Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. február 1., szombat 3 A Központi Statisztikai Hivatal jelentése (Folytatás a 2. oldalról) Beruházás, műszaki fejlesztés A népgazdasági beruházások összege 1985-ben 23o—237 milliárd forint volt; összehasonlító áron számolva 17 százalékkal kevesebb, mint 1980-ban. Ezen belül a szoci­alista szervek beruházásai 190—191 milliard forintot tet­tek ki, volumenük az elmúlt öt év alatt 22 százallékkal Ősökként. A lakossági beruházások emelkedtek. A VI. ötéves tervidőszakban a szocialista szervek be. ruházásaira kb. 935 milliárd forintot fordítottak, közel 100 milliárd forinttal kevesebbet az ötéves tervben elő­irányzottnál, de mintegy 30 milliárd forinttá-' többet az az éves tervek előirányzatánál. A szocialista szervek be­ruházásain belül, az előző tervidőszakhoz viszonyítva a fő termelő ágazatok — ipar, építőipar, mezőgazdaság — együttes aránya csökkent, a termelő infrastruktúra ága­zataié együttvéve emelkedett, a nem anyagi ágaké nem változott. , A népgazdaság állóeszköz-állománya az öt év alatt több mint 1000 milliárd forint értékű új állóeszközzel gyarapo­dott, ezen belül a szocialista szervek üzembe helyezett be­ruházásainak összege mintegy 900 milliárd forintot tett ki. A beruházásokon belül nőtt az építés aránya. Ebben, az építési árak átlagosnál nagyobb mértékű növekedése mel­lett, szerepet játszott az, hogy emelkedett az építésigényes infrastrukturális beruházások aránya. A befejezett beruházások meg valósítás j ideje a tervidő­szak során lényegében nem változott, továbbra is hosszú A beruházások tényleges költségei általában meghalad­ták az eredetileg tervezettet. A tervidőszak folyamán fokozódott az állóeszköz-fenn­tartási tevékenység az e célra felhasznált összeg 1980- ban 99 milliárd forint, 1985-ben mintegy 150 milliárd fo­rint volt. összehasonlító áron a növekedés lényegében megegyezett az állóeszköz-állomány bővülésével. Tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre öt év alatt mintegy 125 milliárd forintot fordítottak, a belföl­dön felhasznált nemzeti jövedelmek átlagosan 3,5 száza, lókát. A kutatási, fejlesztési ráfordítások kétharmadát a termelő ágazatokban, ezen belül több mint felét az ipar­ban használták fel. Az ipar kutatási-fejlesztési ráfordítá­sainak összege a tervidőszak alatt folyamatosan növeke­dett. Különösen a gépiparban és a vegyiparban volt je­lentős a kutatásokra fordított összeg. A műszaki fejlesz­tési ráfordítások döntő részét gyártmánykorszerűsítésre, a gyártástechnológia fejlesztésére, licenc-vásárlásokra fordí­tották. A műszaki színvonal emelését és egyben a kivitel bővítését nemzetközi együttműködések is segítették. Az ipar, szervezetek kb. egyharmadának több mint kétezer együtt­működési megállapodása van külföldi cégekkel. Az ily módon gyártott termékek aránya a tervidőszak végére a termelésben 13 százalék fölé, a kivitelben 31 százalékra emelkedett. Népesedés, foglalkoztatottság 1988. január 1-én az ország népessége 10 640 000 fő volt, 0,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban és 0,7 százalékkal kevesebb az öt évvel azelőttinél. A né­pesség 1981-ben kezdődött fogyásának egyik oka a szüle­tések számának, illetve arányának csökkenése. A születé­si arányszám alakulása összefügg azzal, hogy a szülőképes korú nők száma öt év alatt 14 ezerrel, 0,6 százalékkal csökkent. A népességszám csökkenésének másik összete­vője a magas és emelkedő halálozási arány. 1985-ben a népesség fogyásának üteme valamelyest lassult. 1985^ben 130 000 gyermek született, 5000-rel több, mint 1984-ben. Az ezer lakosra jutó élvesziületések száma az 1984. évi 11,8-ról 12,2-re emelkedett. 1980-han 13,9 volt ez az arány. A születések számának növekedéséhez az 1984- ben módosított és az 1985. év folyamán bevezetett népe­sedéspolitikai intézkedések is hozzájárultak. l985-'ben 147 000-en haltak meg. Az ezer lakosra jutó ha­lálozás az előző évivel azonos, 13,8 volt, szemben az 1980. évi 13,6-del. A .magas halálozási arányszám hátterében a népesség öregedése és egyés korcsoportok halálozási arányszámának rosszabbodása áll. A halálozások ok szerin­ti összetétele hosszabb ideje alig változik: legtöbben a keringési rendszer betegségeiben halnak meg, ezt követő­en a daganatos halálozások és az erőszakos halálesetek szá­ma a legnagyobb. A csecsemőhalandóság 1983-ig csök­kent, 1984-ben és 1985-ben ezer élveszületettre 20 egy éven aluli haláleset jutott, eggyel több, mint 1983-ban. A népesség iskolázottsági szintje a tervidőszak folya­mán tovább emelkedett. 1980 óta a 15 éves és idősebb né­pességből 66 százalékról 72 százalékra emelkedett a be­fejezett általános iskolai vagy annál magasabb végzett­séggel rendelkezők aránya. A 18 éves és idősebb népesség 27 százaléka legalább befejezett középiskolai végzettség­gel rendelkezik, szemben az 1980. évj 23 százalékkal. A felső fokú végzettségűek száma 21 százalékkal magasabb, mint 1980-ban volt. Jelenleg a 25 éves és idősebb népesség 8 százaléka diplomás. Ez az arány 1980-ban 6,5 százalék volt. 1985-ben és a VI. ötéves tervidőszakban az aktív ke­resőik száma csökkent. A mérséklődés egyrészt azzal függ össze, hogy a nyugdíjkorhatáron felüliek közül egyre ke­vesebben folytatnak aktív kereső tevékenységet, másrészt azzal, hogy a munkavállalási korú népesség száma csökken. 1986. január 1-én az aktív keresők száma 4 877 000 fő volt, 36 000 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban és 138 000 fővel kevesebb az öt évivel azelőttinél. Arányuk az ország népességén belül némileg visszaesett, az öt évvel korábbi 46,8 százalékról 45,8 százalékra. Jövedelem, fogyasztás, életkörülmények A lakosság összes jövedelme nominálértékben 1985-ben mintegy 8 százalékkal, az utóbbi öt évben 48 százalékkal növekedett. A fogyasztói árak színvonala öt év alatt 39 százalékkal, a tervben számítottnál nagyobb mértékben emelkedett. Ezen belül az 1985. évi áremelkedés az előző évinél mérsékeltebb és az éves terviben számítottnak megfe­lelő mértékű, 7 százalék volt. Az egy lakosra jutó reáljö­vedelem a tervidőszakban szerény ütemben, de folyamato­san, öt év alatt 7—8 százalékkal, lényegében a tervezett­nek megfelelően emelkedett. A reáljövedelem emelkedé­sében jelentős szerepe volt a társadalmi jövedelmek 14 százalékos növekedésének, de a kiegészítő tevékenységek terjedése nyomán kb. 3,5 százalékkal emelkedtek a mun­kajövedelmek js. 1985-ben a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó bruttó havi átlagkeresete kereken 6000 forint, a me­zőgazdasági szövetkezetekben dolgozók közös gazdaságból származó átlagkeresete 5290 forint volt. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 1985-ben né­mileg, mintegy 0,5 százalékkal, a mezőgazdasági szövetke­zetekben dolgozók közös gazdaságból származó reálkere­sete pedig kb. 1 százalékkal növekedett. Az 1982—1984. években bekövetkezett mérséklődés következtében 1985-ben a reálbér és a reálkereset színvonala egyaránt mintegy 5 százalékkal alacsonyabb volt az 1980. évinél. A nyugdíjaik és a pénzbeli társadalmi juttatások össze­ge 1985-ben folyó áron kb. 138 milliárd forintot tett ki. Nyugdíjakra 92 milliárd forintot fizettek ki. Ez az összeg az 1980. évit 64 százalékkal jialadta meg. öt óv alatt 217 600 fővel, 10,5 százalékkal nőtt a nyugdíjasok száma és 1985 végén 2,3 milliót tett ki. Az átlagos havi nyugdíjak öt év alatt 48 százalékkal emelkedtek, havj összegük 1985-ben 3350 forint volt. Családi pótlékra 1985-ben 21,3 milliárd forintot fizettek ki, 53 százalékkal többet az 1980. évinél. A növekedés el­sősorban abból származott, hogy a tervidőszak során hozott intézkedések eredményeként a családi pótlék gyermeken­kénti összege emelkedett. Emellett a családi pótlékban ré­szesülő családok, illetve gyermekek száma is magasabb volt 1985-ben, mint 1980-ban. 1985. március 1-jével bevezették a gyermekgondozási díjat. Ezt az év végéig átlagosan 67 ezer anya vette igény­be, a részükre kifizetett díj 1,6 milliárd forintot tett ki. A gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma 1985-ben 150 ezer volt, gyermekgondozási segély címén 2,8 milliárd fo­rintot fizettek ki. A gyermekgondozási díjban és gyermekgon­dozási segélyben részesülök együttes száma annyi volt, mint 1984-ben a gyermekgondozási segélyt igénybe vevőké. A kétféle jogcímen kifizetett összeg 30 százalékkal meghalad­ta az 1984. évi gyermekgondozási segély összegét. 1985-ben a lakosság egy főre jutó fogyasztása 1—1,5 százalékkal, az utóbbi öt év alatt kb. 7 százalékkal nőtt. Az átlagot jóval meghaladóan, mintegy 15 százalékkal emelkedett a tervidőszak folyamán a szolgáltatások igénybevétele. A termékek közül a tartós fogyasztási cik­kek kiskereskedelmi forgalmában mintegy 16 százalékos növekedés következett be. öt év alatt több mint 1,5 mil­lió televíziót értékesítettek, amelyből a színes készülékek száma megközelítette a félmilliót. Az eladott hűtőszekré­nyek száma 1,4 millió, a mosógépeké majdnem 1,3 millió volt. A személygépkocsi-eladás a korábbi tervidőszakhoz képest mérséklődött, öt év alatt 484 ezer új személygép­kocsit adtak el. Az élelmiszer-fogyasztás viszonylag mérsékelten, öt év alatt 4 százalékkal növekedett, összetétele korszerűbb lett. Az egy lakosra jutó hús- és halfogyasztás az 1980. évi 74 kg-ról közel 80 kgira emelkedett, továbbá nőtt a tej- ős tojásfogyasztás is. Nem történt érdemi változás a liszt- félék. valamint a zöldség és gyümölcs fogyasztásában. A takarékbetét-állomány 1985. év végén 244 milliárd fo­rintot tett ki. Ez az egy évvel korábbit 24,7 milliárd fo­rinttal, az 1980. évit 99 milliárd forinttal haladta meg. A megtakarításokat növelte, hogy a lakosság az utóbbi évek­ben mintegy 2,3 milliard forint értékben vásárolt kötvé­nyeket. A termeszeiben^ társadalmi jövedelmek volumene a tervidőszak folyamán 15 százalékkal emelkedett. E jöve­delmek túlnyomó részét az egészségügyi és oktatási szol­gáltatások igénybevétele biztosítja. Tovább javult az egészségügyi ellátottság. A 10 ezer lakosra jutó orvosok száma az 1980. évi 28,8-ről közel 33- ra emelkedett. Az 1980 óta létesített általános orvosi, va­lamint gyermekorvosi körzetek száma 359 volt. Az egy körzeti és gyermekkörzeti orvosra jutó lakosok száma az 1980. évi 2104-ről 1939-re csökkent. 1981—1985-ben a fejlesztésék és megszűnések következ. teben a működő kórházi ágyak száma közel 6700-zal 102 ezerre bővült. 1985-ben 10 000 lakosra 95,9 kórházi ’ ágy jutott. Nem valósult meg az ágyösszetétel kívánatosnak tartott módosítása. A szociális otthonok férőhelyeinek száma mintegy 3 ezerre, a tervezettnél mérsékeltebben emelkedett és 1985 vegén meghaladta a 37 ezret. 1985-ben az óvodás korú gyermekek 91 százaléka járt óvodaiba. Az óvodások csökkenő létszáma mellett az in­tézményhálózat folyamatos fejlesztése lehetővé tette az ellátás minőségi javítását. Az egy óvodái csoportra jutó gyermekek száma 26 fő, ez 1980-ban 31 fő volt. Az 1985/86. tanévben az általános iskola nappali tago mon?o,12?8 ®Zren tanulnak, 136 ezer fővel többen az 1980/81. tanévinél. A létszámemelkedés 1984—1985 között mérséklődött. Az általános iskolai ellátáis társad almi-gaz- dasagi programjának eredménye, hogy a nagy létszámú korosztályok iskolába lépésével az oktatás korábbi félté telei általában nem romlottak, egyes területeken javul­tak. 1981—1985 között 5244 új osztályterem épült, az ösz- Szes osztálytermek 12 százaléka. Az általános iskolákban 1985-ben 88 ezer pedagógus ta­nít. 13 ezer fővel több, mint 1980-ban. Az egy pedagógus, ra jutó tanulók száma nem éri el a 15 főt. Az egy tanu­lócsoportra jutó tanulók száma 27 fő, kevesebb, mint -a korábbi éveikben volt. A váltakozva tanulók aránya az 1980/81. tanévinek csaknem felére, 12,3 százalékra csök­kent. A tanulók 43 százaléka napközis, 54 százaléka ét­kezik az isikola szervezésében. A 8. osztályt befejezők több mint 93 százaléka tovább­tanul; a korábbiakhoz hasonlóan fele középiskolában, fele szakmunkásképző, illetve szakiskolában. A középis kólák nappali tagozatain többen, a szakmunkásképző is­koláikban kevesebben tanulnak, mint az előző tanévben A középfokú iskolákban tanulók közel egyötöde lakik di­ákotthonban, az igények nem voltak teljes körben kielé­gíthetők. 1985-ban 48,7 ezer fő, a megfelelő korosztály 3E százaléka érettségizett nappali tagozaton. A felsőoktatási intézményekben több mint 99 ezren ebből 64 ezren nappali tagozaton tanulnak. A 18—2$ éves népességből felsőoktatásban részesülök aránya váltó, zaílanul 9,9 százalék. A nappali tagozatos hallgatók ikö. zel fele lakik diákotthonban. 1985-ben 25 ezren fejezték be felsőfokú tanulmányaikat. Több mint 14 ezer fő, í megfelelő korosztály 11 százaléka nappali tagozaton vég zett. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Előtérben a minőségi követelmények A résztvevők egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) az előbbrelépést, keresik azt is, hogy milyen irányítási rendszer felel meg a legjob­ban a vállalatoknak. üze­meknek. Szólt egyebek mellett ar­ról is, hogy a VII. ötéves terv legfőbb célkitűzéseit nem sikerült teljesíteni. A számadatok szerint csökkent a reálbér, s az életszínvo­nal is. Mindezek ellenére voltak komoly erényei is az eltelt ciklusnak. így például elfogadható egyensúlyi hely­zetet alakított ki hazánk az export-importban, ugyanis régebben sokkal több árut hoztunk be, mint amennyit kiszállítottunk Megállítot­tuk az eladósodási folyama­tot is. A belső felhasználás­nál fontos, hogy ne költsünk többet, mint a nemzeti jö­vedelem. Itt is egyensúlyba kerültünk csakúgy, mint a költségvetésben. Utalt arra, hogy az em­lített eredményekért „meg kellett fizetni”. Mert le kel­lett fékezni a gazdaság fej­lődésének ütemét, s az élet- színvonal csökkenésével nem sikerült megőrizni a nyug­díj, a családi pótlék és a gyes reálértékét. Beszámolt arról is, hogy hazánk is kérhette volna az adósság átütemezését. Nem tette. Havasi Ferenc rámu­tatott, hogy helyesen dön­tött az ország vezetése, mert azzal, hogy fizetőképessé­günket megőriztük, élvezzük a nemzetközi pénzvilág bi­zalmát Helyes volt az is. hogy a párt nem engedte a cserearányromlás terheit át­hárítani a lakosságra. ha­nem mindez a felhalmozás terhére ment. Az elkövetkező időszak el­képzeléseiről szólva kiemel­te, hogy a VII. ötéves terv legfőbb célkitűzése: szilár­dítsuk meg mindazt, ami eddig pozitívnak számított és számoljuk fel a kedve­zőtlen jelenségeket. Egyéb­ként több kiemelt célunk van. Így az egyensúly meg­őrzése, az élénkebb gazda­sági fejlődés, az infláció bi­zonyos mértékű csökkentése is. Fontos a teljes és haté­kony foglalkoztatás. Jó len­ne, ha sikerülne évente 2,7. majd később három száza­lékkal növelni a bruttó ter­mékmennyiséget. Ez hozzá­járulhatna, hogy fokozzuk * felhalmozást, javítsuk az életszínvonalat, eleget te­gyünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek. Ehhez jobban, másképp kell dol­gozni. Előtérbe kell, hogy kerüljenek a minőségi kö­vetelmények például a ko­hászatban, az energetiká­ban. Csökkenteni kell a szén­hidrogének felhasználását. A szénbányászatban fejlesz­teni kell a külszíni fejtést, s a gazdaságunk azon terü­leteit, amelyek a szakmai és egyéb intelligenciára épül­nek. Ki kell aknázni az al­kotó erőt. A mezőgazdaságban meg kell őrizni jelenlegi elisme­résre méltó helyezésünket a nagyvilágban, ugyanakkor a szép eredményeket az eddi­ginél kisebb költségráfordí­tással kellene elérni. Felhívta a figyelmet az anyagmegtakarítás és a ha­tékony eszközkihasználás fontosságára is. Hangsúlyozta: az életszín­vonal területén azza\ is szá­molnak, hogy javul az áru­ellátás, s teljes foglalkozta­tottság lesz. Egyebek mel­lett haladnunk kell a ház­tartások gépesítésében is. A szociálpolitikában a legala­csonyabb nyugdíjjal rendel­kezők, valamint a többgyer­mekes családok ügyét tart­ják elsősorban szem előtt. Ugyanakkor javítani kíván­ják a lakáshoz jutás felté­teleit. Szólt arról is, hogy a KGST-országok között az úgynevezett csúcstechnoló­gia alkalmazása terén el­. kezdődött együttműködés­ben is nagy lehetőség rej­lik. A tájékoztatót követően a résztvevők kérdéseire vála­szolt Havasi Ferenc. majd visszautazott Budapestre. Egyébként az ötnapos or­szágos téli tábor résztvevői tegnap fakultatív konzultá­ciókon hallhattak aktuális külpolitikai kérdésekről. Ma az ifjúsági és felsőoktatási fórumokra való felkészülés szerepel programjukon, majd a táborzárót követően el­utaznak a mátraalji város­ból.

Next

/
Thumbnails
Contents