Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 22., szombat S. ARCOK, VÉLEMÉNYEK Karöcsondi emberek Szatóki Lászlódé vezető óvónő Fehér Sándor nyug A tanácselnök Száméi István Nógrádból származik, de 13 év alatt karácsondi emberré vált maga is. Itt épített házat és tisztségéből adódóan jól ismeri az itt élők örömeit, gondjait. — Milyen öt évet jósol a íköz&égnek,,, mely-, területeken ltudnak majd előre;, lépni? — Beruházási lehetőségeink végesek, így alaposan meg kell fontolni, mire for- |dítsuk a pénzt. Legégetőbb gondunk az úthálózat kiépítése, ami már nem várhat tovább Nyolc kilométernyit látunk el szilárd burkolattal, ugyanakkor elkészítjük az árokrendszert is A lakosság évi ezer forintot szavazott meg településfejlesztésre: ezeket az összegeket is erre a célra fordítjuk. — Alighanem szükség lesz társadalmi munkára is. .. — Ha olyan célokat tűzünk ki, melyek egybeesnek az emberek érdekeivel, nem lesz nehéz meggyőzni őket, ihogy fogják meg a lapát végét. Sokat segítettek, illetve segítenek az üzemek, vállalatok is. Az áfész és a Kossuth Mgtsz adja össze a pénzt arra a vendóglátóipa- ri egységre, melynek márciusban megkezdik az ala- ipozását és év végére tervezik az átadását. Lesz benne étterem, presszó és üzemi konyha: régi problémánk oldódik meg ezzel. — Bizonyára sokan keresik meg a gondjaikkal, panaszaikkal. — Ez a munkámmal jár, így természetesnek tekintem. Persze, sokszor nehéz igazságot tenni egy-egy ügyiben. főleg úgy. hogy mindenki elégedett legyen a döntéssel Hiszen az embereknek gondolkodásmódjuk, egyéni érdekeik miatt másmás véleményük lehet ugyanarról az ügyről, s így eltérően értékelhetik az intézkedéseinket fs. .. A sofőr Varga István autóbuszvezetővel a község központjában futunk össze. Kérdésünkre, hogy mit tart Ka- rácsond legnagyobb problémájának, a tanácselnökkel megegyezően válaszolt: — Az utakkal van a legtöbb bajunk! Néhol olyan rossz a helyzet, hogy még a mentő sem tud bemenni. Hiába van sok személyautó a faluban, ha egy részük kényszerből ősztől tavaszig a garázsban áll. Amikor a vasútvonalat felújították, a zúzalékkövet a határba hordták, pedig jó pár utat ki lehetett volna pofozni belőle... iEzen kívül nem tudnék nagyobb problémát mondani. Az ellátásra nem lehet nagyobb panasz: az élelmiszerhez. húshoz, mindig hozzájutunk, de a legszükségesebb iparcikkekhez is Aki pedig nagyabb vásárlásra készül, könnyen elérheti Gyöngyöst. Talán egy dolog nem ártana még: bálok, diszkók idején jobban odafigyelni egyik-másik fiatalra. A körzeti megbízottunk. Forgó István zászlós nagyon határozottan látja el a feladatát, de egyedül van, meg aztán neki is vannak szabad napjai. . A nyugdíjas Fehér Sándor bácsi a járdáról takarítja a havat, amikor megszólítjuk. — Tősgyökeres karácsondi vagyok, itt születtem, itt éltem egész életemben — húzza ki magát. — A vasútnál dolgoztam, onnan is mentem nyugdíjba tizenhat évvel ezelőtt. Azóta csendben éldegélek a feleségemmel. Nem is lenne semmi baj, csak ne fájna olyan kegyetlenül a lábam! — Gondolom, a családra számíthat, ha nagyobb gond adódik. — A lányom itt lakik a szomszédban, úgyhogy közel a segítség. De egyelőre még el tudjuk magunkat látni. A legnagyobb öröm. ha összejön a rokonság. Már két dédunokánk van! Istenem, de rég voltam olyan fiatal! — Azóta a falu is sokat változott.. . — Bizony, egyik-másik részre rá sem lehet ismerni. Szép családi házak épültek mindenütt, új ABC. emeletes iskola. Mindig Számúéi István tanácselnök Sebők József, a Kossuth Tsz elnöke, országgyűlési képviselő Varga István autóbuszvezető gyarapodik a község valamivel. Gondom csak egy van: harmincnyolc évi munka után 3800 forint a nyugdíjam Ebből élünk ketten az asszonnyal ... Az óvónő Betérünk az óvodába is. ahol példás tisztaság fogad. Éppen alszanak a picinyek, így könnyen szót tudunk váltani Szalóki Lászlónéval, az intézmény vezetőjével. — Karácsondi vagyok, de nem akartam visszajönni az iskola után mondván, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Aztán mégiscsak ide csábítottak, és nem bántam meg — emlékezik. — Nincs olyan ház a faluban, ahonnan ne neveltem volna valakit az eltelt harminckét év alatt. Az óvoda is sokat fejlődött. szépült azóta. Sokat tesznek ezért a szülőik, a brigádok, a tsz, a vállalatok is. Az udvarunk és az ott lévő játékaink nagy része például társadalmi munkában készült. támogatnak bennünket a berendezések megvásárlásában. a tatarozásban is A legnagyobb gondunk egyben öröm is: sok óvónőnk vállalkozik a gyerek- szülésre és őket valahogy helyettesíteni kell. A tizenegyből jelenleg is öten gyesen vannak. — Ez a szülési kedv jellemző-e a falu egészére is? — Bizony, több apróságra lenne szükség... Kicsit csökkent a lélekszám és ez nem jó. 1983-ban mindösz- sze tizenhét új óvodásunk volt. Igaz, 84-ben már harminckilenc . . . — Mások-e a mai gyerekek, mint a harminc évvel ezelőttiek? — Ö, hogyne! Lényegesen élénkebbek, érdeklődőbbek, mozgékonyabbak Tágabb a világuk is: a tévé hatása alól már ők sem bújhatnak ki. Ezt a fejlődést látva is mondhatom, hogy én boldog ember vagyok: megtaláltam azt a munkát, amiben a legtöbbet adok és kapok. A képviselő Sebők József, a Kossuth Mgtsz elnöke, egyben tizenhárom település, köztük Ka- rácsond országgyűlési képviselője is.-r- Január 1-ével a helyi tanácsok lehetőségei megnövekedtek, de felelősségük is jóval nagyobb lett. Az önállóan hozható döntések köre bővült. Ám, én úgy vélem, hogy jelenleg még nincs meg mindenütt a mérlegelésükhöz szükséges szakembergárda. így, eleinte bizonyára lesznek kisebb-na- gyobb zökkenők. Karácson- don azonban más jelent problémát. Nem titok, hogy a korábbi tsz-, tanácsi és áfészvezetés között nem volt meg a kellő összhang. Ez oda vezetett, hogy a -lehetőségeinket nem használtuk ki i! .\imálisan. Most jóval nehezebb körülmények iközött kell pótolni az elmaradt fejlesztéseket is. Ennek érdekében határozóttabbnak kell lennünk és agi- tációval, személyes példamutatással mozgósítani az embereket. — Faluhelyen általában a tsz a legjelentősebb gazdasági egység, s ebből elkerülhetetlenül adódnak a településsel kapcsolatos feladatai is. — A mecénási szerep elől nem térhetünk ki. de ez nem is áll szándékunkban. Ha kérnek bennünket, lehetőségeink szerint segítünk. — Ügy tudom, hogy kétmillió forinttal járulnak hozzá a vendéglátóipari egység építéséhez. — A jelenlegi kiskocsmát már nem szabad tovább üzemeltetni: egy háromezernégyszáz lakosú település nem engedheti meg magának. hogy ennyivel megelégedjen. így aztán az áfész épít egy új, háromszáz- negyven négyzetméteres létesítményt, ahol majd kulturált körülmények között lehet étkezni, kikapcsolódni. A pénzt mi vissza nem térítendő hozzájárulásként adjuk, s a forgalomból sem kérünk részesedést. Elvégre a mi dolgozóink is odajárnak majd, a színvonalas ellátás megteremtése tehát nekünk is érdekünk. — Az összeg alapján úgy tűnik: jól megy most a tíznek. — A tavalyi év ellentmondásosan alakult a mezőgazdaság számára, s ez ránk is vonatkozik. A búza és a borsó szépen termett, de a többi növényünk termelése veszteséges volt. Különösen a szőlőt érték jelentős károk. Ennek ellenére a tagság bérszínvonala nőtt, s remélem ugyanezt elmondhatom majd a következő években is ... Koncz János NAGYRÉDEI ÁRUK TÁVOLI FÖLDRÉSZEKRE Mozgás — mélyhűtött piacon Még 1984 októberében történt, hogy kint jártunk Kanadában a Monimpexszel egy borászati nemzetközi vásáron — emlékezik vissza Frecska Sándor tsz-elnök egy exportüzlet megkötésére. — Én akkor megkerestem az ottani magyar kereskedelmi kirendeltség vezetőjét, dr. Sarkadi Károlyt, s megkértem: hozzon össze élelmiszer-kereskedőkkel, így is történt. Két napra rá bemutatott egy montreáli üzletembernek. Előzetes meg- ájlapodásunk olyan jól sikerült, hogy az én hazajövetelem után tíz nappal már Magyarországra érkezett a kanadai cég képviselője. . . Chilei versenytárs Több mint háromszáz tonna grízmálnát exportált tavaly a Nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet az óceánon túlra, a bevezetőben részletezett előzmények után. Ezzel áttörést értek el: a hazai hűtőipar először „rúgott labdába” gyorsfagyasztott termékkel az amerikai földrész piacán. Eddig Európában is jó üzleti kapcsolataik voltak: negyvenöt nyugati partnernek szállítottak árut. Gurulós málnából például tavaly 845 tonnát vittek el tőlük a kamionok, külföldi végcéllal. Miért kell az amerikai piac is?— Európában erős konkurenciát jelent a skót, a jugoszláv, sőt újabban a chilei málna — avat be a szakmai összefüggésekbe Kí- vés János hűtőházvezető. — Biztonságosabb az áruk elhelyezése, ha szélesítjük a piacot. Emellett nézze meg. hogyan alakultak az eladási árak — veszi elő dossziéját. — 1980 előtt egy kiló gurulós málnáért öt és fél nyugatnémet márkát adtak. Ma a legjobb minőségű málna is csak 4 egész 4 tized DM- et ér. összeszorozva, köny- nyen kiszámíthatja az árveszteséget. Szeder, egres, broccoli, paprika, paradicsom és még egy sor, összesen 17-féle termék képezi a hűtőház áruskáláját. Ezek minősége a mai piaci szorításban kiváltképp fontos. A hűtőház háromszáz d- gozójából tíz diplomás, kéznél van tehát a hozzáértés a nemzetközi színvonalú produkcióhoz. Bogyózás pufajkában Mikrobiológus figyeli például a másfél száz „gyártási dolgozó" kezének tisztaságát. Itt nemcsak evés előtt, hanem evés után is kezet kell mosni. — Ha valakinél „pozitív kézmintát” veszünk, először ötven forintjába kerül — részletezi Rozovics Jánosné laboráns. — Akinek egy év alatt háromnál több eset jön össze, az a prémiumja jelentős részétől elesik. Illetve: elesne. Ilyen ugyanis az utóbbi tizenegy évben nem történt. Hideg csarnokban dolgoznak az asszonyok: itt nyáron is pufajkát viselnek. Sorban ülnek, állnak a hosz- szú asztalok mellett, s gyakorlott szemmel válogatják ki az exportra alkalmas bogyókat. — Most éppen a svédeknek dolgozunk — közli Tu- za Lászlóné „gyártási dolgozó". — Meg szoktuk kérdezni a művezetőtől, hogy kiknek válogassunk, mert nem egyforma az igény. Az angol vevő a legigényesebb, de ő fizet is a legtöbbet érte. Tuzáné egyike a régi hűtőházi embereknek, akik jó érzékkel és áldozatkészen bocsátják képességeiket a szövetkezet rendelkezésére. Az idő haladtával számuk fogy. — A régi dolgozókat nem lehet pótolni — állítja Varba! Isttánné fiatal művezető. — Ök szükség esetén képesek a nyolcórás műszak után nyolc órát túlórázni. Az újabb dolgozóink szívesebben „lazítanak”... Szerencsére — tehetjük hozzá — a jelentős nyereséget hozó hűtőházban van miből megoldani a hatásos, korszerű érdekeltség kialakítását. Felnégyelt áru Coop Basel, Jobicom Ltd., Foodimpex — sorakoznak a tsz régi, sok terméket rendelő partnerei. Viszonylag új üzletfél a C. ltoh and Co. nevű japán üzletház. A szigetországiak 1984-ben rendeltek először rédei árut: 15 tonna felnégyelt paradicsom- paprikát. Elégedettek voltak-e vele? — Azt nem tudom — felel diplomatikusan Kívés János —, mert nem mondtak se jót, se rosszat. De a következő évben már háromszoros mennyiséget rendeltek. Ebből gondolom, hogy biztosan nem dobták ki . Molnár Pál
