Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 15., szombat 3. „A fiatalság legyen a reformfolyamat motorja!" a Nwim kérdez, válaszol: Szórádi Sándor a KISZ KB titkára Zárszámadások és tennivalók Hasznos viták — előremutató javaslatok a szövetkezetekben kongresszusi dokumen- mS tumokból kitetszik, hogy olykor magának az ifjúsági mozgalomnak is szüksége lehet a megifjo- dásra. Miért van így? — Sommásan megfogalmazva : a mai magyar valóságban kell keresni az okot. Alapvetően ennek fejlődését vette számba a párt Központi Bizottsága, amikor 1984 októberében állást foglalt az ifjúságpolitika időszerű kérdéseiről. Bár a megújulási törekvések, éppen a valóságban zajló folyamatok miatt korábbi keltezésűek; a kapunyitást igazából ez az állásfoglalás segítette elő. Hiszen kimondatott: a KISZ a magyar ifjúság politikai tömegszervezete, ám nem egyetlen szervezete. Ebből is következik, a jövő nem a mindent magára vállaló KISZ-é. Az állásfoglalás serkentette annak felismerését, hogy ha olyan ügyeket is, kizárólag az ifjúsági szövetség feladatának tekintünk, amelyek valójában társadalmi méretű kérdések, akkor — éppen e teendők mérete miatt — ezekkel sem boldogulunk, és ■a konkrétan ránk tartozókra is kevesebb energiánk marad. — Milyen KISZ-é tehát a jövő? — Ügy gondoljuk, hogy a politikusabb, markánsabb arculatú, rugalmasabb ifjúsági szövetségé. Az alap természetesen változatlanul az, amire a szövetség nevében szereplő kommunista jelző kötelez bennünket. Ebből következő céljaink valóra váltásához azonban mindenkit várunk, aki kész csat- lákozni. Vagyis nem azt hangoztatjuk minduntalan, hogy „mi vagyunk a kis élcsapat”, hanem azon dolgozunk, hogy lehetőleg minél több fiatalt állítsunk a szocialista közélet, legjobbjaikat pedig a kommunisták pályájára. Meggyőződésem, hogy a magyar fiatalok sem azt várják tőlünk, hogy mindenki által egyaránt elérhető és elérendő célokat fo- galmazgassunk, hanem azt, hogy világosan mondjuk meg, mit akarunk, és hol van ennek a megvalósításában az ő helyük. A sportból kölcsönvett hasonlattal élve, nem lehet mindenki előtt ugyanarra a fokra helyezni a lécet, mert akkor esetleg az egyik csak könnyedén átlép fölötte, míg a másik elérhetetlennek tartja a magasságot. Más oldalról megvilágítva: nyilván nem lehet ugyanazt várni a tizenévestől, az egyetemistától és a pályakezdő szakembertől, s más kell városon, más faluhelyen, s megint csak más a nagyüzemben vagy a lakóterületi ifjúsági házban. — Erről évek óta zajlik a vita. Említené néhány tanulságát? — Az egyik legfontosabb az, hogy a KISZ közös „ízlésvilága” sokak véleménye szerint most körülbelül a 25—30 éveseké. Ez nyilvánvalóan nem ugyanaz, mint a megújuláshoz elsősorban partnerül várt tizen-, illetve alig huszonéves nemzedékeké. Hiszen az előbbieket leginkább a pályakezdés, a családalapítás, az egzisztenciateremtés érdekli, míg az utóbbiakat egyelőre a „bu„ ... a léptünk egyirányba tart” — írja egyik korábbi versében Baranyi Ferenc a fiatal nemzedékről. Nos, az irány ma is érvényes, de immár azt is tudjuk, hogy ehhez azért nem kell föltétlenül egyszerre lépni, hiszen az a sokféleség egysége helyett a szürkeségé volna. Arról nem is szólva, hogy egy demokratizálódó és decentralizálódó társadalmi közegben ez nem is igen menne. Nem véletlen, hogy a fontos számvetésére, a XI. kongresszusára készülődő KISZ- nek is határozott szándéka a korábbinál sokkal differenciáltabb politizálással eljutni minden réteghez, kisebb-nagyobb közösséghez, sőt ezeken át az egyes emberhez. A közelgő kongresszus előtt az ifjúsági mozgalom néhány időszerű kérdéséről, a társadalmi és gazdasági megújuláshoz való igazodás lehetőségeiről Szórádi Sándorral, a KISZ Központi Bizottságának titkárával beszélgettünk. li”, a diszkó, a videó. Hagyni kell az embert annyi évesnek lenni, amennyi. Ezért az előbb említett ügyek további figyelemmel kísérése mellett, az ifjabbalkra is több politikai, mozgalmi energiát kell szentelni. A kedvező változást — legalábbis szervezetileg — segítheti azon szándékunk valóra váltása, hogy az ifjúsági szövetségbe való felvétel felső korhatára 26 év legyen. Ám hangsúlyozni szeretném, hogy a K1SZ- tagságot megszakító felső korhatárt továbbra sem tervezünk. — A nemzedéki verseny- pálya induló szakasza így bizonyára könnyebb startot tesz majd lehetővé. De mi a helyzet a pálya másik végén? — Ezen valóban törjük a fejünket. A KISZ-vezetők derékhada most 30 év körüli. Nem rajtuk — vagy főleg nem rajtuk múlik, hogy a továbblépés mezsgyéit gyakorta sűrű köd borítja. Merre lépjen például az a községi titkárunk, aki most 33 éves? Miért nem tanácselnök vagy mondjuk népfront-tisztségviselő már? örvendezünk például afölött, hogy a szakszervezetekben ifjúsági tagozatok alakultak, és a MTESZ-ben is határozott nyitás érzékelhető az ifjú szákembereket foglalkoztató ügyek irányába — ám ugyanennyire aggaszt bennünket, hogy a tanácsi, majd a szakszervezeti választások után növekedett azok testületéinek átlagélet- kora. — A bizalomért zajló „bizonyítási eljárásiban a legtöbbet mégis csak az ifjúkommunisták szervezetei tehetnek. Hogyan? — Például úgy, hogy a korábbi „szabadidős” viták után mostanában sokkal többet vitáznak a munkaidő hasznos eltöltéséről. S nemcsak vitázunk: cselekszünk is, a fiatalok például a különböző helyi célokért tett többlet-erőfeszítéseknek általában a derékhadát alkotják — akkor is, ha az adott akció jelzője szerint nem neveztetik ifjúságinak, vagy ha nem számolják ki pontosan a résztvevők között a fiaitalok arányát. — Miért kisebb mégis ennek a visszhangja, mint amekkora maga a tett? — Hőbbek között azért, mert a KISZ-szervezetek nem mindig pontosan abban a közegben hallatják a hangjukat, amelyben kellene. Azaz: szervezeteink ott maradtak, ahol voltak, míg a külvilág arrébb mozdult mellettük. A helyzet most az, hogy az üzemi, intézményi struktúra sokszor fejlettebb, mint a KlSZ-szer- vezeté. A döntési centrumok már máshol vannak, mint ahol eddig voltak. Nekünk tehát alkalmazkodnunk kell az olyan új konstrukciókhoz, mint például az önelszámoló egység, az önálló részlég vagy a leányvállalat. Ha ezt nem tesszük, akkor egyedül marad a KISZ a végrehajtásban, miközben máshol születnek a döntések, más szférában működnek a partnerek. — Erről szólva egyszersmind a politikai tevékenység nunkaszervezéséről is beszéli'..‘h Mi javíthatja m :g e. / — Egyenek között a differenciáltabb politikai munka; az, ha nem ott akarunk még imponálóbb szervezettségi arányokat felmutatni, ahol azok már-már a túlszervezet ts égbe csúsznának át — viszont több figyelmet szentelünk azon területekre, ahol még szürke foltok vannak. Ez egyazon munkahelyen belül is érvényes, hiszen teszem azt, egy tsz- ben könnyebb jó KlSZ-éle- tet csinálni a javítóműhelyben, mint a növénytermesztésben, és több az esélye ennek a zártláncú, iparszerű üzemben, mint a szinte mindig úton levő sofőrök, vontatóvezetők között. Ahhoz pedig némi szemléleti változás is szükségeltetik, hogy az ifjúsági szövetség az olyan új közösségek számára is nyitott közeg, segítő partner legyen, amelyeket történetesen nem valamelyik KISZ-ibizottságon találtaik ki. Szervezeteink csak erősödhetnek a kisközösségek önszerveződése folytán létrejött politikai vitaklubokkal, számítástechnikai körökkel és hasonlókkal. S nekik is erősíteniük kell ezeket, de természetesen nem úgy, hogy rögvest üléstervet kezdenek készíteni a számukra. Kivált fontos lehet a különböző lakóhelyi közösségek integrálása, mert gondoljuk meg: az emberi lét e fontos színtere jelenleg éppen azon nemzedékek számára szolgál a legkevesebb fórummal — lévén tagjai reggeltől estig általában a munkahelyen —, amelyek körülményeit a lakóhelyen születő demokratikus, avagy kevésbé demokratikus döntések a leginkább befolyásolják. — Vajon csak a lakóterületen kell javítani az érdekképviselet állapotán? — Természetesen nem. A munkahelyeken most az a feladatunk, hogy ne azt nézzük minduntalan, vajon az érdekvédelem milyen fokozatát, típusát tudjuk de juxe, papíron is deklarálni. Ebből kevesebb sejthetően több lenne. Nem akarjuk átvállalni a szakszervezetnek vagy másnak a feladatait. Ahelyett, hogy mint a régi rossz fociban, mindenki a labda körül tolong, a mi feladatunk most egy politikusabb, mozgalmibb jellegű érdekvédelem és -képviselet megvalósítása. Ne tartozzék semmi a KISZ-re, ami pusztán technikai ügylet — ám igenis tartozzék rá minden, ami a helyi fiatalságot érinti. Elnézést, ha nem éppen békés a hasonlat, de a minden fronton zajló állóháborúnál általában eredményesebb a kevesebb, ám védhetőbb pozíció kiépítése, az offenzívára alkalmas állások megerősítése. — Gazdaságra, társadalomra „lefordítva”... ? — Ki szolgálhatná jobban korszerű technikával, kultúrával és képzelettel ezt a társadalmat, mint a fiatal, aki már ezen nevelkedett, és aki erre a legfogékonyabb? Ki tehet többet a jövőért, mint az, akinek abból a legtöbb a tét, s akinek ahhoz a gyarapodó tudása mellett még a lendülete is a legnagyobb? Mi már a szocializmusban nőttünk fel, e társadalmi forma nekünk természetes közegünk. A múltat nyilván ismernünk, tapasztalataiból Okulnunk kell, de nem merenghetünk folytonosan rajta, hiszen a startkö a jelen, a mai valóság. A mostani teljesítményünket nem a múlt, hanem a jövő minősíti. A mai magyar fiatalságban is megvan minden adottság ahhoz, hogy a reformfolyamat új motorja legyen. A megújulás iránti fogékonyság az ifjú nemzedéknek mindig is a sajátja volt, s a szemafor immár zöld. Nekünk már nem azon kell vitáznunk, hogy vajon összeegyeztethető-e a terv- gazdálkodás és a piacérzékenység. A mi dolgunk már annak cselekvő megválaszolása, hogy miként lesz a kettő ötvözetéből elegendő és olcsó zöldség, korszerű bútor, lakás, személygépkocsi. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy mindebben a KISZ nem játszhat „követő emberfogást”, hanem a megújító folyamatok élére kell állnia. — Esetleg vállalkozásokkal is? — Nem esetleg, hanem bizonyosan azokkal is. A mai fiatal nem vonulhat ásóval, lapáttal, énekszóval a Hanságba, mert a mocsarakat az előttünk járók már lecsapolták. Ám ugyanaz az ifjúság bányák mélyébe száll, learatja a magyar mezőgazdaság történetének legnagyobb búzaterméseit, minden piacon kelendő iparcikkeket gyárt, s a néphadseregben védi a békés építő- munkát. A szó teljes értelmében ez is vállálíkozás: az állam, a társadalom gazdasági és más jellegű vállalkozása. De vállalkozás az is, amikor egy-egy generáció tagjai, akik immár nem kapták nemzeti ajándékként az otthonukat, hosszú évek kemény munkája árán házat építenek, lakást vásárolnak családjuknak. — Maga a KISZ hol szerezhet közvetlen jártasságot a szélesebb értelemben vett vállalkozói magatartáshoz, és e szemlélet elterjesztéséhez? — Például saját vállalkozásaiban. Hangsúlyoznám azonban, hogy ezek célja jelenleg — a sajátos helyzetből következően — nem a mindenáron való nyereségtermelés, de nem is valamiféle patronálás. Azt vállaltuk, hogy egyes előremutató kezdeményezéseket kicsiben vagy nem is olyan kicsiben modellezünk, más esetekben pedig segítünk a társadalom intézményei, gazdálkodó egységei közötti információs rések betömésében. E feladatokat például az Alkotó Ifjúság Egyesülés, a Minőségi Kör GT, az Ag- rocord gazdasági társulás és az ötlet című hetilapunk szolgálja. De vállalkozások magja lehet például közelmúltbeli környezetvédelmi pályázatunk is, amelyre 250 dolgozat érkezett. A résztvevők közül ugyanis sokan mondogatták: örülnek a pályázatnak, és természetesen a díjnak is, ám még teljesebb lenne az örömük, ha az anyagokban összegyűlt szellemi érték mihamarabb tetté, aktív környezetvédelemmé, sőt fejlesztéssé válna. De sorolhatnám tovább: meg kell csinálni például a nyitott egyetemet azért, mert a klasszikus technika, amelyen nemzedékek sokasága nevelkedett fel, vajmi keveset nyújt a modern technikai eszközök, használati tárgyak működésének megismerésében. Az új tudás elterjesztéséből a ránk eső részt elvégezve, annak egészéhez is közelebb jutunk, amit a KISZ vállalt és teljesíteni akart. — Köszönjük a beszélgetést. Rác T. János Heves megyében is befejeződtek a múlt év munkáját értékelő s az idei feladatokat meghatározó termelőszövetkezeti zárszámadások. Szűkebb pátriánkban 54 közös gazdaságban, valamint három szövetkezeti társulásnál vontak mérleget 1985. eredményeiről, gondjairól. A tapasztalatokat Sram- kó László, a Teszöv titkára összegezte lapunknak. — Az 1985. évi számvetés lényegesen eltért a korábbi évek gyakorlatától — mondta. — Befejeztük a VI. ötéves tervidőszakot, és ez jó lehetőséget nyújtott a szövetkezeteknek, valamint a társulásoknak a tapasztalaitok összegzésére. Örömmel érzékeltük, hogy minden közös gazdaságban értékelték az elmúlt öt esztendő munkáját, és elkezdték a hetedik ötéves tervezést is. A zárszámadó köz-, illetve küldöttgyűléseket megelőzően a pártszervezetek vezetőségi, valamint a taggyűléseken vitatták meg a zárszámadó jelentéseket, és meghatározták a tennivalóikat. Ezzel sok segítséget ■nyújtottak a szövetkezeti vezetőknek. A demokrácia szellemében mindenütt megtartották a munkahelyi közösségi értekezleteket is, amelyeken eredményes viták alakultak ki, és előremutató javaslatok születtek a további feladatokra. — Milyen problémákat vetettek fel a köz-, illetve a küldöttgyűléseken? — A vezetők és tagok kritikusan megfogalmazták, hogy a jövőben is megyénkben a gabona-, a hús-, a zöldség- és az energiagazdálkodási programok megvalósítására összpontosítsák az erőket. Szükség van arra, hogy a gazdálkodás feltételeinek javításával, a növénytermelés ütemesebben fejlődjön tovább. Azt is jogosan felvetették, hogy az állattenyésztésben meg kell állítani az állomány további csökkenését. Ezek melllett keressék azokat a módszereket, amelyekkel az élőmunka termelékenységét, a gazdálkodás hatékonyságát, a jövedelmezőséget növelhetik az üzemekben. Ezekhez viszont változtatni kell a szemléleten, a mennyiség mellett mindinkább a minőségi termelésre irányítva a figyelmet. — Mit tesznek a gazdaságokban a veszteségek rendezésére? — Az ágazatok elemzése során kiemelt figyelmet fordítottak a szőlőtermelés, a szarvasmarha- és a juhtenyésztés mélyreható elemzésére. A veszteségeket okozó kedvezőtlen időjárási hatások mellett szóba kerültek az üzemeken belüli szervezési, a munkafegyelem megsértéséből adódó nehézségek és azok az intézkedések, amelyeket ezek megszüntetésére hoznak. Örömmel tapasztaltuk, hogy az állattenyésztés felszámolása helyett — amely jelenleg alacsony jövedelmezőségű —, inkább a telepi rekonstrukciókra, a fejlesztő munkára, valamint a közgazda- sági szabályozók által nyújtott ösztönzések kihasználására törekednek. A szőlőtermelő gazdaságokban sürgették az elemi károk mielőbbi helyreállítását és az egri, illetve a mátraalji borvidék rangjának megőrzését. Többen felvetették a mun- ikafegyelmet sértők elleni erőteljesebb fellépést, az ellenőrzések megszigorítását és a felelősségre vonást. Joggal említették a nagyabb teljesítményt elérő és a kimagasló munkát végző dolgozók fokozottabb anyagi és erkölcsi elismerését is. Rámutattak, hogy hatékonyabb intézkedéseket tegyenek az' anyagráfordí,tások ésszerű csökkentésére, az egyre dráguló élő munkaerő jobb kihasználására. Szó esett a szövetkezeti tulajdon védelmének erősítéséről, az elengedhetetlen műszaki fejlesztésről, az együttműködési lehetőségek bővítéséről továbbá a nagyüzem és a háztáji kapcsolatáról. — Mi jellemezte a zárszámadások hangulatát? — Mind a köz-, mind pedig a küldöttgyűléseken, amelyeken a múlt évi munkát értékelték és az idei feladatokat is meghatározták, nyugodt, kiegyensúlyozott politikai légkörben és optimista hangulatban zajlottak le. A rendkívül kedvezőtlen tavalyi időjárás, a növekvő elvonások és a szervezési, munkafegyelmezési gondok miatt nyolc üzemben keletkezett veszteség. Ezek fele: az ostorosi, az Egri Csillagok, a verpeléti és a do- moszlói szőlősgazdaság, amelyekben elismerve az időjárás okozta kieséseket, a megyei vezetés, a Pénzügy-, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közreműködésével gyorsított eljárással rendezték az anyagi hiányt. Három szövetkezetben: a nagyfügediben, a bátoriban és a mátraballaiban veszteségrendezési eljárással és belső intézkedésekkel biztosítják a kibontakozás feltételeit. A mezőszemerei termelőszövetkezetben pedig saját hatáskörben rendezik a veszteséget. Szövetségünk ■bízik abban, hogy az említett gazdaságokban a jövőre vonatkozóan mindent megtesznek azért, hogy mihamarabb nyereséget érjenek el. Mentusz Károly Női szandálok szovjet exportra A Minőségi Cipőgyár leányvállalataként kezdte az évet a Nyírbátori Cipőgyár. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió, ahova az idén 1,6 millió pár lábbelit exportálnak. A divatos szandálokból jelenleg 4200 pár Ikészül műszakonként a szalagokon. Minősítés és csomagolás után a termékeket folyamatosan szállítják a megrendelőknek (MTl-fotó: Elek Emil)
