Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 5., szerda A BEKE ÉS AZ ALKOTÁS JEGYÉBEN a TASZSZ FOTÓKIÁLLÍTÁSA az I SZKP XXVII. KONGRESSZUSÁRA A kiállítás plakátja Gondolatok egy kiállításról Vladimir Vitcsenko és Alekszandr Szen- cov: Vlagyimir Fili- povics akadémikus Igor Zotyin: A szeplős VACSORA ELŐTT A jó tündér útja Kétszáz kép — sok is meg kevés is. Számszerűleg soknak tűnik, ám ha belegondolunk, hogy a fotóiknak egy olyan időszakról kell hű tükörképet adniuk, amikor a Szovjetunióban igen felgyorsultak az események az élet szinte valamennyi szférájában, s ezzel párhuzamosan számos nagy jelentőségű szovjet leszerelési és békejavaslat hangzott el — talán még kevés is. Meghatározó jelentőségű, az elkövetkezendő időszak nyomvonalát kijelölő esemény előtt áll az egész szovjet társadalom; ismeretes, hogy február 25-én ismét benépesülnek a Kongresszusi Palota széksorai Moszkvában, s megkezdi munkáját a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. A tanácskozáson elsősorban a jövő feladatait vitatják meg, de természetesen visszatekintést is tesznek: mit, s hogyan sikerült megvalósítani az előző kongresszus óta eltelt periódusban. Valami hasonlóra vállalkozott a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában most megnyílt tárlat, amely a TASZSZ fotóriporterei segítségével megpróbál bepillantást adni a Szovjetunió mai életébe, a gazdasági-tudományos fejlődés eredményeibe, a szovjet köztársaságok mindennapjaiba. A látogató a képeket szemlélve meggyőződhet arról, hogy a Szovjetunióban elsődleges feladatnak tekintik Földünk békéjének biztosítását. Egyszerre elevenednék meg a moszkvai VIT élményei és a szovjet békestratégia eseményei: Mihail Gorbacsov párizsi útja és a világ által régóta várt szovjet—amerikai csúcstalálkozó emlékezetes genfi pillanatai. A következő riport- felvételeknél pedig már az jár az eszünkben, hogy a szovjet vezetés minden erejét szeretné az ország, a gazdaság, a társadalom, a népjólét fejlesztésére fordítani. S hogy az utóbbi időben mennyire kiemelt feladattá vált a gazdaság intenzív fejlesztése, bizonyítja, hogy a pánt főtitkárával az élen a legfelsőbb vezetés tagjai személyesen gyárakban és kolhozokban, kutatóintézetekben és az olaj- kutaknál ismerkednek a napi gondökkal, s az előrelépés lehetőségeivel. Az alkotás jegyében — utal a kiállítás címe arra a fontos momentumra, amely a képek többségén fellelhető, s egyben jellemző tényezőjévé vált a szovjet társadalmi fejlődésnek. Igen, az alkotó emberről van szó. Mert igaz ugyan, hogy nem kevés alkotáson van jelen a felismert jövő tárgyakban, azaz a számítógépek, robotok és chipek világa, azért ezzel párhuzamosan mindig felleljük az embert is: a már tevékeny, s alkotó munkást és tudóst, vagy pedig a jövő szakembereit. A képek között fizikai munkások és akadémikusok — látványos felvételeknél is többet mondó — portréi támasztják alá azt a lendületet és újfajta gondolkodásmódot, amely az utóbbi két-három évben jel Mihail Potirnike és Alekszandr Szimonovszkij: A ki- sinyovi traktorgyár fiatal kovácsa lemezte a szovjet társadalmat. A tárlat egy másik sarkában a szovjet köztársaságok mindennapi életének atmoszférája érint meg. Ránk köszön mindaz, ami nemcsak a múltban, de még most is jelentős szerepet játszik a nemzetiségek életében. Ta- dzsik szőnyegfonók, azerbajdzsán kézművesek után szinte mi is megtapinthatjuk Üzbegisztán fehér aranyát, a gyapotot. Hazánk és Szovjetunió kapcsolatai problémamentesen fejlődnek és gyümölcsözőek — állapították meg többek között Kádár János tavaly őszi moszkvai látogatása során, s ezt támasztja alá az a tematikus összeállítás is, amely a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokat állítja villanófénybe. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista országokhoz fűződő viszony, s egyben a KGST-együttműködés további fejlesztésének. Természetesen a sort lehetne még folytatni, ám az írás erejénél ez esetben többre képes a látvány, a személyes tapasztalat. Megfogadom, soha többé nem mondom, hogy a Népszínház az utóbbi időkben teljesen megújult. Ma már minden előadása olyan élményt kínál, amelyik megérdemli, hogy emlékezzünk rá. Tehát a Népszínházát ma már ..jegyzik” és én ezt a megállapítást soha többet nem ismétlem meg. Legutóbb a Gyöngyösi Mátra Művelődési Központban Gyárfás Miklós Egérút című komédiáját játszották — vacsora előtt. Hogy miért éppen vacsora előtt? Ennek egyetlen oka van. A város szállodája felkínálta a lehetőséget: az előadás utánked- vezményes vacsorát szolgál fel azoknak, akik a színházjegyet felmutatják az étteremben. Ennek a menüjét is közük a műsorfüzetben, tehát jó előre kiválaszthatja mindenki magának azt az ételsort, amit szívesen fogyaszt el a színészi játék befejeztével. Tessék, ez is egy üzleti fogás, amit senki sem mondhat árukapcsolásnak, mert vacsorázni nem kötelező. Ennyit a vacsoráról és most hadd térjek vissza a Népszínház gyöngyösi vendégjátékához. A komédia szereplőinek névsorában szerepel Karola, a szocialista tündér. Ezt a minősítő jelzőt nagyon találónak érzem. Ebből következően az Egérút nem más, mint ennek a szocialista jó tündérnek az útja, aki jön, lát és győz. Közben mindenkit megtanít a jóra, őt mindenki megszereti és mindenben elfogadja az ő elképzeléseit. Aki tehát úgy érzi, hogy a szerző valamiféle szocialista iskoladrámát, bocsánat: komédiát alkotott, azzal nem vitatkozom. Véleményem szerint Gyárfás Miklós legfőbb törekvése az volt, hogy jó szórakozási lehetőséget teremtsen, jó ízű nevetésekre fakassza a nézőt és közben becsempésszen egy kis erkölcsi okítást is a színfalak közé. De teszi ezt úgy, hogy szinte észre sem lehet venni igazj szándékát. Tehát, teszi ezt a szakmai ismeretek birtokában a színpadi játék követelményeinek biztos tudatában. Fanyar humorát, karikíro- zó készségét’ pedig külön hangsúlyoznám még. Ha a színpadi alkalmazás mikéntjét is minősítenem kell, azt mondhatom, hogy jó tempójú, egységesen felépített, jól megszerkesztett színészi teljesítményt könyvelhettek el azok, akiknek ilyen következtetés megfogalmazására igényük és idejük is van. A színészi felfogás szerint mégis két csoportra lehet osztani a szereplőket. Az egyik csoport erőteljesen komédiázik, tehát bizonyos mértékig túlhangsúlyoz gesztusokat, jellemvonásokat, mondanivalót is. A másik csoportba tartozók úgy élik végig színpadi történéseiket, mintha eszük ágában sem lenne a szokott „hétköznapinál” má- sabbat adni. Az elsőre jó példa a darabbeli apa, akit Gyürki István személyesített meg egyenletesen jó munkával, nagy lendülettel. Melléje kell sorolnom a szocialista tündér, Karola színre vivőjét is, Réti Szilviát. A másik csoport vezető egyénisége Orbókné szerepében Dózsa Erzsébet, akinek méltó párja volt a sok mindent megélt idős hölgy, Tóni néni alakítója, szlonka Mária. Kőhalmi Attila, mint az Orbók-fiú, éppen ilyen eszköztelenül oldotta meg sikeresen a feladatát. Volt még egy olyan figurája ennek a komédiának, akinek az erkölcsileg többször megtévedt lányt kellett bemutatnia, a szerep szerinti Marit. Bökönyi Laura domborulatokkal ékes alakja már megjelenésével is egyértelművé tette, hogy. 6 csak „az a lány” lehet. Erre a jelenségre még egy kicsit rá is játszott, ami már soknak bizonyult. Manapság rendezői színházat illik emlegetni, tehát, ami az előadás erénye, az Beke István érdemének tekintendő, ami a hiányossága, azt a színészek számlájára kell írni. Persze . . . ! Egy megjegyzést még ide: a tapsba, a nevetésbe „belebeszélni” a ,színpadon . .. hát... ! Hogy is mondjam? Hiba. Mostani fanyalgásaimat nem azért soroltam el. mert titkolni akartam, hogy az előadáson jól éreztem magam. Hangsúlyozom: nagyon jókat derültem a nézőtársaimmal együtt... G. Molnár Ferenc f CSONGOR RÓZSA: Törés vonalak III/2. A szemük találkozott egy hosszú pillanatra, Bárány semmit nem értett. Ki ez az ember, aki annyira rokonszenves, ha a folyosón látja meg, önkéntelenül köszön, ö lenne az, akivel ma utaztam? Vagy idegen szobába tévedtem? Mindjárt kitessékel innen? Vagy a bor tette, hogy rózsaszínben látom az éjszakát? Leült ágya szélére, onnan figyelt. A sofőr már rajzai fölött kalandozott, olyan odaadó figyelemmel, melyet ha nem látna, el sem hinné, hogy ez az ember erre képes. Rágta a golyóstoll végét, izgalmában még a nyelvét is kiöltötte. Bárány nem akart sosem a titkok tudója lenni, ezért levetkőzött, végignyúlt az ágyon, s néhány perc múlva olyan mély álomba zuhant, hogy reggelre kelve semmire nem emlékezett. Reggel az esőáztatta úton dohogott már a vén teherautó, amikor oldalra sandítva eszébe jutott az éjszaka. Vajon melyik ember ül mellettem, fürkészte annak arcát. Amelyikkel tegnap indultam, s szenvedtem tőle egész nap, vagy az, amelyikkel egy szobában • aludtam? Akivel tegnap kínlódtam, állapította meg . csalódva. Ugyanaz a lapátnagy kéz, széles láb a gázpedálon, az előre szegett fej, s hogy egyre nézte, ugyanaz a benzinszagé csömör szorította ösz- sze a torkát. Minden olyan volt, mint tegnap, csak a kilométeróra mutatója ugrándozott a száz felett. Remegett a vén autó minden porcikája, csörömpöltek platóján az acélhuzalok, őrült, gondolta, de elharapta rosz- szallását. Helyette megerősítette éjszakai esküjét: nem szólok hozzá. Ha kilyukad az oldalam a kíváncsiságtól, akkor sem kérdezem meg, mint csinált éjjel? Az eső kitartóan szórta tűhegyes kis ördögeit, nyöszörögve hajlongott az ablaktörlő. Hosz- szú lábú jegenyék, majd vadgesztenyefák szaladtak mellettük az út két oldalán, bomló avar és esőszag lódult be a fülkébe, s amikor tócsába hajtottak, felszökkent a vízsugár, szétterült, mint két fényes angyalszárny. Az elmúlás eme sejtelmes szomorúságát robbantotta széjjel Kunszabó rekedtes hangja. —' Ha minden jól megy, délre otthon vagyunk... t — Hogyan? — pottyant az anyagbeszerző a sem álom, sem valóság világából Kunszabó mellé. —> Délre? Valahol. meg kell állnunk... Aztán csak legyen meg az a napidíj, az is pénz. Maga nem éhes? — Én otthon eszek. Ki kell mennem délután a házhoz — mondja a sofőr, és Bárányra néz. — Miféle házhoz? — Építkezem. A cserepet kell rakni, áznak a falak. — No, lám... Hol építkezik?• — A Tómalomnál. Tavaly parcelláztak... Ott. — Nem rossz hely. Már a cserepet rakják? Ki építi? — Ki más? Magam. Meg a család. A gyerekek is dolgoznak. .. — Maga ért hozzá? — Amennyit kell, megtanultam. Tavaly ősszel kiástuk az alapot, az idén nyáron felhúztuk a falakat. Villany, víz benn van. A külső vakolás jövőre marad. Megnézheti majd, ha készen lesz... — fordul a sofőr Bárány felé azzal az éjszakai pirulással az arcán. — És mibe kerül ez magának? — Ügy kétszázezer, saját rezsiben persze minden. Vettünk fel kölcsönt, volt is egy kis pénzünk. — Kétszáz? És lesz egy háza. Tudja, ma mibe kerül egy ház? — Nekem ez kerül a legtöbbe. Évekig gyűjtöttünk, évekig nyögjük. — Én a lakásfelújításért fizettem nyolcvanat. Gondolja meg, nyolcvanezer ugrott a zsebemből, a lakás nem is az enyém. Tanácsi.., Hol van nekem kertem, gyümölcsfám, zöldségesem? Mondja meg, hol... (Folytatjuk) Előadóművész-fesztivál A költészet, a versmondás népszerűsítése érdekében immár kilencedik alkalommal rendezi meg április 8-án és .9-én, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Magyar Rádió az előadóművész-fesztivált. A költészet hetéhez kapcsolódva Budaipesten, a József Attila Színházban József Attila- műsort mutatnak be, Győrött. a Kisfaludy Színházban pedig Tóth Árpád-estet, a költő születésének 100. évfordulója tiszteletére. A Magyar Színházművészeti Szövetségben és a Magyar Rádió irodalmi főosztályán elmondták, hogy a fesztiválra színészek és működési engedéllyel rendelkező előadóművészek jelentkezhettek. Újdonság volt az idén, hogy nem a résztvevők hozták magukkal az esitek anyagát, hanem szerkesztett programra jelentkezhettek. Az előző nyolc alkalommal a szerkesztőbizóttság keze meg volt kötve, íbiszen a hozott anyag eleve meghatározta a produkciók tartalmát, színvonalát. Az előre szerkesztett műsor lehetővé teszi, hogy — akárcsak a színházakban — rendezői elgondolás alapján szülessék színvonalas és újszerű előadás. Az előre szerkesztett műsorban lehetővé vált, hogy a hagyományos József Attila-esten olyan művek is elhangozzanak, amelyek a XX. századi költészet e kimagasló alakjának kevésbé ismert verseivel, írásaival, illetve a róla szóló alkotásokkal is gazdagítják a programot. Ezzel a megoldással a második irodalmi est anyaga is egységesebbé válhat: a jövőben akár egy korszakot, akár egy alkotót mutathat be, vagy évfordulóhoz kapcsolódhat, mint az idén a Tóth Árpád-előadóest. A fesztiválra mintegy 60- an jelentkeztek, közülük választják majd ki a fellépő művészeket. Rajtuk kívül olyan élvonalbeli színművészeket, előadóművészeket is meghívnak, akiknek egyénisége, művészete mindenképpen erősíti, gazdagítja az irodalmi estek tartalmát, színvonalát. Az SZKP KB főtitkára munkásokkal beszélget (Fotók: TASZSZ — MTI — Hauer Lajos reprodukciói — KS) Alekszandr Szencov: Boldog diákévek
