Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1986. február 20., csütörtök Olasz elnöki levél Mihail Gorbacsovhoz Az olasz napilapok szer­dán közölték annak a levél­nek a tartalmát, amelyet Francesco Cossiga olasz köz- társasági elnök intézett Mi­hail Gorbacsovhoz, válaszul a szovjet vezető levelére. Ez utóbbiban az SZKP KB fő­titkára felvilágosítást adott Cossigának a január 15-i szovjet leszerelési javasla­tokról. Az olasz államfő levelé­ben — amelyet Olaszország ■moszkvai nagykövete, Sergio Romano adott át a szovjet fővárosban — egyebek kö­zött megállapítja: Olaszor­szág teljes mértékben oszt­ja a Szovjetuniónak a világ békéje és stabilitása miatti aggodalmát. Olaszország sze­rint az idén újabb politikai impulzust kell adni a fegy­verzetcsökkentési és fegy­verzetellenőrzési tárgyalá­soknak. Cossiga a szovjet javaslatokat jelentős hozzá­járulásnak tekinti a fegy­verkezési hajsza megfékezé­sének az ügyéhez. A levél­ből azonban az is kitűnik, hogy Olaszország a leszere­lés kérdéseiben atlanti szö­vetségeseivel összhangban 'kíván cselekedni. Sindermaini Bonnban Az NDK és az NSZK kö­zötti kapcsolatok pozitív ala­kulását méltatta Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Horst Sindermann, az NDK Népi Kamarájának el­nöke szerda délutáni bonni megbeszélésükön. A kancel­lár és Sindermann egyetér­tettek abban, hogy a kap­csolatok bővítésének folya­matát tovább kell vinni. Amint arról Friedhelm Ost, a kormány szóvivője tájé­koztatott, a kancellári hiva­talban lefolytatott megbeszé­lésen az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alaku­lásán túlmenően a legidő­szerűbb nemzetközi kérdé­seket is áttekintették. Szó­ba került Erich Honecker NSZK-beli látogatása is: az utazásra egy későbbi, mind­két fél számára megfelelő időpontban kerül sor. Horst Sindermann, az NDK Népi Kamarájának el­nöke és az általa vezetett küldöttség szerda délelőtt érkezett Bonnba. Romes Csandra felhívása A csillagháború ellen Április 24—27. között Szó­fiában tartja következő ülésszakát a Béke Világta­nács — jelentette be szerdai szófiai sajtótájékoztatóján Romes Csandra a BVT el­nöke. Hangoztatta, hogy a szófiai tanácskozásig tartó időszakban erősíteni kell az amerikai „csillagháborús” tervekkel szemben ki bonta­kozott küzdelmet. Méltat­ta a legutóbbi szovjet bé­kekezdeményezések jelentő­ségét. Kiemelte, hogy Miha­il Gorbacsownak, az SZKP KB főtitkárának ez év ja­nuár 15-én elhangzott nyi­latkozata erősíti az,t a re­ményt hogy az emberiség egy békésebb századot kezd­het majd el. Romes Csand­ra rámutatott, hogy a nuk­leáris fegyverektől mentes övezetek létesítése fontos lé­pés lenne a teljes leszerelés­hez vezető úton. Ellentmondó jelentések az iraki—iráni hadszínterekről Az iraki—iráni hadszín­térről érkező hírek továbbra is ellentmondásosak, a har­coló felek saját látásmód­juk szerint számolnak be az eseményekről. Az iraki fél szerdán csa­patai előrenyomulásáról, újabb területek visszafogla­lásáról adott hírt. Az iráni hadijelentés ugyanakkor szintén saját harci sikerei­ről, a kedd éjszakai iraki ellentámadás visszaveréséről tudósít. Teherán! közlés sze­rint az iráni légelhárítás szerdán Dél-Irak fölött le­lőtte az iraki légierő négy gépét. Bagdadban egy irá­ni F—5 típusú gép lelövésé- ről számolták be. Irán azzal vádolja Inakot, hogy vegyi fegyvereket vet be a fellángolt csatározá­sokba. A közlés szerint ed­dig tizenhét iráni katona vesztette életét ezerötszázan pedig megbetegedtek az is­meretlen összetételű harci gáztól. Az Iraki Kommunista Párt közleményben ítélte el a katonai konfliktus kiszéle­sedését. Mint ismeretes, hatalmas tűzvész pusztított egy Rio de Janeiro-i irodaházban. A képen: egy nő végső elkeseredésé­ben levetette magát a magasból, s zuhant a: biztos halálba (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS A „LERMONTOVRÓL" Sziklának ütközött egy szovjet személyhajó A brit Charter Travel Company által bérelt, Syd­ney és Üj-Zéland között el­süllyedt szovjet hajó, a „Mi­hail Lermontov” fedélzetén tartózkodott Igor Szerebrja- kov, a TASZSZ különtudó- sítója. A „Mihail Lermon­tov’' katasztrófájáról küldött anyagát szerdán tette közzé a szovjet hírügynökség. Szerebrjakov beszámolt ar­ról, hogy a hajó fedélzetén 409 ausztráliai utas tartóz­kodott, a fele idős ember, a legidősebb 97 esztendős. Ezért volt rendkívül fon­tos, hogy ne törjön ki pá­nik, amikor a hajó léket kapott. A hajó vasárnap délután indult el Picton kikötőjéből a Cook-szoros irányába. Ezen a vízi úton általában révkalauz segítségével jut­nak át. Ennek megfelelően a parancsnoki hídon tartózko­dott Don Jamenson, a ki­kötő tapasztalt révkalauza. A hajó teljés sebességgel haladt, amikor egy víz alatti szikla felhasította az orr-ré­szét. Tíz méter hosszú lék keletkezett. A legénység azonnal lezárta a fenék re­keszeit, s egy időre sikerült is megállítani a víz betöré­sét. A kapitány úgy döntött, hogy teljes gőzzel a sekély part felé irányítja a hajót. Már csak néhány száz mé­ter hiányzott, amikor a víz betört a gépházba és leállt a hajtómű. A hajó kezdett sodródni a mély víz felé. A megdőlt hajóról az utol­só utasokat már kézben kel­lett leadogatni, mivel a hág­csó a dőlés miatt nem érte el a csónakokat. Az utaso­kat azonnal az új-zélandi hajókra szállították, majd a személyzet is megkapta a parancsot a hajó elhagyásá­ra: utoljára a matrózok szálltak csónakba. Egy sze­mély hiányzott közülük, sor­sa azóta is ismeretlen. Az új-zélandi hajókon már a személyzet tagjai szolgál­ták fel az új-zélandi sza­kácsok által készített kávét és szendvicseket. A „Mihail Lermontov” orvosa ellátta a sebesülteket, szerencsére ko­moly sérülés alig akadt. Haj­nalra Wellingtonba érkez­tek a szovjet és az új-zé- landi tengerészek közös munkájával megmentett em­berek — írta Szerebrjakov. Shultz az USA katonai segély­programjáról Shultz amerikai külügymi­niszter szerint az Egyesült Államok külpolitikáját „a realizmusra, az erőre és a kitartásra” kell alapozni. A miniszter a szenátus költ­ségvetési bizottsága előtt fej­tette ki az amerikai külpo­litika, mindenekelőtt a kül­földi katonai segélyprogram alapelveit. A külföldi segélyprogram legnagyobb része az Izrael­nek és Egyiptomnak nyúj­tandó katonai és gazdasági segély. A miniszter egyebek között részletesen szólt a kü­lönböző ellenforradalmi cso­portoknak nyújtandó ame­rikai támogatásról, bár nem bocsátkozott részletekbe, ki­jelentette például, hogy „a kommunista Nicaragua je­lenti a legnagyobb veszélyt a közép-amerikai demokrá­cia számára”, s ezért az Egyesült Államoknak „nem szabad magára hagynia, ha­nem támogatnia kell a de­mokratikus ellenzéket” — vagyis a kontrákat — Ni­caraguában. Az amerikai külügyminisz­ter óvatosan szólt a Fülöp- szigeteknek nyújtandó se­gélyről, de határozottan le­szögezte: „az Egyesült Ál­lamoknak igen fontos érde­ke fűződik ahhoz, hogy a Fülöp-szigeteken erős és de­mokratikusan orientált ka­tonai vezetés" legyen, s a fegyveres erőknek „támoga­tást kell adni a kommunis­ta felkelés leküzdéséhez”. Shultz sürgette, hogy nyújtsanak támogatást a Perzsa-öböl menti Amerika- barát országoknak katonai erejük megnöveléséhez. —( Külpolitikai kommentárunk Segélyek és hadihajók AZ ÜDVÖZLŐ TÁBLÁK a helyükre kerültek, az előkészületek megtörténteik és a biztonsági intézke­déseket is aprólékosan kidolgozták. Nem mintha a szervezők incidensektől tartanának — ellenkezőleg: az amerikai elnök ma kezdődő grenadai látogatása arra szolgál, hogy a kis karibi sziget és az Egyesült Államok, illetve tágabb értelemben az USA és kö­zép-amerikai szövetségesei közötti egyetértést szem­léltesse. Az előrejelzések szerint ezúttal legalábbis a közös nézőpontok, hasonló vélemények érvényesü­lése várható azon a találkozón, amelyen Ronald Reagan és egyes karibi elnökök, kormányfők vesz­nek részt. Merőben ellentétes hangulatot sugall ugyanakkor egy másik amerikai „vendég”: a legfrissebb hirek szerint Nicaragua csendes-óceáni parjai közelébe ve­zényelték az egyik leghatalmasabb, komoly rakéta­arzenállal felszerelt amerikai hadihajót. Kíséretében van a haditengerészet egy nagyobb egysége is, amely washingtoni indoklás szerint a közeljövőben „rend­szeres gyakorlatot hajt végre a térségben”. A LEGTÖBB MEGFIGYELŐ viszont egyetért ab­ban, hogy az újabb, az atlanti-óceáni partszakasz­ra és Honduras körzetére is kiterjedő manöversoro- zat időzítése korántsem véletlen. Ellenkezőleg: ré­sze annak a törekvésnek, hogy a Fehér Ház a ka­tonai és politikai eszközök kombinálásával egyre nagyobb nyomást gyakoroljon a managuai rendszer­re. E folyamat másik, napjainkban egyre nyilván­valóbb eleme az a washingtoni törvényhozásban ta­pasztalható kötélhúzás, amely a nicaraguai ellen­forradalmároknak juttatandó amerikai segítség kö­rül folyik. Félreértés ne essék, a vita már régen nem a se­gélyezés ténye körül zajlik, csupán annak nagysá­ga és formája kérdéses. Maga Reagan — épp a gre­nadai út előtt — kijelentette, hogy semmiképp nem éri be úgynevezett „humanitárius” segéllyel, hanem jelentős összegű, kimondottan katonai rendeltetésű gyorssegélyt szán a kontráknak. EGYELŐRE NEM VILÁGOS, mennyire könnyen kap zöld utat a képviselőházban és a szenátusban ez az igény, annyi azonban már most is látszik, hogy számos jobboldali csoport harcot hirdetett az azzal szembe helyezkedő, józanságra intő honatyák ellen. Márpedig — s ezt mind kevésbé lehet elfelejteni — ősszel időközi választásokat rendeznek az Egyesült Államokban, s a kampányban terítékre kerülő kér­dések között várhatóan az ország sok vihart kavaró karibi politikája is ott szerepel majd. Szegő Gábor A FEDŐNÉV: „HÉJA" Újabb francia csapatok Csádban Az Egyesült Államok hat­hatós támogatásával fokozó­dik a francia hadsereg be­avatkozása Csád belügyeibe. A legutóbbi jelentések sze­rint a francia kormány az elmúlt napokban ötszáz fő­nyi intervenciós erőt kül­dött a közép-afrikai ország­ba, és újabb gépekkel erő­sítette meg Csádban állo­másozó légierejét is. A „Hé­ja” fedőnevű hadművelet keretében jelenleg legalább 12 Jaguár, illetve Mirage—1 típusú francia vadászgép ál­lomásozik a ndzsamenai re­pülőtéren, illetve a csádi főváros környékén. Francia részről naponta arra hivat­koznak, hogy a gépek úgy­mond a ndzsamenai repülő­tér védelmét szolgálják a csádi felkelők hétfői bom­batámadását követően. Mint arról beszámoltunk, az amerikai kormány a csá­di konfliktus kiújulásával Líbiát vádolja, és a legme­legebb szavakkal üdvözöl­te a francia beavatkozást. Amerikai részről nyomban közölték, hogy meggyorsít­ják a csádi vezetésnek szánt katonai segélyek folyósítá­sát. Bemard Kalb amerikai külügyi szóvivő szerint Wa­shingtonban azt fontolgatják, hogy a kongresszus által korábban megszavazott se­gélyen kívül „mi egyebet tehetnének még", a Hisszén Habré vezette ndzsamenai rezsim megtámogatására. Amerikai hírügynökségi és lapjelentések utalnak rá: a Reagan-kormány örömmel használja ki az újabb lehe­tőséget a Líbiával szembeni fellépésre. CHALLENGER-KATASZTRÓFA Elűtérbe kerültek az emberi mulasztások William Rogers, a Chal­lenger űrrepülőgép kataszt­rófájának kivizsgálására ala­kult különbizottság elnöke szerint egyelőre még nincs végleges bizonyíték arra, mi okozta a hét űrhajós éle­tét követelő robbanást. A szenátus illetékes albizottsá­ga előtt kijelentette azon­ban, hogy elsősorban az em­beri tényezőkre fordítanak most figyelmet, miután a technikai elemzések a vizs­gálat jelenlegi szakaszában már sok hibaforrást tártak fel. Rogers jelezte, minde­nekelőtt azt akarják kide­ríteni. valóban hibás döntés volt-e az űrrepülőgép rajt­jának elrendelése annak el­lenére, hogy a körülmények nem mindenben voltak erre alkalmasak. A volt külügy­miniszter arra is utalt ki­jelentéseiben, hogy kivizsgál­ják: nem történhetett-e meg, hogy a program irányítói nyomás alatt vagy tekintély- féltési okokból rendelték el a rajtot. Az NBC televízió kedden este ismét megemlítette: szá­mos szakértő szerint az űrre­pülőgép-program vezetői túl­zottan is hamar álltak rá a kísérleti szakaszról a keres­kedelmi szakaszra, túl sok rajtot terveztek idén meg­valósítani, s mivel már ké­sésben voltak a Challenger indításával, esetleg nem mér­legelték kellően a körülmé­nyeket, szándékosan hagy­ták figyelmen kívül a szak­értők felvetette különböző aggályokat. Más jelentések szerint egyértelműen bebi­zonyosodott, hogy a szilárd hajtóanyagú rakétákat gyár­tó cég, a Morton—Thiokol vállalat szakértői a rend­kívül hideg időjárás miatt ellenezték az indítást, mivel a rakétákat ilyen körülmé­nyek között még sohasem próbálták ki. A NASA ve­zetői állítólag végül is rá­beszélték a cég szakértőit, hogy ne akadályozzák meg a rajtot. A Morton—Thiokol rend­kívül súlyos helyzetbe ke­rült a szerencsétlenség kö­vetkeztében : az űrrepülő­gép-program leállítása mi­att csökkentenie kellett a ra­kéták gyártását, és máris ar­ra kényszerült, hogy mintegy 200 munkásának és alkalma­zottjának mondjon fel, 1400 további munkást pedig rö­vidített munkaidőre állítson át, csökkentett keresettel. A cég szakértői szerint nem a gyártó felelős azért, hogy a rakéta nem megfelelően működött.

Next

/
Thumbnails
Contents