Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 15., szombat EMÍLIÁN BUKOV (moldován): Petőfi Sanier (Részlet a poémából) Jobbról Pest, És balról Buda Dörögve visszhangozta öt. — Barátaim, csak egy az élet. Egy pohárral igyunk még meg Szerelemre, nagy csatára. És a tüzes csárdásra! Dalolj, barátom, ne bánkódj! Dalolj édes, hosszú csókról. Titkos csókról, mely elcsattan Aléltan a hosszú vágytól, ürítsd fenékig boldogságod. Ne cseppenként ízlelgessed — Énekelj, ha jő a bánat. Dalold éles szablyád, szerelmed. Töltsd, és dalold ki magad! Tíz életből kilenc marad! Tíz életed van csak hidd el. Dalolj, s megbírsz elleneddel! Mi van, Sándor, elhallgattál. Távolban jár Éles szemed? Vagy az idők ködein át Egy szabadság-szigetet lát? Hol van? Vagy a csaták zaját hallod. Hegyeken át. Éveken át, S a Szabadság szigete ád Verseidhez újabb témát? — „Élet vagy halál!” Múlnak évek, s a napsugár Gyengébben a földre nem tűz. Ismét hős támad már, Lelkében nem húny ki a tűz: „Haza vagy halál!” Minden nemzedékből lesznek. Kik a változásra éheznek, Mert van, ami minden korban. Minden tájon változatlan: A vérszopó népnyúzó. Áll a csata, világszerte! A gonoszt mind bosszú várja! Lorca, Pablo, Victor Jara Elestek, téged követve, Sándor... (Szentmihályi Szabó Péter fordítása) MŰVÉSZET ÉS IRODALOM UNO LAHT (észt): Petőfi Sándor, a Pesti Divatlap segédszerkesztője A történelem arcán tisztázni kell egy szeplőt és a felelősséget is vele: Petőfi költői pályája kezdetén ki volt a divatügy minisztere? Hogyan történt, hogy a meghajszolt páriát nyelvet pallérozni a Divatlaphoz tették? Nem látták az urak, hogy sorompóba állt egy ébhalálra szánt magyar tehetség? Hát a hírhedt, mohó osztrák kopók hada ezúttal nyugton ült? semmit se szimatolt? Nem sejtették, hogy baj lesz a birodalommal, ha egyszer Petőfi diktál itt divatot? Á pór magyart párizsi divatra kapatta: csizma a lábukon, így ostromolták Bécset, hol pompás paloták mindkét nembeli népe éjjeli alsóban futkosva jajveszékelt. Az jött divatba, hogy a német zászlókból alkalmatos kapcákat szabjanak és hogy akkor is vagdalkozzanak még. ha kilőtték alóluk a lovat. Es a Divatlap segédszerkesztője dalnok lett a szabadság táborában: a felindult század szeme előtt oktatta már a divatot javában. ö maga is a végső rohamban esett el. _ dermedt ujjai közül kitépték a kardot. ö ott maradt, de amit akkor elindított, az a divat még sokáig kavargott. (Képes Géza fordítása) ÁSÓT GRASI (örmény): Petőfi Fehér lován Petőfi mintha erre vágtatna, tavaszi szél hullámzik, játszik a ló alatta. Táncol vele a lova, fehér galamb, oly kényes, — Költő, szultánnak sincs paripája ily fényes! — Pusztán nőtt fel paripám. Puszta füvét harapta — Hol tettél szert, költő, mondd, gyönyörűszép lovadra? — Tábornokomtól kaptam ezt a pompás paripát; bizony, sokat vágtattam vele tűzön-vízen át. Tűzből visszadobognak sorsdöntő, véres csaták, vizek tükrén fodrozódni látom lelkem lángdalát, látom ezt a paripát, ellenségre hogyan tör--------. .. Szíve vérét beitta álomtermő magyar föld. (Tandori Dezső fordítása) HAMO SZAHJAN (örmény): Tudfad-e... Hol tiszta égre tör az Ararát, S leányszív dobban, leányajk lángol, Örményül hallják éneked szavát... — Tudtad-e vajon, Petőfi Sándor? Mint óvtak volna nálunk tégedet! S eljöttem volna messzi hazámból, Dunába vetni ellenségeidet. — Tudtad-e vajon, Petőfi Sándor? S hogy száz év múlva egy magyar asszony Köti be sebem, és amíg ápol, A te dalodat zömmögi lassan — Tudtad-e vajon, Petőfi Sándor? Hogy velük, kik a menekvést hozzák. S megvédik Pestet a pusztulástól, Az Araksz mellől eljövök hozzád — Tudtad-e vajon, Petőfi Sándor? S az ifjú Borenc, hogy immár dalod Spse tűnhessen el a világból, Verse-végzetlen nyugszik nálatok — Tudtad-e vajon, Petőfi Sándor? — Tudtad-e vajon, Petőfi Sándor? (Radó György fordítása) FRIDON HALVASI (Adzsár ASZSZK): Petőfi őszi ligetből elszállt egy gólya... Sás dőlt halomba a férfitestre, őszi eget tép puska golyója — forró vér hull a száraz füvekre. Tudod te, mily hang jajdul az égre ... ! Más azt hiszi: a gólyáért bánkódsz... Milyen színű is a haza vére, jól tudod azt te, ó, drága Sándor! (Tandori Dezső fordítása) LEONYID PERVOMAJSZKIJ (ukrán): Petffi Sándornak Kunszentmártonban, hol verseket írtál, éjjel nem alszom ... Íme, a te földed! Láttunk ennél szebbet, rútabbat is már. várost, falut, folyót és sík mezőket. E kis házak vesztét nem én akartam, s honnan fordultál vissza — tőlük kérdem itt. Mint költő s katona jöttem, lángban, viharban, faludba nem jönnöm nem lehetett. Ugyanaz az eső, mely vert a hadban téged, lásd, engem is ma csontig áztatott. Ugyanaz a nap kél s mint rég, most is úgy éget, ugyanaz a csermely mossa kisvárosod. Es ezek a fűzfák, e hallgatag tanúk: álmaid őrzik ők és gondolataid. Hová indultál, merre vitt az út s honnan fordultál vissza — tőlük kérdem itt, O, messzi századok ... bennük jöttünk világra — fegyverben testvérek, nem ellenségek, nem! Elmúlik életünk e dermedt éjszakája, sötét égi partok pirkadva égnek fenn. A nap köd-folyókon átkelve érkezik meg, s lelkemben régi vágy ébred ma, reszkető jel: ez a november eggyé forraszt örökre minket a harc lélegzetével, széllel és esővel. (Képes Géza fordítása) G. ARHIPOV (udmurt): Találkozás Petőfivel Gyere, fiú, Petőfi, asztalunkhoz ülj, jó kis mézsört hadd igyunk, koccints és örülj! Sehol sincsen, jóllehet, térül j-asztalunk, édesanyánk ránk nevet, egyre gondolunk... (Szokolay Zoltán fordítása) V'
