Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1986. február 12., szerda Nemzetközi tudományos ülésszak Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) zési jogának határozott képviselete jellemezte. A külügyi és a hadügyi kérdések mellett sokat foglalkozott gazdasági szervezőmunkával is. A gazdasági nehézségeket egyebek között a szak- szervezeteknek a termelés- irányításba való, minél szélesebb körű bevonásával, és a régi, valamint az új típusú bürokrácia elleni küzdelemmel kívánta ellensúlyozni. A munkásegység megteremtéséért és fenntartásáért Kun Béla igen sokat tett, mert tudatában volt annak, hogy a Tanácsköztársaság léte a nemzetközi politikai tényezők mellett ezen áll vagy bukik. Energiája nem kis részét az egységet jobbról, de néha a balról is fenyegető támadások elhárítására fordította. A szó igaz értelmében kétfrontos harcot folytatott, s ennek néhány vonatkozása mindmáig nagyon tanulságos. A Tanácsköztársaság leverését követően Kun Bélának el kellett hagynia a forrón szeretett hazáját — mondotta a Központi Bizottság titkára. — 1921 elejétől hallatlanul sok irányú tevékenységet folytatott a Kommunista Internacioná- léban. Munkáját olykor forradalmi türelmetlenség jellemezte. de a róla alkotott iképhez az is hozzátartozik, ihogy 1921 őszétől sorra jelentek rr.eg írásai a nemzetközi munkásmozgalomban (mutatkozó szektásság ellen. Nemzetközi tevékenységével egyidőben Kun Béla az illegalitásba szorított Kom_ munisták Magyarországi Pártjának vezetője maradt. A párt mély illegalitása és a kényszerű távolság a magyar dolgozó tömegektől közrejátszott abban, hogy az 1930-as években Kun Béla csupán vívódások után jutott el a nápfrontpolit'ka elfogadásához. Levelei és cikkei azonban egyre inkább tükrözték azt a felismerést, hogy a fasizmus elleni közös harc érdekében nemzetközi viszonylatban és a magyar munkásmozgalomban is felül kell emelkedni a kommunisták és a szociáldemokraták közötti valódi ellentéteken, az indokolatlan kölcsönös vádaskodásokon, és a helyzet követelményeinek megfelelő szövetségi politikát kell folytatni. Kun Béla politikai pályája sajnálatos módon ketté tört. Koholt vádak alapján 1937-ben letartóztatták majd két évvel később a börtönben meghalt. A személyi kultusz elítélése során 1956-ban teljes mértékben rehabilitálták. Neve azóta tisztán él a kommunisták, a haladó emberek, népünk emlékében. Politikai hagyatékának feldolgozása azonban részben még előttünk áll, és ezt szolgálja a mostani tanácskozás is — mondotta befejezésül Óvári Miklós. Kirill Guszev, az SZKP KB Marxizmus—Leninismus Intézetének igazgatóhelyettese „Kun Béla, a lánglelkű internacionalista, a szovjetek országának új barátja" című előadásában egyebek közt arról szólt: a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja nagy elismerést vívott ki a Komin- ternben. Ennek köszönhette, hogy 1928. és 35. között az elnökség tagja lehetett. A harcos internacionalista elkötelezettje volt a lenini eszméknek, aktív szerepet vállalt a nagy októberi szocialista forradalom eseményeiben, a polgárháborúban és a szocialista építőmunkában. Mindig Lenin tanítványa maradt, publikációiban gyakran utalt a bolsevik párt vezetőjének elméleti útmutatásaira. A gyakorlatban alkotó módon alkalmazta a lenini eszméket. Elméleti tevékenységével kapcsolatban az előadó kiemelte: Kun Béla 1918-ban megírta a ,,Mit akarnak a kommunisták?" című brosúráját, s e munkájában népszerű formában fejtette ki a marxizmus—leninizmus alapelveit. A 20-as évek végén előkészítette Lenin műveinek európai és ázsiai nyelveken történő kiadását. Kun Béla — aki nemcsak az orosz, hanem a nemzetközi munkásmozgalom ügye mellett is teljes szívvel kiállt — sokban hozzájárult a szovjet hatalom megerősítéséhez Szibériában, irányította a Vrangel tábornok ellen küzdő Déli Front politikai munkáját. A polgárháborút követően szerepet vállalt az üzemek, a közoktatás. az egészségügyi ellátás helyreállításában, számos cikket publikált a Pravdában, az Izvesztyijában és az Uráli Munkás című újságokban. Személyiségét a humanitás, az energikusság, az életöröm jellemezte. Jó taktikus volt, értett az emberek nyelvén, széles körű kultúrájával mély benyomást tett munkatársaira. Azzal együtt hogy hivatásos forradalmár volt, aki sóik erőt és energiát fordított a történelem első munkás-paraszt államának segítésére, Kun Béla mindig .és mindenben megmaradt magyar hazafinak — mondotta végezetül Kirill Guszev. Az ülésszak első napján nak érdekes epizódja volt, hogy Herbert Steiner, az Osztrák Ellenállási Archívum nyugalmazott igazgatója a tanácskozás programján kívül szót kért. Magyar nyelven emlékezett meg Kun Béla és az osztrák munkásmozgalom kapcsola_ tárói, majd a magyarországi Tanácsköztársaság három eredeti plakátját nyújtotta át Huszár Istvánnak, ezzel az ajándékkal is adózva a 100 esztendeje született internacionalista, Kun Bála emlékének. A tanácskozás délelőtti részében Mibei György, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa is előadást tartott „Kun Béla a lenini eszmék első magyarországi terjesztője" címmel, majd három korreferátum következett. A szakemberek bemutatták, hogyan járult hozzá Kun Béla a lenini eszmék magyarországi terjesztéséhez milyen szerepet játszott a század eleji progresz- szió balszámyán. A konferencia délután újabb előadással folytatódott. Liptai Ervin, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka az első magyar munkáshatalom vezéralakjának portréját rajzolta meg. Az ezt követő korreferátumokban csehszlovákiai, szovjetunióbeli, romániai, illetve hazai szakemberek ismertették Kun Bélával kapcsolatos vizsgálódásaik legújabb eredményeit. A (kutatók megvilágították egyebek között, milyen nézeteket vallott a párt és a szakszervezet kérdésében Kun Béla 1918—19-ben, felvázolták a Tanácsköztársaság valamint a breszt-litovszki, a bukaresti és a párizsi béketárgyalások közötti összefüggéseket. Bemutatták Kun Béla alakját a Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyveinek tükrében, képet adtaik forradalmi küldetés- tudatáról, a nemzetiségi kérdésben hangoztatott állásfoglalásáról. A történészek több adalékkal járultak hozzá a Kun Béla-kérdés histográfiájához, bemutatták Kun Bélának az első csehszlovákiai munkáshatalommal való kapcsolatát, és szóltak a román—magyar forradalmi szolidaritási hagyományokról. A nemzetközi tudományos ülésszak szerdán újabb kor_ referátumokkal folytatja munkáját. Reagan a szovjet—amerikai kapcsolatokról Nagyon bízom abban, hogy sikerül valamiféle megállapodást kötni a közepes hatótávolságú rakétákról — jelentette ki Ronald Reagan amerikai elnök a The Washington Post című lapnak adott interjújában. Az interjút a lap keddi száma közli. Reagan utalt azokra a megállapításokra, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tett Edward Kennedy amerikai szenátorral folytatott megbeszélésén és más nyilatkozataiban arról, hogy a közepes hatótávolságú eszközök kérdése bizonyos mértékben különválasztható a szovjet- amerikai leszerelési tárgyalások napirendjén szereplő egyéb kérdésektől. „Ügy gondoljuk, hogy ez biztató jel" — mondotta az amerikai elnök, aki úgy értelmezte a szovjet vezető állásfoglalását, hogy a közepes hatótávolságú eszközökről szóló ideiglenes megállapodás megkötése nem függ az űrfegyverkezési kérdések rendezésétől sem. Reagan ugyanakkor kifogásolta a szovjet javaslat egyes pontjait. így például a brit és a francia nukleáris erő befagyasztására vonatkozó elképzeléseket, arra hivatkozva, hogy az Egyesült Államok „nem tárgyalhat mások helyett”. Ugyancsak jelezte, hogy amerikai részről a Szovjetunió ázsiai területén levő közepes hatótávolságú rakéták számának korlátozását is el akarják érni, de erről nem 'közölt részleteket. Amerikai sajtójelentések szerint Washington már nem ragaszkodik ezek teljes leszereléséhez, csupán ötven százalékos csökkentéséhez, de ennek fejében meg akarja tartani saját rakétáinak egy jelentős részét. A csúcstalálkozó lehetőségeiről szólva az amerikai elnök kijelentette: változatlanul azt szeretné, hogy arre. júniusbam vagy júliusban kerüljön sor, mert a későbbi időpont már túl közel esne az idén esedékes időközi választásokhoz. Nakaszone levele Mihail Gorbacsovhoz Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök síkra- szállt a Szovjetunióval való jószomszédi viszony kialakítása mellett, Mihail Gorba- csovot ismételten japáni látogatásra hívta meg. Egye- bék között ezt tartalmazta az a levél, amelyet a kormányfő megbízásából Japán moszkvai nagykövete adott át Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszternek. Az SZKP KB főtitkárának szóló üzenet Nakaszone válaszát jelentette arra a levélre, amelyet Mihail Gorbacsov január közepén küldött a szigetország miniszterelnökének. Keddi tokiói lapértesülések szerint a japán kormányfő válaszában, az SZKP KB főtitkárához hasonlóan, a kétoldalú kapcsolatok megjavításának szándékából indult ki. A japán polgári lapok — elsősorban a kormányhoz közel álló Jomiuri Simbun — értesüléseiből kitűnik ugyanakkor az is, hogy a japán miniszterelnök válasza ellentmondásoktól sem volt mentes. rC Külpolitikai kommentárunk )—i Intelem Pinochetnek TILTAKOZÓK — EGYRE TÖBBEN ES TÖBBEN Rohamrendőrök — könyörtelenek, kegyetlenek, mint a katonai junta országlása óta mindig. Ez a kép él bennünk napjaink Chiléjéről. A' chilei nép, de a világ sem törődött bele a lassan immár tizenhárom éve tartó elnyomásba, a szabadságjogok durva és folyamatos megsértésébe, a dühöngő terror mindennapos megnyilvánulásaiba. Példa rá a mai nap, amely a szakszervezeti világszövetség kezdeményezésére hagyományosan a chilei néppel vállalt szolidaritás jegyében telik. A Santiagóból keltezett hírek jelzik, hogy Pinochet rendszerével szemben egyre nő az ellenérzés. Hol sikeres rajtaütésekről, eredményes szabotázsakciókról, hol pedig a politikai erők kezdeményezéseiről, tiltakozó napokról, sztrájkokról, tüntetésekről olvashatunk. Ugyanakkor tény, hogy a belső ellenállás két legfontosabb bázisa: a polgári ellenzéket tömörítő pártok szövetsége és a radikális eszközöktől sem visszariadó baloldal között sajnos, nem sikerült észszerű kompromisszummal közeledést elérni. Márpedig a tábornokok juntáját csakis valamennyi ellenzéki erő egyesítésével lehet elűzni. Voltak idők, amikor a polgári politikusok hitelt adtak Pinochet vélt tárgyalási készségének. Ma már tudjuk: a gazdasági csőd szorításában csupán időt kívánt nyerni a junta, valójában egyetlen pillanatra sem gondolt komolyan arra, hogy a hatalmat másokkal megossza, netán kiengedje a kezéből. Chilében — bizonyos amerikai és nemzetközi pénzügyi körök támogatása ellenére — ma is rendkívül súlyos állapotok uralkodnak. A munkanélküliek száma világviszonylatban a legmagasabbak közé tartozik, az elnyomorodás nemcsak a munkásosztályt, azon belül is elsősorban a bányászokat sújtja, hanem ebben a sorsban osztoznak a kisvállalkozók, kereskedők tömegei, de még a nemzeti burzsoázia egyes rétegei is. Hosszú sorok kígyóznak az egyházi és más szervezetek által fenntartott ingyenkonyhák előtt. PINOCHET SZÁMARA INTŐ PÉLDA „Baby Doc" esete. Haiti diktátorát elsöpörte a népharag. Igaz. a chilei junta lényegesen nagyobb hadsereggel és titkosrendőrséggel rendelkezik, mint amilyent a Duvalier-család Haitin kiépített. Ám a két országot összehasonlítva, az ellenzéki erők sokkal inkább behálózzák Chilét, és jelentősebb befolyást gyakorolnak a társadalomra, mint amekkorával Duvalier diktátornak kellett számolnia. Gyapay Dénes Február 12-e — a chilei néppel való nemzetközi szolidaritás napja A chilei egyetemeken, gyárakban és üzemekben, a munkanélküliek bizottságaiban, a kávéházakban egy és ugyanazt a jelszót suttogják az emberek: „1986 lesz az az év” — a döntő küzdelem, a diktatúra, a Pi- nochet-rezsim megdöntésének éve. A politikai harc céljait foglalta össze az a nyilatkozat, amelyet az úi esztendő küszöbén a Salvador Allen- de vezette népi egység kormányát annak idején támogató pártok írtak alá. A nyilatkozat egyebek között rámutat: „1986-ban meg kell dönteni az önkényuralmat. Arra szólítunk fel mindenkit, hogy a legszélesebb körű összefogással, a néptömegek társadalmi aktivitásának felkarolásával egyesítsük erőfeszítéseinket, s érjük el, hogy még ebben az évben kivívjuk a szabadságot ás a demokráciát”. Ügy tűnik, hogy Pinochetnek és rezsimjének határozott és aktív ellenzéki tevékenységgel kell szembenéznie idén. A chileiek ma már nemcsak az egyre rosszabbodó gazdasági helyzet miatt tiltakoznak, hanem a társadalmi és politikai cselekvéshez való jogot követelik a rezsimtől, s a küzdelem újabb és újabb módszereihez és formáihoz folyamodnak. A főváros környéki 65 proletárkerület mindegyikében például önvédelmi egységek alakultak. Ezek a csoportok őrködnek a kerület lakóinak biztonságán, szükség esetén barikádokat emelnek, szembeszállnak a kivezényelt rendőrséggel, valóságos „szabad övezeteket” alakítanak ki. Csak a közös küzdelem vezethet eredményre — hangsúlyozzák a Chilei Kommunista Párt és szövetségesei. A rézbányászök szak- szervezetének elnöke bejelentette, hogy idén sztrájkot fognak hirdetni. Nem 24 órás figyelmeztető munkabeszüntetés lesz, hanem olyan megmozdulás, amely „elősegíti, hogy mindörökre megmegszüntessük a diktatúrát és önkényuralmat”. A Pinoohet-rezsim politikájának következményeként egyre súlyosabbak az ország gazdasági nehézségei is. Jellemző adat, hogy a kivitel több mint fele a 23 milliárd dolláros adósság törlesztését szolgálja. A munkanélküliség mértéke elérte a 20 százalékot, sőt, az ország egyes területein a munkaképes lakosság 30 százalékának nincs munkája. A gazdasági helyzet rosz- szabbodása mindenkit sújt, s ez is magyarázza, hogy Pinochet távozását ma már nemcsak a munkások, hanem a fuvarozók, kereskedők, farmerok, kis-, közép-, sőt, a nagyvállalkozók is követelik, a diktatúraellenes- ség általánossá vált az országban. Az Egyesült Államok igyekszik politikai módszerekkel enyhíteni és szalonképesebbé tenné a Pinochet- rezsimet, megosztani az ellenzéket. Washingtoni tervek és egyes chilei egyházi vezetők útmutatásai alapján hozták létre 11 jobboldali és centrista pártból és csoportosulásból azt a tömörülést, amely terveit „Nemzeti egyetértés a teljes demokráciához történő átmenethez” című dokumentumban foglalta össze. Az ellenzék széttagolását és gyengítését szolgáló politikai cso- portulásból a Kommunista Párt és más baloldali erők természetesen kimaradtak. A „11-ek tömbjét” az az elképzelés hozta létre, hogy a fegyveres erők legfelső vezetésének és magának a Pinochetnek a beleegyezésével biztosítsák a „nyugodt” átmenetet a korlátozott polgári jogokat biztosító rendszerihez. A terv Pinochet ellenállásán bukott meg, s a centrista és jobboldali beállítottságú politikai erőknek nem maradt más választásuk, mint hogy ne akadályozzák többé a nép diktatúraellenes fellépéseit, s maguk is az erőteljesebb akciók mellett döntsenek. Jósé Muguel Vargas, chilei újságíró APN-saj tóügynökség Szállodatűz Japánban Huszonnégy személy vesz tette életét azt követően, hogy kedd hajnalban tűz ütött ki egy japán szállodában, a Tokiótól nyolcvan kilométerre lévő ata- gavai téli üdülőhelyen. A hotel egyik része, egy háromemeletes faépület teljesen leégett. A tűzoltóknak csaknem három órára volt szükségük ahhoz, hogy úrrá legyenek a lángokon. A tűz oka egyelőre ismeretlen. Az atagavai szállodatűz hat éven belül •a harmadik, halálos áldozatokat követelő szállodaka- tasztrófa volt Japánban. Értesülésünk szerint az áldozatok között nincsenek külföldi állampolgárok. A Galyatetői SZOT-üdülö az alábbi munkakörök betöltésére felvételt hirdet: takarítónő, felszolgáló, cukrász, konyhai segédmunkás és szállodai portás. Munkásszállást és étkezést biztosítunk. Jelentkezni lehet: 3234 Galyatető, SZOT-üdülö Telefon: 76-011; 76-012
