Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-25 / 47. szám
Markovics Ferencet a Budapesti Pártbizottság titkárává választották A Budapesti Pártbizottság hétfőn Grósz Károlyrutk, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Budapesti Pártbi. zottság első titkárának elnökletével kibővített ülést tartott. A testület Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke előterjesztésében megvitatta a Fővárosi Tanács hetedik ötéves tervjavaslatát és egyetértett vele. Ezt követően a pártbizottság személyi kérdésekben döntött, melynek során — többek között — Markovics Ferencet, a Heves megyei tanács elnökét megválasztotta a pártbizottság tagjának, a pártbizottság titkárának, a végrehajtó bizottság tagjának. Folyamatosság és megújulás Aki figyelemmel kísérte a szovjet kommunisták 18 milliós táborának hónapok óta tartó felkészülését a nagy eseményre, az alapszervezeti taggyűlésekről a városi és területi, illetve a köztársasági pártértekezletekről szóló beszámolókat, meggyőződhettek róla: újabb történelmi fordulóponthoz közeledik a szovjet emberek élete. Minthogy azonban az SZKP kongresszusait mindig is az adott történelmi helyzetbe ágyazva kell mérlegelni, azt szintén túlzás nélkül állíthatjuk: ez a tanácskozás nemzetközi értelemben is nagy jelentőségű. Ami a szovjet embereket közvetlenül érintő társadalmi és gazdasági problémákat illeti, azokról sok szó volt, a kongresszust megelőző tanácskozásokon, sőt nyugodtan állíthatjuk az utóbbi két-három esztendőben, különösen azonban a múlt év áprilisa óta. Akkor állította a viták középpontjába a szovjet pártvezetés a tömegkapcsolatok elmélyítését, a közvetlen érintkezést, a gondokról való nyílt és őszinte beszédet, a közös gondolkodást és cselekvést. Ez olyan párbeszédet eredményezett, amely nemcsak a munka fogyatékosságait tárta fel kíméletlenül és a felelősök beosztásától függetlenül, hanem mindjárt a tennivalókat is megjelölte. E folyamatban a párt és az állami vezetés; módszerek új normái kezdtek kikristályosodni, amelyek a tömegek támogatására találtak éppen ezért elterjedésük törvényszerű, miként az is, hogy javítani fogják a munka eredményességét, méghozzá ott, ahol erre a legnagyobb szükség van — a termelés frontján. A tanácskozások és a sajtó hasábjain egy ideje folyó viták erre is ösztönöznek. Tudományos kutatók és közgazdászok, a termelőüzemekben vagy a mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkások ezerszámra tettek hasznos észrevételeket a jobb munkaszervezésre, a termékek korszerűsítésére, a szolgáltatások javítására, egyszóval az élet minőségének a javítására. Mert végső soron erről van szó. Az SZKP programja, amelyet több mint húsz évvel ezelőtt fogadtak el, változatlanul érvényes. A kongresszus elé kerülő módosítások azonban érzékeltetik, hogy az azóta eltelt évtizedek fejleménye; nyomán bizonyos korrekciókra van szükség. Egyebek között, ami a kommunizmus építésének időben; behatárolását illeti. A programmódosító javaslat arra hívja fel a figyelmet, hogy a szovjet társadalom a fejlett szocializmus építésének szakaszában tart, s hogy ez a szakasz jóval hosszabbnak ígérkezik, mint ahogy azt korábban gondolták. Ez azt jelenti, hogy a szovjet párt vezetése a változó valóságra építi terveit és cselekedeteit, új koncepciókat dolgoz ki, energikusan cselekszik, és ezt követeli minden szinten. Mihail Gorbacsov egyik beszédében kijelentette: „Elengedhetetlen a társadalmi és a gazdasági fejlődés meggyorsítása, új minőségek elérése, mert az eddig járt. az erőforrások korlátlan bevonására alapozó út stagnálásra ítéli az országot’’. Mindez azonban arra is utal, hogy a legutóbbi évtizedek, vagy hogy rövidebb távra tekintsünk vissza, a XXVI. kongresszus óta eltelt évek nem hozták azokat az eredményeket, amelyekre számítottak, amelyeket pedig a termelői potenciált tekintve el lehetett volna érni. A lemaradásban azonban nemcsak a megcsontosodott módszerek, hanem a Szovjetuniótól független tényezők is szerepet játszottak. Erre az időszakra esik például a feszültség növekedése a nemzetközi kapcsolatokban, amelyet az Egyesült Államok által erőltetett fegyverkezés; verseny új fordulója és az amerikai kormány új globális politikája idézett elő. Az SZKP tudatában van annak, hogy a belső erőforrások mozgósítása, a szovjet emberek alkotókészségének kiteljesedése önmagában nem elegendő a kitűzött célok elérésére. Ehhez másra, a külső feltételek, vagyis a béke biztosítására is szükség van. E vonatkozásban is új módon gondolkodik a szovjet párt- és állami vezetés. Jelezte ezt a múlt év novemberi genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó, s még inkább az a nagyszabású leszerelési program, amelyet Mihail Gorbacsov terjesztett elő ez év január 15-én. Ez az évezred végéig szóló átfogó leszerelési program hivatott arra, hogy megvalósulása esetén biztosítsa a szovjet nép építőmunkájához szükséges külső feltételeket, egyszersmind a nemzetközi békét és biztonságot. A javaslatok nagy horderejét és pozitív nemzetközi fogadtatását bizonyítják a világ különböző országaiban elhangzott hivatalos és nemhivatalos állás- foglalások. azok a felhívások, amelyek sürgetik az amerikai kormányt: adjon pozitív választ a szovjet indítványokra. Mindezeket figyelembe véve elmondhatjuk: az SZKP XXVII. kongresszusa a történelem olyan kivételesen fontos időszakában ül össze, amely belső és nemzetközi értelemben egyaránt fordulópont értékű. A kongresz- szus döntései nem csupán a szovjet emberek életét és munkáját határozzák meg a következő időszakra, de befolyásolják mindnyájunk jövőjét. Ma kezdődik az SZKP XXVII. kongresszusa (Fazekas László, az MTI tudósítója jelenti) Ma, moszkvai idő szerint 10 órakor, megkezdi munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa. A több mint 18 millió szovjet kommunista képviseletében mintegy ötezer küldött vesz részt a Kreml kongresszusi palotájában megtartandó tanácskozáson, amely pihenőnap közbeiktatásával, várhatóan tíz napon át tart, s március 6-án fejezi be munkáját. A XXVII. kongresszust 1985 áprilisában hívták ösz- sze. A párt Központi Bizottsága akkor hagyta jóvá a hat pontból álló napirendet, amelyben a KB és a központi revíziós bizottság beszámolója, az új szövegezésű pártprogramnak, az SZKP módosított szervezeti szabályzatának és a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztése fő irányainak jóváhagyása, valamint a párt központi szerveinek megválasztása szerepel. Az egész szovjet társadalmat mozgásba hozó, országos eszmecserévé váló kongresszusi felkészülési időszak követte ezt a határozatot. Az SZKP alapszervezeteiben már a múlt év szeptemberében elkezdődtek az utóbbi öt év munkájáról számot adó, a jövő feladatait meghatározó beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések, amelyeket a járási, városi, területi és határterületi pártértekezletek, majd ez év elején a köztársasági pártkongresszusok követték. 1985 őszére elkészült a kongresz- szus napirendjén szereplő, három fő tervezet. Nyilvánosságra hozataluk után csaknem négy hónapon át tartott a szovjet társadalom tömegeit, párttagokat és pártonkívülieket egyaránt megmozgató országos vita, amelyben százezrek mondtak véleményt a szovjet társadalom jövőjét, fejlődésének útját felrajzoló, nagy jelentőségű okmányokról. Az eszmecserét a legnagyobb nyilvánosság jellemezte. A szovjet tömegtájékoztatás naponta adott hírt az új szövegezésű pártprogramot, a módosított szervezeti szabályzatot, a gazdasági és társadalmi fejlesztés 2000-ig érvényes, fő irányait érintő nézetekről. A tervezetekhez fűzött sok ezer javaslatból egy sem veszett el. Az SZKP Központi Bizottságában létrehozott munkacsoportok vizsgálták meg, értékelték őket, s építették bele a kongresszuson megvitatásra és jóváhagyásra előterjesztendő szövegekbe. Reális számvetés igénye a valósággal, a szovjet társadalom fejlődését hátráltató tényezők kiküszöbölésének, a gyorsabb előrehaladáshoz szükséges feltételek megteremtésének szándéka jellemezte ezt az egész népet érintő felkészülési munkát. Alaphangját az SZKP KB 1985. áprilisi ülése határozta meg, amelyen a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítását határozták el. Ez a tanácskozás mondta ki azt is, hogy szakítani kell mindazokkal a megrögződött nézetekkel, cselekvési módokkal, amelyek fékjévé váltak a társadalmi haladásnak, akadályozzák az ország alkotó erőinek teljesebb felszínre hozását, hatékonyabb kihasználását. Ennek meggyorsítása érdekében, a Központi Bizottság állást foglalt a műszaki és tudományos haladásra épülő, intenzív gazdaságfejlesztés, a szocialista demokrácia szélesebb körű kibontakoztatása mellett. A szavak és tettek egységét valló szovjet párt a feladatok meghatározása után haladéktalanul és következetesen cselekedett is végrehajtásukért. Felgyorsította a Szovjetunió gazdaságában, társadalmi, politikai életében már korábban megkezdődött változásokat. Megindult a szovjet gazdaság irányítási rendszerének átalakítása, újabb és újabb, a hatékonyabb működés módjainak felkutatását szolgáló kísérletek kezdődtek a különböző népgazdasági ágakban. Határozott intézkedéseket hoztak a nagyobb munkahelyi fegyelem megteremtése érdekében, s ezek a múlt évi népgazdasági tervteljesítés adataiból ítélve, már éreztetik is Jtatásukat. A szovjet kommunisták pártjának a változásokat meghirdető, s azok végrehajtásának élére álló vezető szervei határozottan megfogalmazták azt is, hogy a kitűzött célok csak úgy érhetők el, ha lényeges változások következnek be a társadalom minden tagjának gondolkodásában és magatartásában. Az SZKP határozott szemléletváltozást hirdetett meg, évek alatt rögződött, sokáig kikezdhetet- lennek tekintett, ám az ország fejlődését már fékező elvek és cselekvésmódok felülvizsgálását kezdte meg. Következetes munkájának eredményeként, a szovjet társadalom tudati állapotának meghatározójává az egészséges elégedetlenség vált. A kétségtelen eredmények ismételt felsorolását a hiányosságok számbavétele, kiküszöbölésük lehetőségeinek kutatása váltotta fel. A kongresszusi tervezetek vitájában, a kongresszus előtti beszámolási és vezetőségválasztási időszakban is uralkodóvá vált a jobbító szándékú bírálat, a teljesítmények valós számbavétele. A szovjet társadalom minden rétegében számottevően megnőtt a közéleti tevékenység, szunnyadó energiák szabadultak fel. Nagyobb rangot kapott az őszinte szó, a valóság megszépítését elutasító, a hibákat, s az értük felelősöket pontosan megnevező, sokszor személyi változásokat is maga után vonó bírálat és önbírálat. Ennek a folyamatnak lesz fontos állomása — és minden bizonnyal előrelendítője — a ma kezdődő, az elvégzett munka eredményeit számba vevő, az SZKP további tevékenységének, a szovjet társadalom fejlődésének irányait meghatározó XXVII. kongresszus. Kádár János vezetésével magyar pártküldöttség érkezett Moszkvába Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának vezetésével, hétfőn Moszkvába utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely részt vesz a Szovjetunió Kommunista Pártja ma kezdődő, XXVII. kongresz- szusán. A küldöttség tagjai: Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszter- tanács elnöke, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Rajnai Sándor, a KB tagja, hazánk szovjetunióbeli nagykövete, aki Moszkvában csatlakozik a küldöttséghez. A delegáció kíséretében van Kótai Géza, a KB tagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Karvalics László, a KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, Ma- róthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai; Be- recz János, Horváth István, Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkárai, Kamara János belügy- és Várkonyi Péter külügyminiszter, a KB tagjai; Tóth László közlekedési államtitkár és Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Jelen volt Ivan Aboimov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának vezetésével hétfőn megérkezett Moszkvába a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely részt vesz a Szovjetunió Kommunista Pártjának ma kezdődő, XXVII. kongresszusán. A delegációt a vnukovói repülőtéren Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának elnöke, Borisz Scserbina, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és Borisz Sztukalin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete fogadta. A szovjet fővárosban csatlakozott a delegációhoz Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete. Az érkezésnél jelen voltak a moszkvai magyar nagykövetség vezető beosztású diplomatái. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának vezetésével az SZKP XXVII. kongresszusára érkezett Moszkvába, hétfőn délután, a Vörös téren, koszorút helyezett el a Le- nin-mauzóleumnál. ★ Gáspár Sándor, a Szak- szervezeti Világszövetség elnöke Moszkvába érkezett, ahol részt vesz a Szovjetunió Kommunista Pártjának ma kezdődő, XXVII. kongresz- szusán. A Kádár János vezette magyar küldöttség megérkezett Moszkvába, az SZKP XXVII. kongresszusára. A képen: Kádár Jánost köszönti Borisz Scserbina, középen Viktor Csebrikov (Telefotó — MTI — Balogh P. László felvétele — KS)
