Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. február 22., szombat Eger Város Tanácsa rendelete az alkohol forgalma korlátozására 1845-ben Napjainkban, amikor társadalmunk egyik égető problémájaként vetődik (el nap mint nap az alkoholizmus. s az eUenevaló küzdelem — mi tagadás —. itt- ott csak immel-ámmal folydogál. Bizonyára méltán érdeklődésre tarthat számot Eger Város Tanácsának állásfoglalása és határozata az alkoholnak a városba való behozatalával és a (elburjánzott pálinkafogyasz- tással kapcsolatban, illetve azzal szemben — az l'r 1845. esztendejében, november hó 21-én tartott tanácsülésen. A Heves Megyei levéltárban gondosan megőrzött jegyzőkönyvnek adjuk át a szót!... „Indítvány tétetett: miként mind köz-, mind magántapasztalás igazolván azon szo- morító körülményt, hogy néhány évektől óta a pálinkaital e városban is, kivált a közlakosság között oly nagy mértékben divatozik, miszerint az sokaknak majd csaknem kizárólagos itala, mely- lyel való bővebb mértékbeni élés pedig, valamint a testnek aléltságot s bágyattsá- got, úgy a lélekerőnek ká- bultságot s tespedést okozván, egyes emberek által az egész emberiségre, a polgári társaságban (társadalomban. S. I.) pedig kiváltképp az erkölcsre nézve szerfelett káros, sőt veszedelmes következtetéseket szül. A köztapasztalás igazolván továbbá azt is, miként e kábító italnak igen nagy mértékben készítését, árulását, s olcsóságát s városban semmi sem mozdítja annyira elő. mint hogy ámbár mindazon nézetek, melyek a tett indítványban foglaltatván, oly igazak, s az erkölcsiség tekintetéből kivitelben oly kíazon körülmény, hogy némely lakosok külvidéken megvásárolván a gép készítette úgynevezett Spiritust, s mint kereskedelmi cikket a városba igen nagy meny- nyiségben behozván, s itt pálinkához hasonló erejűvé alakítván, mint ilyet, a valóságos pálinkánál olcsóbb áron adogatják, és ezáltal a köznépnek olcsó, erős, azonban káros pálinkaitalra nagy alkalom kínáltatik, s emellett ugyanazon népnek mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben kár okoztatik. Célszerű lenne ezen nézetekből kiindulva e részben hatályosan intézkedni, s a léinek (ez volt a spiritusz, az alkohol mesterségesen kiagyalt magyarított neve, — S. I.) behozatalát, amennyiben azzal történik a visszaélés, valamely módon korlátozni; — mely indítvány tanácskozás alá vétetvén, annak folytán vánatosak légyenek is, hogy azok ezen Elöljáróság nézete szerint a lél behozatalának, s abbóli italkészítésnek nemcsak korlátozása, de sőt teljes eltiltása is méltán magának a behozatalnak, s abbóli italkészítésnek büntetés mellett igényeltethetnék. Tekintetben kelletvén mindazonáltal venni azon körülményt, miként a lél szinte kereskedelmi cikk, s mint ilyet a honi törvények bárhová is bevinni, s azzal kereskedni nem tiltanak — különben is pedig az számos kézmívesnek mesterségök folytatása tekintetéből nem is nélkülözhető —, arra pedig, hogy egyik, vagy másik lakos hordhasson csupán be lélt, a többieknek pedig til- tasson el, ezen Tanács sem szabadalmat nem adhatna, sem a következtetiető visszaélésnek ki által leendő elkövetését előre nem gyanítván, ezeknél fogva a lélnek behozását általlában eltiltani sem jogszerűnek, sem hatásköréhez tartozónak nem ösmervén, ugyan, amennyiben azon indítványban foglalt előadáshoz képest is, a szesszel való visszaélés, mind a nép erkölcsiségére, mind magának az emberiségre is szerfelett káros hatású volna, e Tanács nézete szerint pedig e visszaélést a léinek eddigelé korlátlanul szabados és díjmentes behozása igen-igen mozdította volna elő. A léllel való visszaélések lehetőségi meggátlása, s így erkölcstelenségre vezető ezen módnak némi nehezítése tekintetéből jövendőre nézve elhatároztatik: miként a városban lélt, azaz Spiritust behozni bárkinek is általlában csupán úgy engedtetik meg, ha a behozni szándékozó ebbéli szándo- kait, úgy a behozni kívánt mennyiséget városi főbírónál megjelentvén, minden akónak behozataláért 2 pengőforintot (izetend a város pénztára számára, — ellenkező esetben lélt behozni elkobzás terhe alatt tilalmas leend. E határozat alól csupán a városban létező három gyógyszertárak szükségeire megkívántató mennyiség, melynek behozatala ezentúl I is szabad leend, vétetvén ki. Mely ezen végzés köztudomás végett kidoboltatni. s kifüggesztetni, kellő felügyelet végett pedig a városi vásárbírónak s piaci biztosnak kiadatni rendeltetik”. E 140 esztendővel ennek- elött hozott városi tanácsi előterjesztés és jogerős határozat hazánkban a maga nemében egyedülálló volt! E határozatot az érsekföldesúr, Pyrker János László gazdasági ülése is megerősítette. Sőt a tekintetes nemes vármegye egy sor ilyesféle pálinkát forgalmazó boltocskát, pálinkakimérést azonnali hatállyal bezárni rendelte! Hogy mily nagy — és nagyképűség nélkül mondhatjuk — bölcs körültekintéssel fogalmazták meg a j döntésre kerülő előterjesz- i tést, a jegyzőkönyv sárguló, , de örök időkre megmaradó | sorai tanúsítják. S ebben nem kis része volt Eger város főbírájának: Rózsa Ká- rolynak, vármegyei táblabí- rának, • kinek sok irányú egyéb érdemeire napjainkban egy szép utca elnevezése is emlékeztet. Sugár István HATÁROZTATOTT KÜLDÖTT VOLT A SZOT-KONGRESSZUSON Felszólalás helyett... Bojtos Sándor állami díjas pedagógus a/, egri 212. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet szb-titkára is reszt vett, a Heves megyei delegáció tagjaként, a SZOT XXV. kongresszusán. Felszólalására ezúttal nem került sor az. országos tanácskozáson, ezért tervezett beszédének legfontosabb gondolatait, immár kiegészítve élményeivel és benyomásaival, ezúton adjuk közre: — Az egyes munkaterületek képviselői a korábbi hetekben már számos problémát tártak a nyilvánosság elé. Ezért úgy érzem, nem túlzás azt mondani, hogy az egész társadalom várakozással tekintett a magyar szak- szervezetek ez évi kongresz- szusa elé. Személy szerint én is nagyon kiváncsi voltam arra, hogy milyen szóbeli kiegészítések hangzanak el, és a megjelenő főhatóságok vezetői hogyan válaszolják meg a felmerülő kérdéseket. — ön miről kívánt szólni? — Két olyan, megoldást sürgető problémáról, amely messze túlnő a vasasszakszervezet keretein: országosan nagy gondot jelent szakmunkásképző intézeteinkben, hogy az alacsony létszámigényű szakmák tanítását, melyet főhivatású oktatókkal nem lehet megoldani, egyre nehezebb biztosítani. Ilyenek például a férfiszabó, nőiruha-készítő, burkoló, kozmetikus, tetőfedő, fénye- ző-mázoló, cipész, fodrász. Ezekben az esetekben a különböző vállalatok szakembereinek segítségére vagyunk utalva. Sajnos, a jelenlegi normatívák alapján az iskolák mindössze 40 forintot fizethetnek óránként. Ezért az összegért pedig nemhogy a legjobb mestereket nem tudjuk megnyerni a tanítás számára, hanem maholnap már egyáltalán nem találunk ismereteinek továbbadását vállaló szakembert. Ráadásul ez a 40 forint valójában csak húsz, hiszen egy óra megtartásához legalább egy másik óra felkészülés szükséges. További nehézséget jelent az órarendi kötöttség is. — Mit tehetnek ebben a helyzetben az intézetek7 — Vagy elutasítják a beiskolázást, hivatkozva a megfelelő tanerő hiányára, vagy hatvan-száz kilométeres körzetből összevonják a tanulókat. Az utóbbi esetben az utazgatással, a munkából való távolmaradással együttjáró költségek többet tesznek ki, mintha emelnék az óradíjakat! Tudom, hogy ezáltal feszültség keletkezne a főhivatású kollégák kötelezően felüli munkájának elismerése és az iskolán kívüli szakemberek bérezése között, de annak érdekében, hogy ne jelentkezzenek további területeken is ellátási gondok, mielőbb meg kell tennünk ezt az intézkedést. — Azonos munkáért, azonos bért. .. — Néhány területen ez már jelenleg sem igaz. Például, ha a TIT szervez egy hasonló tanfolyamot, akkor esetenként háromszor annyit is tud fizetni az óraadónak, mint az iskola. Célszerű lenne ezen a területen mielőbb megnyugtató megoldást találni. — Mi a másik gond, amelyet a kongresszus nyilvánossága elé szeretett volna tárni? — Munkajogi, illetve szociálpolitikai téma: a termelő vállalatok a saját hatáskörükben megoldhatták a 40 órás munkahéttel járó jogi gondjaikat. Az iskolákban ez fokozatosan történt. Az 1984 decemberi állásfoglalás alapján azonban ez a folyamat leállt és ahol az átállás nem történt meg, ott egyelőre a nyolcórás munkanap vívma. nya is elúszott! Szakszervezeti taggyűléseken visszatérően hangzik el a kérdés: mikor állítják ezt ismét vissza? Sajnos, az intézmények vezetői és az szb-k sem tehetnek semmit, mert az ide vonatkozó rendeletek tiltják a 40 órás munkahét bevezetését. A 42 órás rendelet az adminisztratív, karbantartó és kisegítő dolgozókat érinti. Ez több helyen egyre égetőbb munkaerőgondot jelent, mert nem kap az iskola, óvoda, bölcsőde takarítónőt és karbantartót . . . — Milyen volt a kongresszus hangulata? — Ezt a legnehezebb szavakkal visszaadni. A küldöttek többsége természetesen nem ismerte egymást, mégis minden feszélyezettség nélkül vitatkoztak, ismerkedtek, beszélgettek a szünetekben. Ez a folyosókon tapasztalt oldott hangulat jórészt megmaradt a teremben is. Végig nagyon közvetlen légkör jellemezte a tanácskozást. A hozzászólók gyakran alkalmaztak humoros fordulatokat is. Ha pedig olyan problémát érintettek, amelynek megoldását az elnökségben helyet foglaló vezetők valamelyikétől várták, akkor megfordultak és mintegy nekik címezve mondták el azt. A hallgatóság mosollyal, tapssal, vagy éppen önkéntelen fölmorajlással fejezte ki vé(Fotó: Perl Márton) leményét. Pécsi Ildikó szín- művésznő egy verset is beiktatott a hozzászólásába a békéről. Ezt meghallgatva, bizony sokaknak könny szökött a szemébe. A demokratizmus élő bizonyítéka volt a beterjesztett sok módosító javaslat —, de a 21 ellen- szavazat is. — Mely témákat emelné ki a kongresszuson elhangzottakból? — Az elért eredmények és az orvoslást kívánó gondok közül az utóbbiakkal foglalkozott több küldött. Főleg a fizikai dolgozók kifogásolták a szervezetlenséget, a munkaidő gyakori kihasználatlanságát. Közös óhajként hangzott el a reálbérek emelése, a nyugdíjak vásárlóerejének megőrzése, és a fiatalok lakáshoz jutásának megkönnyítése. Több fölszólaló foglalkozott az értelmiség helyzetével. Volt közöttük, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy a nemzet sorsa függ e réteg helyzetének javításától. Számtalan probléma elhangzott, de megoldásuk csak akkor remélhető, ha az eddiginél jobb munkával megteremtjük az ehhez szükséges anyagi fedezetet. Móró István Édes kisfiam... . . . igaz, ami igaz: ebben a rohanó életben ritkán ülünk le úgy beszélgetni egymással, mint férfi a férfival. Most van néhány percünk, szeretnék elmesélni egy történe tét. Tudod, az újságírók sokat utaznak, így jutott el a. egyik kollégám annak idején a háború sújtotta Kambodzsába. Ezernyi szomorú élmény került a jegyzetfüzetébe. megrendítő pillanatokat rögzített a fényképező gépe. Mind, mind arra ösztönözte, hogy itthon hosszasan beszéljen a látottakról, egy nép küzdelméről, várva várt békés hétköznapjairól. Mesélte, fiam, hogy járt egy bambusznádból sebtében összetákolt táborban, ahová azokat a szép arcú, mandulaszemű kislányokat és fiúkat gyűjtötték össze, akiknek a vadul tomboló harcokban, a gyűlölködésekben, a lélektelen emberi pusztításokban meghaltak, eltűntek a szii lei. Valamennyien árvák voltak, ott ültek a tábori asztalnál, s a hallhatatlan csendnél is csendesebben ettek délidöben. Emlékeztesselek arra, hogy hányszor száll rátok a tanár néni a napköziben, mert hangosan felkacagtatok két falat között? Vagy, amikor odanyomtátok egymás arcához az uzsonnára kapott vajas kenyeret? S viccből elcsentétek egymás elől a csemegének szánt ba nánt... ?! Nos, András bácsinak — a távoli utat megjárt kollégámnak — hasonló csínytevések jutottak az eszébe, ami. kor hatszáz élénk tekintetű apróságot látott enni egyetlen hamiskás huncutkodás nélkül. — Ezek a gyerekek most kaptak életükben először meleg ételt.. . ! — mondták el neki. Ezek után nem volt miért csodálkoznia a mélységes csenden. Tegnap gondolkodtam el ezen, amikor összevesztetek a nővéreddel, hogy kinek jár több gerezd a narancsból Meg, amikor megkértünk: rakj rendet a szobában, s * gondba kerültél, mert nem tudtad hová tenni a sok-sok játékot, könyvet, naptarat, bélyeget. Mert neked már szül: pgy saját szoba, ahol önálló életet élhetsz . . . Jó, hogy eszembe jutott a bélyeg. Nem is képzeled, mennyire örültem, amikor megmutattad, hogy vettél a suliban egy szépet. Megkérdezhettem volna, hogy tudod-e, milyen bélyeget vásároltál a megtakarított pénzedből, de — megvallom őszintén — valami miatt nem jutott rá idő. Sejtettem azonban, hogy azt a pénzt, amit arra a kis „papírkára” áldoztál, a hozzád hasonló korú gyermekekre szántad. Az UNICEF bélyege volt ez, egy világszervezet gyermekalapjának kiadványa. Mi másért is: hogy segítse azokat a „lurkókat”, akik a Földünkön nem élnek olyan biztonságban, olyan jól, s olyan gondtalanul, mint te és társaid. Most a felrlöWéíc'?á'rhaffilk módjdtó'ijüilnépélnek^vmerP* idestova negyven esztendeje hoztdk'^léPité''rkzl'íásí'seg%l)}-' szervezetet, azóta támogatják az aszály, a földrengés, az éhínség sújtotta országokat. Mert erre a támogatásra rászorulnak azokon a tájakon nemcsak a kicsik, hanem még az idősebbek is. No. de most a veled korban hasonszőrűekről van szó- a pajkos és a szorgalmas, a szomorú és az éhes gyermekekről. Azokról, akikért a híres világkoncerten gitár pengett, orgona zúgott, vagyis: akikért a dal szólt: „We are the World, we are the children. . Te is szívesen hallgatod ezt a slágert, tudom, mert jó füled van, s ha a rádióban, a magnókazettán felhangzik, három szobával távolabbról is kiszaladsz a hangszóróhoz. De ebből a hangszóróból nemcsak a zene szól, hanem az újságiró kollégáim tudósításai is elhangzanak — bár te még kevésbé érdeklődsz a nagyvilág iránt —, ezekre később figyelj majd oda. Megérted ugyanis, hogy miért számított nagy „tettnek” a bélyegvásárlás, vagy az UNl- CEF-képeslapért kiadott pár forint. Tudod, fiam, a felnőttek negyven esztendei keserves harca ellenére a világon naponta még mindig negyvenezer kisgyermek hal éhen. Majd ha igazán nagy leszel — s még akkor is akad a Földön ilyen gond —, harcolj az éhínség ellen, s mondd el a gyermekednek, hogy nemcsak egy szeletke narancson lehet összeveszni, hanem egy szem rizsen is, de nem az önfeledt játék közben, hanem — az életért... ! n .. Na, és most gyorsan bújj az ágyba, s álmodj szé-m pékét a világról. . Szilvás István Vadászpuskák szervizében A A vadászok úgy tartják: a jó puska — családtag. Afféle igazi kedvenc. így hát érthető a bosszúság, ha valami baj van vele. A Fegyver és Gázkészülékek Gyárának vadászpuskákat javító részlege az egyik olyan hely az országban, ahol a vadászpuskák megújulhatnak, hiszen szervizetik az összes hazai, illetve külföldi típust. Megvizsgálják a fegyver műszaki állapotát és szükség szerint igazítanak rajta, de egyéni kívánságoknak s eleget tesznek, a díszítések, a bar- nitás. apró tartozékok cseréje, vagy más speciális igények kielégítése sem marad el. Képünkön: Herczeg András fegy- verjavitó távcsőszerelés és beállítás közben (MTI-fotó: Kiss G. Péter)
