Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
ORSZÁGRÓL—ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1986. március 15., szombat AMERIKAI FEGYVERKEZÉS Egy szűk kör érdekei Egy nemrégiben napvilá- got látott tudósítás szerint lassan, de biztosan, egyre süllyed az amerikai hadügyminisztérium ötszögle- tű beton kolosszusa. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: a Potomac folyó part. ján emelkedő hatalmas épü. let altalaja vizenyős, mocsaras, így hát nem csoda, ha az irdatlan súly alatt kissé megroggyant az alapzat. A szakértők úgy mondják, az elmozdulás nem számottevő, az utóbbi 40 esztendőben mindössze tíz centiméternyi volt. Százmillió rdok fegyverekre Csábító lenne eljátszadoz. ni azzal a gondolattal, hogy amíg a tábornokoknak ez a fellegvára négy évtized alatt folyamatosan, milliméterről milliméterre süly. lyedt, addig az Egyesült Államok katonai költségvetése sohasem ment lejjebb, sőt, mind meredekebben ívelt felfelé. De hát a valóság jóval elkomorítóbb annál, semhogy valamiféle csattanós poénnal elintézhetnénk. Nem kell túl messzire kalandoznunk a múltban. Vegyük csak Reagan elnökségének eddigi öt évét. Az 1980 és 1985 közti időszakban a hadügyi kiadások szinte már csillagászati rekordot értek el és meghaladták az 1400 milliárd (!) dollárt. Az 1980-as 160 milliárdos „induló” pénzügyi keretet összehasonlítva az 1986—1987-es 313,7 milliárdos előirányzattal, azonnal bárkinek a szemébe tűnhet, hogy a kormányzat csaknem kétszeresére tornászta fel a katonai felkészülésre szánt összegeket. És ha hinni lehet az előrejelzéseknek — márpedig, sajnos, hinni lehet —, akkor ez 1988-ra jóval túllépheti a 400 milliárdos szintet. Azt az amerikai építészek szakszerűen meg tudják indokolni, mitől süllyed a Pentagon. Arra a kérdésre azonban az óceánon túlról sincs elfogadható és meggyőző válasz, miért van szükség ilyen gyors ütemű fegyverkezésre, amikor a Szovjetunió a következő évezred kezdetéig teljes leszerelést javasol minden hatalomnak. Az Egyesült Államok világelsőségének, azaz abszolút hadászati fölényének kiharcolását célzó nagyravágyó elképzelés némiképp magyarázatot adhatna Washington erőfeszítéseinek meghatványozódá- sára. Vajon ez lenne a legfőbb vezérlő motívum? Avagy ezen kívül még más is? Politikai és üzleti szempontok Amerikában a katonai tényező aránytalan felértékelődése szoros kölcsönhatásban van a mind agresszívebbé váló külpolitikai törekvésekkel, az erőszak alkalmazására való képességgel bárhol és bármikor. Amennyiben ennek a képességnek megszerzésekor akadályba ütköznek — ilyennek tekintik a szovjet békeprogramot —, azt minden módon igyekeznek megkerülni, vagy félrelökni az útból. Ezért van az, hogy az enyhülést ellenőrző szélsőséges körök nyíltan és burkoltan támadják Genf szellemét, erkölcstelennek, károsnak bélyegzik a fegyverzetkorlátozási megállapodásokat, s a legkevésbé sem kívánják a múlt év novemberi szovjet —amerikai csúcstalálkozón megfogalmazott fontos elvi tételek gyakorlati érvényesítését. A legkeményebb mag, a katonai-hadiipari hatalmi csoportok képviselői attól félnek, ha a tárgyalások a gorbacsovi javaslatoknak megfelelően mérsékelnék a konfrontációt, sőt, egy idő után tényleges leszerelési intéz, kedések kidolgozásához vezetnének, úgy nemcsak az amerikai katonai nézetrendszer alól húznák ki a gyékényt, hanem egyúttal a sokmilliárdos nyereséggel kecsegtető üzleteknek is véget vethetnének. Nos, éppen itt rejtőzik a helyzet megértésének kulcsa, itt van az a mélyebben gyökerező ok, amiért a feszültség nem csökken, amiért az emberekben állandósul a veszélyérzet. Az SZKP XXVII. kongresszusán szovjet részről nyíltan, kendőzetlenül feltárták a háborús fenyegetés forrását: „A fegyvereket gyártó monopóliu..Agyút vagy vajat” — veti fel a kérdést a hadügyminisztériumhoz közelálló D. S. News and World Report. A Reagan- kormány választása természetesen nem a vajra esik... Az amerikai katonai-hadiipari komplexum „szekere" a köz- társasági párt elefántjával (Fotó: Novoje Vremja — Stern — U. S. News and World Report — KS) mok, a tábornoki kar, az állami bürokrácia, az ideológiai gépezet, a hadiipari ágazatokba bevont militarista tudomány, miután katonai-ipari komplexummá olvadtak össze, a kalandor- ság és az agresszió politikájának legodaadóbb kiszolgálóivá és szervezőivé váltak”. Egy húron o kenyéradókkal Ebben a szerteágazó, rendkívül befolyásos komplexumban azok az erők egyesülnek, amelyeknek elsőrendű érdekük fűződik a kiélezett nemzetközi légkör fenntartásához, mert csakis így biztosíthatják — mint vélik — a legkedvezőbb táptalajt az újabb és újabb katonai programok beindításához. A Pentagon megrendeléseit teljesítő mamut-monopóliumok számára valóságos kincsesbánya a fegyverkezés. A folyamatos megrendelésekben és a halálgyárak zökkenőmentes működtetésében a sajátos személyi összefonódások jelentik a legfontosabb láncszemeket. Példaként említhetjük meg: a kormányban, a kormányzati szervekben se szeri, se száma azoknak az embereknek, akik hivatalba lépésük előtt nagy konszerneknél vezető pozíciókat töltöttek be. Érthető, ha ezek egy húron pendülnek egykori kenyéradóikkal. Az áramlás azonban nemcsak a politikai hatalom csúcsai felé, hanem ellentétes irányban is megfigyelhető. Az utóbbi három évben a hadügyminisztériumból legalább 2200 magas beosztású katonai és polgári személy került azokhoz a nagyvállalatokhoz, amelyek most a leghúsosabb falatokat jelentő hadimegrendeléseket kapják. Ennek a „váltógazdálkodásnak” köszönhetően a ranglista élén álló 12 amerikai hadiipari cég közül a McDonnel Douglas 1984-ben 7,7, a Rockwell International 6,2, a General Dinamics 6, a Lockheed 5, a Boeing pedig 4,6 milliárd dolláros tiszta haszonra tett szert. Hosszabb távon legalább ilyen vagy még busásabb nyereséget ígérnek a Reagan-'kormány ürhábo. rús tervei, amelyeknek megvalósítására az október 1-én záródó idei pénzügyi évben 2,7 milliárd dollárt irányoztak elő, 1987-ben viszont már 4,8 milliárdot. Ahogyan az SDI-vel kapcsolatos kutatási-fejlesztési költségek emelkednek, úgy növekednek a program végrehajtásába bevont társaságok profitjai. Nem nehéz tehát felfedezni a közvetlen kapcsolatot a SALT—1 és a SALT—2 elleni heves kirohanások, és az „aranyesővel” felérő háborús előkészületek között. Erről szólva egy alkalommal A. Haig, Reagan azóta lemondott első külügyminisztere, a NATO európai fegyveres erőinek volt főparancsnoka azt mondotta: „Vannak fontosabb dolgok a békénél...” Legalábbis az amerikai uralkodó elit szemszögéből. Serfőző László Meddig csökkenhetnek az olajárak ? Árháborút visel a ’Kőolaj-exportáló Országok Szervezete a szervezeten kívüli olajtermelő országokkal — ismerte el az Emírségek olajipari minisztere. Az olajkartell arra törekszik, hogy „méltányos részt” szakítson ki magának a nemzetközi olajpiacon. Évek óta mérséklődik a kereslet a folyékony arany iránt, és ennek hatására egyre kisebb lett az OPEC eseményekre gyakorolt befolyása a világpiacon. Hat éve nem voltak ilyen alacsony szinten az árak, hordónként már 15 dollár körül mozognak, és semmi jele sincs annak, hogy e tendencia gyökeres fordulatot vegyen néhány éven belül. Sőt a megcsappant bevételek egyre-másra késztetik a tagországokat a szakadásra, arra, hogy semmibe véve a szervezet számukra megszabott termelési korlátáit, a lehető legnagyobb mennyiségű olajjal árasszák el a piacot. Árháború A Perzsa-öböl menti termelők úgy kalkulálnak, hpgy végül is térdre kényszeríthetik a vetélytársakat az árháborúban — köztük a legfőbb ellenséget, Nagy-Bri- tanniát. Ily módon többet adhatnak el a jelenlegi napi , 16 millió hordónál, növelhetik mintegy egyharmadra süllyedt piaci részesedésüket. A brit gazdaságpolitika — mint ezt a kormányfő kifejtette — nem avatkozik az angol vállalatok dolgába, nem hajlandó semmiféle együttműködésre, a „piac felosztására” s felveszi a kesztyűt az árharcban. Egy szakértői tanulmány szerint az árharccal aligha lehet jobb belátásra bírni Angliát, hiszen még akkor is csak alig néhány százezer hordóval mérséklődne a napi, 2,5 millió hordós kitermelés, ha tovább esnének az árak. További ötdolláros árzuhanás — így a számítás —, az Északi-tenger brit szektorában működő 30 olajmező közül csupán 7-et kárhoztatna tétlenségre. Sőt mintegy 14 olajmező állítólag még a ma irreálisan alacsonynak tűnő 5 dolláros ár mellett is jövedelmezően termelne. Hasonló a helyzet Norvégiával is, a norvég olajipari miniszter szerint országának nem jelent katasztrófát az ár- és a bevételesés, és nem kíván lemondani a kitermelés egy részéről az OPEC termelői javára. Végül is a Perzsaöböl menti vállalkozók persze tovább bírnák a versenyt; hiszen Szaúd-Arábiában még 3 dollárba sem kerül az olaj felszínre hozatala — ez az előny azonban gyakorlatilag kihasználhatatlan. Nyertesek és vesztesek A nyolcvanas évek elején hosszú ideig a nemzetközi Olajpiac Szaúd-Arábiát kiáltotta ki az OPEC-tagok vitáját mérséklő, a szervezet összetartására erősítő országnak. Ríjad hajlandó volt lemondani olajbevételei egy részéről, csakhogy elcsituljon a kitermelhető olaj felosztása körüli civakodás. Akkoriban főképp Irán, Líbia, Irak álltak a front másik oldalán. Kuvaiti értékelés szerint napjainkban szerepet cseréltek az említett OPEC- tagok, Szaúd-Arábia, Indonézia, az Emírségek, és Venezuela támogatását élvezve további olaj- mennyiséggel akarja a folytatódó árharc jegyében elárasztani a piacot, és a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni ezzel a kartellen kívüli termelőket. Az olajpiaci . fejlemények értelemszerűen nem kezelhetők néhány közvetlenül érintett ország belügyének, hiszen a változások módosítják a nemzetközi pénzügyi folyamatokat, átrendezik a gazdasági kalkulációkat, így új megvilágításba helyezik a gazdaságossági döntéseket. Az áresés legfőbb vesztesei a közel-keleti országok — az idén 18 milliárd dollár bevételtől eshetnek el. ami egyben azzal jár, hogy eny- nyivel mérséklődnek vásár, lásaik. Más energiahordozóexportőrök is súlyos dilemma előtt állva sorra módosítják gazdasági elképzeléseiket. A legsúlyosabb azoknak a latin-amerikai országoknak a helyzete, akik eddig a biztos olajbevételekre építettek az adósságok törlesztésekor. Továbbra is: takarékosság Bővebb kölcsönforrások- ban persze egyetlen ország sem reménykedhet — ellenkezőleg a bankárok inkább óvatosabbá váltak, egyre jobban aggódnak adósaik fizetésképtelensége miatt. Vészes a helyzet a nemzetközi pénzpiacokon, mert bár az olajár esésének hatására mérséklődhet a kamatszint — s ezzel az adósságteher is —, de szakértők szerint e folyamat nem lesz olyan gyors, hogy megmentsen országokat az összeomlástól. Az olajpiac változása dilemma elé állít mindenkit, a fejlett tőkés országokban — és persze nálunk is — azt latolgatják, hogy csak konjunkturális, vagyis átmeneti áringadozásokról van-e szó, vagy pedig tartós tendenciáról. Vannak olyan szakértők a fejlett tőkés országokban, akik azt prognosztizálják, hogy átértékelődik a földgázkitermelés jövedelmezősége, változik a szénnel üzemelő erőművek gazdaságossága, és csökkenthetők az energia megtakarítását célzó beruházások. Figyelemre méltó viszont — erre a hazai szakértők is felfigyeltek —, hogy a brit és az amerikai kormányzat azt fontolgatja, hogy különböző pénzügyi eszközök felhasználásával változatlanul fenntartja az érdekeltséget az energia megtakarításában. Marton János Merre sodornak az olajhullámok? (Fotó: TIME karikatúrája — KS) AGRIA « AGRIA BÚTORGYÁR MINTABOLTJÁBAN EGER, KISTÁLYAI ÚT 8. Lakosság és közület részére egyéb termékeink mellett kis- és nagyméretű íróasztal karszékkel együtt, rusztikus stílusban kapható, AMÍG A KÉSZLET TART. Előjegyzést is felveszünk, Eger területére díjmentes szállítást vállalunk. NYITVA TARTÁS: Hétfő 9-17-ig keddtől péntekig 9—15-ig szombaton 2 A R V A A Pentagon — amely süllyed — (elülnézetben
