Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-12 / 36. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. február 12., szerda 3 Érdemi döntések ÖNKÉNT VÁLLALT HIVATÁS Békés életünk őrei Békés életünk önkéntes őrei ők. Mindketten — egyikük Sarudon, másikuk Tarnamérán — alapítókként vettek részt a segédrendőri, majd az önkéntes segítői . rendszer létrehozásában. Azóta harminc esztendő telt el, s még napjainkban is számíthatnak rájuk az emberek, ha a biz. tonságukért aggódnak. A három évtized alatt a mindenna­pi munka mellett látták el maguk vállalta hivatásukat, s eddigi tevékenységük alapján méltán bíznak meg bennük községeik lakosai. Sőt, nem áll messze a valóságtól, hogy a többség megkedvelte, meg is szerette őket. Nem túlzás: forradalmi jel­legű változás történik a nagy­ipari vállalatok irányításá­ban. Az év végén az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok több mint 80 százaléka (!) működik majd kollektív vezetéssel; e csoporthoz tartozik az ipar­ban foglalkoztatottak 60 szá­zaléka és az ipari állóeszköz­érték mintegy 40 százaléka. E vállalati körben a koráb­ban „mindenható" Ipari Mi­nisztérium szerepe, feladat­köre alapvetően megválto­zik. Döntően a szóban forgó vállalatok működésének tör­vényességi felügyeletére kor­látozódik, s a vállalatfejlesz­téssel kapcsolatos, megany- nyi döntés és intézkedés ki­zárólag a vállalatok dolga, felelőssége és kötelessége. A cég jövője a tét Vagyis oldódik az a hie­rarchikus függés, ami eddig a vállalatokat az államigaz­gatási intézményekhez kö­tötte. Nem ködös és meg­foghatatlan, hanem nagyon is konkrét tartalmat kap a vállalati önállóság, mivel a stratégiai döntések joga vál­lalati hatáskörbe kerül. S talán a legfontosabb, hogy alaposan átértékelődik a tu­lajdonosi funkció, annyiban, amennyiben a tulajdonosnak — tehát a vállalati kollek­tívának — kell megfontol­tan mérlegelnie és érvénye­síttetnie alapvető érdekeit. A tulajdonosnak persze, egyetlen célja lehet csak: hogy az állam által rábízott vagyont rendre gyarapítsa. Ennek kell alárendelnie a le­hetséges stratégiát, ennek függvényében kell módosí­tania a termékstruktúrát, dönteni a műszaki fejlesz­tésekről, az új fejlesztési programokra költendő pénz­ről. a hitelfelvételekről. Vagyis rendkívül komoly és felelősségteljes munka az, ami a vállalatok vezető tes­tületéire vár. Igen ám, csakhogy miféle optimizmus alapján remél­hető, hogy a viszonylag né­pes és persze, heterogén ösz- szetételű testület szakmailag megalapozott és megbízható stratégiai döntéseket hoz majd? Elvárható-e, hogy egy ilyen testület — legyen vál­lalati tanács, küldöttgyűlés vagy akár közgyűlés — meg­felelő szakmai eligazítás nél­kül, érdemleges kérdésekben kötelező érvényű döntéseket hozzon? S a kérdések máris jelzik a döntéselőkészítés fontosságát, s a döntéstelő­készítők roppant felelőssé­gét. Elkerülhető a szócséplés A kollektív vezetés sike­re vagy csúfos kudarca mú­lik azon. hogy a testületek­re vajon rábízható-e a stra­tégiai döntések felelőssége? A szakemberek egyöntetű megállapítása szerint rábíz­ható. ám ennek szigorú és kikerülhetetlen feltételrend­szere van. A boltok „vásárlók köny­veiben" olvasható bejegy­zések és a kereskedelmi el­lenőrzések tapasztalatainak tanúsága szerint ismét na­gyon gyakori panasz, íhogy a esomagolatlan kenyeret a vevők összefogdossák. Ez különösen azokban az üz­letekben gond, ahol konté­nerekből árulják a kenye­ret, holott ez a forgalmazás legpraktikusabb, legkor­szerűbb módja, de a kon­ténerekre nem írják ki,- hogy a kenyér milyen faj­ta, mennyibe kerül és mikor sütötték. Először is; tudomásul kell venni, hogy jól dönteni csak akkor lehet, ha a legfonto­sabb vállalati célokban egyetértenek a vezető testü­letek — legkülönbözőbb cso­portokat képviselő — tagjai. Továbbá: ha az eldöntendő feladatokkal kapcsolatos, va­lamennyi lényeges összefüg­gés ismert a testület tagjai előtt, no és persze, különbö­ző lehetőségek és változatok között választhatnak. Másodszor: tudomásul kell venni azt is, hogy a kollek­tív vezetés és a testületi döntés nem korlátozódhat « csak arra, hogy a testületi tagok szorgalmasan meg­jelennek például a vállala­ti tanácsüléseken. Vagyis alapfeltétel, hogy a vt ha­táskörébe tartozó vállalat­gazdálkodási folyamatokról és azok részleteiről a vt-tago- kat folyamatosan tájékoztas­sák, ami persze, a megfelelő információs rendszer kiépí­tését és zökkenőmentes mű­ködtetését is feltételezi. E fel­tételek megteremtése nélkül csak megalapozatlan vagy formális döntéseket hozhat­nak a vezető testületek. Sőt még az is előfordulhat — lényegében erre célzott Ká­dár János, az MSZMP fő­titkára a Taurus gyárban tett látogatása során —, hogy ilyen esetben nem is szüle­tik döntés, csak üres szó­cséplés folyik a tanácskozá­son. Ez persze, azzal jár, hogy elhúzódik a döntési fo­lyamat, mert újra és újra na­pirendre kell tűzni a rosz- szul előkészített témát. Folyamatos tréningezés És harmadszor: tudomá­sul kell venni azt is, hogy a megfelelő döntéselőkészí­tés, a jól működő informá­ciós rendszer mellett — fő­leg a kezdeti időszakban, de egyébként is és folyamato­san —, ha úgy tetszik, ta­nítani kell a vezető testü­letek tagjait. Félreértés ne essék: nem csak a fizikai munkásokat, akiknek — egyébként érthetően — vaj­mi kevés fogalmuk lehet a vállalatirányítás műhelytit­kairól, szakmai tudnivalói­ról. A fejlesztőmérnököt is, akinek ugyancsak nem kö­telessége eligazodni a vál­lalatirányítás rejtelmeiben. Tehát tanítani kell őket, rész­ben a már ma is hozzáfér­hető tanfolyami oktatás rendszeresítésével, részben — és ez éppen olyan fontos — belső helyzetértékelések ré­vén. ismétlődő konzultációk­kal, úgynevezett „tréningek­kel”. Sajnos, hogy a válla­latok többsége nagyon kevés figyelmet fordít erre, s jobb esetben beérik a tanfolyami képzés — elhatározásával. E feltételrendszer hiányta­lan megteremtése mellőzhe­tetlen, mert enélkül a veze­tő testületek valóban csak formálisan bízhatók meg a stratégiai döntések feladatá­val és felelősségével. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium a tapasztalatok alapján ismételten felhívta a kereskedelmi vállalatok figyelmét, hogy tartsák be a kenyérárusításnál az alapvető higiéniai követel­ményeket. Megfelelő és mé­retű csomagolópapírt bizto­sítsanak, s a félbevágott kenyeret kizárólag csoma­golva tegyék az eladótérbe. A konténerek felett az el­igazítótáblákon pedig min­denkor tüntessék fel a ke­nyér fajtáját és árát. (MTI) A fafaragó önkéntes „biztos” Amikor belépünk sarudi lakásába, elsőnek az apró mestermunkák, a faragások késztetnek kis álmélkodás- ra. Fűz- és nyárfából illő színekkel ékesített hordóso­rozat, nógyökrös szekér, há­zikó, óratartó és dombor­művek sorakoznak a polco­kon. Utóbbiakkal Czikó László kiállításokon is si­kert aratott. — Tizenegy tagú csalá­dunk rákényszerült, hogy már hatéves koromtól dol­gozzak — teszi le a szer­számot és a félig kész újabb művet. — A gulya őrzése közben próbáltam farigcsál­ni, de igazából csak 1960 óta foglalkozom vele. A bojtárkodás 17 éves ko­ráig tartott, azután napszá­mos lett. Részese volt termé­szetesen a második világhá­ború borzalmainak. — 1945 novemberében jöttem haza a fogságból — meséli. — Négy hold szán­tót, két hold kaszálót kap­tam. Azt követően a föld­műves szövetkezetnél ter­melési felelős voltam, majd 59-től a malomiparhoz ke­rültem, a sarudi keverő­üzemben dolgoztam. Ezután még számos munkahelyet megjártam, legtöbb helyen irányítói munkakörrel bíz­Az OK/b/P XI. kongresz- szusa — 1922. március 27— április 2. — volt az utolsó, amelyen részt vett és fel­szólalt Lenin, összefoglal­ták, hogy milyen eredmé­nyeket értek el a népgazda­ság helyreállításának első évében az új gazdaságpoli­tika alapján. A Központi Bizottság poli­tikai. beszámolójában Lenin kijelentette, hogy a vissza­vonulás befejeződött, a célt sikerült elérni, a paraszti gazdasággal való összefogás létrejött, a proletariátus és a parasztság megerősödött, nyilvánvaló gazdasági ered­mények vannak. A pártra új feladat hárult: az erők átcsoportosítása, a tőkés elemek elleni támadás céljából. A párt feladataink sorá­ban a döntő láncszem ebben az időben a kereskedelem volt. Lenin egyenesen vetet­te fel a kérdést: tanuljunk meg kereskedni, a kommu­nistáknak érteniük kell a kereskedelemhez. Csakis kulturált és hatékony ál­lami kereskedelem segítsé­gével lehetett szövetkezni a széles paraszttömegekkel, fo­kozatosan kiszorítva az or­szág gazdasági életéből a kapitalista elemeket. Fontos téma volt a káde­rek kiválasztása és elhelye­zése, a végrehajtás megszer­vezése és ellenőrzése is. A tak meg. Ez egészen 1980. június 26-ig, nyugdíjba me­netelemig tartott. Lendülete, tenniakarása révén azt sem engedhette meg magának, hogy távol maradjon a közélettől. Meg­választották őt a községi pártalapszervezet vezetősé­gi tagjává, s többek között a népfrontelnöki funkciói is betöltötte hosszabb időn át. S persze, a rend fenntar­tásában is szerepet vállalt. — Ficsór András, a sógo­rom hívott, mondtam, sem­mi akadálya. így lettem 1955 márciusától önkéntes rendőr. Én voltam a har­madik a faluban. E szerve­zet megalakulásával kap­csolatban eléggé eltérő véle­mények hangzottak el eleinte, de később legtöbben belátták, szükség van rá. Egyetlen haragosom van ab­ból az időből: megállítottam, mert a járdán kerékpáro­zott. Azóta nem szól hoz­zám . .. A kezdetben hattagú cso­port az 1957-es újjászerve­zést követően előbb tizen­kettőre, majd tizennyolcra bővült, az ott lakók számá­hoz mérten. A legelső évek­ben komoly feladatot jelen­tett egy-egy szüreti mulat­ság az önkéntes segítőknek, a rend biztosítóinak. — Jó ideje már olyan nagy verekedések sincsenek — magyarázza büszkén —. megválasztott új Központi Bizottság bevezette a főtit­kári tisztséget. Erre a poszt­ra J. V. Sztálint választot­ták meg. Az OK/b/P XII. kongresz. szusát 1923. április 17—25. között tartották, amely idő­szerű gazdaságpolitikai té­mákkal foglalkozott. A napi­renden szereplő fő kérdé­sek a következők voltak: az ipar mielőbbi helyreállítá­sa és fejlesztése mint az egész népgazdaság fellendí­tésének alapja, az ország villamosítása, az ipari cikkek árában mutatkozó arányta­lanságok kiküszöbölése, va­lamint a Szovjetunió terüle_ tén élő nemzetek és népcso­portok a kizsákmányoló rendszertől örökölt gazdasági és kulturális egyenlőtlensé­gének megszüntetése. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása a szocializmus szovjetunicbeli felépítésének lenini tervéből fakadt. E terv eszméit Lenin fogal­mazta meg, többek között utolsó cikkeiben és levelei­ben, amelyek politikai vég­rendeletét alkották. Lenin halála után négy hónappal 1924. május 23. és 31. között ülésezett az OK b P XIII. kongresszusa. A kongresszuson külön. külön minden egyes küldött­ségben megvitatták azokat a gondolatokat és kívánságo­kat, amelyeket Lenin fej­tett ki a gazdasági építés kérdéseiről, valamint a kol­mint korábban voltak. Hat­vanöt éves vagyak, de az biztos, hogy ha kell, most is megfogom a bűntevőt! Laci bácsi áldozatos mun­káját olyan elismerések is fémjelzik, mint a Közbiz­tonsági Erem bronz fokoza­ta 1968-ból, a Kiváló Társa- dami Munkáért kitüntetés 1981-ben. S az is bizonyos, az utódlással sem lesz baj. — A fiam folytatja, ha már kiöregszem — mondja —, ő is önkéntes rendőr itt a faluban. Igaz, csak egy esztendeje, amikor a cso­port egyik tagja meghalt. Csak akkor kerülhetett kö­zénk . .. Kéményből a bűnözőt Műhelyében találjuk meg Tarnamérán Dobi Jenőt. Hasznos foglalkozása gya­korlásában — kerékgyártó — a volt körzeti megbízott, Ollári Miklós segíti. Kette­jük emlékeiből hamar ösz- szeáll a kép a harminc év­vel ezelőtt történtekről. — A szomszéd faluban, Tarnazsadányban születtem — beszéli el. — A háború alatti hányattatások után 1945 októberében költöz­tünk Mórára. Az akkori kör­zeti megbízott, Kóczián Im­re csábított az önkéntesek közé. Motorral járőröztünk, bejártuk a Tisza menti köz­ségeket. Szerettem menni, ezzel foglalkozni. Igaz, gyakran kellett tá­vol lennie a családtól. Sze­rencsére felesége megértő­nek, segítőkésznek bizo­nyult. Az sem mellékes, hogy barátságos természetével, közvetlenségével gyorsan megkedveltette magát az lektív vezetés megszilárdí­tásáról és egy olyan szilárd Központ; Bizottság létreho­zásáról, amely elejét tudja venni a pártszakadásnak. Lenin „Levél a kongresz- szushoz” című írását áthat­ja a párt és a Központi Bi­zottság tekintélyével való törődés is. Levelében jelle­mezte a Központi Bizottság vezető tagjait — köztük Sztálint is —, rámutatva hibáikra, azzal a szándék­kal, hogy ezek az emberek leküzdhessék fogyatékossá­gaikat, hogy megszabadulja­nak negatív tulajdonságaik­tól. Sztálin ígéretet tett arra, hogy Lenin levelében emlí­tett hibáit kijavítja, így a küldöttségek amellett foglal­ták állást hogy meghagyják főtitkári' tisztségében. A kongresszus összefoglalta annak a vitának az eredmé­nyeit, amely a Központi Bizottság és a pártappará­tus szervezettségének alá- ásására törekvő Trockij és hívei kényszerítették rá a pártra. A trockisták fellépé­sét a párt úgy minősítette, mint reformista elhajlást az OK b/P-ben. Az SZK b'P XIV. kong­resszusát — 1925. december 18. december 31-ig — abban az időszakban hívták össze, amikor a Szovjetunió nép­gazdaságának helyreállítá­sa a végéhez közeledett. Ma­ga az élet vetette fel a párt előtt az ország további táv­latainak, a szocializmus emberekkel, akik valóban hallgattak is a szavára. Igazán akkor ragyog a te­kintete, amikor ma is emlé­kezetes történetekről kér­dezzük. Egyhamar sorjáz­nak is a sztorik, amelyeket még most is jólesik neki újra átélni: — Az első veszélyes eset az volt. amikor szóltak, hogy egy 30 év körüli férfi fej­szével kergeti a családját. Sikerült nagy nehezen meg­fékezni. Kiderült, ha kapa­tos, mindig patvarkodik. Ak­kor épp azon dühödött fel. hogy az asszony eldugta elő­le a késeket... A legizgal­masabb az volt, amikor Tar- nazsadányba hívtak. hogy valaki embert ölt. A tettes az egyik ház padlására me­nekült. megszökni azonban már nem tudott. Ugyanis körülvettük az épületet, biz­tosítottuk a helyszínt. Végül kénytelen volt feladni a dol­got ... Itt, Tarnamérán is megtörtént olyan eset, ami­ről még évek múltán is be­széltek az emberek. Meg­tudtuk. hogy a falunkban tartózkodik egy körözött bű­nöző. Azt az utasítást kap­tuk. hogy fogjuk el. Egy la­kás kéményéből halásztuk elő... A legszomorúbb ten­nivalóm 1974-ben volt. Az a nagy árvíz. Egész Tarna- zsadányt ki kellett telepíteni. Természetesen ezek után másutt is felfigyeltek Dobi Jenő tevékenységére. Első­sorban a mesterségével, a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát érdemelte ki. A Ki­váló Társadalmi Munkáért kitüntetés viszont már egy­értelműen az önkéntes se­gítői munkálkodásának az elismerése. Napjainkban továbbra is őrködik a községbeliek biz­tonsága felett. Épp ezért fi­gyelemre méltóak azok a gondolatok is, amelyeket a ma emberéről mond el: — Kétségtelen, manapság jobban hallgatnak az em­berek a jó szóra, az intés­re. Azt hiszem, ez abból is adódik, hogy megszűntek azok a nagy társadalmi el­lentmondások, amelyek meg­voltak az önkéntes segítői rendszer kezdetén. S persze, az sem utolsó dolog, hogy mi tizenhármán, önkéntesek szinte valamennyi itt élőt gyerekkorától ismerjük ... Sz. Z. szovjetunióbeli sorsának kérdését. Lenin ugyanis a két alaipvető kérdést már megválaszolta: Győzhet-e a szocialista forradalom egy országban? Felépíthető-e a szocializ­mus egy országban ? Lenin mindkét kérdésre- igenlő választ, elvi útmuta­tásokat adott, de az objektív helyzet a konkrét megoldá­si variánsokait nem dolgoz­hatta ki. Csak a fő irányt, a fő elvi-politikai koncepciókat jelölte ,meg. A XIV. kongresszus az ipar és a mezőgazdaság párhuzamos fejlesztése mel­lett foglalt állást, amelyen belül a nehézipar előnyöket élvezett. Sztálin a kongresz- szusi előadói beszédében így fogalmazott: „Ügy kell épí­teni a gazdaságunkat hogy ne a világkapitalizmus fi­ókvállalataként fejlődjék, ha­nem önálló gazdaság egy­ségként, amely főként a belső piacra tá­maszkodik, amely iparunk­nak és országunk paraszt­ságának szoros összefogásá­ra támaszkodik.” A határozatok arra irá­nyultak, hogy gyors ütem­ben fejlesszék a nehézipart, a szocialista gépi nagyipart, amelynek segítségével a gyá­rakat és a mezőgazdaságot modern technikával tudják majd felszerelni, a paraszt- gazdaságot szocialista vá­gányokra lehet terelni, az ag­rárországot ipari országgá fogják változtatni, s biztosí­tani lehet a szocialista tár­sadalom felépítését a Szov­jetunióban. (Folytatjuk) Dr. Vasas Joachim V. Cs. Csak csomagolt kenyér árusítható a konténerekből Czikó László, akinek a fafaragás a hobbija Dobi Jenő műhelyében (Nagy László felv.) Kongresszustól — kongresszusig (1898-1986) 6/3.

Next

/
Thumbnails
Contents