Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 5., szerda 5. Az első csoport Felsőtárkányban A hétfőn felavatott felsőtárkányi Hámán Kató Politikai Képzési Központban a Heves Megyei KISZ-bizottság szervezésében megkezdődött az első, középvezetők részére indított tanfolyam. A 30 milliós rekonstrukció eredményeképp otthonos légkör várja a résztvevőket. Az oktatási épületszárnyban zártláncú televízió, stúdió is helyet kapott. A tágas szobák az elmélyült tanulás lehetőségét is biztosítják Es aki a jó kosztot főzi: Balázs László, a saját konyha vezetője (Fotó: Köhidi Imre) A Szakma Kiváló Tanulója lett Csilla, a pult mögött Szőke, csinos, értelmes tekintetű lány, igaz, mai tinédzser. Amikor beszélgetünk szahátos, kerek válaszokat ad kérdéseimre. s láthatóan szereti azt, amit csinál. De ne vágjunk a dolgok közepébe... A kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkástanulók megyei versenyét — A Szakma Kiváló Tanulója ismert címmel — ebben az évben Gyöngyösön rendezték meg január közepén az ottani iskolában. A tanulók több ágazatban mérték össze tehetségüket, tudásukat. A híradástechnikai szakmában Holló Csilla, az Egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola harmadik osztályos tanulója végzett az első helyen. — Csilla, hamarosan végzet. Mindig ezt a pályát képzelted el magadnak? — Ó, dehogyis! Kislány koromban rendőr szerettem volna lenni, de úgy látszik, ez csak gyerekes álom volt — legyint mosolyogva. Elmondja, hogy osztályukban is elég kevés a lány. A harminckettes létszámból a híradástechnikai szakon alig- alig vannak. De őt ez az ág nagyon vonzza. Meséli, hogy Otthon három magnója is volt, s azzal kezdte, hogy mindegyiket alkatrészeire szerelte, mert kíváncsi volt, hogy mi van benne. — Vagy legutóbb megjavítottam a tévénket. Anyu féltett, mondta, ne is nyúljak hozzá, nehogy valami bajom legyen. Végül kiderült, csak egy biztosíték ment ki, túl volt terhelve. És sikerült megcsinálnom. Fotó: Pesti Erzsébet — Végül is, hogy kerültél a kereskedői szakmába? — A bátyám felesége boltban dolgozik. Többször láttam a munkáját, és nagyon megtetszett. S hogy miért pontosan a híradástechnikai szakra jelentkeztem? Egyszerűen, mert szeretem a műszáki cikkeket. — Egyáltalán, mihez kell értened? __ Mindenféle villamos b erendezéshez, műszaki dologhoz. Televízióhoz, lemezjátszóhoz, magnetofonhoz ... meg a többihez. — Nem túl nőies szakma... — jegyzem meg, s Csilla egyetért velem. — A gyakorlatot a pará- di áfész recski vas- és műszaki boltjában végzed. A gyakorlati oktatás mellett hogyan alakul az elméleti az iskolában? — Már az első évben egy hét elmélet, egy hét bolti munka váltja egymást. Másodikban már többet dobnak a mély vízbe, és harmadikban pedig túlnyomórészt a gyakorlat dominál. — Ha végeztél, a recski boltban szeretnél maradni? — Egyelőre igen. De van egy olyan tervem, hogy leérettségizem. Levelezőn, három év alatt. Olyan munkakört szeretnék ugyanis a későbbiekben betölteni, amely nem köt egész nap a bolthoz. Esetleg megpróbálkozhatnék az üzletkötéssel. — Van már némi gyakorlatod. Hogyan látod a szakmát a pult másik oldaláról? — Az első és legfontosabb az udvariasság. No, és természetesen a hozzáértés. Ha rossz napom van, a vevő nem veheti rajtam észre. Persze, akadnak nehéz esetek is. Amikor a vásárló nem érti meg, hogy nem az eladón múlik, ha valamit nem lehet kapni, ha valami hiánycikk. Beszélgetésünk közben a versenyre terelődik a szó. — Nehéz volt az első helyet megszerezni? Hiszen fiúkat is magad mögé utasítottál ... — Nem voltak könnyűek a feladatok. Előbb írásbeli vizsgát kellett tennünk kereskedelmi gazdaságtanból. Hogy milyen kérdések voltak? Talán ízelítőül egyet: mi a szükséglet és a kereslet definíciója .. . Majd átmentünk a kabinetbe. Itt számológépeket. pénztárgépeket kellett üzembe helyezni, blokkokat készíteni. Ügy érzem, ez kissé nehezebben ment. — Majd jött az igazi erőpróba ... — Igen, a gyöngyösi Keravillban különböző árukat kellett felismerni: a lengőaljzattól a kapcsolókon át a konnektorokig. Majd meghatározni több kozmetikai gépet, milyen típusú a hajszárító, a hajsütővas. Aztán következett a csomagolás. Véleményem szerint ez rendkívül fontos, nemcsak az áru ízléses tálalása miatt. De másképpen kell elkészíteni „házi használatra”, vagy az ajándékba szánt 'árut. No, és a legutolsó feladat: eladni egy „SHARP” Hi-Fi- tornyot. Elmondani a fiktív vevőnek, — aki a zsűri egyik tagja volt —, milyen tulajdonságokkal rendelkezik a készülék, hogyan kell üzembe helyezni, egyáltalán használni. De a versenyt délután még pénztár-elszámoltatás is kiegészítette, s akkor már éreztem: ez jól sikerült. — Számítottál az első helyezésre? — Titkon, a szívem mélyén. S nagyon örülök, hogy egyenesen mehetek az országos versenyre is, márciusban ... ! Mikes Márta Úttörők írják Régi törekvése a Ma a holnapért című összeállítás szerkesztőinek, hogy a legkisebbektől az úttörőktől is közöljenek megjelentetésre méltó beszámolókat, írásokat csapatuk életéről, egy-egy kiemelkedő élményükről. Szeretnénk rendszeressé tenni az úttörő tudósítók jelentkezését. Márcsak azért is, mert a pajtások mozgalma az idén ünnepli születésének 40. évfordulóját. Tehát várjuk leveleiteket! Címünk: Népújság Szerkesztősége, 3300 Eger, Beloiannisz u. 3. (Ma a holnapért) Találkozás egy hajdani vörös nyakkendőssel Ebben az évben ünnepeljük az úttörőmozgalom megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Szerte az országban megemlékeznek a rajok, a csapatok erről a jeles dátumról. A születésnap: 1946. június másodika. Az akkori úttörők ma már felnőtt, dolgozó emberek. Helyüket gyermekeik vették át. Mi, az Egri 6-os Számú Általános Iskola Zelk Zoltán raja az elmúlt napokban egy gyűlésen idéztük fel a hajdani úttörőéletet, a mozgalom megalakulásának kezdetét. Ebben segítségünkre volt Molnár Lajos, a Hámán Kató Megyei Űttörőház igazgatója, akit szeretettel láttunk aszályunkban. Megérkezésekor virággal fogadtuk. A rajfoglalkozás kezdetekor őrsökbe fejlődve, elénekeltük a raj indulót. Ma jd vendégünktől1 sok érdekességet hallottunk a régi eseményekről. Molnár Lajos elmesélte, hogy mennyire tisztelték pajtásaival az úttörőélet szabályait. Beszélt nekünk arról is, hogyan lett ifivezető, majd a feldebrői általános iskola csapatvezetője, késeibb. 1976-ban járási úttörővezető. Részt vett a szilvásvárad; úttörőtábor építésében. Gyakran játszott a gyerekekkel a Tisza-parton, de az izgalmas kirándulások nemcsak játékokból álltak. Megismerkedtek a természettel, az élővilággal, növényéket gyűjtöttek. Majd 1978 áprilisától az úttörőház igazgatójaként tevékenykedik. Mi is többször meglátogattuk ezt az intézményt : előadásokat hallgattunk. Vendégünktől megtudtuk, hogy az úttörőhét május 29-től június 2-ig tart, s megismertük ennek programját is. A találkozó befejeztével jelvényeket ajándékozott nekünk, s mindegyikhez egy történetet is fűzött. A foglalkozást a rajnapló- ban is megörökítettük. s még sokáig megőrizzük ennek a találkozásnak az emlékét. Nagypál Ákos az Egri 6.-os Számú Általános Iskola 6. b. osztályos tanulója NÉGYEN A FÉMMÜVEKBÖL Közérzet ’86 A Mátravidéki Fémművek négy fiatal munkásától kérdeztük: hogyan emlékeznek 1985-re? Tóth Béla fődiszpécser, Varga István csoportvezető, Huszárné Orosz Éva műszerész és Scharcz- kopf Sándor géplakatos készséggel avattak be titkaikba. — Mi volt számotokra a legnagyobb eredmény a tavalyi évben? Éva: — Mindig az volt a vágyam, hogy kiegyensúlyozottan éljek a családommal. Az első házasságom rossz volt, elváltam, aztán újra férjhez mentem. Most boldog vagyok, mert a férjem komoly, becsületes, családszerető ember. Béla: — Az elmúlt évben neveztek ki fődiszpécsernek, rajtam is múlik a gépek zavartalan üzemeltetése. Megnövekedett feladataimnak örömmel eleget teszek. Még- csak 24 éves vagyok, de dolgoztam már esztergályos és minőségellenőri beosztásokban is. Kellett a „szamárlétra”. .. István: — Felsőfokú műszaki tanfolyamot végeztem 1985- ben. Erre a képesítésre nagy szükségem is van, hiszen annak a hárommillió forintos költséggel üzemelő CNC-tí- pusú esztergagépnek a programozását irányíthatom, amely világszínvonalon termel. Sándor: — Tizenöt éve dolgozom a Fémműveknél, de a tavalyi évem volt a legjobb Vállalati támogatással, kétszobás, új otthont vásároltam a családomnak, — KISZ-tagok vagytok, méghozzá aktívan dolgoztok a mozgalomban. Mi a véleményetek az ifjúsági mozgalom helyi tevékenységéről. Elég vonzó számotokra a szervezet? Eim: — „Kultúros” vagyok a Szamuely Tibor alapszervezetben. Ezt a megbízatásomat nem cserélném föl, hiszen annyi izgalmas feladatot kell megoldani, hogy időközben azt veszem észre: magam is játékos kamasz vagyok. Alapszervezetünk jó néhány szellemi és sportvetélkedőt rendezett a kútvölgyi szabadidő-központban — sikerrel. A kollégáim azt mondják: „Csináld hivatásszerűen a kedvtelésed, hiszen „népművelő vénád van...”. Ami igaz, az igaz, összesen hatszáznál is több könyvem található a házi könyvtárban. Patronálok úttörőket is. Állandó készenlétre van szükségem irodalomból, művészetekből, ismeretterjesztésből egyaránt. István: — Tőlem gyakran megkérdezik a pályatársak: hol vannak azok az eszmények, amelyek eligazítanak bennünket a mindennapokban éppúgy, mint a távlatokban. A KISZ többet tehet azért, hogy „tisztultabb legyen” a szocializmusról alkotott képünk. Béla: — Azért vagyok KISZ-tag, mert a legjobb forma ahhoz, hogy tartalmasán tölt- sem el a fiatal éveimet. A programok vonzóak, de színesebbek is lehetnének. Én például atletizálni szeretnék, a siroki sportpálya azonban „be van kerítve” az atleti- zálók előtt. Ott csak a labdajátékok szerelmesei élvezhetik a mozgás örömeit. Sándor: — Fiatal barátaim azt ajánlották, hogy legyek örökös tagja a KISZ-nek... Jólesik az elismerés, mert érzem: nem hiábavaló az igyekeztem. Harminchat éves vagyok, szeretném átadni a stafétabotot a fiatalabbaknak. De egy jó ideig még együtt akarok futni velük. .. Mika István
