Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 8., szombat 3. Ot eu az ipari szövetkezetekben Interjú dr. Holló Béla Kiszöv-elnökkel A MÁV PROGRAMJÁBÓL Felújítják a hatvani vasúti csomópontot (Fotó: Koncz János) — Kétségkívül sok minden történt a Kiszöv területén 1980 óta — kezdte az interjúra adott válaszait a Heves Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének elnöke. — A legszembetűnőbb talán, hogy 17-re csökkent az úgynevezett hagyományos formában működő szervezeteink száma, s mellettük már 15 kisszövetkezet is van. Bennük dolgozik az iparban foglalkoztatottak 10, az építőipar területén munkálkodók (húsz százaléka. Tagszövetkezeteink iparkodnak jól illeszkedni szűkebb hazánk gazdaságának szerkezetébe, széles körű tevékenységgel járulnak hozzá az ellátás, az életszínvonal javításához, s évi — imár csaknem 300 millió forintos — exportjukkal a népgazdasági egyensúly megteremtéséhez is. — Milyenek a VI. ötéves terv megvalósításának tapasztalatai? — Ügy vélem, nincs ok a szégyenkezésre, mivel csupán az utolsó esztendő termelési értéke 2 milliárd forintos. ami folyó áron számítva évente majdnem tíz- százalékos. a népgazdasági átlagot meghaladó fejlődést jelent. Egyben pedig a hatékonyság lényeges javulását is jelzi, hiszen a teljesítményt a korábbihoz képest 830-cal kisebb létszámmal sikerült elérni. Rendkívül tiszteletre méltónak találom szövetkezeteinknek a külpiaci értékesítésért tett erőfeszítéseit, amelyekkel — ismert anyagellátási gondjaik ellenére, s vállalkozásaik jövedelmezőségét a népgazdasági érdekek mögé helyezve — megduplázták szállításaikat. Miközben, bár nem egyedüli gazdái a tevékenységnek, a lakossági szolgáltatási programjukat is túlteljesítették, a kiszolgálás színvonalát, kulturáltságát szembetűnően emelték. Sajnos, szövetségünk területén is csak szerénydbb mértékű beruházás történhetett, s ez meghatározta a termelési szerkezet korszerűsítésének ütemét. A változások egyébként megfelelnek az ágazati sajátosságodnak. Például: a gépiparban a gazdaságta- lansága miatt megszüntetett 40 millió forint értékű gyártást 200 milliót érő új termékkel tudták felváltani, könnyűipari szövetkezeteink cikkei sokkal rugalmasabban igazodnak már a piaci igényekhez, a divathoz, az építőipar vállalásaiban — a f el. adatokntak megfelelően — több lett a felújítás, a karbantartás. Ami pedig a minőséget illeti: általánosságban is elmondhatom, hogy javult, s ezt a minden piacon tapasztalható kevesebb reklamáció bizonyítja talán a legmeggyőzőbben. — Mik a legszembetűnőbbek az eredményekből, s melyek a legör- vendetesebbek, vagy éppenséggel a legaggasztób- bak közülük? — A legszembetűnőbb alighanem az, hogy tagszövetkezeteink minden eddiginél gyorsabban azonosultak az ország gazdaságpolitikai céljaival. Jóllehet, ebben közrejátszott az a kényszer is, amit a szabályozók diktáltak. A vállaláspolitikában a termékváltásban, de helyeidként már a létszámgazdálkodásban is sokkal tudatosabb volt a munka, mint korábban. Nagyobb teret 'hó. dítottak, jobban érvényesültek a takarékossági követel- rhények, ami különösen az energiafelhasználásban az alapanyag-gazdálkodásban, általában a költségek kedvezőbb alakulásában mérhető. Elsősorban ezekkel magyarázható, hogy a nyereségráta tavaly először hálád ta meg a tiz százalékot. S ez utóbbi a legörvendetesebb, hiszen minden gazdálkodás eredményességének fokmérője a nyereség... A legag- gasztóbbnak viszont azt tartom, hogy a felsorolt eredményeink ellenére is szinte évről évre nem teljesültek a fejlesztési elgondolások a termelés műszaki színvonalának emelkedése elmaradt a kívánttól. Ám, mindjárt hozzá kell tennem, hogy ezek oka az egyre szűkösebb anyagi lehetőség, a pénziügyi forráshiány. Egyre nagyabb terhet jelent a korábban folyósított hitelek visszafizetése is, egyes szövetkezeteink egyszerűen meg sem tudnak felelni ilyen kötelezettségeiknek. Napjainkban minden száz forint nyereségből már 85 adók formájában kerül elvonásra. A megmaradó részből alig futja valamire, főleg, ha meggondoljuk: a bérnek is csak emelkedni kell. — A beruházások országos visszafogása, csökkenése hátráltatja-e nagyon a továbblépést?- Tagadhatatlanul hátra. jelent, hogy a műszaki fejlődés nem tarthat lépést a piac által diktált szükséglettel, noha nyilvánvaló,. hogy ipari szövetkezeA VI. ötéves terv időszakának befejezése és az újabb középtávú ciklus megkezdése megyénk ipari szövetkezetei mozgalmában is alkalmasnak mutatkozik arra, hogy alaposabb számvetést készíthessünk az eredményekről, illetve a jelentősebb feladatokról beszéljünk. Amikor pedig ennek szándékával felkerestük dr. Holló Bélát, a Kiszöv elnökét, egyben kértük: mutassa is be a szövetség szervezeteit, hiszen a legutóbbi esztendőkben szerepük, súlyuk annyit változhatott, hogy feltétlenül szólni kell róluk. leinknek is növelniük vagy legalább megőrizniük kellene versenyképességüket. Sajnos, évről évre nő a nullára leírt gépek száma, s így aligha lehet a teljesítményt, a hatékonyságot fokozni. Néhány helyen — főleg köny- nyűiparuntóban — éltek, illetve élni kívánnak a gépbérlet adta lehetőséggel, ami bár drágább, de költségként, azaz előnyösebben számolható el. A szüntelenül növekvő adóterhek miatt — mint már utaltam rá — kevés a fejlesztési, érdekeltségi alap, ráadásul szövetségünk anyagi adottságai is korlátozottak, behatároltak. Inkább csak a tőkés export növeléséhez, az energia- megtakarításhoz, vagy éppenséggel az importkiváltáshoz tudunk kedvezményes megyei kölcsönt adni tagszövetkezeteinknek. S csak az egy esztendőn belüli megtérülés esetében segíthet az Okisz is. — Mit jelentettek az új vállalkozási, üzemelési formák? Az elszaporodott kisszövetkezetek megfelelnek-e a várakozásnak, s miként alakítják a mozgalom eddigi képét? — Az új vállalkozási, üzemelési formák arra adnak bőséges tapasztalatot, hogy a közvetlenebb érdekeltség megteremtése mekkora energiákat szabadíthat fel, miként változik meg a dolgozó viszonya munkájához, ha mérni tudja: teljesítményével arányosan a kapott bére is növekszik. Szövetkezeteinknek erről a helyről is csak azt kívánhatom, hogy azt a munkaintenzitást sikerüljön „átmentem” a fő munkaidőre, amit az új vállalkozási formákban eddig mutattak’. Egyébként: túlzás úgy emlegetni, hogy elszaporodtak a kisszövetkezetek, mert szerintem a málnák még többszörösére is szükség lenne. S remélem is. hogy gyarapodásukkal a jövőben szintén számolhatunk. Az eddig kialakult szervezetek hiányt pótolnak, fontos szolgáltatások sorát végzik főleg az építőszakmában, s természetesen számos, szükséges alkatrészt gyártanak mindenfelé. Nemcsak a mának élnek, amire bizonyság az is, hogy vagyonukat — munkájuk eredményéből — folyamatosan gyarapítják. Élénkítőleg hatottak a gazdálkodásra, határozottan alakítják, színesítik a mozgalom arculatát. Feltétlenül erősítik szövetségünket, de a sorainkban történő integrálódásukért még sokat kell tenniük. Ugyanekkor gazdasági tevékenységük mellett mind jobban meg kell felelniük mozgalmi jellegű feladataiknak is. — Mik a következő öt esztendő, az új középtávú ciklus tervei, s mit kell tenniük az ipari szövetkezeteknek ezek teljesítéséért? — Továbbra is a népgazdasági elképzelések megvalósításának szolgálatába ipar. kódunk állítani erőforrásainkat — mondta befejezésül dr. Holló Béla. — Szövetkezeteink azon vannak, hogy terveiket minél jobban összehangolják a központi célokkal, s megőrizzék a rugalmasságukból származó előnyüket, amivel fejlődésük további dinamikája is meghaladja az országos ütemet. Ügy gondolom, hogy ez — összehasonlító áron — három-, vagy négyszázalékos mértékben minden bizonnyal megvalósulhat. Nyilvánvaló, hogy a jó gazdálkodás fokmérője az is hogy melyik szervezet milyen mértékben vállalhatja, vagy vállalja, termékeinek megmérettetését a világpiacon. Nos, ennek az aránynak a növelését ugyancsak szorgalmazzuk, segítjük. Miként azoknak a kül'kapcsolatokból származó előnyöknek — gépbérlet. nagyobb szigorral követelt technológiai fegyelem, szervezettség — a kihasználását is, amely a verseny- képesség növelésére hat. Szeretnénk, ha az értékesítésre kerülő termékek minősége nemcsak külföldön, hanem belföldön is tovább javulna, s egyidejűleg folytatódnék a szolgáltatások színvonalának, kulturáltságának javulása. A szervezettség növelése szinte mindenütt elodázhatatlan, de az építőiparban kiváltképpen. Szükségesnek tartjuk, hogy szervezeteink igyekezzenek az új formákat alkalmazni mindazon területeken, ahol a közvetlen érdekeltség megteremthető: a kisszövetkezetektől kezdve la főállású szakcsoportokon, s az átalánydíjas rendszeren át egészen az önelszámoló egységek kialakításáig. Mert talán még itt vannak a legnagyobb tartalékok, az említettekkel szolgálhatnák mind jobban a népgazdaság és természetesen az egyes kollektívák érdekeit is. Nem utolsósorban fejlődnie kell a szövetkezeti demokráciának. nagyobb hatékonyságra van szükség az önkormányzati munkában is. amihez egyébként úgy vélem, még jobb személyi feltételeket teremtettek a közelmúltban történt tisztújító közgyűlések. — Köszönjük a beszélgetést. Gyóni Gyula A miskolci vasútigazgatóság a korábbiakhoz mérten megcsappant, a szükségestől kisebb anyagi erőforrásait a legcélszerűbben igyekszik felhasználni az elavult pályák, vasúti csomópontok fenntartására. Főleg korszerűsítésre, automatizálásra, az épületek megóvására, felújítására fordítják. Ju. hász István, az igazgatóság fejlesztési főmérnöke ezeket mondja az elmúlt évi beruházásokról, s a jövőbeni célkitűzésekről. Százhúsz kilométeres sebességgel — 1985-ben a tervezettől öt százalékkal többet, 668 millió forintot költöttünk beruházásokra. Így a szinten- tartást sikerült biztosítanunk. Valamennyi közül a legfontosabb, s legjelentősebb a Hatvan—Miskolc közötti fővonal rekonstrukciója. Tavaly öt nappal a határidő előtt átépítettük o Hatvan—Hort—Csány közötti baloldali, csaknem két kilométer hosszúságú, valamint a Vámosgyörkön áthaladó vágányokat. Ezzel a másfél évtizeddel ezelőtt elkezdett nagy rekonstrukciót és automatizálást befejeztük. A Hatvan—Miskolc közötti törzsvonali szakaszon a méterenkénti 54 kilogrammos síneken 120 kilométeres sebességgel haladhatnak a vonatok. — A múlt év november 28-án — egy évvel a határidő előtt — befejeztük Rákos és Hatvan között az egységes automata térköz- biztosító-berendezések kiépítését, szerelését. Ezek itt is alkalmassá váltak a vonat „befolyásolására". Arra, ha netán a „vezér" nem venné észre a tilos jelzést, a berendezés kürtjelzéssel figyelmezteti a vezetőt, majd meg is állítja a mozdonyt. Így ma már Rákos—Hatvan —Miskolc—Záhony, illetve Debrecen között a vasúti szerelvények csak mozdonyvezetővel — vonatvezető nélkül — is közlekedhetnek. Az automatizálás száz munkakör megszüntetését tette lehetővé. Ez azért jelentős, mivel a MÁV közismerten munkaerőhiánnyal küzd. Vómosgyörk— Újszász között — Milyen beruházások érintik közelebbről a Heves megyei üzemeket, s a települések lakóit? — Északkelet-Magyaror- szág és a főváros közötti forgalmat rendkívül lefékezte a hatvani vasúti csomópont elavultsága. Az al- és felépítmény annyira elöregedett, hogy itt a vonatok csak 40 kilométeres sebességgel döcöghetnek át, s ráadásul ősi módon, kézi váltókkal tudtak a vasutasok a vonatoknak ki-, s bejárást biztosítani. A VI. ötéves tervidőszakban megkezdtük, s a VII. közepén szeretnénk befejezni Észak-Magyarország „kapujának” nagy rekonstrukcióját, beleértve az aluljáró, a korszerű lntegra-Dominó biztosítóberendezés építését, szerelését is. E nagy munkával párhuzamosan, s ezzel összefüggően Hatvan és Somoskőújfalu között — 180 millió forintos költséggel — korszerűsítjük a távközlő és a biztosítóberendezéseket, valamint a vasúti pályát. Somoskőújfalun 30 milliós költséggel felújítjuk a felvételi épületet. Korszerű helyiségeket alakítunk ki az országunkba beérkező és hazánkat elhagyó vonatok utasai. valamint a vasutasok, a határőrök, vámőrök számára. A vámosgyörk—újszászi mellékvonalon az idén fejezzük be a csaknem 400 millió forintot igénylő rekonstrukciót, az al- és felépítménycserét, a korszerű távközlő és biztosítóberendezések építését. Ennek eredményeként a vonatok a korábbi 40 helyett 60 kilométeres sebességgel haladhatnak majd. A súlykorlátozás itt már megszűnt. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a korábbi négy helyett 3, még szemléltetőbben 40 helyett 30 vagon szállítja ugyanazt az árumennyiséget. Aluljáró Füzesabonyban — Hadd emlékeztessem a kedves olvasókat, a szállít- tatókat és az utasokat, hogy az elmúlt évben adtuk át a megyeszékhelyen a többszintes Integra—Dominó épületet a korszerű biztosító- berendezéssel együtt. Áram alá helyeztük az Eger—Felnémet között kiépített vil- lamos-f elsővezetékeket. 1985. december 10-én nyitottuk meg Füzesabonyban a hét méter széles és ötven méter hosszú peronokhoz vezető gyalogos aluljárót. Ennek folytatásán most is dolgozunk. Négy méter szélességű aluljáró készítésével haladunk tovább. Ezt a település két része között lakók biztonságos közlekedése érdekében építjük, s vele párhuzamosan haladunk az alagútcsatornával is. Terveink szerint ezzel az idén végzünk, s elbontjuk a sokakat bosszantó, s elavult felüljárót. — Milyen egyéb beruházásokat, korszerűsítéseket terveznek még? — Az idén kezdjük. s várhatóan a jövő évben befejezzük a Nagyút és a vi- sontai Gagarin Hőerőmű közötti 12 kilométer hosszúságú vágány korszerűsítését. Jelentős összeget fordítunk a vasutas dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. Gondolok egyebek közt arra, hogy a hatvani vasúti csomóponton korszerűsítettük a fűtési rendszert. Ez év első negyedében Hatvanban és Miskolcon 18 szolgálati lakást adunk át a vasutasoknak. A főmérnök azt is elmondta, hogy a borsodi kohászati és vegyipari üzemek, szénbányák és más vállalatok számára — beleértve a települések lakóit is — igen nagy gondot okoz a Miskolc —Ózd közötti vasútvonal elavultsága. A karbantartás itt már nem segít, kénytelenek voltak leállítani a gyorsvonatokat is. A két éve kezdett rekonstrukcióval az idén Miskolctól Kazincbarcikáig érnek el. Kapacitás — főleg gépi erőben — bőven van, s hogy a VII. ötéves tervidőszakban eljutnak-e, vagy sem Özdig, az a MÁV anyagi erejétől függ. Nagy előrehaladást, technikai váltást jelent, hogy Hatvan—Miskolc—Mezö- zombor között kiépítik a központi forgalomellenőrző berendezést. Lényege, hogy az igazgatóság miskolci székházában a menetirányító a panorámatábla, s a monitorok segítségével figyelemmel kísérheti az említett nagy pályaszakaszon tartózkodó 50—60 vonat mozgását. A vonatforgalom számítógépekkel való irányítása lehetővé teszi a gyors beavatkozást, a mozdonyok és a vonatok felesleges várakozási idejének csökkentését, a vasúti vérkeringés gyorsítását. Ezt mi utasok a menetrend- szerű közlekedésben tapasztalhatjuk majd. Erről még annyit, hogy a forgalomellenőrző berendezés Hatvan— Miskolc közötti része ez év első felének végén — várhatóan — már működni fog. Csorba Barnabás
