Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1986. február 22., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK II „dzs” hang életútja nyelvhasznála­tunkban A címbeli témának az köl­csönöz időszerűséget, hogy A magyar helyesírás szabályai­nak 11. kiadása külön is fel­hívja a figyelmünket a dzs hang betüjegyeinek szétvá­laszthatatlanságára. tehát ar­ra, hogy a dzs írásjegy nem d+z+s hangkapcsolatot je­löl, hanem az önálló dzs mássalhangzónk egységes je­le. Ebből következik: az el­választáskor ugyanúgy visel­kedik, mint a többjegyű be­tűink sora: mahara-dzsa, te­hát ma már helytelen a ma- harad-zsa elválasztási mód. Nehezen tör utat magának ez az elválasztási szabály. Magánlevelekben, sőt a saj­tó hasábjain a régi írásmó­dú elválasztással is találkoz­hatunk. Ez annál is inkább sajná­latos hiba, mert mai nyelv- használatunkban egyre gyak­rabban jutnak nyelvi sze­rephez az olyan megnevezé­sek, amelyekben a dzs hang szóépítö elem. Több nyelvművelő írásban azt olvashatjuk, hogy a dzs az eredeti magyar szavakban ritkán fordul elő, illetőleg a legritkábban ejtett mással­hangzónk. A magyar hangok használati arányát szemügy­re vevő statisztikai vizsgála­tok is ezt állítják. Ma már azonban azt tapasztalhatjuk, hogy ebben a tekintetben arányeltolódás állott be azok­nak a jövevényszavaknak megszaporodásával, amelyek révén a dzs hangról már nem mondhatjuk el, hogy mai nyelvhasználatunkban a leg­ritkábban ejtett mássalhang­zó. Ebből a szempcfntból érde­mes ennek a hangnak az életútját is végigkísérni. Na­gyobb számban először az oszmán-török jövevénysza­vakban jelentkezett a dzs: findzsa, dzsida, handzsár, dzsámi stb. Az egri nép szó- használatában ma is élnek olyan török eredetű szavak, amelyekben a dzs építő hangelem. Ezekre gondolunk elsősorban: hodzsa (török egyházfi), ma: a nagyszájú emberre mondják, s ezzel kapcsolatban emlegetik a hodzsál igealakot is: lármáz, sokat beszél, be nem áll a szája. Hallottuk már ezt a szólásszerű formát is: Amo­lyan hodzsálkodó ember (szószátyár). Az egri török­kori fürdőkkel kapcsolato­san ismerjük ezeket a meg­nevezéseket is: ilidzsa, kap- lidzsa. A Hadzsi egri török családnevet is emlegetik a levéltári adatok. Üjabban elsősorban az an­gol eredetű szavak tömeges átvételével nőtt meg nyelv- használatunkban a dzs hang előfordulási arányszáma. Lép- ten-nyomon hallhatjuk és ol­vashatjuk ezeket a hangso­rokat: maharadzsa, bridzs, bridzsel, dzsessz, tinédzser, dzsem, dzsentri, dzsip, dzsungel, dzseki, dodzsem, dzsóker, dzsoli dzsóker, dzsul, dzsúsz, dzsömper stb., stb. Egy szócsalád révén is a dzs hangot gyakran halljuk és írjuk le ilyen alakválto­zatokban : menedzser, me­nedzsel, menedzserizmus, me­nedzselés, menedzsertiPus stb Ez az újkeletű közgazdasági műszó is tanúskodik arról, mi a háttere annak, hogy ma már valóban megkérdőjelez­hetjük ezt az állítást, hogy a dzs hang a legritkábban ejtett mássalhangzónk. A helyesírási vonatkozásait is komolyan kell tehát ven­nünk: az új helyesírási sza­bályzat előírásait is illik megtanulnunk és megtarta­nunk. Először a karácsonyi iampionos. csillag­szórós, vásári forgatagban találkoztam velük. Már, már csak a néprajzosok és Erdély-kutatók tudják azt, hogy hol lehet igazi korongossal, cserépformázóval talál­kozni napjainkban. S akkor két csengety- tyü, s egyéb mütyürárus közt feltűntek a matt és bevonatos égetett cserépedények, dülöngélő korhely Miska kancsók, s köz­tük a joviális mosolyú fiatal „mester” Gál Árpád, akiről akkor csak annyit árult el a cégtábla, hogy kézműves kisiparos. KORONG MATYI A BÜKKBEN (Fotó: Perl Márton) Szilvósi cserepesek — Ez mind így igaz, csak egyetlen szépséghiba van — halljuk immár Szilvásvára­don, a fiatal fazekast erdő- alji, meghitt hangulatú ott­honában — hogy nem az én, hanem a feleségem nevére szól az okmány. Mi ketten tervezünk, formázunk, fes1 tünk, egyszóval közösen dol­gozunk. — Hogyan kezdődött? . . . — Elég kacskaringósan. Jó­magám zenei gimnáziumot végeztem, de szerettem raj­zolni, festegetni, érdekelt a művészeti ágak sokszínűsé­ge, így bele-belekóstoltam többe is. Édesapám régivá­gású tanárember, aki évti­zedeket töltött itt. a szilvás- váradi iskolában. Foglalko­zott helytörténeti kutatások­kal. régi népművészeti esz­közöket is gyűjtött. — Tehát az otthoni kör­nyezet is sugallta az effajta hajlamot. — Föltétlenül, bár aztán én mégis biológia-mezőgaz­daság szakot végeztem az egri főiskolán. Ám, felesé­gem. Katalin rajzszakos ta­nárnő, s az ő szakmai tudá­sát akkoriban olyan kitűnő művésztanárok alapozták meg, mint Blaskó János, Se­res János, Nagy Ernő . . . — Azért túlzás volna ar­ra gondolni, hogy az egész fazekasság ötlete csak az én agyamból pattant ki — szól közbe a ház fiatalasszonya, a harangvirág-kék szemű Ka­talin. — Sőt, eleget tanakod­tunk. dagasztottunk, nemcsak az agyagot, hanem a gondo­latainkat is, amíg egymást meggyőzve belevágtunk. Be­jártuk Erdélyt, Nádudvart, amíg a ma még élő, öreg mesterektől ellestük a forté­lyokat, fogásokat. Tévedés volna azt hinni, hogy mi azért választottuk a fazekas­ságot, mert „be akarunk futni”. Egyszerűen kedvünk volt rá. S nem titkoljuk, eb­be nem kis szerepet játszott Kovács Margit munkássága, hisz ő ennek a keramikus- ságnak az alfája és ómegá­ja ... Mi is példaképnek te­kintjük, s mi magunkat nem művészeknek, hanem agya­gosoknak tartjuk. — Hogyan jut idejük, hi­szen férje a fazekasság mel­lett még a szilvási iskola ta­nára is ... ? — Ha ő kezd el valamit, én befejezem, s így van ez fordítva is. Sőt, már két fiunk is kedvet kapott, ők is meghajtják a korongot, le­leülnek mintázni. Mi csak azt örökítjük meg formában, amit megéltünk. Vannak olyan darabjaink, amelyek nem eladásra készülnek, ha­nem kiállításra. Ezek nem használati eszközök: kancsók, fazekak. tányérok, hanem kisebb szoborkompozíciók. Mi igazi vásárokra nem já­runk. Noha, ^iparosként in­dultunk a KIOSZ segítségé­vel. A célunk az, hogy ezt az ősi szakmát oly módon vigyük tovább, hogy egyko­ri mestereinknek, a névte­len fazekasoknak ne kelljen szégyenkezniük, s egy kis egyéni ihlettel, hangulattal a saját elképzeléseink is te­ret és jogot kapjanak a szakmában. A raktárban jó néhány kész cserépköcsög, korsó, tál, má­zas fazék társaságában áll­dogálnak a különböző „Mis­ka kancsók’’. — Ezek a kedvesen idét­len figurák népszerűek let­tek. Mindegyik más. Ez itt például — mutat házigaz­dánk az egyikre —, amelyik­nek vállán számtalan fény­képezőgép látható, baráti ajándék. NSZK-ban élő cimborám megszállott tér mészetfotós. Egyszer a Bükk fennsíkon járva, egy muf­loncsorda kedvéért majdnem összetörte magát és az au­tóját. A muflonkaland em­lékére neki készült a foto­gráfus Miska . . . — A közeljövő kiállításai, céljai? — Hát .,ráhajtunk'' a né­pi iparművészek mestere címre. Ez a következő cél és tervkitűzés . . A beszélgetés után bú csúznunk kell. No. nemcsak azért, mert közelít az est a Bükk felől, hanem mert Gál Árpádot várja a szülői ér­tekezlet. élete- és alkotó­párját pedig a mindennapok asszonyi teendői, hogy majd mindezt elvégezveseste vala­mi szépet álmodjon kezük, no és a Kovács Margit által megformázott „Korong Ma­tyi” —, amely azóta a faze­kasok „védőszentjének” szá­mít. Soós Tamás KRISTON BÉLA: 4 kitüntetett,,. Az egri püspöki palota freskókkal ékesített, külön­böző színárnyalatú kemény­fákból mozaikszerűen kira­kott parkettás tanácstermé­ben feszült várakozással te­li csend uralkodott. Középen a faragott, ha­talmas ovális tölgyfaasztal körül huszonnégy támlás­szék közül tizenhét megtelt a meghívottakkal, a város- vezetés, a szellemi élet ki­válóságaival. Jelen volt Hollóssy főbíró, Bornemissza főjegyző, a Gerl testvérek, Fellner, Schnatt- mann, Kracker János Lu­kács művészek. Kulcsár Káz- mér, a céhtanács elnöke, a lakatoscéh mesterei közül egynehányan, köztük Fazola Lénárd és a fekete bársony­ból szabott zsinóros ruhába öltözött Fazola Henrik, aki fehér kötéssel homlokán tü­relmetlenül várta, hogy megnyíljon az ajtó. és besé­táljon rajta kíséretével az ő tiszteletére E szterházy Ká­roly püspök-főispán. Részlet az író „A Megszál­lott” című 1983-ban meg­jelent regényéből. Az egyetemi építkezések során volt alkalma több íz­ben találkozni ezzel a dús­gazdag földesúrral, aki ko­rábban váci püspök volt, és egészen fiatalon, mindössze harminchat évesen került az egri püspök-főispáni méltó­ságba. Ö is ránehezedett ket­tős hatalmával a városra, s bár éppúgy ellene volt Eger szabad királyi városi rangra emelésének, mint elődje, de mégis tiszteletet váltott ki szerte a városban az a ne­mes törekvése, hogy Egert, püspöki székhelyét városias arculatúvá fejlessze. Első ténykedése volt, hogy lebontatta fényűző elődje, Barkóczy Ferenc Felsőtár- kányban épített, pazar be­rendezésű luxuspalotáját, és annak anyagát felhasználta az egyetemi építkezésekhez. Elbocsátotta a palota állan­dó zenekarának tagjait, a díszruhás hajdúkat, a palo­taőröket, a kertészeket, sza­kácsokat, a lovászokat, a va­dászok, solymárok, kutya- falka-gondozók rengeteg költséget felemésztő sisere- hadát. Ezért azután érthető­en örök ellentétbe került Barkóczyval, aki az eszter­gomi prímási székből keresz­tezte, ahol csak tehette, Esz­terházy törekvéseit. Nagyszabású építkezések­be kezdett Egerben, melyeket éppúgy hátráltatott a vas­hiány, mint Fazola munká­ját, s talán ezért viseltetett nagy megértéssel annak vasérckutatásai iránt. Végre pontban tizenegy órakor nyílt az ajtó, és jobb- ról-balról három-három ka­nonok kíséretében megjelent a püspök-főispán, akit az egybegyűltek felállással, mély főhajtással köszöntöttek, Ö barátságosan boldog kará­csonyi ünnepeket kívánt, majd keze intésére minden­ki leült, csak egyedül ő, és a kanonokok maradtak áll­va. A most negyvennégy éves, hatalmas főúr, családi tradícióinál fogva, rendíthe­tetlen híve a bécsi udvarnak, tanácsadója és bizalmasa Mária Teréziának, kimért, hivatalos hangon szólott: — Mint Eger város és He­ves megye püspök-főispánja, kellemes kötelességünknek teszünk eleget. Kérem Fazo­la Henrik urat, állva hall­gassa végig felséges uralko­dónőnk, Mária Terézia őfel­sége kegyes üzenetét. Fazola Henrik felállt. Ar­cát pír öntötte el, szemei tűzben égtek. Eszterházy folytatta: — Isten kegyelméből fel­szentelt királynőnk őfelsége közismerten nagy kedvez­mény Bicét nyújt édes ha­zánkban is az ipart kezde­ményezőknek. Nagy figyel­met szentelt Fazola Henrik úr saját költségén történő ásványfeltárásainak, kutató- tevékenységének. s ennek elismeréseképpen küldte ré­szére elismerő díszes okleve­lét és aranyérmét a követke­ző felséges sorokkal. A püspök mellett álló sas­orrú kanonok átadott Eszter- házynak egy pergamente­kercset. Az egybegyűltek is felálltak. A főispán mind­járt magyarra fordítva ol­vasta a latinul írt szöveget: „Fazola Henrik úr hoz­zánk bejelentett ásvány­kincsfelfedezéseit méltányol­juk, és a bányamivelés te­rén elért eredményei, vala­mint az évek óta saját költ­ségén folytatott kutatómun­kájának jutalmául adomá­nyozzuk ezen oklevelet és aranyérmet. ígérjük, mi­helyt felfedezéseiből kincs­tárunkra nézve hasznot haj­tó vállalkozás fejlődik, meg­tesszük a hevesi és borsodi hegyekben királyi bánya- mesterré. Mária Terézia” — fejezte be felolvasását Esz­terházy, mire a meghívot­tak Fazola Henrik kivételé­vel leültek. A püspök-főispán ezek után így folytatta: — Püspöki és föispáni méltóságunkban a város te­kintetes elöljárósága előtt megdicsérjük Fazola Henrik urat, aki eddigi áldozatos munkásságával bevéste ne­vét Eger város aranyköny­vébe. Valamennyien büszkék lehetünk arra, hogy ezen uralkodói elismerést tartal­mazó oklevelet és aranyér­met városunk köztisztelet­ben álló polgára kapta, aki a jövőben talán mint vas- müalapitó kitűnő nyers­anyaggal segíti majd nagy­szabású építkezéseinket. Ezen elismerő oklevél és arany­érem egyben azt is jelenti, hogy Fazola Henrik úr vas- müépítési törekvéseiben bát­ran számíthat a bécsi udvar támogatására. Ehhez kíván­va erőt és egészséget, a jö­vőbeni tevékenységéhez kér­ve Isten áldását, nyújtom át, a felséges kitüntetéseket. Ezek után átnyújtotta az uralkodói aláírással hitele­sített díszes oklevelet és a vörös bársony tokból előcsil­lanó súlyos aranyérmet, amelyet egyik oldalán az uralkodónő arcmása, a má­sik oldalán az osztrák két­fejű sas ékesített. Kispapok jöttek a terem­be tálcával kezükben, rajta ólomkristály poharakkal, bennük aranysárgán csillo­gó tokaji aszúval. A jelenlevők Fazola Hen­rik egészségére emelték fel és ürítették ki poharaikat, utána Eszterházy püspök­főispán kanonokjaival együtt távozott. . . Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents