Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. február 11., kedd Együtt minden könnyebb Fiatal pedagógusok klubja Egerben Gróf Teleki Lászlóról, születése évfordulóján Még mindig a klubmozga. lom válságának, korát éljük a közműve löd és ben —, ez azonlban nem jelenti azt, hogy nincsenek jól működő klubok. Egerben például már ■hatodik éve dolgozik a fiatal pedagógusok klubja változatlan kedlvVel és egyre magasabb színvonalon. — Mi a titkotok? — kérdeztem Báta Gábomét, a társaság vezetőjét egyik ösz- sze jövetelükön. — Talán az, hogy ,alulról jövő" kezdeményezésnek, valós igénynek köszönhetjük a létünket — válaszol. — A pedagógusklub létrehozásának gondolata 1979-ben a városi ifjúsági parlamenten vetődött fel, is 1980-ban alakultunk (meg ,a Megyei Művelődési Központ égisze alatt, a Pedagógus KISZ-bizottság támogatásával, körülbelül harminc taggal. A fiatal egri óvónők, tanítók és tanárok úgy érezték, hogy jó tenne időnként 1összejönni, beszélgetni, társaságot találni. Az alapítók közül tíz-ti_ zenketten még mindig aktívak, s azóta újak is érkeztek, így a taglétszám váltóFába álmodott szobrok... Somogyi pásztorfaragó ősök mintájára vette először kezébe a faragókést Nagy Ferenc faszobrász, a népművészet mestere. Képünkön: Patkó Pista-kürt részlete (MTI-fotó: Cser István — KS) Néhányan a törzstagok közül zatlan. A fiatalokat a közös érdeklődési körön túl a barátság tartja össze, s lényegében a baráti körök biztosítják az utánpótlást is. Ami természetesen nem azt jeleníti hogy a klub zártkörű, „utcáról” jövőket is szívesen fogadnak, s ha kiállják a próbát, teljes jogú taggá válhatnak. — A barátságon túl milyen tevékenység tartja ösz- sze a tagokat? — Vannak kötött és kötetlen programjaink. Eleinte inkább csak beszélget, tünk, vitatkoztunk, afféle panaszesteket tartottunk, de hamar rájöttünk, hogy tartós fennmaradásunkhoz ez kevés ,és elhatároztunk, hogy megpróbálunk bekapcsolódni a megye közművelődésébe — veszi át a szót Báta Gábor, a 12. Számú Általános Iskola karbantartója. — Az első igazi erőpróbát a ,Játék a téren” című vállaílko. zásunk jelentette 1982 szeptemberében. Bár voltak ellendrukkereink, végül több száz iskolást sikerült kicsa- logatní egy szép kora őszi napon a Dobó térre, ahol a EURÓPA KÖNYVKIADÓ Davidov, Jurij: G. L. visz- szatér. Regény. (Századok — emberek) * Délvidéki láz. Mai örmény elbeszélők. (Modern Könyvtár) GONDOLAT KÖNYVKIADÓ Kálmán Zsófia: Kanadában zöldebb a fű'... (Világjárók) IFJÚSÁGI LAP- ES KÖNYVKIADÓ Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek KÉPZŐMŰVÉSZETI KIADÓ L. Menyhért László: Borlegkiilönfélébb foglalatosságok várták őket. Volt kötélhúzás, aszfaltrajzverseny, lángosevés bűvész és amatőr zenekarok szórakoztatták a fiatalokat. A turistáknak is tetszett a színes ka- valkúd: irtkább a gyerekeket fényképezték, mint a történelmi látnivalókat Azóta a pedagógusklub átköltözött az Ifjúsági Házba, s tevékenységi köre is kiszélesedett. Itt havonta egyszer játszóházat, kéthavonta polkaszinót tartanak. Ez utóbbival már bejárták a megyét, s továbbra is ellátogatnak mindenhová, ahonnan meghívást kapnak. Patronálják a gyermekvárosiakat, rendszeresen eljárnak a siketek általános iskolájába, részt vesznek a pedagógus- és a diáknapokon és a nyári táborozásokon. A klubtagok közösen készítik el az éves programot. Hetente egyszer csütörtökönként találkoznak, hogy egy-egy megadott témáról vagy kötetlenül, az éppen „levegőben lógó” aktuális kérdésekről beszélgessenek. — Állandóan visszatérünk bereki Kovács Zoltán. (Mai magyar művészet) MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ Presbyter, Theophilüs: A különféle művességekről SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Robotos Imre: Tótágas. Elbeszélő meditáció. ★ Grandpierre Lajos: Az eltűnt kézirat. Regény. TANKÖNYVKIADÓ Bécsy Ágnes: „Halljuk, miket mond a lekötött kalóz ... ” Berzsenyi-versek elemzése, értelmezése. (Műelemzések kiskönyvtára) a hátrányos helyzetű gyermekek problémaköréhez — teszi hozzá Sólyom Olga, a 3. Számú Általános Iskolából. — Ez mindenkit foglal, koztat, s más szemmel nézi az óvónő, az általános vagy a középiskolai tanár. Vannak nyitott foglalkozásaink is, amikre bárki bejöhet: ilyen volt például a dr. Lux Elvira szexológussal való ta. Iához ásunk. Az etelt hat év alatt bizonyos hagyományok is kialakultak a klubban. Előkará- csonyt tartanak igazi ajándékokkal, közösen ünnepük a szilvesztert, a farsangot. Kirándulásokat szerveznek, segítenek egymás lakását kitatarozni, színházba, moziba is gyakran együtt. mennek. Létükre, munkájukra „fönt” is fölfigyeltek. 1985-ben Ta. tán a klubok országos módszertani táborában tartottak polkaszinóJbemutatót s ugyancsak tavaly kapták meg a KISZ KB dicsérő oklevelét. — Meddig bírjátok energiával? — Amíg vannak új ötle. teink, s amíg jól érezzük magunkat (együtt iez a kér. dés nem foglalkoztat ben. minket — válaszol a „főnökasszony”. — Biztos vagyok benne, hogy szükség esetén tudunk majd. újítani. Most például megcéloztuk a Kiváló Ifjúsági Klub címet, s részt veszünk az MMK megyei klubpályázatán, ahol döntősök szeretnénk lenni. Az Ifjúsági Házban új szolgáltatással kísérletezünk: J nagyobb rendezvények idején vállalnánk a kicsinyek foglalkoztatását, hogy a fiatal szülők is kikapcsolódhassanak kimozdulhassanak otthonról. Visz- szatérve arra, hogy mi a titkunk: szerintem a jó közösség, a cselekvés lehetősége vonzza az aktív embereket, ugyanakkor csak belőlük lehet jól működő közösséget kovácsolni. Ez persze egyfajta „ördögi kör”, de nekünk sikerült belelépni — s egyelőre nem is akarunk kiszállni ibelőle. Meg aztán: együtt minden könnyebb, nem? ... K. J. IMPORT KIADVÁNYOK Az aranykantár. Mongol mesék. ★ Bállá Károly: Elcserélt ünnep. Novellák, kisregények. (Romániai magyar írók) ★ Caragiale, I. L.: A helyzet. Karcolatok és pillanatképek. ★ Ferko, Vladimir: Volt egyszer egy mesterség. A drótosok története. ★ Lovicsek Béla: Sem veled, sem nélküled. ★ Szász János: Január. Regény. ★ Tóth László: Ötödik emelet, avagy egy éden bugyrai (1977—1984) Teleki László nevéhez — ez a szólás — két tragédia fűződik. Az egyiket, a sikertelent, megírta, a másikat, amellyel a világ bámulatát és egy nemzet örök tiszteletét vívta ki, megélte. (Illyés Gyula) Százhetvenöt éve, 1811. február tizenegyedikén született Pesten Teleki László gróf. Sárospataki, pesti, majd berlini diákévei után — jogásznak készült — közreadta Kegyenc című drámáját. Kortársai, barátai tudták róla, hogy jogtudományi felkészültsége korántsem egyoldalú, érdeklődött a társadalmi, politikai, közéleti problémák iránt, s nem kevésbé érdekelték a művészetek, különösen az irodalom. Már egészen fiatalon, majd egyetemi évei alatt is sokat olvasott, nagy hatással volt rá Victor Hugo munkássága, akivel egyik külföldi útja során ismerkedett meg és kötött barátságot. Sokak szerint az ő hatására kezdett drámaírással kísérletezni, s említett művében az osztrák monarchia társadalmát a hanyatló római birodaloméhoz hasonlította. A szélsőségesen romantikus színpadi művet bemutatta a Nemzeti Színház. Egyesek nagy nemzeti drámának tartották, Vörösmarty is fedezett fel benne értékeket, de egészében sikertelennek ítélte, a közönséget pedig egyáltalán nem fogta meg; négy előadás után levették a műsorról. Illyés Gyula a művet újra- költötte, s 1972-ben, az Űj Írásban közreadta. Felhagyva irodalmi kísérleteivel, belevetette magát a reformországgyűlés politikai küzdelmeibe, főleg politikai műveket, tanulmányokat, publicisztikákat írt. 1836- ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1838-ban rendes tagjává választották. Fogaras küldötteként, az országgyűlés tagja lett. A szabadságharc előtti években mint az ország egyik legmagasabb rangú arisztokrata családjának fia, a főrendi házban is helyet kapott. Lelkes híve volt Kossuthnak, a Védegylet alelnöke, 1848 elejétől az Ellenzéki Kör elnöke. Lelkesedéssel töltötte el a forradalom győzelme, de bírálta a forradalmi kormányt, Batthyány és minisztereinek következetlenségeit, hibásnak vélt lépéseit. Negyvennyolc. szeptemberében Párizsba küldték, követnek. E tisztségében, fenntartásai ellenére, hűséges odaadással képviselte a magyar nemzet, a forradalom, az élethalálharcot vívó ország érdekeit. A bukást követően is Párizsban maradt, együtt küzdött a közép-európai népek ottani képviselőivel, együttműködött lengyel, román és cseh hazafiakkal, akik vele együtt azt vallották, hogy meg kellene valósítani a dunai népek szövetségét az elnyomó osztrák császári hatalommal szemben. Jóllehet, nem mindenben értett egyet az ugyancsak emigrációban élő Kossuth-tal, az egység megóvása érdekében együttműködött vele. Klapka György bevonásával hárman hozták létre a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, az otthon folyó küzdelem irányítására. Az országban tisztelettel és nagyrabecsüléssel beszéltek róla, figyelemmel kísérték működését, tekintélyé, népszerűsége nőttön nőtt. 1852- ben, Bécsben — távollétében — halálra ítélték. 1860-ban tragikus fordulat következett be életében. Álneveket használva, rokoni látogatásra utazott Drezdába. A szász rendőrség felismerte, letartóztatta, és a törvénytelen eljárás ellen tiltakozók szavára mit sem adva, kiadta az osztrák hatóságoknak. A bécsi kormány a forradalom alatti és későbbi tevékenysége megtorlásául a josephstadti börtönbe záratta. Már nyolc hónapja ott raboskodott, amikor Ferenc József elrendelte szabadon bocsátását. Meg- ígértette vele, hogy tartózkodik a politikától, felhagy a császárság elleni tevékenységével. Teleki ezután visz- szavonult, és egy ideig a tudományos munka és a gazdálkodás kötötték le figyelmét. De a következő évben, mint az ország egyik legelőkelőbb főrendjét, királyi levél szólította az országgyűlésbe. Ezt úgy tekintette.. mint felmentését ama ígérete alól, hogy távoltartja magái a politikai élettől. Az abonyi választókerületben jelölték és megválasztották az országgyűlés képviselőjévé is. A Határozati Párt vezéreként, nagy hatást gyakorolt a közvéleményre, hiszen ragyogó szónok és kiváló újságíró volt, aki messzehangzóan emelt szót a magyarság és a Du- na-medencében élő kis nemzetek érdekében. A parlamenti harcokban egy ideig mellette álltak a nemesi honatyák, de következetes demokrata álláspontja, kiállása az elnyomott nemzetiségi tömegek mellett, baloldali nézetei miatt, mind szenvedélyesebben szembefordultak Telekivel, árulással vádolták, rágalmazták, s természetesen éppen azok a leghangosabban, akik a Habsburg-házzal való kiegyezés útját keresték. Egy ideig elszántan küzdött igazáért, de ebbe hamar belefáradt. Kiábrándult egykori barátaiból is, meg- hasonlott önmagával, s 1861. május nyolcadikán öngyilkos lett. Ezzel „megélt tragédiája” befejeződött. Szirákon, a Degenfeld család kriptájában helyezték örök nyugalomra. Illyés Gyula 1963-ban bemutatott, A különc című drámájában már őt magát, életútját és tragikus sorsát állította színpadi műve középpontjába. Teleki László gróf egyike- azoknak a történelmi személyiségeknek, akik jellemük szilárdságával, népük, nemzetük iránti önfeláldozó sze- retetükkel és hűségükkel magasztos például szolgálnak az utánuk következő nemzedékeknek. Vadász Ferenc J. Propenko Aki másnak vermet ás... — Sajnálom, ma nem érek rá — válaszoltam Nyi- kolájnak, |amikor munka után hívott, hogy játsszunk néhány domirnópartiit. — Vár a feleségem ... — tettem hozzá. — Ja, persze, pmindig így van... — gúnyolódott Nyikoláj. ■— Ha az ember megnősül, kiválik a kollektívábólés (papucs lesz... 1 ,JVa várj csak, barátom... — gondoltam. — Megbánod még ezt!” Sokat töprengtem, hogyam tudnám barátom gúnyolódását visszafizetni. Aztán eszembe jutott egy gondolat, egy ötlet, ,és á következő vasárnapon már akcióba is léptem. Lakásunk ablaka pontosan Iaz ö • ablakukkal szemben van. Ez pompás lehetőségnek kínálkozott... Széledre tárt ablak mellett krumplit hámoztam az ebéd. hez. Nyikoláj felesége hamarosan észrevett... Később ugyanott ingeimet vasaltam, majd az udvaron szőnyeget poroltam. Másnap, munka után siettem ia virágüzletbe. Óriási csokrot vásároltam a feleségemnek, és úgy adtam át, hogy az ablakiból Nyikolájék is láthassák. A feleségem mindenáron meg akarta mérni, talán lázam van.... de én tiltakoztam. (Még az. rtap este tárt ablak előtt habot vertem ... így ment ez egy héten át. Házias aktivitásomat Nyikoláj felesége elismerő mosolyokkal nyugtázta lés jutalmazta. Nyikoláj azonban ekkor már könnyek között es- dekelt, hogy hagyjam abba, de én könyörtelen voltam. Néhány nap múlva a barátom nyilvánosság előtt hordott Je: — Nincs jogod tönkretenni a házasságomat! j— kiáltozta. És a következő vasárnap mintha Nyikoláj személyes holmijai röpültek volna ki az ablakon, majd hátizsákkal a vállán, úszkált kifelé a lakásból, ablakunk felé ráz. va az ökleit. Én kárörvendö- en nevettem (magamban. „Jól megkaptad a magadét!” — gondoltam. A következő napon én kérdeztem (meg tőle: — Nem játszanánk néhány parti dominót. .. ? Nyikoláj kurtán válaszolt: — Nem! Vár ja feleségem! — Hja, barátom,. így van ez mindig... az ember megnősül ... papucs lesz belőle ... ! Aznap azonban otthon ért a meglepetés. A feleségem kevésbé jó hangulatban kér. dezte, hogy Ihol marad a virág? — Milyen virág... ? — kérdeztem, de hamarosan kapcsoltam! Másnap azt hiányolta, hogy nem hámoztam krumplit. Aztán azt, hogy nem sütöttem süteményt. És így tovább. Akkor kifakadtam: — Csak .rfem képzeled, hogy minden időmet a konyhában, a háztartással tölt. sem! De akkor már röpültek is a holmijaim. És a feleségem néhány nap múlva visszament a lmamájához. Utána utaztam, hatalmas fdoboz bonbonnal. |Ö a földhöz csapta. Akkor emlékeztettem őt a legszebb óráinkra, nap. jainkra. Kinevetett. Végül kihúztam 'a kabátom zsebé, bői egy kötényt és megígér, tem, hogy isütök, főzök, mosogatók, mosok, vasalok, csak jöjjön vissza. Együtt utaztunk haza ... (Fordította: Antalfy István) Heti könyvajánlat
