Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-13 / 61. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. március 13., csütörtök Az új svéd miniszterelnök: Ingvar Carlsson Ingvar Carlsson (szemüveggel) a gratulációkat fogadja, miután a parlament Svédország miniszterelnökévé választotta (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Mihail Gorbacsov és Fidel Castro találkozója Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szerdán találkozott Fidel Castróval, a Kubai KP PB első titka* rával, a Kubai Államtanács és a Minisztertanács elnökével. Fidel Castro hazájába visszatérve átutazóban állt meg a szovjet fővárosban a KNDK*ban tett látogatás után. Megbeszélésüket a kölcsönös megértés és szívélyesség légköre jellemezte — közölték. Megkezdődött az Indiai Kommunista Párt XIII. kongresszusa A Bihar szövetségi állam, beli Patnában szerdán megkezdődött az Indiai Kommunista Párt XIII. kongresszusa. A tanácskozásra az 1300 küldöttön kívül negyven kommunista- és munkáspárt vendégküldöttsége érkezett. Két fő dokumentum kerül a küldöttek elé: a beszámoló az ország és a világ helyzetéről, illetve a párt tevékenységéről a legutóbbi, 1982-ben tartott kongresszus óta, illetve a politikai határozat tervezete. Ingvar Carlssont választották meg Svédország új miniszterelnökévé. A Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt 51 éves elnöke a február 28-án meggyilkolt Olof Palmét követi a kormányfői székben. A svéd törvényhozásban a Riksdagban megtartott szavazáson 159 szociáldemokrata és 19 kommunista képviselő adta voksát Carlsson- ra. A három ellenzéki párt 171 képviselője tartózkodott a szavazástól. Carlsson korábban miniszterelnök-helyettes és környezetvédelmi miniszter volt. Az új kormányfőnek 48 órán belül kell előterjesztenie kabinetjének névsorát, amely a várakozások szerint azonos lesz a Palme-kormány összetételével. IRAK-IRAN: Újabb csatározások Az iraki légvédelem kedden este lelőtt egy F—4-es típusú iráni vadászbombázót, amely a front déli részén Fáó körzetében támadást kísérelt meg az iraki csapatok ellen — állítják Bagdadban. Az iraki hadsereg főparancsnokságának közleménye arról számolt be, hogy az iraki egységek a front déli szakaszán elfoglalták néhány iráni állást és jelentős veszteséget okoztak az ellenségnek. A közlemény szerint a légierő gépei a Perzsa (Arab)-öbölben megsemmisítettek egy „nagy tengeri célpontot’' vagyis olajszállító hajót. Az ÍRNA iráni hírügynökség szerint az iráni légierő gépei a Bászra—Fáó út mentén elhelyezkedő iraki csapatokat megtámadták és lelőttek egy iraki helikoptert. Iráni harci repülőgépek megsemmisítettek egy iraki parancsnoki harcálláspontot is Fáó körzetében. „A Szovjetunió békét akar" Beszélgetés egy külpolitikai szakértővel Az Országos Béketanács vendége volt Alekszandr Konovalov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Egyesült Államok és Kanada Kutatóintézet főmunkatársa, a Szovjet Békevédelml Bizottság elnökségének tagja. Bármerre járt, bárkivel találkozott hazánkban, mindenhol, mindenki legelőször az SZKP XXVII. kongresszusáról kérdezte. Ez érthető is, hiszen e tanácskozás kapcsán világszerte fokozott érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetunió iránt. Kézenfekvő volt tehát, hogy amikor ezt a beszélgetést elkezdtük, először a kongresszusról szólt Alekszandr Konovalov. — Soros kongresszusát tartotta február 25. és március 6. között a Szovjetunió Kommunista Pártja, de az már most látszik, hogy ez a tanácskozás különleges jelentőségre tesz szert. Nagy horderejű döntéseket hozott, amelyekre a szovjet emberek megítélése szerint már nagy szükség volt. Nekem is nagyon szívem szerint való, hogy őszintén, kendőzetlenül beszélünk a problémákról, hogy feltárjuk a hiányosságokat, hogy merész elhatározásokra szán. juk el magunkat. — önt a szakmája a külpolitikához köti. Mit tart fontosnak elmondani e területről a kongresszus kapcsán? — Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kritikus világhelyzetben egy sokkal aktívabb, sokkal erőteljesebb külpolitikára van szükség. Napjaink szovjet külpolitikai irányvonalának a kialakítása már jóval a kongresszus előtt elkezdődött. Ennek megnyilvánulása volt Mihail Gorbacsov párizsi látogatása, a novemberi genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó, és az 1986. január 15-én ismertetett szovjet javaslatkomplexum a leszerelésre. Ezt a folyamatot gazdagította pártunk kongresszusa a maga külpolitikai állásfoglalásaival. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy a Szovjetunió békét akar, hogy merész tervei valóra váltásához a szovjet népnek békére van szüksége. Ha béke lesz, akkor bármilyen problémát meg tudunk oldani. — Sokakban felmerült a kérdés, hogy Gorbacsov főtitkár miért nem a 'kongresszus szónoki emelvényéről ismertette a Szovjetunió ezredfordulóig szóló leszerelési elképzeléseit? Miért már január 15-én? — Tudja, a világhelyzet kritikus, a fegyverkezési hajsza olyan méreteket öltött, hogy az már esztelenség. Cselekedni kell! És ebben minden hét, minden nap számít. Minden ember, minden nép, minden ország kötelessége a cselekvés. A Szovjetunió többlépcsős leszerelési indítványát ez a törekvés hatja át. — Sok minden függ persze a szovjet—amerikai viszony alakulásától... — Igen. Sokan kérdezték tőlem itt Magyarországon, hogy mikor lesz a következő szovjet—amerikai csúcs- találkozó, nyáron vagy őszszel? Szerintem nem az időpont a fontos, hanem, hogy tudunk-e konkrét megállapodásokat kötni. Elvileg több területen is megvan a lehetőség a megállapodásra. Nem szeretnék túl optimistának látszani, hiszen tudom, a lehetőség még nem jelent megvalósítást, de szerintem a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontja jó néhány területen még soha nem közelítette meg ennyire egymást, mint napjainkban. Ami a konkrét megvalósítást illeti, kölcsönös akarat esetén megállapodásra juthatunk a középhatótávolságú rakéták, a stratégiai fegyverzet, a vegyi fegyverek csökkentéséről. Hangsúlyozom, kölcsönös akarat esetén. A közép-hatótávolságú rakéták témakörében például már-már karnyújtásnyira voltunk a megegyezéstől, ám ekkor az Egyesült Államok újabb feltételeket támasztott. Azzal állt elő, hogy a Szovjetunió Ázsiában is számolja fel ezeket a rakétákat. A január 15-i leszerelési indítványunkban az ázsiai rakétákról, s azok célba juttató eszközeiről is szó van. Mert nemcsak a Szovjetuniónak vannak ilyen rakétái a térségben, hanem másoknak is. Gondoljunk csak a Csendes-óceán vizein tartózkodó amerikai repülőgép- anyahajókra, a Japánba telepített amerikai katonai bázisokra, ahonnan könnyen elérhetik a Szovjetunió területét. És nem is csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezik Ázsiában ilyen fegyverekkel. Ezt a januári leszerelési javaslatunk is figyelembe veszi, amikor a megvalósítás következő szakaszában a többi atomhatalom csatlakozására is számít. — Komoly tehertétele a szovjet—amerikai kapcsolatoknak az SDI. — Így van. Az amerikai ürfegyvérkezési program az egyik legfőbb akadálya az előrehaladásnak a kétoldalú kapcsolatokban. Reagan elnök azt ígéri, hogy a világűrben kiépítendő pajzs. zsal majd megvédi az amerikaiakat. A szakemberek azonban tudják, hogy sohasem lesz tökéletes ez a rendszer. Magam is tudom ezt, hiszen eredetileg mérnök és matematikus vagyok. Képzeljük el, hogy sikerül egy 95 százalékos biztonságú pajzs megvalósítása. Nagyon nehéz létrehozni ezt, de tételezzük fel, hogy lehetséges. A legegyszerűbb és a legolcsóbb válasz erre a másik fél részéről az, hogy annyival növeli meg robbanófejeinek számát, ameny- riyivel az ötszázalékos áttörést biztosítani tudja. Vagyis egyértelmű: ha az SDI megvalósul, akkor a földi fegyverek számát is növelni kell. Reagan állítása szerint ugyanakkor azt akarja, hogy a nukleáris fegyvereket leszereljék. Ha valóban ezt akarja, akkor ennek a legkézenfekvőbb módja, hogy fel kell számolni ezeket a fegyvereket. Te. hát nincs szükség az űrfegyverkezésre, az SDI-t alapkutatási szinten kell tartani. Nyilvánvaló, hogy az SDI teljességében egy új katonai rendszer létrehozására irányul. A fő célja, az, hogy versenyre kényszerit- sen bennünket és kifárassza a szovjet gazdaságot. Egyben próbálkozás arra, hogy az Egyesült Államok szolgálatára kényszerítse a nyugat-európai országokat és Japánt, amelyek ma nem egy területen az USA versenytársai. Az SDI gazdasági vonzereje sem elhanyagolható, hiszen a benne résztvevő vállalatok 25 évig a biztos profit tudatában tevékenykedhetnek. — Mondja, optimista vagy pesszimista a jövőt illetően? — Természetemnél fogva optimista vagyok. A mai világot értő, ismerő politikusoknak látniuk keli, hogy ugyanazon bolygón élünk, egyre több a közös problémánk — ha a másik jövőjének aláaknázásán dolgozunk, azzal saját jövőnket is aláássuk. Az emberek ma már tudják, hogy a nukleáris háborút nem lehet megnyerni. Létkérdés, hogy elkerüljük. A világ stabilitását, jövőjét ma csak a fegyverzetek megengedhető legalacsonyabb szintjén lehet biztosítani. — Köszönöm a beszélgetést. Kocsi Margit rC Külpolitikai kommentárunk ")—i Üzenetek „A CIVILIZÁCIÓ TÖRTÉNETÉBEN első ízben magának az emberi életnek a fenntartása vált a legfontosabb feladattá. Ä fegyverkezési hajsza máris olyan határ közelébe sodorta az emberiséget, amelyen túl már kérdésessé válik, hogy egyáltalán meg lehet-e állítani.” E súlyos figyelmeztetést tartalmazó mondatok az SZKP főtitkárának levelében szerepelnek, amelyet Mihail Gorbacsov egy tudósokat tömörítő nemzetközi intézet francia vezetőjéhez intézett. A Moszkvában most nyilvánosságra hozott üzenet ismét rámutat a kölcsönös biztonság elengedhetetlen voltára, s az államok közti kapcsolatok új alapra helyezésének szükségességére. A moszkvai felelet látnivalóan gyökeresen eltér attól a reagálástól, amely a Szovjetunió legutóbbi fegyverzetkorlátozási indítványait az érintett nyugati országok részéről fogadta. Nagy-Britannia (amelynek Gorbacsov emlékezetes januári javaslata alapján nukleáris eszközeinek befagyasztását kellene vállalni) éppen a napokban utasította vissza a szovjet kezdeményezést. A joggal kiábrándítónak nevezhető londoni válasz szerint Anglia nem mond le az atomfegyverek korszerűsítéséről. Igaz, nem volt sokkal konstruktívabb a Washingtonban kidolgozott „ellenjavaslat” sem, amely Gorbacsovnak a nukleáris fegyverek fokozatos felszámolását előirányzó tervére (több hetes halogatás után) megszületett. A Fehér Ház ugyanis a moszkvai indítványok közül mindössze egyet, az európai közép-hatótávolságú rakéták kérdését „emelte ki”, ráadásul annyi előfeltétellel és kikötéssel bővítve, hogy az a szovjet vezetést kényszerítette kemény bírálatra. Sokan e kritikákat úgy értelmezték, hogy — az előrehaladás, a megállapodás reményének hiányában — esetleg veszélybe kerül az idei évre előirányzott újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó, s a két nagyhatalom viszonya köny- nyen visszaeshet a Genf előtti hullámvölgybe. GORBACSOV TEGNAPI ÜZENETE CÁFOLJA e végletes borúlátást, jelzi, hogy a felelősségteljes magatartás, az egyetemes, kölcsönös biztonsági rendszer kialakítását célul kitűző moszkvai irányvonal változatlan. Ugyanakkor tény, hogy a szovjet fővárosban azt is sűrűn hangsúlyozzák: egy újabb Reagan—Gorbacsöv-találkozón immár konkrét eredményeket, mindenekelőtt a leszerelés és bizalomnövelés terén megkötendő szerződéseket kellene felmutatni. Remélhetőleg erre az „üzenetre” pozitívabb válasz érkezik. Szegő Gábor Túszválság Franciaországban Három nappal az Iszlám Szent Háború emberrablói által adott határidő lejárta és a hazai választások előtt a francia közvéleményre nyomasztóan nehezedik a túszválság terhe. A kormány minden reménye dr. Rezah Raad bejrúti tárgyalásaira látszik összpontosulni, s egyelőre megpróbálják kikapcsolni a témát a választási kampányból. Mitterrand elnök a nyilvánosság előtt a túszügyben mindeddig semmit nem mondott. Lionel Jospin, a Szocialista Párt első titkára viszont igen, s feltehetőleg Mitterrand sugalmazá- sával. Egy rádiós beszélgetésben óva intette a politi. kusokat attól, hogy „belemenjenek egy hamis játékba” azaz, a felelősöket „a megtámadott demokrácia, a megtámadott kormány oldalán keressék”. Szerinte rossz politika sokat beszélni erről a kérdésről, sőt, egyenest veszélyes most egy héten át folyton ezen rágódni a nyilvánosság előtt. André Lajoinie, a Nemzetgyűlés kommunista csoportjának elnöke lényegében egyetértett vele, amikor azt mondta, hogy egy miniszter lemondásával senkinek nem lehet visszaadni az életét. Páriában és számos vidéki központban délután néma szolidaritási tüntetések lesznek a parlament, illetve a prefektúrák előtt az elrabolt újságírók és diplomaták támogatása jegyé, ben. A rádió és a tv délben egyperces csenddel emléke, zett meg Michel Seuratról. Szojuz T—15 Bajkonurból ma, középeurópai idő szerint 13.33 órakor, Föld körüli pályára bocsátják a Szojuz T—15 űrhajót, fedélzetén Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolov- jov veterán űrhajósokkal — jelentették be szerdán Moszkvában. A legénység a felkészítés után március 3-án érkezett- Bajkonurba. Elvégezte . az utolsó próbákat az űrhajón, orvosi kivizsgálásuk megtörtént. Az indítási előkészületek befejeződtek, a rakéta az indítóállásban várakozik Bajkonurban szerdán a szolgálatvezetők jelentették az űrkutatási állami bizottságnak, hogy az űrhajó indulásra kész. Kizim és Szo- lovjov személyében kijelölték az űrhajó legénységét. A Gödöllői Állattenyésztő Vállalat Egri—Füzesabonyi Állomása azonnali belépéssel fiatal ÁLLATORVOST keres szaporodásbiológusi munkakörbe. Bér: megegyezés szerint. JELENTKEZÉS: EGER Trinitárius u. 1.
