Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-13 / 61. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 13., csütörtök 3. Világgazdaság Nincs szigorú szerepmegosztás A hetvenes években erősödtek föl azok a világgazdasági folyamatok, amelyek a háborút követő gazdasági fejlődés során még távolról sem öltöttek a maihoz hasonló méreteket. A vezető tőkés országokban egyre meghatározóbb szerephez jutó pénzügyi intézmények, az úgynevezett kereskedelmi bankok hitelezési tevékenységük mellett látványosan bővítették kereskedelmi, szolgáltatói tevékenységüket is, szoros összefonódásban a nemzetközi monopóliumok, kai feladatokat vállaltak az ipari tevékenység fejlesztésében is. A bankszektor üzleti tevékenységének kiszélesedését a pénzpiac meghatározó változásai alapozták meg, az, hogy a nemzetközi pénzügyi egyensúlytalanság (az adósok oldalán tőkehiány, a hitelezők oldalán tőkefelesleg) felszámolásában ők voltak közvetítők. 700 milliárd petrodollár A kőolajtermelő országok az olajpiac virágzásának évtizedében, a hetvenes években mintegy 700 milliárd dolláros bevételre tettek szert, ennek csak töredékét élték föl, az összeg 40 százalékát a magánbankoknak utalták át. A világ legnagyobb amerikai, brit. francia és nyugatnémet bankjaiban tízmilliárdos nagyság, rendben halmozódott föl a „petrodollár”, amit a haszon reményében tovább kölcsönöztek a hitelezők. A Nemzetközi Elszámolások Bankjának felmérése szerint az első olajárrobbanástól kezdve a fejlődő országok adósságának csaknem felét ezeknek a kereskedelmi bankoknak a kölcsöneivel hidalták át. Korábban soha nem tapasztalt méretűvé vált tehát az óriásbankok kölcsönzési tevékenysége, amit értelemszerűen követett a világkereskedelemben betöltött szerepük erősödése is. A hitelek fedezetéül szolgálhatnak a későbbi áruszállításoknak, de az adós a pénzzel korábbi tartozását is visszafizetheti, emellett ösztönözheti a beruházásokat. ezzel további tőkeimportot helyettesíthet, fokozhatja a közvetlen külföldi beruházásokat. Ami a nemzetközi árucserét illeti, a kereskedelmi vállalatok csak a pénz. tőkével szoros együttműködésben finanszírozhatták a forgalom megnövekedett pénzigényét. Az 1970—81 közötti években a világkereskedelem mennyisége 5,6 százalékkal bővült évente, az árak viszont 14 százalékkal ugrottak meg, évi 20,4 százalékkal bővült árumozgást kellett a pénzfolyamatokkal kísérni. A közvetlen tőkeberuházások is megközelítőleg 30 milliárd dolláros banktőkét mozgósítottak évente. A pénztőke, vagyis a magánkereskedelmi bankok páratlan feladatbővülése főképp azért következett be. — hangsúlyozták a szakértők —, mert a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi feszültségek enyhítésében az államok, az állami és nemzetközi pénzügyi intézmények feltűnő „visszafogottságot” tanúsítottak, átadták a terepet a magánszférának. Mindennel foglalkoznak Az ipari és kereskedelmi vállalatok és a banktőke már csak a speciális szolgál, tatások miatt is együtt ter- terjesztette ki befolyását. Manapság elképzelhetetlen ugyanis export- vagy import- bővítés korszerű banki szolgáltatások, például hitelezés, tanácsadás, áru. és árfolyambiztosítás nélkül. A nemzetközi monopóliumok terjeszkedésének első lépéseként termelő, szolgáltató leányvállalatok létesülnek a befogadó országokban, de nyomukban ott vannak pénzügyi szolgáltatásaikkal a nagybankok fiókjai is. A legszorosabb összefonó. dósra a japán kereskedőhá- zak adják a példát, az ő esetünkben a világmétetü terjeszkedés menete fordított, a folyamatot a nagybankok kezdeményezték. A Mitsui vagy a Fuji bank maga is aktív résztvevője a kereskedőházaknak, amelyek elnevezésüktől eltérően nemcsak „kereskednek” hanem mindennel foglalkoznak, ami az eladásokhoz kapcsolódik. E „gazdasági létesítmények” a kutatástól kezdve, az áruk legyártatásán keresztül csinálják mindazt, ami hagyományos keretek között az ipari tőke reszortja volt, értékesítenek — mintha külkereskedelmi vállalatok lennének, javító, tanácsadó szolgáltatásokat nyújtanak, akárcsak a tercier szektor vállalatai, és magától értetődően lebonyolítják, mégpedig saját forrásaikra támaszkodva az üzlethez kapcsolódó valamenv- nyi pénzügyi műveletet is. Négy magyar vállalat is Eltérő társadalmi körülmények között és persze szerényebb anyagi háttérrel a magyar külkereskedelem is felismerte, hogy az ilyen komplex, az áru „teljes életútját" végigkísérő külkeres- kedés nagyobb sikerrel kecsegtethet. Négy magyar vállalat is kereskedőházi formában működik a múlt év óta, és igyekszik a lehető legközelebb hozni egymáshoz a termelőt és a vevőt. Megszűnt például a korábbi árukötöttségük, vagyis lényegében mindenféle eladható áruval kereskedhetnek, tőkével maguk is támogathatják a keresett árucikk gyártását, vagy ellenkezőleg valamilyen „piacképes” terméknek kereshetnek vevőt külföldön. Természetesen nemcsak e néhány, új formában gazdálkodó külkereskedelmi vállalatnak, de a kiterjedtebb külkereskedési jog révén sokkal szélesebb vállalati körnek van lehetősége arra, hogy rugalmasabban hidalja át a profilok szabta korlátokat. Az exporteredmények javítása szocialista viszonyok között is megköveteli azt, hogy az eddigi szigorú szerepmegosztás megszűnjék, és mindig az adott feladatnak megfelelő munkamegosztás jöjjön létre a termelő, kereskedő vállalat, illetve pénzügyi intézmény között. Erőfeszítések a kibontakozásra Újabb feladatok előtt az egri borkombinát 1984-ben nagyon sok gonddal küszködtek az Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát vezetői és dolgozói. A vállalat veszteséggel zárta az esztendőt. így érthetően sokkal szigorúbb feltételek mellett kezdték 1985-öt, a VI. ötéves tervidőszak utolsó évét. Takarékossági intézkedéseket hoztak a létszám- és eszközgazdálkodásban, a kibontakozás érdekében pedig jelentős erőfeszítésekkel igyekeztek igazodni az egyre szigorúbb nemzetközi piaci feltételekhez. Emellett államunk is jelentős anyagiakkal segítette a kombinátot. A kollektíva a gazdálkodás javítására alapvető feladatának tekintette, hogy át. értékeljék az önálló külkereskedelmi jog által nyújtott lehetőségeket, és képesek voltak arra, hogy termékeik versenyképességét fokozzák. Jelentős piackutató és piacteremtő munkába kezdtek, melynek hatására sikerült olyan vevőket megnyerniük — például Nagy. Britanniában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ja. pánban, Dániában —, akik korábban csak olcsó áron, asztali borként vásárolták az egri nedűket. Nos, 1985- ben változott a helyzet, és néhány cégnek minőségi borként, a korábbiaknál magasabb áron sikerült eladniuk többek között az Egri Bikavért, amely front- áttörést jelentett. Tavaly, a kombinátnál a termékszerkezet korszerűsítésével kialakították a minőségi egri borcsaládot, amelynek palackozásával, címkézésével és megfelelő ízeivel reprezentatív meg. jelenést biztosítottak a külföldi piacokon. Ezt a termékcsaládot egyébként 1985 augusztusában a 70. Országos Mezőgazdasági, Élelmi- szeripari Kiállításon és Vásáron mutatták be először, sikerrel. Ebben a termék- csoportban a vezérgyártmány maradt az Egri Bika_ vér, és mellé az Egri Leányka, a Rizling, a Tramini sorakozott fel. Mindezt lehetővé tette a VI. ötéves terv. ben a megyeszékhelyen az Árnyékszalában felépített exportcélokat szolgáló szőlőfeldolgozó, -tároló és -palackozó. Az erőfeszítések tehát a korábbiaknál jobb eredményeket hoztak, és a kombinát termékeinek 60 százalékát a külpiacokon értékesítette. Míg 1984-ben 22 ezer hektoliter bort adtak el a tőkés vásárlóknak, tavaly már 60 ezret, tehát az előző évi több mint két. és félszeresét, amelynek 25—30 százaléka palackozva került a külföldi vevőkhöz. Az eredményekhez hozzájárult az is, hogy a kollektíva körében 11 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre, az érdekeltség javítására. Mindez a hozzáértő, szakavatott munka végzésére ösztönzött. A nemrég megtartott munkahelyi tanácskozásokon, a kombinát vezetői és dolgozói nem titkolták, hogy az idén is a kibontakozás további lehetőségeit keresik. Ennek alapja, hogy a tavaly átértékelt üzletpolitika szellemében dolgozzanak, és újabb partnereket keresse, nek. A kibontakozás útja — ahogy vallják —, hosszabb folyamat. Noha 1985-ben a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt a várttól lényegesen kevesebb szőlő termett, s így a partnergaz. daságok is kevesebb termést adtak át a kombinátnak. A vállalatnál ugyanakkor vállalták a nagyobb készlet, terheket, és jelentős meny- nyiségú „óbort" tároltak 1986-ra. Mégis ebben az évben nagyobb szőlőmennyiségre lesz szükség ahhoz, hogy zavartalanul tovább ér. tékesith essenek. A kombinátnál továbbra is a tájtermelés, az eredet- védelem és a fajtisztaság érdekében tesznek erőfeszítéseket. Ebben a legfontosabb, hogy az érintett szőlő. és bortermelő gazdaságokkal, a kölcsönös előnyökön alapuló partneri kapcsolataikat bővítsék. Mentusz Károly A telepvezető csak egyszer hagyta nyitva a mackót . . . Hanyagságból — elillant milliók Bűncselekmény, amely — legalábbis ismereteink, jobbadán az adatok szerint — a közmondásos fehér hollónál is ritkább. A törvényszöveg pedig a BTK 320. §. szerint világosan fogalmaz: „Akit társadalmi vagyon kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg és ebből folyó kötelességének megszegésével, vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el”. Ha ez a vétség csak kisebb kárral jár, a tettes egy évi szabadságvesztéssel, vagy javító- nevelő munkával, vagy pénzbüntetéssel sújtható. Különösen nagy vagyoni hátrány esetén viszont már három év börtönre is számíthat az elkövető. Beszélgetőtársam — akivel e kevésszer napvilágra kerülő bűncselekményfajta hátterét igyekszünk megvilágítani — dr. Orosz Gyula, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának helyettes vezetője. — Hosszú idő óta először fordul elő, hogy egy jelentős időszakot — épp az elmúlt öt évet — felölelő ösz- szegezésre került sor. Mi indította erre az értékelést elvégzőket? — Elemzésünket a népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi osztály munkatársaival együtt végeztük. Köztudott, a társadalmi javaink elleni jogsértő cselekmények dörrtő hányada szándékos magatartással valósul meg. Sokszor azonban úgy keletkezik kár, hogy az elkövető tulajdonképpen nem akarta előidézni azt. Ilyenkor kötelesség megszegéséről, hanyagságról van szó, amelyért a károkozó gondatlansága miatt felelős. Ez nem más, mint a hanyag kezelés törvényi tényállásában leírottakkal egyező cselekedet. — Az effajta hanyagságnak milyen az aránya a közös javainkat ért támadásokban? — Az ismertté vált, ilyen jellegű bűncselekmények száma viszonylag alacsony. Mindössze 1,1 százaléka a társadalmi tulajdon elleni jogsértéseknek. Ám az így bekövetkezett kár összege már bizony, nagy. Például 1984-ben a csaknem nyolcmillió forintos hátrányból legalább egymillió írható azok rovására, akik elmulasztották kötelességeik teljesítését, a rájuk bízott vagyon őrzésében. — Nem mindegy, miként szereznek tudomást a hatóságok az ilyesféle mulasztásokról . .. — A vizsgált időszakban majdnem nyolcvan eljárást kezdeményeztünk, közülük a többség külső feljelentés alapján történt. Mindent együttvéve, csaknem negyven személyt vontunk felelősségre. — Kik az elkövetők, s melyek az előidéző tényezők? — Jellemző, hogy a gyanúsítottak között nem volt büntetett előéletű. Ugyanis ezt a bűncselekményt jórészt olyan — sokszor vezető beosztású — egyének követik el. akiknek státusuk betöltéséhez tiszta erkölcsi bizonyítványra van szükségük. Bekövetkezésüket elsősorban az ügyviteli előírások megszegése, a bizonylati fegyelem lazasága segítette elő. De szerepet játszottak a hiányos belső utasítások, s az elmulasztott ellenőrzések is. A statisztikai adatok elemzése szerint az eseteknek több mint a felében meg kellett szüntetni a nyomozást. Legtöbbször azért, mert nem lehetett megállapítani a bűncselekmény elkövetését. Egyébként 12 ügy ben éltünk vádemelési javaslattal az ügyészség felé. — Hallhatnánk netán különösen kirívó esetekről is? — Emlékezetes volt az, amikor Gyöngyösön, az Áfor-telepre betörtek. A felderítés során kiderült, a behatoló, értékek keresése közben vette észre, hogy az irodában a páncélszekrényt nyitva felejtették. Élt az alkalommal. Mintegy kétmillió forint értékű gáz- és fűtőolajjegyet emelt ki belőle. Természetesen a telepvezetővel szemben hanyag kezelés miatt indult eljárás, hiszen, tiltakozása ellenére, a szakértői vizsgálat megállapította, bizony, nem zárta be a „mackót” ... Egy másik történet szerint Hevesen tüzelőolaj-kiskereskedéssel foglalkozó házaspár ellen kezdődött eljárás. Ennek során tártak fel mulasztásokat az olajat átvevőktől, akik egyáltalán nem ellenőrizték, miből, mennyivel töltötték fel készleteiket. Márpedig ők cégek középvezetői, akik igenis felelősséggel tartoznak, nehogy az ablakon repüljenek ki a forintok. — Még mindig nem egészen érthető, miért szereznek oly kevésszer tudomást a hatóságok (és a közvélemény) a valamennyiünk vagyonát csökkentő gondatlanságokról. — Nehezítette a cselekmények ismertté válását, hogy a gazdálkodó szerveknél a károkozások felülvizsgálata leginkább csak számszaki jellegű. A hiányokért felelősek vétkének számon kérése csak ritkán történik meg. A feldolgozott ügyek kapcsán nemegyszer tapasztaltuk, hogy a hanyag kezelést elkövetők társadalmi megítélése hamis: sokszor mintegy bocsánatos bűnnek tekintik, még a felettes szer. vek vezetői is. Maguk az elkövetők pedig gyakran sértőnek találják, hogy őket felelősségre merészelik vonni, mondván, ők nem bűnözők, mindössze figyelmetlenek voltak. E figyelemkihagyásuk folytán azonban sokszor — igaz, nem szándékoltan, de — jelentős kár éri vállalatukat, üzemüket. — Ezek után jogos a kérdés, mi lehet e bűncselekmények megakadályozásának módja? — Valóban speciális feladat. Nem szabad szem elől téveszteni, a hanyag kezelés csak akkor valósul meg, ha az elkövető kötelességszegése okozati összefüggésben van a társadalmi tulajdonban keletkezett kárral. Ezt tehát gondosan vizsgálni kell! Természetesen igen fontos a szemléletváltás annak megítélésében! Emellett minden esetben élünk a szignalizáció jogával, amikor is a gazdálkodó szervek vezetőinek jelezzük, mi könnyítette meg a tolvajok, a betörő, a csaló, a sikkasztó dolgát. Reményünk szerint, ha intésünkre komolyan odafigyelnek, tényleg a fehér hollónál ritkábbá tehető e bűn- cselekmények száma. S így kevesebb lesz a kár is közös javainkban. Szalay Zoltán Villamoskocsik Alexandriának Harminc korszerű villamost rendelt Alexandria városa a Ganz-Mávagtól. A kocsik ikerpárban közlekednek majd, maximálisan 50 km óra sebességgel. A szerelvény 260 utast szállíthat, segítve ezzel a város tömegközlekedését. A villamosokat a Ganz-Mávag és a Ganz-Elektric közösen gyártja. A tervek szerint az év első'negyedében elindulhatnak az első villamosok Alexandriába Marton János (MTI-fotó: Kiss G. Péter)
