biztosítanak ilyen célok­ra, a megyei úttörőelnökség javaslata alapján. Az országjáró tanulmányi kirándulások résztvevőinek a költségek mérséklése lehet kedvezmény, ennek aránya 10 százalék, de csak akkor, ha az iskola az utat az Ex­press Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda Heves Megyei Ki- rendeltségével, illetve annak hatvani fiókirodájával bo- nyolíttatja. Emellett az Ex­press a mindenkor felszá­mítható árrésből 20 száza­lék engedményt ad. A hátrányos helyzetű, il­letve a tehetséges gyermekek nyári táborozásához együtte­sen 100 ezer forinttal járul­nak hozzá, és kisebb ösz- szeget biztosítanak az ön­állóan táborozó pajtásoknak is, ehhez a kérelmeket ápri­lis 15-ig kell elküldeni a városi úttörőelnökségekhez. Az előző évekhez képest két új támogatási forma is életbe lép: a középfokú tan­intézetek öntevékeny diák­csoportjainak megalakulásá­hoz egy alkalommal juttat­nak pénzt a megyei ifjúság- politikai alapból. Ehhez az igényt ugyancsak a megyei ifjúsági titkárnak kell el­küldeni. Az általános isko­lák 3—5. osztályai számára az Express Iskola a termé­szetben címmel szervez ak­ciót. Eszerint 15 százalékos támogatást kapnak a részt­vevők a megyei tanácstól, az Express pedig 20 százalé­kos engedményt nyújt az ár­résből. A szabadidő hasznos el­töltését szolgálja az is, hogy a hétvégeken és a szün­időkben nyitva tartó is­koláknak, kollégiumoknak — programjaik megvalósítá­sához — segítséget adnak. Fontos tudnivaló, hogy min­den támogatást igénylő ké­relemnek tartalmaznia kell a pontos címet, valamint azt az MNB-, vagy OTP-szám­laszámot, amelyre átutalható a segítő összeg. Gazdag tavaszi kínálat a hevesi művelődési központban Úgy tűnik, igazi tavaszi kibontakozás kezdődik a Hevesi Móricz Zsigmond Művelődési Központban, ahol is március második feLétől bőséges programmal várják a szórakozni, műve­lődni vágyókat. A már ko­rábban is működő kiscso­portok mellé most két újab­bat hirdettek. A „próza­ibb” a kazánfűtő tanfolyam, amelyre olyanokat várnak, akiket a kis teljésítményű masinák érdekelnek. A kép­zési idő három hónap. A középiskolások pedig a ha­gyományos filmklub-soro­zatra jelentkezhettek, je­lentkezhetnek. Első alka­lommal a Máté evangéliu­mát vetítették, melyet a Csóró, az Előzés, a Kiáltás és A pénz című követ. A jeles dátumoknak meg­felelően több táncestre is sor kerül. Ma diszkó-shoio lesz, 29-én pedig a L-ypsis együttessel húsvéti bál, 30- án pedig húsvéti videoshow. A művelődési ház április 10-ig két rendezvénynek ad helyet: Pethő Rózsa fes­tőművész kiállításának, és a Forradalmi tavaszra em­lékezünk címmel egy vá­logatásnak 1848 és 1919 do­kumentumaiból, amely dr. Gulyás István magángyűj­teményének része. A komoly eseményeknél maradva: 18-rán, a színházi bérlettulajdonosok tekint­hetik meg a Sabin nők há­zasságát (Molnár Gát Pé­ter zenés bohózata), április 1-én, a Hongkongi parókát (Szakonyi Károly komédiád ját). A gyerekeknek szól 20-án a Süsü cirkusza, illetve áp­rilis 1-én a szintén Csukás István írta Gyalog csillag című mesejáték. A tinik 22-én Zorán-koncertre vált­hatnak jegyet^ és végezetül egy minden korosztályt ér­dekelhető program: 17-től 22-ig a múzeumban lakbe­rendezési' kiállítást és vá­sárt tart a Bubiv egri gyár­egysége. KRISTON BÉLA: A prefektus Ilyíl. Az upponyti—dédesi úton két erdésztiszt poroszíkált. — Fehér karácsonyunk lesz, prefektus uram... Nem­sokára megindul a hava­zás. .. — mondotta a fiatal, huszonöt év körüli, keskeny, megnyerő arcú erdésztiszt, Szőllőssy Ferenc intéző. — Igen, én is úgy vé­lem. .. Már napok óta szag­gat a tagjaimban. A farkai sóik is lehúzódtak. Hallotta, hogy a mályinkai juhaklokat reggelre milyen alaposan megdézsmálták... — vála­szolta az ötvenes évjáratú, kissé köpcös, gutaütésre haj­lamos, piros arcú Hajduffy Dénes uradalmi prefektus. Az upponyi hegyvonulat mellett vezetett az útjuk. — Itt akar rátalálni az az őrült Fazola a vasércre... — mutatott a hegyvonulat­ra Hajduffy. — Olvashatta az intéző úr a bányafelügye­lőség átiratát, mely szerint kutatási engedélyt kért erre a hegyoldalra, vasércre. Szőllőssy előre mutatott: — Nézze, prefektus uram ... egy ekhós szekér, mel­lette egy ember dobál fel rá valamit... — Csak nem örült meg valóiban ez a Fazola, hogy ilyenkor, ebben a dermesztő hiidegiben kutasson?! — hüledezett Hajduffy. Amikor közelebb értek, ugyancsak elcsodálkoztak a farkas tetemeken. — Igen, ez csak Fazola le­het. .. Egyedül ő képes szem­beszállni ennyi farkassal... — mondotta Szőllőssy. — Ez meg az ő embere le­lhet. .. És amint látom, több mint valószínű, hogy vas­ércet pakol. .. — mondotta Hajduffy és rárivallt a legényre: — Hé, fickó! Mit művelsz te itt? A legény ügyet sem vetve a megszólításra, szorgalma­san dolgozott tovább. — Hozzád szóltam, té paraszt! — csattant újra a prefektus hangja, mire a legény felkapta a fejét. — Aztán engem ne parasz- tozzon az "úr! Nékem a ikenyéradó gazdám is meg­adja a tiszteletet! — Ki a te gazdád, te re- bellisfajzat? — Hát ki lenne?! A Fazola Henrik úr! — No, adj csak abból a kőzetből! — utasította a prefektus a legényt, mire az felnyújtott egy jókora darabot, melyet nézegetett, vizsgálgatott, majd átadva az intézőnek, elsötétülő arc­cal jegyezte meg: — Igen. .. ez vasérc! Hát, csak meg­találta... Nem szabad en­gednünk, hogy elvigye! — mondotta Hajduffy, és uta­sító hangon szólt a legény­hez: — Hagyd abba azon­nal a rakodást, és ürítsd le a szekeret! — Hát aztán már, mért üríteném le, amikor a gaz­dám azt parancsolta, hogy rakjam fel?! — A gazdád parancsolhat neked Egerben, a műhelyé­ben, de itt nem! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents