Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-06 / 31. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. február 6., csütörtök Vezesse fe szorongásaitf Avagy bővülő egészségügyi szolgáltatás Hatvanban WAGNER, LISZT ÉS BEETHOVEN Á lélek mélységei — zenében Az Országos Filharmónia idei ötödik hangversenyét héttőn rendezte meg a Gárdonyi Géza Színházban. A műsoron Wagner Tristán és Izolda című operájából az Előjáték, Liszt Esz-dúr zongoraversenye és Beethoven III. Eroica-szimfóniá- ja (Op. 55.) szerepelt. A Budapesti MÁV Szimfonikusokat Erdélyi Miklós, Kossuth-díjas, az Állami Operaház karmestere vezényelte. Buga doktor 80 éves A Kossuth téri leánykollégiumban, amelyet pár éve még középiskolás diáklányok népesítettek be, meglehetős csend, de annál üdébb, derűsebb környezet fogadja manapság a látogatót. Az előtér, az emeleti folyosó falán festmények, mesejelenetek váltják egymást, apró játékokkal teli szinte minden tisztaságtól ragyogó helyiség. És ez a meleg, családias hangulat ott fészkel a szülők arcán is, akik vizsgálatra érkezett kicsinyeiket várják a padokon. Város és környéke — Éppen két esztendeje hozta létre a városi vezetés nevelési tanácsadónkat, amelynek a munkája a környező tíz községre is kiterjed, s legfőbb feladatunk, hogy az olyan, 3—18 éves korú gyermekek szüleinek segítséget nyújtsunk, ahol tanulási, magatartási és egyéb zavarok észlelhetők — mondja Vas Györgynél a tanácsadó vezetője. — Mert szinte nincs olyan eset, nincs olyan jelenség, amelyet megfelelő hozzáértéssel ne lehetne korrigálni, visszaadva szülőnek, s fiának a teljesebb életbe vetett hitet. E munkánkban kitűnő, lelkes csapat áll az ügy mellett. Van köztük pedagógus Pintér Tibomé személyében, vannak pszichológusaink, pszichiátereink, mint Daub- ner Béláné, Koczka Lajos, dr. Hannos Zsuzsa, más jellegű gondjainíknál dr. Med- gyes János gyermekorvos támogat bennünket, s mindmáig ugyancsak az ügynek kijáró elkötelezettséggel teljesíti feladatát asszisztensünk, Mozsár Istvánmé. Hadd tegyem hozzá azonban: nem mindegyikőjük főállású dolgozónk. ám ez mit sem von le végzett munkájuk értékéből. Frontáttörés A szülők nagy része persze, nem szívesen teszi szóvá, ha gyermekével már ilyen kis korban problémák adódnak, s ezek jelentős hányada kihat fizikai, szellemi fejlődésükre. Sokan inkább titkolják e tüneteket, mintsem azonnal szakemberre bíznák. Ez szinte országos tapasztalat! — Kezdetben nekünk is meg kellett küzdenünk az ilyesféle maradisággal, amit híven jelez, hogy működésünk első félévében az egész területről mindössze 117 gyermekkel fordultak hozzánk a szülők, illetve a m rendőri és a gyámhatóságok, attól függően, hogy milyen problémáról volt szó — jegyezte meg közbevetésünkre Vas Györgyné. — A tavalyi esztendő azonban teljes frontáttörést hozott a helyzet megítélésében, partnereink magatartásában. Mondhatom ezt úgy is, hogy immár őszinte, kritikus, sértődésmentes a velük való kapcsolatunk, amelynek a középpontjában a gyermek érdeke áll! Egészségügyi gondozás — Megtudtuk a későbbiek során, hogy a hatvani nevelési tanácsadó munkájának zömét — akárcsak egyebütt — mindig a tárgyév első hónapjaira ütemezett iskola- érettségi vizsgálatok teszik ki. Erre az előjegyzéses rendszerben lebonyolított bírálatra orvos, óvoda iskola, gyámhatóság utalhatja be a kicsinyeket, de önmaga jószántából is elhozhatja ide, a Kossuth térre, gyermekét bármely szülő. És ameny- nyiben az egyszeri földerítés, vizsgálódás nem elég, az apróságot egészségügyi gondozásba veszik! Áll ez pedagógiai fejlesztő foglalkozásokból éppen úgy, mint különböző orvosi, pszichiátriai kezelésekből, természetesen mindenkor a legteljesebb titoktartás elvét érvényesítve Jó hallani, tudni mindezzel összefüggésben, hogy gyakoriak a visszajelzések, a hála megnyilatkozásának formái. T.: 12-842 Mi bújik az ide iktatott hatvani telefonszám mögött? E téma kapcsán Micsinai Béla művelődési osztályvezető szélesítette a tanácsadóval összefüggő ismereteinket. Nos, mint hallani, néhány hete bővült a városi intézmény tevékenységi köre, éspedig jobbára a felnőtt lakosság javára. A pécsi kertvárosban tavaly végett ismerkedés nyomán, az ott működő tanácsadó tapasztalatait hasznosítva — megyénkben elsőként! — men tál-higiénés szolgálatot honosított meg az osztály Vas Györgyné nevelési tanácsadójához kapcsoltan. A szorongásos, a lelki problémákkal. személyiségzavarokkal küzdők ily formán januártól már teljes titokban, telefon útján — száma az alcímben jelzett 12-842! — kapcsolatba léphetnek a társadalmi munkásokból alakult, intenzív tanfolyamot végzett pszichológus csapat tagjaival, akiknek élén dr. Vidovszki Gábor ideggyógyász áll. Ez a telefon hetente két napon, hétfőn és péntdken. az esti órákban „él” és várja klienseit. Moldvay Győző Ritkán adódik, hogy ez a három mű így, egymás után elhangozzék. Az összeállítás, ahogyan a két romantikusnak mondott művet Beethovennek talán legvonzóbb hatású szimfóniája követi, betetőzi, megkoronázza — legalábbis hatásában — szinte kínálja a lehetőséget az egybevetésre: mi az, ami ezekben az emberi okoskodással meg nem fejthető, az érzelmekre, a szenvedélyekre ható, azokat hevítő, ösztönző, de mindig is a magunkba szállásra késztető művekben munkálkodik, s mi az ami anélkül hat ránk, hogy ellene védekezni tudnánk? Wagner 1859-ben írja a Tristánt, életének nagy érzelmi megpróbáltatásai közepette, hiszen ott van Minna, a felesége és Mathilde Wesendonk. Alig múlt negyven és a halál apotheózisát — vagy a szerelmét? — szenvedi ki magából. Liszt az Esz-dúr idején ugyancsak túl negyvenen, ekkor alkotja ezt a teli tüdővel ■ harsogó Esz-dúrt, negyedik tételében az Allegro marziale animato jelzettel ellátott, magabiztos zenei száguldást. Beethoven alig harmincon túl, Napóleon csillagának ragyogását látja és az alkalmat megragadja, hogy gondolatait kifejezze. Wagner esetében a zenedrámát megrendelték, Beethovennél a karrier és a személy híre az indítóok, Lisztnél csak inkább a vir- tuózi pálya csúcsa, vagy a sikerek. Az alkotás őszinte megvallása annak, amit belül mindhárman hordoznak. Kint foroghatnak az esen- dőségek, kényszerek, de bent mindig az igazat kell keresnünk és azt kell kimondanunk. Ha az alkotás vágya, ereje feszíti a lelket. Ezt a három nagy géniuszt kapta hétfőn este a három műben a szerencsés egri közönség, Erdélyi Miklós interpretálásában. Wag- ner-zenében ritkán részesül ez a hallgatóság, talán fel sincs készülve rá, hogy a pódium közelségéből rátörjön ez a lélek viharaiból táplálkozó, a mindennapi élet súlyaitól elszakadó nagy zenei áradás. Szélsőségeket mondunk, mert a XIX. század romantikája messze túljutott zenei szokásaink, egyrészt más stilizáltsághoz vezettek el bennünket, másrészt ennyire mélyen szántó kitárulkozással ritkán merészkedik közönsége elé az avatott zeneszerző is. Ügy küzdeni az életért, a szerelemért, hogy közben tudjuk: minden a halál martalékává lesz és a vesztés elkerülhetetlen, gigászi feladat. Ezt éreztette meg a zenekar és a nagy tudású, kitűnő emberi, professzionista tulajdonságokkal rendelkező karmester. Az Előjátékban szinte láttuk megnyílni azt az időtlen teret és a lélek számára épült mélységet, ahová a zenész hullani szeretne. A zenekar fegyelmezettsége, színes kvalitásai ébresztették gondolatainkat az Eroica esetében is, ahol ismét csak az alkotó művész erkölcsi tisztaságát hisszük akkor, amikor a zenetudós Molnár Antal véleményét elfogadjuk: „Itt is a poéta szól önmaga válságairól. A teljes opus pedig a hősi életről ad beszámolót, annak keserveit, örömeit, veszélyét és szépségét szövi formává.” Keservek, örömök és a szépség szövedéke — az élet. Az Esz-dúr zongoraversenyben Lantos István értékes egyéniségét ismerhettük meg. Ezt a fiatalos hévvel, csaknem túláradóan magabiztos zenét, a virtuozitást kívánó részletekben is köny- nyedén, minden lelki megtorpanás nélkül játszotta végig. Élmény volt ez a hangverseny. S talán azért, mert a közönség, amely a zenehallgatás végére mintha elfáradt volna, példás fegyelemmel vetette alá magát a három nagy mű lélekvizsgáló hatásának. Elhelyezkedett az íróasztal mögött, orrára igazította a szemüveget és vette a papírt. Aztán — akár a mikrofon előtt — olvasni kezdett. A máséval összetéveszthetetlen hang — előzetesben — a következő heti rádiós anyagot „közvetítette”. Ezúttal, országnyi helyett, egyetlen hallgató számára. Emlékszem, a „krumpli” táplálkozási jelentőségéről szólt... Nem egyetlen, mindössze első, „Laci bácsival” kapcsolatos élményem volt ez... Ma az immár 80 éves Buga doktorral ülök szemben. Igaz, ő már egy másik, kényelmesebb karosszékben... — Három éve, amióta beteg vagyok, tényleg csak ülök, és innen szemlélem a világot. Pedig — szívesebben gyomlálnék a kertben! Mert azt is szükséges, nemcsak ültetni... Ugyanúgy, mint a tudat esetében, ahonnan a téveszméket, hiedelmeket, babonákat kell kiirtani! — Honnan ez az indíttatás, mik a gyökerei ennek az elkötelezettségnek? — Amikor ezt kérdezik, mindig azt a — már jelképpé nőtt — kispadot látom magam előtt, amelyet apámtól, a falusi tanítótól „örököltem”. Azt, amelyen üldögélve apám, majd én, válaszolgattunk a falubéliek kérdéseire. Már itt — és hál’istennek elég korán — megtanultam, hogy a magyar ember mindenre kíváncsi, és mohón nyeli a használható szót... — Ám, ha most egy réteggel mélyebbre ások, korábbi gyökerek is felszínre kerülnek! Még a II. világháború előtt, a Párkányban megjelenő Dél-Szlovenszói Magyar Lapok című újságot egy öreg református pap szerkesztette. Nos, ebben a lapban jelent meg először — nyomtatásban — a nevem. Mint afféle diák, verseket írtam, amiket az öreg Soós Károly lehozott. Egyszer azt kérdi tőlem: „Te! Aztán valami okosabb, egészségi dolgot nem tudnál írni?!” így aztán a 20-as évek végén, ebben a lapban jelentek meg első egészségre vonatkozó tanácsaim. Hogy — végül is a gyógyító orvosból —, hivatásos „egészségi felvilágosító” lettem, abban dr. Pintér Miklósnak volt nagy szerepe! Róla eszembe jut, hogy annak idején, amikor a nyilasok letartóztattak, és gyalog hajtottak Győr felé, akkor az egyik faluban egy biciklista állt meg a csoport mellett. Megismertem: hiszen ez az én hajdani vöröske- resztes-kórházx kollégám! Azt kérdezte tőlem: „ennivalótok van-e?!’’ Nincs, mondtam, de tűnj el innen Miklós, mielőtt még téged is betaszítanának a sorba. Azok közé, akik „nem kívánatos személy”-nek minősültek. .. Ellenem — nem alaptalanul — a szovjetekkel való együttműködés, és a „zsidómenekítés” volt a vád. Nos, Pintér eltűnt, ám kisvártatva visszatért —hóna alatt egy kenyérrel... — Az 50-es évek elején, amikor dr. Vilmán Gyula kezdeményezésére megalakult az Egészségügyi Minisztérium Felvilágosítási Osztálya, — ennek élére került Pintér Miklós! Én abban az időben Szombathely város főorvosa voltam. Kaptam tőle egy levelet, hogy „gyere föl, nekem egy ilyen író-orvosra van szükségem!" Így kerültem Pestre... Buga doktort kezdettől fogva az az elv vezérelte: „ahogy a kisgyermeket kanállal enni, pohárból inni — úgy kell megtanítani az embereket, hogyan éljenek egészségesen!” Persze, mindezt ízesen, színesen, dallammal, ritmussal. Szóval: érdekesen. Mindenképpen emberi fogyasztásra alkalmas módon, és semmiképp sem unalmas formában... Eszerint cselekedett, amikor az egyetem elvégzése után, szülőfalujában lett körorvos. Később — TIT- előadóként is — evégett járta az országot... — Végeredményben egy sikeres életpályát mondhat magáénak. . . — Ha most azt akarod kérdezni, hogy elégedett va- gyok-e, akkor máris igennel válaszolok! Mármint azzal, ami megadatott nekem! Tulajdonképpen mindig azt csináltam, amit szerettem... Ha elölről kezdeném, ugyanezt a pályát választanám! — Hogy jól végeztem-e a munkám? Szándékom szerint — mindig! Elismerésben sem volt hiány. Többek között SZOT-díjra és az Érdemes Orvosi címre méltattak, ezen kívül a TIT Bugát Pál-érmét is elnyertem. Hogy mit is tett Buga doktor?! Hiszem, hogy mindannyian tisztában vagyunk vele. Puszta számszerűségek sohasem jellemezhetnek egy embert, egy munkás életet. Mégis érdemes leírni: rádiós és egyéb előadásából pár száz híján tízezret sikerült összeszámolni! Levelekre adott válaszüzeneteinek száma a tizenötezret közelíti, ismeretterjesztő közleményei, cikkei mennyiségének megállapítása pedig egyenesen reménytelen vállalkozásnak minősül. Mindemellett huszonkét könyv szerzője... Talán furcsa, de Buga doktor — mindezek ellenére — nem teremtett iskolát! Nos, távolról sem azért, mintha nem lett volna rá szükség. Inkább azért nem, mert amit ő elkezdett, senki sem tudta utána csinálni. Viszont — teremtett egy „műfajt”! Méghozzá egyedülállót, a tudomány és a művészet határmezsgyéjén... Azt az írói teljesítményt, ami az orvostudományból „fordította le” és közvetítette azokat a tudnivalókat, amelyeket az utca embere a gyakorlatban hasznosíthat. — Válóban másképp csinálják a ma egészségnevelői — mondja. — Másképp, de az nem azt jelenti, hogy nem jól! Hiszen megváltoztak a körülmények, így a velük szemben támasztott követelmények is. Az idős kor természetes velejárója a visszaemlékezés, a múlt felidézése. Nos, „Buga doktor”, „főorvos úr”, „Laci bácsi” bár reményteljesen, ám nagy betegségéből lábadozva sem csak a múltból él! Üzeneteit, cikkeit ma is rendszeresen írja a Szabad Földben, rádiós anyagai — bár ma más olvassa fel őket — szintén mindenkihez eljutnak az éter hullámain. Hallgatói, olvasói nevében kívánunk neki még nagyon sok, 'sikerekben gazdag, boldog évet. Ehhez pedig — amire mindnyájunkat oktat — sok erőt, jó egészséget! A. Gy. Farkas András CSONGOR RÓZSA: Törésvonalak III/3. — Ki lakik a lakásban? Maga lakik. Ha valami történik, jön a tanács, megcsinálja. Ha nagyobb dolog, adnak helyette másikat... — Mi történhetne? — Sokminden. Csörepe- déstöl a földrengésig minden — mondja a sofőr, s az ülésnek dől, oldalról sandít az anyagbeszerzőre. — Menjen már, miért lenne földrengés? — A Bakony környékén volt. Tudja hány ház dőlt össze? — Nem sok. Az egészen kis földrengés volt, a Bakony környéki... — Az nem volt nagy. De a mexikói? Hány ház dőlt össze? — Hol van ide Mexikó? Százezer kilométer, egymillió. .. — A Bakony? Az nincsen messze... — A Bakony nincsen. Mondom, egészen kis földrengés volt... — Magának. Mert semmi baja nem lett tőle. Nem, a maga háza dőlt össze, nem igaz? Azt mondják, a föld minden törésvonala mozgásban van. Maga tudja, mi az a törésvonal? — Hát... törésvonal. — A Bakonytól Japánig minden törésvonal. Azt is olvastam, hogy a mexikói földrengés epicentruma a Csendes-óceán térségében volt, közel a helyhez, ahol a franciák atombomba-kísérletei folynak. — A földrengés mije? — Fészke. Rengésközpontja. — Honnan veszi, hogy az atom... — Olvassa csak az újságokat. .. Azt is Írják, a víz-, a földgáz- és olajkiemelések is előmozdítják a földkéreg alatti kőzetek mozgását. Aztán ettől megmozdulhatnak a törésvonalak.., — Meleg van itt. Minek fűt annyira? — Bárány leveszi sapkáját, kigombolja kabátját. — Egyáltalán nem fűtök. Ügy látszik, a törésvonal olyasmi... — Minek olvas annyit? Látja, egészen belegabalyodik a törésvonalaiba. A földrengésekbe. — Magát ez nem érdekli, igaz? Van lakása, s ha ősz- szedői, kap másikat... — Ha összedől, alatta leszek én is. Holtan. Nem kell betojni, mi az istennek rémüldözik? Harmincévenként van nálunk földrengés. Nemrégen volt, akkor mitől fél. Én is olvasok újságot, nézek tévét, a Bakony-vidéken egészen Ids földrengés volt. — Ez sem így van. Azelőtt nem volt... Kérdezze meg az öregembereket, mikor volt ebben az országban földrengés? Sohá. Most megvan. Az atom az oka, higgye el nekem. Meg is mondják az újságok, csak nem nyíltan. A sorok közt kell olvasni, abban, amit le sem írnak... — Maga csak ne okoskodjon, mert nem tudós... Nem kell félni, ha mondom, nem kell — neveti el magát Bárány. Megdöccen hájjal redőzött gyomra, s éppen úgy nevetgél, mint ahogy tegnap reggel, mindjárt indulás után lett volna kedve. Aztán így végig, egész nap. — Nem? — mosolyodik él a sofőr, s ismét előre dől, két nagy kezét a kormányra tapasztja, figyelmét az esőtől fénylő útra. — Azt mondja, nem? — Nekem elhiheti. Nem... A szó felszökken a szélvédő bal sarkába, s ott dön- gicsél sokáig, mint egy láthatatlan darázs. Több szó nem esett köztük az egész úton. (Vége)
