Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. február 8., szombat AKI „BELEKEVEREDETT” EGY HÁBORÚBA Tetteire nemcsak ő emlékezik... Negyvenegy esztendő telt el felszabadulásunk óta. Ferenczfalvi Kálmán ennyi ideje őrzi a „titkát”. Sokan próbálták szóra bírni, életének arról a sza­kaszáról faggatni, amelyik egybe esett minden idők legnagyobb világégésé­vel, de ő nem nyilatkozott. 1945-ben vette át a Minisztertanács Dicsérő Ok­levelét. Kevesen tudják, hogy miért kapta. Az okok mégis kiszivárogtak. Beszéltek azok, akiknek ő mentette meg az életét. (Fotó: Szabó Sándor) Hatvanöt esztendős. Az Egyesült Izzó Gyöngyösi Gyáregységének osztályve­zetőjeként ment nyugdíjba. Elegánsan berendezett gyön­gyösi otthonában fogad. Régi ismeretségünknek köszönhe­tő, hogy velem kivételt tesz. s hajlandó „hangosan emlé­kezni”. — Miért nem lettem tag­ja a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének? Miért nem szaladgáltam an­nak idején olyan igazolá­sokért, amelyek hősnek tün­tetnek fel, s ezzel kivételes megbecsülésre adnak „jogo­sítványt” ...? Mert nem vol­tam hős! Amit csináltam, nem azért tettem, hogy utána learassam a babéro­kat, s nem is azért, mert olyan szilárdan hittem a kommunizmus győzelmében. Nem voltam én afféle nagy humanista sem. Egyszerűen megkaptam a behívómat, és belekeveredtem egy ronda „kalandba”. Át akartam bliccelni az egészet, de olyan helyekre sodródtam, ahol nagyon sokan bajban vol­tak, s nekem módomban állt segíteni rajtuk. — Az élete kockáztatásá­val ... ! — Lehet, de arra én nem gondoltam. Nem kellett le­győznöm a félelmemet, mert nem féltem. Azt hittem, hogy csak mások bukhatnak le. Fiatal voltam, és vak­merő. És szerelmes ... Egy zsidó lányba. — Ez még nem magyará- za meg, |hogy Imiért hallga­tott mostanáig arról a há­rom esztendőről! Elkomorodik, és sokáig hallgat. — Tudja, rengeteg baj­társamban csalódtam, illet­ve nem is bennük, hanem azokban, akik semmit sem tettek mégis ellenállóknak nevezik magukat. Meggyé­Bevonulás februárban A napokban sok fiatal kapta meg az értesítést, hogy február végén vár­hatóan be kell vonulnia sor­katonai szolgálatra. Az ér­tesítés felhívja a sorkötele­sek figyelmét arra, hogy a behívásig rendelkezésre ál­ló időben rendezzék szemé­lyi, családi körülményeiket, a sorkatonai szolgálat za­vartalan megkezdése érde­kében. A Honvédelmi Törvény előírja, hogy a sorköteles korba lépők az adataikban bé'áílott változásokat kötele­sek haladéktalanul bejelen­teni a megyei Hadkiegészí­tési és Területvédelmi Pa­rancsnokságon Egerben: a Hatvanasezred u. 3. szám alatt, munkanapokon és sza­badnapokon is van félfoga­dás­A saját érdekük Az 1980. évi, V. törvény a sorkatonai szogálati időt ál­talában 18 hónapra csök­kentette. A rövidebb szolgá­ződésem, hogy annyi „hős" egyetlen országban sem él, mint nálunk. Ez a rengeteg ember miért hagyta hogy a nyilasok megszállják Ma­gyarországot ? ! Népes a tá­boruk nélkülem is. Meg az is lehet, hogy én egy más­fajta mozgalom harcosa vol­tam. Az kevésbé volt véres, kevésbé politikus, kevesebb gesapós pofon „tarkította”, s egyáltalán, szürkébb volt az egész. Igaz életszerűbb is. 1942 októberében vonult be Egerbe. Karpaszományos iskolára küldték. Igyekez­te elkerülni, hogy a tűzvo_ nalba vezényeljék, ezért szerzett egy igazolást, mely szerint csak írnoki munká­ra alkalmas. Elfogadták. Nem tudták, hogy békeidő­ben az atlétika egyik leg­tehetségesebb reménysége­ként tartották számon. GH- iskclát végzett a budapesti Mária Terézia laktanyában. — Csuda jó dolgunk volt ott — mondja. — Szinte tu­domást sem vettünk a há­borúról. Fel is adtam egy üdvözlőkártyát valami ilyen szöveggel: Szép lányok tár­saságából, forró, rumos ká­vék és jéghideg frissítők mellől. csók a Mária Teré­zia Panzióból. A lap a fe­letteseim kezébe került, majdnem lecsuktak érte. Tíz hónap után, Hatvan­ba vezényeltek. Hadapród őrmesterként az ottani mun­kászászlóalj GH-fönöké lett. Ott találkozott először a há­borúval, s igazi nyilasokkal. — Szolgálatvezetőm Jan­kai István a miskolci nyi­las párt titkára volt azelőtt — emlékezik. — Ö egy Palotás nevű hadnaggyal, aki fináncként vonult be. istenítette Hitlert. Ez még nem lett volna baj, ha nem vezényeltek volna hozzánk lati idő nemcsak a hadkö­telesnek, hanem a társada­lomnak is érdeke. Előnye mindenekelőtt a^ hogy a szolgálati idő csök­kenésének arányában a had­kötelesek a pályakezdés, csa­ládalapítás időszakában rö­videbb ideig vannak távol munkahelyüktől, családjuk­tól. A rövidebb katonai szol­gálati idő nem csökkentet­te az egyes sorkatonai bér osztásokkal szemben támasz­tott követelményeket, sőt a technikai eszközök korsze­rűsödésével e követelmé­nyek növekedtek. A társa­dalom és a hadsereg együt­tes igénye az is, hogy a kü­lönböző sorkatonai beosztá­sokba helyezés körülményei is korszerűsödjenek, iga­zodjanak az egyén, a társa­dalom és a hadsereg igé­nyeihez. Ennek alapvető biz­tosítéka az, hogy a beosztás­ba helyezéshez a hadköteles is aktivizálja magát. A bevonulás” előtt a fiata­lok nagyon sokat tehetnek, elsősorban saját érdekükben azzal, hogy a családi és mun­kahelyi életükben beállt vál­tíz munkaszolgálatos zsi­dót. Kocsisok voltak. Jan_ kaiék rajtuk élték ki sza­dista hajlamaikat. A legki­sebb vétségért kiköttetésse! fenyegetőztek. Szerencsére volt némi hatalmam, hogy megakadályozzam a legva­dabb túlkapásokat. Ott szol­gált Miskolczi István, egy­kori kisgazdapárti képvise­lő. Neki is felfordult a gyom­ra az ocsmányságok láttán, összetartottunk. Negyven­négy szeptemberében szét­bombázták a várost. Annyi volt a hulla, hogy ma is végigfut a hátamon a hi­deg, ha visszagondolok rá. Hétszáz áldozatról szólnak a krónikák. A zsidókkal sze­dették össze őket. A legun­dorítóbb munkát végezték, s még tisztességes élelmet sem kaptak érte. Volt, ame­lyikük összeroppant. Em­lékszem, egyikük odajött, s könyörögni kezdett: „Had­apród úr segítsen vissza a falumba, Jolsvára!” Jólesett, hogy hozzám fordult, de fájt. hogy akkor még nem tudtam megszöktetni. Ké­sőbb sikerült. Akkor csak annyit tehettünk, hogy ki. küldtük őket parasztcsalá­dokhoz, dolgozni, legalább ott jóllaktak. A szolgálat- vezető persze verte az asz­talt: „Tűrhetetlen, hogy a zsidók papríkáscsirkét za­báinak!” Elvezényelték őket. Hi­dasnémeti, Sajópüspöki, majd a Szentendrei-sziget lett az állomáshelyük. Kiszolgáló személyzetük akkor már jócskán megnövekedett, négy női és két férfi munkaszol- gálatos száz.ad tartozott hoz­zájuk. Sokan „eltűntek” kö­zülük. — Tudták, hogy nálam vannak azok a bélyegzők, amelyek a hamis papírokat tozásokat időben, de a be­vonulásukat megelőzően be­jelentik a hadkiegészítési parancsnokságra. Leginkább nekik nem mindegy, hogy lakóhelyüktől mekkora tá­volságra, milyen jellegű ka­tonai szervezethez, s azon belül is milyen szakterület­re osztják be szolgálatra. A nősek, családosok kí­vánsága is indokolt, hogy lehetőség szerint ne távoli csapathoz kerüljenek. A lé­nyeg itt is az, hogy a had­kiegészítési parancsnokság a tényekről, a felvetődő gon­dokról időben értesüljön, mi­kor még lehet tenni valamit. A jogokról, kötelességekről A sorkatonákat megillető jogokat és kedvezményeket igen széles körű intézkedé­sek biztosítják. Azok, akik nősek, csalá­dosok, vagy idős szüléikről, esetleg beteg hozzátartozó­jukról gondoskodnak, a be­hívás előtt egy hónappal kézhez kapják a behívót. Ezek a fiatalok a behívó­is htelessé teszik. — foly­tatja. — Gyanították is, hogy részem van a szökésekben, de bizonyítani nem tudták. Tahiból rendszeresen jár­tunk Pestre élelmet vételez­ni. Akiknek volt hova me­nekülniük, azokat feltettük a kocsinkra, a ponyva alá, szegeztünk nekik papírokat, tisztiorvosunk, Kovács Gyu­la pedig olyan igazolásokat írt, amelyekkel beteg ka­tonákká „léptek elő”. Aki nem tudott hova menekül­ni, azt Aba Iván újságíró bújtatta el. Később a Mun­kácsy Mihály úti iparitanuló intézet kollégiuma lett a „gyűjtőhely”. Katonakórház. ként működött, de szökött zsidók menhelyévé válto­zott. Ha betévedt egy-egy szimatoló nyilas, valamelyik orvos rögtön kitessékelte. — Sosem került közvetlen életveszélybe? — Voltak forró pillana­tok. Egy ellenőrzéskor pél­dául majdnem lebuktunk. Akkor már újfajta okmá­nyok voltak érvényben de mert mi a Podmaniczky úti nyomdából csak kétszáz ré­git tudtunk szerezni, az el­lenőrző járőröknek gyanú­sak lettek a zsoldkönyveink Le akartak szállítani ben­nünket. Ném volt jobb öt­letem, elővettem legdurvább modoromat, és rájuk ordí­tottam:. „Felháborító, hogy a feletteseik árra is lusták, hogy az okmánymódosítás­ról értesítsenek minket! Pa­naszt fogok tenni, hogy az ő mulasztásuk miatt ben­nünket molesztálnak.” parancs bemutatása mellett a lakóhely szerinti illetékes tanácsnál kérelmezhetik a családi segély megállapítá­sát. Ezt a bevonulást köve­tő hónap első napjától fo­lyósítják. Az összege változó: a se­gély nagysága a rászoruló jövedelmi viszonyaitól is függ. Például: annak a had­kötelesnek a felesége, aki­nek egy kiskorú gyermeke van és nem kap gyermek- gondozási segélyt, 2050 fo­rintot, valamint a gyermek után ennek az összegnek a 70 százalékát kapja kézhez. A sorkatonai szolgálatot teljesítő katonák hozzátar­tozóit egyéb szociális ked­vezmények is rhegilletik. A bölcsődei, óvodai felvételnél gyermekeik előnyben része­sülnek. Gondozóintézeti el­helyezésnél soronkívüliséget kell biztosítani. Rendkívüli anyagi megterhelés esetén pedig egyszeri szociális se­gélyben részesülhetnek. A sorkatonával közös háztar­tásban élő feleség munka- viszonyát felmondással meg­szüntetni nem lehet' Ha a fiatal bemutatja a Továbbengedtek, amikor a nácik veresége egyértelmű lett — mint azt a történe­lemkönyvekből js tudjuk — kapkodni kezdtek. A végső pillanatokat is tömegmészár­lásra használták fel, hogy az utolsó tettük is emléke­zetes legyen. 1944. december 8-án, a Szentendrei-szigetre is érkezett egy távirat: Az 1300 zsidót azonnal adják át a németeknek! Ferenczfal- viék nem engedelmeskedtek. Technikai okókra hivatkoz­va huszonnégy órás haladé­kot kértek. Ennek tizedik órájában érkeztek meg a szovjet csapatok A szemtanúk szerint leg­alább négyszáz volt azoknak a munkaszolgálatosoknak a száma, akiket ő tett fel a GH-s kocsira, akiknek ha­mis papírokat adott, s biz­tonságos helyre szöktetett. A sors iróniája, hogy 1946-ban háborús „bűneiért” letartóz­tatták. Igaz, Szurdí István­nak, egykori miniszterünk­nek közbenjárására, hama­rosan szabadlábra helyez­ték, de e tévedés akkor is bosszantó volt. A zsidó lány. akiről a cikk elején már szó esett, megmenekült. Visszatért Auschwitzból, és Ferencz- falvi Kálmánné lett. Sajnos, az ö szülei és testvérei nem lehettek ott a lakodalmu­kon. (A deportálás után ne­kik másfajta hadapród urak jutottak.) munkahelyén a behívópa­rancsát, ennek alapján be­vonulási segélyt kap. A nőt­len sorköteles esetében ez az összeg, havi átlagkerese­tének a fele, ha nős és csa­ládos, a teljes havi átlagke­reset illeti meg. Ha kéri a sorköteles, a bevonulás előtt két nap fi­zetés nélküli szabadságot kell részére engedélyezni; a szö­vetkezeti tagot pedig ugyan­csak két napra mentesíteni kell a munka alól. A kato­naidő munkában töltött idő­nek számít. A sorkatonai szolgálatot teljesítőt tovább­ra is megilleti a szolgálati lakás, a termelőszövetkezeti tagokat pedig az illetmény- föld használata. A sorköteles — a behívó- parancsban foglaltak alap­ján — az előírt időben és helyen köteles megjelenni és végzettségét, egészségügyi ál­lapotát, valamint szociális helyzetét igazoló okmányait magával hozni. Heves Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság Hol van már az az idő. ami­kor a falusi emberre azt mondták, hogy csak a szom­széd község határáig jut el... Változtak szokásaink, élet- és munkakörülménye­ink nemcsak a városokban, a falvakban is. Két évtizede az első termelőszövetkezeti üdülőcsoport tagjai — mi­közben a debreceni Nagyer­dőben pihentek — attól tar­tottak, hogy hazamenve majd megszólják őket ott­hon maradt társaik. Koráb­ban ugyanis elképzelhetetlen lett volna, hogy a falusi em­berek dologidőben otthagy­ják a munkát és üdüljenek. 1974-ben, a termelőszövet­kezeti üdülés első évében szinte még úgy kellett rá­beszélni az embereket, fo­gadják el a beutalót, noha a munkások között a ked­vezményes üdülés ekkor már tizenöt esztendős szakszer­vezeti vívmánynak számí­tott. Ámde a debreceni ter­melőszövetkezeti üdülőben jól sikerült pihenés és ki- kapcsolódás kellemes híre csakhamar elterjedt a mező- gazdasági dolgozók között. Hatására az országban több- helyütt is a termelőszövet­kezetek és a területi szövet­ségek üdülésre alkalmas épületeket béreltek, vásárol­tak, sőt itt-ott építettek is. Falun is felnőtt egy nem­zedék, amelyik már nem­csak a munkából akarta ki­venni a részét, az üdülést, a pihenést is természetes igénynek tekintette. Az elmúlt tíz évben je­lentősen bővült a beutalási lehetőség,' mivel a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsa is részt vesz a SZOT által szervezett üdülőépítési társulásban. A megállapodás értelmében évente mintegy háromezer SZOT-beutalót kapnak a mezőgazdasági dol­gozók. A jegyek fele termál­fürdők mellett létesült gyógyüdülőkbe érvényes, ne­gyedrésze a Balaton mellet­ti családos pihenésre jogo­sít és ugyancsak negyedré­sze különböző magaslati pi­henőházakba szól. A bala­toni családos beutalók több­ségével a termelőszövetkezeti tagok a siófoki SZOT Építő­munkás Üdülőben nyaralhat­nak. A TOT és a szakszer­vezeti mozgalom közötti üdü­lési együttműködés tavaly tovább bővült, amikor Ba- latonszabadiban átvették a korábbi SZOT-gyermeküdü- lőt és kempinget a termelő­szövetkezeti tagság számára. Jelenleg már összesen 110 üdülő, illetve hétvégi ház van a mezőgazdasági szö­vetkezetek tulajdonában, bérleményében. A pihenőhá­zak többsége kis befogadó­képességű. mintegy 350 szo­bában egyszerre 800—900 dolgozó. illetve családtag üdülhet. A beutalók több­nyire egyhetes és 10 napos időtartamra szólnak, hogy évente minél többen pihen­hessenek. Az üdülök sze­rény színvonala ma már egyre kevésbé elégíti ki az igényeket. Éppen ezért a jö­vőben összkomfortos, több­féle szolgáltatást nyújtó, úgynevezett társult-üdülők építését tervezik. A szövet­kezeti dolgozók körében a legkeresettebbek a termál­vizek mellett található deb­receni, hajdúszoboszlói, har­kányi, hévízi, karcag-berek- fürdői gyógyházak. Hason­lóan nagy az érdeklődés a fővárosi üdülés iránt. A Sza­badság-hegyen létesített ok­tatási és üdülőközpontban évente több mint ötezren pihenhetnek. Az üdítő leve­gőjű, festői zöldövezetben 1982-ben létesített, nyitott könyvre emlékeztető hat­szintes épületben 150, na­gyobbrészt kétágyas szobák­ban helyezik el a vendége­ket. Az impozáns létesítmény az egy- és kéthetes tanfo­lyamoknak. továbbképzé­seknek ad otthont, emellett a nyári hónapokban csalá­dokat, illetve késő ősszel, majd télen és tavasszal a hétvégeken üdülni és ki­rándulni vágyókat fogad. B. J. Szabó Péter Tudnivalók a sorkatonai szulgálatról, ingókról, kötelezettségekről Mezőgazdasági dolgozók a SZOT-iidiilőkbeo

Next

/
Thumbnails
Contents