Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-20 / 43. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. február 20., csütörtök Olasz elnöki levél Mihail Gorbacsovhoz Az olasz napilapok szerdán közölték annak a levélnek a tartalmát, amelyet Francesco Cossiga olasz köz- társasági elnök intézett Mihail Gorbacsovhoz, válaszul a szovjet vezető levelére. Ez utóbbiban az SZKP KB főtitkára felvilágosítást adott Cossigának a január 15-i szovjet leszerelési javaslatokról. Az olasz államfő levelében — amelyet Olaszország ■moszkvai nagykövete, Sergio Romano adott át a szovjet fővárosban — egyebek között megállapítja: Olaszország teljes mértékben osztja a Szovjetuniónak a világ békéje és stabilitása miatti aggodalmát. Olaszország szerint az idén újabb politikai impulzust kell adni a fegyverzetcsökkentési és fegyverzetellenőrzési tárgyalásoknak. Cossiga a szovjet javaslatokat jelentős hozzájárulásnak tekinti a fegyverkezési hajsza megfékezésének az ügyéhez. A levélből azonban az is kitűnik, hogy Olaszország a leszerelés kérdéseiben atlanti szövetségeseivel összhangban 'kíván cselekedni. Sindermaini Bonnban Az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok pozitív alakulását méltatta Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Horst Sindermann, az NDK Népi Kamarájának elnöke szerda délutáni bonni megbeszélésükön. A kancellár és Sindermann egyetértettek abban, hogy a kapcsolatok bővítésének folyamatát tovább kell vinni. Amint arról Friedhelm Ost, a kormány szóvivője tájékoztatott, a kancellári hivatalban lefolytatott megbeszélésen az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alakulásán túlmenően a legidőszerűbb nemzetközi kérdéseket is áttekintették. Szóba került Erich Honecker NSZK-beli látogatása is: az utazásra egy későbbi, mindkét fél számára megfelelő időpontban kerül sor. Horst Sindermann, az NDK Népi Kamarájának elnöke és az általa vezetett küldöttség szerda délelőtt érkezett Bonnba. Romes Csandra felhívása A csillagháború ellen Április 24—27. között Szófiában tartja következő ülésszakát a Béke Világtanács — jelentette be szerdai szófiai sajtótájékoztatóján Romes Csandra a BVT elnöke. Hangoztatta, hogy a szófiai tanácskozásig tartó időszakban erősíteni kell az amerikai „csillagháborús” tervekkel szemben ki bontakozott küzdelmet. Méltatta a legutóbbi szovjet békekezdeményezések jelentőségét. Kiemelte, hogy Mihail Gorbacsownak, az SZKP KB főtitkárának ez év január 15-én elhangzott nyilatkozata erősíti az,t a reményt hogy az emberiség egy békésebb századot kezdhet majd el. Romes Csandra rámutatott, hogy a nukleáris fegyverektől mentes övezetek létesítése fontos lépés lenne a teljes leszereléshez vezető úton. Ellentmondó jelentések az iraki—iráni hadszínterekről Az iraki—iráni hadszíntérről érkező hírek továbbra is ellentmondásosak, a harcoló felek saját látásmódjuk szerint számolnak be az eseményekről. Az iraki fél szerdán csapatai előrenyomulásáról, újabb területek visszafoglalásáról adott hírt. Az iráni hadijelentés ugyanakkor szintén saját harci sikereiről, a kedd éjszakai iraki ellentámadás visszaveréséről tudósít. Teherán! közlés szerint az iráni légelhárítás szerdán Dél-Irak fölött lelőtte az iraki légierő négy gépét. Bagdadban egy iráni F—5 típusú gép lelövésé- ről számolták be. Irán azzal vádolja Inakot, hogy vegyi fegyvereket vet be a fellángolt csatározásokba. A közlés szerint eddig tizenhét iráni katona vesztette életét ezerötszázan pedig megbetegedtek az ismeretlen összetételű harci gáztól. Az Iraki Kommunista Párt közleményben ítélte el a katonai konfliktus kiszélesedését. Mint ismeretes, hatalmas tűzvész pusztított egy Rio de Janeiro-i irodaházban. A képen: egy nő végső elkeseredésében levetette magát a magasból, s zuhant a: biztos halálba (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS A „LERMONTOVRÓL" Sziklának ütközött egy szovjet személyhajó A brit Charter Travel Company által bérelt, Sydney és Üj-Zéland között elsüllyedt szovjet hajó, a „Mihail Lermontov” fedélzetén tartózkodott Igor Szerebrja- kov, a TASZSZ különtudó- sítója. A „Mihail Lermontov’' katasztrófájáról küldött anyagát szerdán tette közzé a szovjet hírügynökség. Szerebrjakov beszámolt arról, hogy a hajó fedélzetén 409 ausztráliai utas tartózkodott, a fele idős ember, a legidősebb 97 esztendős. Ezért volt rendkívül fontos, hogy ne törjön ki pánik, amikor a hajó léket kapott. A hajó vasárnap délután indult el Picton kikötőjéből a Cook-szoros irányába. Ezen a vízi úton általában révkalauz segítségével jutnak át. Ennek megfelelően a parancsnoki hídon tartózkodott Don Jamenson, a kikötő tapasztalt révkalauza. A hajó teljés sebességgel haladt, amikor egy víz alatti szikla felhasította az orr-részét. Tíz méter hosszú lék keletkezett. A legénység azonnal lezárta a fenék rekeszeit, s egy időre sikerült is megállítani a víz betörését. A kapitány úgy döntött, hogy teljes gőzzel a sekély part felé irányítja a hajót. Már csak néhány száz méter hiányzott, amikor a víz betört a gépházba és leállt a hajtómű. A hajó kezdett sodródni a mély víz felé. A megdőlt hajóról az utolsó utasokat már kézben kellett leadogatni, mivel a hágcsó a dőlés miatt nem érte el a csónakokat. Az utasokat azonnal az új-zélandi hajókra szállították, majd a személyzet is megkapta a parancsot a hajó elhagyására: utoljára a matrózok szálltak csónakba. Egy személy hiányzott közülük, sorsa azóta is ismeretlen. Az új-zélandi hajókon már a személyzet tagjai szolgálták fel az új-zélandi szakácsok által készített kávét és szendvicseket. A „Mihail Lermontov” orvosa ellátta a sebesülteket, szerencsére komoly sérülés alig akadt. Hajnalra Wellingtonba érkeztek a szovjet és az új-zé- landi tengerészek közös munkájával megmentett emberek — írta Szerebrjakov. Shultz az USA katonai segélyprogramjáról Shultz amerikai külügyminiszter szerint az Egyesült Államok külpolitikáját „a realizmusra, az erőre és a kitartásra” kell alapozni. A miniszter a szenátus költségvetési bizottsága előtt fejtette ki az amerikai külpolitika, mindenekelőtt a külföldi katonai segélyprogram alapelveit. A külföldi segélyprogram legnagyobb része az Izraelnek és Egyiptomnak nyújtandó katonai és gazdasági segély. A miniszter egyebek között részletesen szólt a különböző ellenforradalmi csoportoknak nyújtandó amerikai támogatásról, bár nem bocsátkozott részletekbe, kijelentette például, hogy „a kommunista Nicaragua jelenti a legnagyobb veszélyt a közép-amerikai demokrácia számára”, s ezért az Egyesült Államoknak „nem szabad magára hagynia, hanem támogatnia kell a demokratikus ellenzéket” — vagyis a kontrákat — Nicaraguában. Az amerikai külügyminiszter óvatosan szólt a Fülöp- szigeteknek nyújtandó segélyről, de határozottan leszögezte: „az Egyesült Államoknak igen fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a Fülöp-szigeteken erős és demokratikusan orientált katonai vezetés" legyen, s a fegyveres erőknek „támogatást kell adni a kommunista felkelés leküzdéséhez”. Shultz sürgette, hogy nyújtsanak támogatást a Perzsa-öböl menti Amerika- barát országoknak katonai erejük megnöveléséhez. —( Külpolitikai kommentárunk Segélyek és hadihajók AZ ÜDVÖZLŐ TÁBLÁK a helyükre kerültek, az előkészületek megtörténteik és a biztonsági intézkedéseket is aprólékosan kidolgozták. Nem mintha a szervezők incidensektől tartanának — ellenkezőleg: az amerikai elnök ma kezdődő grenadai látogatása arra szolgál, hogy a kis karibi sziget és az Egyesült Államok, illetve tágabb értelemben az USA és közép-amerikai szövetségesei közötti egyetértést szemléltesse. Az előrejelzések szerint ezúttal legalábbis a közös nézőpontok, hasonló vélemények érvényesülése várható azon a találkozón, amelyen Ronald Reagan és egyes karibi elnökök, kormányfők vesznek részt. Merőben ellentétes hangulatot sugall ugyanakkor egy másik amerikai „vendég”: a legfrissebb hirek szerint Nicaragua csendes-óceáni parjai közelébe vezényelték az egyik leghatalmasabb, komoly rakétaarzenállal felszerelt amerikai hadihajót. Kíséretében van a haditengerészet egy nagyobb egysége is, amely washingtoni indoklás szerint a közeljövőben „rendszeres gyakorlatot hajt végre a térségben”. A LEGTÖBB MEGFIGYELŐ viszont egyetért abban, hogy az újabb, az atlanti-óceáni partszakaszra és Honduras körzetére is kiterjedő manöversoro- zat időzítése korántsem véletlen. Ellenkezőleg: része annak a törekvésnek, hogy a Fehér Ház a katonai és politikai eszközök kombinálásával egyre nagyobb nyomást gyakoroljon a managuai rendszerre. E folyamat másik, napjainkban egyre nyilvánvalóbb eleme az a washingtoni törvényhozásban tapasztalható kötélhúzás, amely a nicaraguai ellenforradalmároknak juttatandó amerikai segítség körül folyik. Félreértés ne essék, a vita már régen nem a segélyezés ténye körül zajlik, csupán annak nagysága és formája kérdéses. Maga Reagan — épp a grenadai út előtt — kijelentette, hogy semmiképp nem éri be úgynevezett „humanitárius” segéllyel, hanem jelentős összegű, kimondottan katonai rendeltetésű gyorssegélyt szán a kontráknak. EGYELŐRE NEM VILÁGOS, mennyire könnyen kap zöld utat a képviselőházban és a szenátusban ez az igény, annyi azonban már most is látszik, hogy számos jobboldali csoport harcot hirdetett az azzal szembe helyezkedő, józanságra intő honatyák ellen. Márpedig — s ezt mind kevésbé lehet elfelejteni — ősszel időközi választásokat rendeznek az Egyesült Államokban, s a kampányban terítékre kerülő kérdések között várhatóan az ország sok vihart kavaró karibi politikája is ott szerepel majd. Szegő Gábor A FEDŐNÉV: „HÉJA" Újabb francia csapatok Csádban Az Egyesült Államok hathatós támogatásával fokozódik a francia hadsereg beavatkozása Csád belügyeibe. A legutóbbi jelentések szerint a francia kormány az elmúlt napokban ötszáz főnyi intervenciós erőt küldött a közép-afrikai országba, és újabb gépekkel erősítette meg Csádban állomásozó légierejét is. A „Héja” fedőnevű hadművelet keretében jelenleg legalább 12 Jaguár, illetve Mirage—1 típusú francia vadászgép állomásozik a ndzsamenai repülőtéren, illetve a csádi főváros környékén. Francia részről naponta arra hivatkoznak, hogy a gépek úgymond a ndzsamenai repülőtér védelmét szolgálják a csádi felkelők hétfői bombatámadását követően. Mint arról beszámoltunk, az amerikai kormány a csádi konfliktus kiújulásával Líbiát vádolja, és a legmelegebb szavakkal üdvözölte a francia beavatkozást. Amerikai részről nyomban közölték, hogy meggyorsítják a csádi vezetésnek szánt katonai segélyek folyósítását. Bemard Kalb amerikai külügyi szóvivő szerint Washingtonban azt fontolgatják, hogy a kongresszus által korábban megszavazott segélyen kívül „mi egyebet tehetnének még", a Hisszén Habré vezette ndzsamenai rezsim megtámogatására. Amerikai hírügynökségi és lapjelentések utalnak rá: a Reagan-kormány örömmel használja ki az újabb lehetőséget a Líbiával szembeni fellépésre. CHALLENGER-KATASZTRÓFA Elűtérbe kerültek az emberi mulasztások William Rogers, a Challenger űrrepülőgép katasztrófájának kivizsgálására alakult különbizottság elnöke szerint egyelőre még nincs végleges bizonyíték arra, mi okozta a hét űrhajós életét követelő robbanást. A szenátus illetékes albizottsága előtt kijelentette azonban, hogy elsősorban az emberi tényezőkre fordítanak most figyelmet, miután a technikai elemzések a vizsgálat jelenlegi szakaszában már sok hibaforrást tártak fel. Rogers jelezte, mindenekelőtt azt akarják kideríteni. valóban hibás döntés volt-e az űrrepülőgép rajtjának elrendelése annak ellenére, hogy a körülmények nem mindenben voltak erre alkalmasak. A volt külügyminiszter arra is utalt kijelentéseiben, hogy kivizsgálják: nem történhetett-e meg, hogy a program irányítói nyomás alatt vagy tekintély- féltési okokból rendelték el a rajtot. Az NBC televízió kedden este ismét megemlítette: számos szakértő szerint az űrrepülőgép-program vezetői túlzottan is hamar álltak rá a kísérleti szakaszról a kereskedelmi szakaszra, túl sok rajtot terveztek idén megvalósítani, s mivel már késésben voltak a Challenger indításával, esetleg nem mérlegelték kellően a körülményeket, szándékosan hagyták figyelmen kívül a szakértők felvetette különböző aggályokat. Más jelentések szerint egyértelműen bebizonyosodott, hogy a szilárd hajtóanyagú rakétákat gyártó cég, a Morton—Thiokol vállalat szakértői a rendkívül hideg időjárás miatt ellenezték az indítást, mivel a rakétákat ilyen körülmények között még sohasem próbálták ki. A NASA vezetői állítólag végül is rábeszélték a cég szakértőit, hogy ne akadályozzák meg a rajtot. A Morton—Thiokol rendkívül súlyos helyzetbe került a szerencsétlenség következtében : az űrrepülőgép-program leállítása miatt csökkentenie kellett a rakéták gyártását, és máris arra kényszerült, hogy mintegy 200 munkásának és alkalmazottjának mondjon fel, 1400 további munkást pedig rövidített munkaidőre állítson át, csökkentett keresettel. A cég szakértői szerint nem a gyártó felelős azért, hogy a rakéta nem megfelelően működött.
