Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 5„ szerda Hz ellátás felelőssége A bevásárlás az élet apró örömeit, de ugyanakkor kellemetlenségeit is szaporíthatja. Beszéljünk csak az utóbbiakról. Amikor a többnapos ünnep előtt, s újabban utána is kenyérért, friss és jó minőségű húsért szaladgálunk jogosan érzünk bosszúságot. Mint akkor is, ha a pultokról váratlanul eltűnik a drágább liszt, rizs, vagy az olcsóbb, a nyugdíjasok pénztárcájához szabott felvágott. E kellemetlenségekben mintha gyakrabban lenne részünk az utóbbi időben, és akkor még nem említettük az egyes építőanyagok a tüzelő hiányát. Az anomáliák — hiszen általános létbiztonságunk és elfogadható ellátásunk mellett valóban feltűnő jelenségek ezek — ma már kikényszerítették, hogy foglalkozzunk velük, keressük az okokat, a megoldásokat, több felelősségérzetet várjunk el a lakosság mindennapi ellátásáért felelős vállalatoktól. Kérdés kérdést szül ilyenkor, köztük ilyeneket: no, de milyen vállalatokról van szó közelebbről? S hogy értelmezzük magát az ellátási felelősséget? Hiszen egy alkalommal Lázár György, a Minisztertanács elnöke jelentette ki, hogy a lakosság ellátásáért nem a vállalatok felelnek, hanem maga a kormány. Így hangzott el — ma is érvényes ez a szabály. De nem olyan végletesen leegyszerűsített formában, mint ahogy felületesen vélhetnénk. Mert ha — tegyük fel — egy nélkülözhetetlen háztartási cikket gyártó vállalat akként döntene, hogy gyökeresen át akarja alakítani a termelési profilját, még erről is „illő” időben értesíteni a kormányzatot, hogy legyen ideje cselekedni, hogy a piacon ne keletkezzék egyik napról a másikra óriási hiány. Ennyi például még egy mosógépgyártól is „megkívántatik”. Egészen más a helyzet, ha olyan alapvető élelmiszerekről van szó, mint például a kenyér, hús, tej meg hasonló. A kis és nagy pékségek, a tej- és húsipari vállalatok, sőt a távfűtő meg az elektromos művek semmiféle erkölcsi alapon nem hivatkozhatnának a tanácsra, a kormányra, ha a lakosság ellátásában egyik napról a másikra zavar támadna. Senki sem fogadná el tőlük a kibúvókat, a magyarázkodást, a közvélemény álláspontja félreérthetetlen: ha valaki kenyérgyártásra adja a fejét, akkor süssön belőle annyit, amennyit megszoktunk, elvárunk tőle mindaddig, amíg a „profilja” mellett kitart. S természetesen az üzletek is nyissanak ki, amelyek e cikkeket árusítják. Itt egy napra sem lehet lazítani, a kenyér- és a hasonló ügyekben nem ismerünk tréfát. A kormányzat egyébként felfigyelt az ismétlődő ellátási zavarokra. Az ünnepek körüli kenyérmizéria okait kutatva föltűnt, hogy a sütőiparnak és a kereskedelemnek olyan kicsi a kockázati alapja, hogy pár mázsa megmaradt kenyér is érzékeny veszteséget okoz. Nem titok, vizsgálják, miként lehetne nagyobb kockázati alapot hagyni a vállalatoknál, hiszen a legtöbb élelmiszeri termékből csak akkor tűnik jónak az ellátás, ha este 8- kor az utolsó vásárlónak is jut belőle. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az üzlet egy kicsit „túlkészletez''. Mondom: sok ellátási gond megelőzhető jó gazdasági ösztönzőkkel, illetve — ahol szükséges — azok korrekciójával. De ennek ellenére is szükség van nagyobb felelősségvállalásra az érintett vállalatok részéről. Hiszen az ellátásért érzett nagyobb aggodalom, az emberek iránti segítőkészség még adott gazdasági feltételek között is rengeteg energiát szabadíthat fel, amit kamatoztathatnak. Egyfelől például nem fontos megbékülni az ellátást zavaró gazdasági ösztönzőkkel, rossz hatásukat már előre jelezni lehet a felelős szerveknek. A költségvetésnek az esetek egy részében módjában áll más források után nézni, hogy elengedhesse a kereskedelem, az ellátásban közreműködő vállalatok megszigorításait. Persze, csak az esetek egy részére jellemző ez a megoldás, hiszen ezek a vállalatok általában már eleve kedvezményezett helyzetben vannak. A nagyobb felelősségérzet arra jó, hogy a maguk forrásai, lehetőségei között is keressék gondjaik megoldását, az alacsony kockázati alap, a kis árrés miatti veszteségek pótlására. Erre mód van, ha például csökkentik az adminisztráció költségeit, növelik a forgalmat. Hány kis üzletet tartanak zárva személyzet hiánya miatt, miközben a központban, lehet, felesleges embereket is „foglalkoztatnak”, vagy a rosszul meghatározott feltételek miatt senki sem vállalja a bolt bérlését? Hány üzlet bonyolíthatna le nagyobb forgalmat, ha több olcsóbb termékei árulna? Kár a megmaradt kenyér? Hát akkor zárás előtt adják olcsóbban, csökkentsék így a kiesést. Hogy bonyolultabb az adminisztrálás? Ez a módszer így is megérte például a budapesti Royal cukrászdának, ahol este 6 után féláron adják a habos süteményt. így több a bevételük, hiszen másnap nem kell kidobni a szavatosságát vesztett ínyencségeket. A felelősséget nem szabad csak a kereskedelemben, az ellátásban keresni. Ez alól nem bújhatnak ki a felügyeleti szervek, a tanácsi szak- igazgatási szakemberek sem. ök azok, akik az objektív, mással nem pótolható feltételeket biztosíthatják a jobb ellátáshoz, másrészt a helyben megoldható kérdésekben a vállalati döntéseket kikényszeríthetik. A tanácsi szerveknek kötelességük, hogy idejében prognosztizálják a várható szükségleteket, intézkedjenek a lakosság érdekében. Nem új feladatuk ez, de ezentúl jobban kell teljesíteniük. Emellett számos új tennivalójuk is akad. Például az ünnepi forgalomra való felkészülésről a nagy városokban számolni kell a bejárók vásárlásaival. A közlekedési tarifák jelenlegi szintje miatt lehetővé kell tenni, hogy a nélkülözhetetlen napi cikkekhez a legkisebb falvakban is hozzá lehessen jutni. A kereskedelem fejlesztésében a termelőszövetkezeteket is érdekeltté lehet tenni- örülünk annak, hogy a magánerő mind nagyobb részt vállal az ellátásból. A tanácsok köny- nyítsenek munkájukon előnyösebb feltételeket adva, de ugyanakkor nagyobb megbízhatóságot is követeljenek tőlük. Például azt, mit áruljanak, a zárva tartást idejében jelentsék be, hogy a kieső forgalom pótlásáról jó előre gondoskodhassanak. Meglehetősen kényesek vagyunk az ellátásra. Azt akarjuk, hogy csak örömmel vásárolhassunk. Baj ez? Nem hiszem. A jó ellátást hazánkban termeléssel, az infrastruktúra fejlesztésével értük el. Nagy áldozatot hoztunk ezért, joggal lehetünk igényesek tehát. Elvárhatjuk, hogy a gazdasági, a szervező- és irányítómunka javításával, a felelősségérzet felélesztésével megszüntessék az időleges és felesleges hiányokat. K. F. ÚJ LAKÁSRENDELKEZÉSEK II. Tatarozás, bővítés állami kölcsönnel Az Országos Takarékpénztár tájékoztatója szerint erről a témáról a következőket tudtuk meg. Kölcsön kapható: lakóházak, lakások felújítására (tatarozására), a lakások műszaki megosztására, kisebb lakások összevonására, nem lakás célját szolgáló helyiségek lakássá történő átalakítására, lakások bővítésére (toldalóképítésre), lakások korszerűsítésére és közművesítésére, az energiahordozókkal kapcsolatos gazdálkodás keretében (meghatározott fűtési módokra történő átállásra. Magántulajdonú lakások, lakóépületek utólagos hőszigetelésére; olyan többlakásos lakóépületek közös tulajdonban álló épületrészeinek, valamint a lakásoknak a teljes felújítására, amelyeket az állami tulajdonú házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló rendelet alapján vásároltak meg, és az elidegenítés időpontjában az épület utolsó teljes felújításának befejezésétől már több mint tizenöt év telt el. Kik azok, akik kaphatnak kölcsönt az előbbiekben felsorolt munkákra? A lakások tulajdonosai, bérlői, lakásfenntartó szövetkezetek. A rendelkezésre álló saját anyagi eszközök kiegészítésére kedvezményes kamatozású állami kölcsön, munkáltatói kölcsön, helyi tanácsi támogatás vehető igénybe. A kedvezményes kölcsönök felső határai a következők: lakások bővítésére (toldaléképítésre) nyújtható kedvezményes kamatozású kölcsön felső határa százötvenezer forint. A lakóházak (lakások) felújítására (tatarozására), a lakások műszaki megosztására, kisebb lakások összevonására, nem lakás célját szolgáló helyiségek lakássá történő átalakítására, lakások korszerűsítésére és közművesítésére, meglévő lakások utólagos hőszigetelésére, valamint az energiahordozókkal való gazdálkodás keretében meghatározott fűtési módokra való átállásra nyújtható kölcsönök felső határa százezer forint. Az olyan állami tulajdonban volt lakóépület esetében, amelynek értékesítésekor az épület teljes felújításától már több mint 15 év telt el, az újabb felújításhoz nyújtható kölcsön felső határa százötvenezer forint. Ha az utólagos hőszigetelést, vagy a fűtés átállítását egyéb építési munkákkal (felújítás, korszerűsítés) együtt végzik el, a hitel felső határa százötvenezer forint. Az előbb említett lakásszövetkezetek és társashá- zák esetében a közös tulajdonban álló épületrészek munkálataira külöh-ikülön lehet kölcsönt igénybe venni. Állami kölcsön kiegészítésére bankkölcsönt is fel lehet venni. A törlesztés ideje legfeljebb 10 év. Dr. Kertész Éva MA MÁR NINCS TÉLI PIHENŐ A MEZŐGAZDASÁGBAN Tavasz előtt a földeken és a műhelyekben A Vámosgyörki Egyesült Barátság Termelőszövetkezetben ezekben a hetekben a gépjavítás adja a legtöbb muplkát. Sajnos, az idén is visszatérő probléma az alkatrészhiány. Ezért három anyagbeszerzőjük járja gépkocsival az országot, hogy a kiskereskedelmi üzletekben szerezze be azokat a darabokat, amikre a szakembereknek a műhelyben szükségük van. Használt motorré- szek felújításával is igyekeznek enyhíteni a gondokon. A tsz-irodán a zárszámadás előkészítésén és az idei gazdasági-pénzügyi terven dolgoznak. A földeken a műtrágyázás a soron következő feladat. Ezt repülőgépről végzik, ezért a Gyöngyöspatak mentén most a szélcsendes idő segítené legjobban a munkát. A Tatmaörsi Dózsa Termelőszövetkezetben viszont a jelenleginél valamivel erősebb fagyokat és további havazást is szeretnének a következő napokban. Mindez azért lenne előnyös a Néhány héttel a tavaszi munkák megkezdése előtt a fölkészülés jelenlegi helyzetéről kérdeztük meg négy hevesi termelőszövetkezet elnökét: hol tartanak a téli gépjavítással,, s hátráltatja-e munkájukat a sajnos, ez idő tájt megszokott alkatrészhiány? Sikerült-e kijuttatni kellő mennyiségű szerves- és műtrágyát a földekre? Gátolta, vagy segítette az enyhe időjárás a télre tervezett feladatok végrehajtását? Befejeződött-e az előző év gazdálkodásának értékelése? áll. A cukorrépamagtól a tavaszi árpáig minden olyan szaporítóanyag a raktáraikban van, amiknek tavasszal a leghamarabb kell földbe kerülniük. Természetesen a Tisza mentén is februárt írnak még, ezért jelenleg a több mint 2 ezer hektár őszi búzavetés repülőgépes fej- trágyázását végzik. A műhelyekben az erő- és vetőgépek téli nagyjavítása az elsődleges feladat. Ezt a munkát alkatrészhiány csak kismértékben hátráltatja. Az előző éviihez képest különösen jó az ellátás a szovjet MTZ-traletorakSioz szükséges anyagokból. A gazdaság vezetői február 7-én számolnak be a tagságnak arról, hogyan gazdálkodtak az elmúlt évben. A műtrágyázás befejezése a legsürgetőbb teendő a Gyöngyöshalászi Győzelem Termelőszövetkezetben, mert ■mindeddig nem volt hosszan tartó fagy. Ezért a puha talajra nem mehetnek rá a tápanyag-utánpótlást szállító traktorok. A többi gazdasághoz hasonlóan a tsz-központban a zárszámadás előkészítése, és az idei tervek kimunkálása, a műhelyekben pedig a gépjavítás köti le a legnagyobb erőket. Decemberben az asszonyok a tavaly megfagyott szőlőtőkék kiszedésével, az utóbbi hetekben pedig a metszéssel foglalkoztak. Az enyhe tél eddig kedvezett ennek a munkának. A Markazi Mátravölgye Tsz-ben hatezer hektoliter körüli bormennyiség vár az átvevőire. számukra, mert a megkeményedő földekre az elakadás veszélye nélkül rámehetnének a szerves- és műtrágya- szóró vontatókkal. Természetesen itt is a géppark karbantartása a legfontosabb feladat, a szövetkezet valamennyi szerelőjének ez a munkája. Az előző évekhez viszonyítva jobb az alkatrészellátás. A meglévő nehézségeken pedig a tennivalók megfelelő csoportosításával igyekeznek úrrá lenni. Jelenleg minden erővel a Rába Steiger traktorok javítása folyik. Mire ezt befejezik, valószínűleg megérkeznek az 1H—620-as vetőgépek hiányzó elemei, így tavaszra már ezeket is üzemképes állapotba sikerül hozni. A szövetkezet erdeiben is télen van a legtöbb munka. Tervszerűen, jó ütemben halad a fakitermelés. A zárszámadást ennél a gazdaságnál február közepére tervezik. A Tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezetnek már a vetőmag is rendelkezésére Két szépen díszített .100 literes hordó a „parányok” közül; a legnagyobbakba ötvenszer ennyi nedű fér... (Fotó: Kőhidi Imre) Siker Űj, színes magazin jelent meg az újságárusok pavilonjaiban, a standokon: a Siker tudományos, műszaki, gazdasági és gazdaságpolitikai folyóirat, az Országos Találmányi Hivatal lapja. Valójában a Siker-magazin nem más, mint a tartalmában és formájában megújult Újítók Lapja. Társadalmi és gazdasági fejlődésünk követelte ezt az átváltozást, hogy a kiadvány a jövőben még jobban tükrözni tudja a műszaki haladás, az újítómozgalom, az ipar- jogvédelem és más aktuális témák időszerű kérdéseit, eredményeit. A lap rendszeresen foglalkozik elkövetkező számaiban az innováció és a marketing teljes problémakörével, a korábbinál még több technikai újdonságot mutat be, oldalain nagyobb súllyal szerepel majd a számítástechnika, az elektronika és a biotechnika is. A 48 oldalas színes magazin állandó rovatai: a Jogi tanácsadás, a Technikai újdonságok, a Posta, a Külföldi lapszemle, a Számítástechnika. A lap vezető írásai életünk legjelentősebb eseményeire, feladataira, eredményeire irányítják a figyelmet. így a januári számban „A törekvő ember nézőpontjából” címmel Baranyai Tiborral, a SZOT főtitkárával készített interjút olvashatjuk. Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke „A siker társadalmi föltételei”-ről nyilatkozik a lapnak. E témához kapcsolódik a VII. ötéves tervről készült „Szabálytalan jegyzetek” is. Mindkét írás a népgazdaság. a nemzet sorskérdéseit 'boncolgatja. „Új kapu a világba” Ferihegyről impozáns színes képriportot láthatunk a lapban. Bizonyára sóik olvasót érdékel a „Szakmérnöki diplomával tapétázunk?” kérdést felvető cikk is, amelyből megtudjuk, hogy jó néhányan az ilyen okmány birtokosai közül, úgy Vélik: második diplomájuk legfeljebb a fal díszítésére álkalmas. Néhány közérdeklődésre számot tartó téma a februári szám tartalmából: Beszélgetés Nyitrai Ferencnével, a Központi Statisztikai Hivatal elnökével: „Újat akarni olykor veszélyes” című interjúban Hoványi Gábor, az MTA Ipargazdasági Kutató- csoportjának főmunkatársa nyilaikozik; „Az ólomnak kiadták az útját” című írás bemutatja a Zrínyi Nyomda korszerű, új fényszedőtermét és az üzem fejlesztéséről tájékoztat. A lapot színesíti az 1. magyar versenyautó-kiállításról készült képriport. ízelítőül ennyit, hisz az olvasó az első számot átlapozva maga is meggyőződhet arról, hogy a Siker-magazin az újítók, a feltalálók, a kreatív emberek lapja.
