Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-19 / 42. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. február 19., szerda 3. MIRE SZÁMÍTHATUNK? 1990-ig: 320—340 ezer lakás Természetes vágyuk és jo­guk az embereknek. hogy lakáshoz jussanak. Egyes fel­fogások szerint — többek között — az önálló otthon a felnőttség egyik kritériu­ma. Eszerint nálunk csupán az elmúlt tíz év alatt több mint nyolcszázezer család került a felnőttek kategóriá­jába. De még mindig több száz­ezer család várakozik és re­ménykedik, mert vagy nincs külön lakása még, vagy ha van is. nem olyan, mint amilyent szeretne. Vagyis — ha enyhült is — távolról sem szűnt meg a lakáshiány, sok fiatal házaspár, férfi és nő számára még most is a jó lakás áll a kívánságlista élén. Régieket is korszerűsítenek Vajon mire számíthatnak 1990-ig? A népgazdaság hetedik ötéves terve megerősíti az elmúlt esztendőikben elkez­dődött folyamatot: csökken az állami (szociálpolitikai) lakásépítés aránya és nő a magánépítkezéseké. Hazánk­ban az ötödik ötéves terv­időszakban 452 ezer lakás épült meg, a tavaly lezá­rultban pedig 370—390 ezer. Volt olyan esztendő, a het­venes évek közepén, ami­kor évente majdnem száz­ezer otthon készült el, 1984- ben viszont már csak 70 ezer. Az országgyűlés által el­fogadott új tervtörvény az elkövetkező öt esztendő alatt 320—340 ezer, zömében sze­mélyi tulajdonú lakás elké­szítését irányozza elő. De nemcsak az új otthonok, ha­nem a régiek korszerűsíté­se, felújítása is szolgálja azt a jogos társadalmi célt, hogy javuljanak a lakáskörülmé­nyek. S korántsem mellékes: eközben korszerűbbek, ren­dezettebbek, szebbek lesznek a belvárosok, nem öregedik el a lakosságuk, mert a vá­roscentrumok újjávarázsolt, központi vagy gázfűtéses otthonaiban már a fiatalok is jól érzik magukat. A települések adottsága és a mára elért fejlettségi szint révén várható, hogy az or­szág legtöbb városában a továbbiakban is egyszerűbb lesz lakáshoz jutni, mint a külön gondokkal is küszkö­dő Budapesten. Az állami építőipar megyei vállalatai hosszú ideje sikeresen tud­ják teljesíteni körzetük la­kásépítési feladatait, a szép számú szövetkezettel és kis­szervezettel karöltve, mi­közben Budapesten változat­lanul kevés a .munkákat be­fejező szakiparos. Több építőanyag Lassú az a piaci folyamat, amelynek eredménye mind több megyénk városaiban ér­zékelhető: vállalkozó típusú építőipari szervezetek jöt­tek létre. Ezeket az jellem­zi, hogy nem várják, amíg a megrendelők rájuk nyit­ják az ajtót, hanem maguk keresik meg a munkát Rajtuk kívül komoly sze­rep jut az ágazat háttéripa­rának, az építőanyag-ipar­nak, hiszen hiába a megszer­zett és közművesített telek, a vállalkozó szellemű kivi­telező és a minden közös munkára elszánt család meg rokonság, ha nem kaphatók az alapvető építőanyagok. Ebben a tekintetben szeren­csére megnyugtatónak ígér­kezik a jövő: az építőanyag- ipar az elmúlt évben látvá­nyos frontáttörést hajtott végre, és az oly nehezen mozduló társadalmi szemlé­let is megelégedéssel ismer­te el, hogy a legfontosabb szerkezetekből, anyagokból sokat javult a kínálat. Nem­csak a házgyárak igyekez­nek alkalmazkodni termé­keikkel az építtetők igényei­hez változatosabb, tetszető­sebb és a hagyományos fa­lazóanyagoknál olcsóbb pa­nelek gyártásával, hanem a vasbetongerendák, a korsze­rű, hőtakarékos téglák és nyílászárók termelői is sike­resen zárkóztak fel az épít­kezők kívánságához. Bővülő kedvezmények Ezekkel a biztató törek­vésekkel együtt is látni kell, hogy lezárult a lakásépítés­nek az a kedvező szakasza, amikor az állam magára tudta vállalni az otthonte­remtés költségeinek nagy részét. Mégis, a gazdasági gyarapodásunk lehetősége szerint komoly támogatásban részesülhetnek azok, akik vállalják az otthonteremtés fáradságos, áldozatos éveit. A kormány nemrégiben dön­tött a lakáshoz jutás pénz­ügyi feltételeinek korszerű­sítéséről, ami a gyakorlat­ban kedvezményes hitelek­kel, növekvő szociálpolitikai kedvezményekkel, munkál­tatói és helyi (tanácsi) tá­mogatással, valamint job­ban megszervezett telekvá­sárlással segíti a személyi tulajdonú lakásépítést. Mert nem arról van szó csupán, hogy ezek révén teljesül-e a hetedik ötéves népgazdasági terv egyik fontos mutatószáma, a 320— 340 ezer lakás. Emögött csa­ládok, sorsok húzódnak meg, reményék, várakozások, jo­gos igények. S hogy való­ság válik-e a tervekből, az nemcsak a szabályozókon és a gazdasági környezeten mú­lik, hanem az alkotó és vál­lalkozó embereken is. Sz. K. A KÉZI KAPCSOLÁSTÓL A MODERN OSZTÁLYOZÁSIG Mesterek a postán Dobos Ferenc „Jó érzéssel megyek nyugdíjba” A gyöngyösi postahivatal legnépszerűbb dolgozója Do­bos Ferenc. Bár már feL- mondásj idejével gazdálko­dik, de, ha nem járna be nap mint nap a szokott órá­ban, munkatársai rögtön ag­gódnának. A jelenlegi veze­tő nem is titkolja: még min­dig nem hiszi el, hogy ha­marosan búcsúra kerül sor. — Az „életem” 1942-ben kezdődött — emlékezik régi irodájában Feri bácsi. — Kassán az elsők között vol­tam, akiket beiskoláztak a postanövendék-tanfolyamra. Egy év után jöttem vissza Gyöngyösre. Voltam távbe­szélő-kezelő, távirdás, cso­magfelvevő, helyi ellenőr. Felszabaduláskor a műszak­hoz kerültem, központokat szereltünk. — S a társadalmi átalaku­lás után? — A postaforgalomn meg­indítása, majd a megszerve­zése volt a feladat. — A fizetség? — Számomra mindig is a rendszeresen járó bér. Az elején 35 pengő, hozzá az üzem; jutalék. Forintban az első fizetésem 150 volt. De a kettő között a valuta a bor volt. Akinek öt liter akadt belőle, az már jónak számí­tott. — A hírlapterjesztéssel ho­gyan került kapcsolatba? — Az 1951-es esztendő hozta a fordulópontot. A pos­tának addig nem kellett ez­zel foglalkoznia. Tíz-tizenöt lapféleségre csaknem két­ezer előfizető jutott akko­riban. Reggel 'hatkor volt az első forduló, kilencig min­denhová kivittük az újságo­kat — Napjainkban igen gya­kori a panasz az újságkihor­dókra ... — Ha nem lenne a kéz­besítőkre panasz, az nem is lenne igaz! A leggyakoribb az, hogy el sem juttatják a megrendelőnek. Ezt bizony minden esetben korrigálni kell! Például úgy, hogy a beje­lentés után Feri bácsi ma­Nem sokkal vannak tül a negyven éven. mégis kö zeleg a nyugdíjba menetelük napja. Az ellentmondás látszólagos. Ennyi esztendőt ugyanis munkában töltöt­tek el. I'ostások. mindhárman. Pályájuk indulásában, mesterségük gyakorlásában tömérdek a hasonlóság. Szinte csak a lakóhelyükben létezik eltérés. Gyöngyös. Kál, Komló. Az ott élők tisztelettel, szeretettel beszel­nek róluk. Nekünk, újságíróknak is van okunk a meg­becsülésükre. Nemcsak a hagyományos postaforgalma- zásban. hanem a lapok terjesztésében is mindig élen­jártak. Tóth Kálmán ga köszörülte ki a csorbát, amit valamelyik beosztottja ejtett. De szinte mindenben segítette önzetlenül ifjabb kartársait. Utódokat nevelt. Ezért sem meglepő, inkább joggal ideillő búcsúmondata beszélgetésiünk végén: — Jó érzéssel megyek nyugdíjba . . . ötös minősítéssel Az 1977 óta minden évben ezt az osztályzatot kiérdem­lő káli postahivatal vezető­jének idén október 6-án tel­jesül négy és fél évtizedes szolgálata. Ugyanúgy sokat megért a szakmában Kele­men János is, minit mát- raalji kollégája. — „Kezdetben Verpelétien voltam postai kisegítő. Na­gyon helyesen egy év gya­korlat ielőzte meg a kassai tanfolyamot. Ma jis erre len­ne szükség. Ott földrajzot, gépi kapcsolástant, rádió­távbeszélő fogásokat, pénz­társzolgálatot tanultunk. Ha­zajöttem, mire a németek megszüntették a verpeléti hivatalt! Ezután hol ide, hol oda vetett a sors. Majd 32 hónap hadifogság követ­kezett. Csak 1947-ben tér­tem vissza, s azonnal jelent­keztem. Nemsokára Miskol­con, a Tiszai pályaudvaron dolgoznám, majd Kálba ke­rültem.” Szívesen emlékszik vissza az itteni első időkre. Köny- nyebbséget jelentett, hogy szülei a községbe valók.Se­gített neki a beilleszkedés­iben Szabadi Béla. az akko­ri vezető is. Hamarosan járási szb-titkárrá válasz, tották meg. — „Az esküvőnket 1950 végén tartottuk. A nászúton kaptam a táviratot: felaján­lották, legyek a káli hiva­tal vezetője. Természetesen elfogadtam . .. Akkor 15—17 emberrel dolgoztam együtt. Nagyszerű munkatársam volt Mahácsi Tamás és Snellen- perger András. Mindketten Maklárról jártak be na­ponta.” Persze nem feledhető: Kál régen és ma is fontos góc a posta életében. Itt futnak át számos község felé a vona­ton szállított levelek, cso­magok, egyéb küldemények. S az újságoknak a folyóira­toknak sem szabad elmarad­niuk. — „Hírlapkézbesítőink négyórásak. Bizony kevés a fizetésük. Azért délre min­denüvé eljutnak a sajtóter­mékek. Az az igazság, las­san a nyugdíj utánra kell gondolnom. Családommal 1960 óta Egerben élünk. At­tila fiam az Eger SE vízi­labdázója, kisebbik lányom. Gabriella is s<pórtól. Jutka pedig a képcsarnok vezetője. Októbert követően azt hi­szem békésen telnek majd a napjaim. A telekkel s talán kisegítéssel az egrieknek.” Az elismeréssel sem fu­karkodtak a felettesei: több magas kitüntetéssel büszkél­kedhet Kelemen János. Ki­váló Munkáért jelvénnyel, Szakszervezet^ Munkáén arany fdkozatával. Ö mégis azzal dicsekszik elsősorban, hogy a hivatal minősítése immár nyolcadik éve — ötös ... Akinek a felesége folytatja? Barátságos, meleg otthon egészíti ki a postahelyiséget Komlón. A lakók nem ke­vésbé szívélyesen fogadják a 'hivatalos időn túli látoga­tókat. Miként mindig is tették. Tóth Kálmán és ne­je több, mint három évti­zede végzik áldozatos mun. kájukaat a kürt és a holló címer jegyében. A férj 1942- •ben szülőfalujában, Tárná, szentmiklóson kezdte. Se­gédtiszti iskolába Gyöngyös­re járt. A városban helyet­tesítőként is dolgozott. Kelemen János — Amikor 1955-ben ide jöttünk — meséli — nem volt könnyű, a két gyermek már megvolt, s az iroda vé­gében kaptunk egy egyszo­bás lakást. Hivatalvezetéssel bíztak meg. Kartársaimmal jól kijöttünk, hiszen have­rok voltunk. Egyikükkel va­lamikor még együtt fociz­tam. Munkában sem volt per­sze hiány. A vezetőnek is napi 10—11 óra jutott be­lőle. Ehhez járult még a te­lefonügyelet. — Vasárnaponként ez nyolctól tíz óráig tartott. Megtörtént, hogy egy éj­szaka i többször is felköltö- tek, men várandós volt az anya, vagy mentő kellett a betegnek. Az csak termé­szetes hogy ilyenkor ugrik az ember — így Kálmán bácsi. Miközben Marika, az asszonya — lopva urára te­kingetve — elárulja, ezen alkalmakkor rendszerint ő ébresztgette a postamestert, merthogy az igen egészsé­ges, mély álomban szunyó­kált ... Az olvasás, a mindennapi hírek iránti érdeklődés meg- kedveltetésóben is meghatá­rozó volt a Tóth házaspár szerepe a faluban. — Mindenekelőtt a ter­melőszövetkezettel fűztük szorosra a kapcsolatot — magyarázza a házigazda. — Nagyon sokan ott dolgoztak. Volt idő, amikor házr ól-ház- ra járva —, ahogy postások mondják — szerveztük az újságokat. Ma már ott tar­tunk, hogy a 2100 lakosból ötszáznegyvehen járatnak valamilyen lapot. A hétiek­ről, a folyóiratokról már nem is beszélve. Tóth Kálmán negyvenesz­tendős szolgálata június 16- án telik le. Addig még ter­mészetesen ott serénykedik, segíti az irodisták tevékeny­ségét, a kézbesítők nevelé­sét. S p>ersze, nem árt gon­dolni az utódlásra sem. Nem titkolják, leghőbb óhajuk, ha a feleség venné át a hiva­tal irányítását. Legalább há­rom esztendőre. Erre ad jo­gos alapot az a tény is, hogy Marika nemcsak hű tár. sa, hanem a munkában év. tizedeken keresztül fontos támasza is volt férjének, a komiéi — korábban így ne. vezték — postamesternek ... Szalay Zoltán Agrofólia a Tiszai Vegyi Kombinátból A Tiszai Vegyi Kombinát műanyaggyárában éjjel-nap­pal dolgozik a két szélesfó- lia-gyártó gépsor. Óránként több mint 2200 kilogramm, többnyire a mezőgazdaság­ban használatos fóliát készí­tenek. Képünkön: méretre tekercselik az agrofóliát (MTI-fotó: Kozma István) Megjelent a Társadalmi Szemle februári száma A lapban a vezető cikk Kun Béla születésének cen­tenáriumára készült; elemzi a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom nagy alak­jának munkásságát. A ta­nulmány elősegíti Kun Bé­la életművének reális érté­kelését, a tiszta, valósághű kép kialakítását. Berecz János A párt ve­zető szerepe és a közmeg­egyezés című írásában poli­tikai életünk aktuális kér­dését dolgozza fel, bemutat­va a hagyományokat és a jövő feladatait is. Az SZKP XXVII. kong­resszusa elé írt cikket Vaj­da Péter, részletesen ele­mezve az SZKP három igen fontos új dokumentumát: az újjászerkesztett programot, a szervezeti szabályzat mó­dosítására vonatkozó előter­jesztést és a Szovjetunió gazdasági-társadalmi fej­lesztése fő irányainak terve­zetét a 2000-ig terjedő idő­szakra. Schiffer Péter Nemzedékek a póriban című írásában a különböző generációknak a pártban betöltött szerepét vizsgálja. Az építőipar helyzetéről és gondjairól készített tanul­mányt Breitner Miklós. Kun Bélától származó és eddig még nem publikált írásoíkat, beszédeket ad köz­re Milei György. A Nemzetközi Szemle ro­vat ezúttal Kínával foglal­kozik. Szerb István írása a legfontosabb gazdasági, tár­sadalmi változásokat mutat­ja be. Az Egy letűnt korszakról sorozatban a folyóirat Ger­gely Jenőnek A „keresztény- nemzeti” ideológiát (1919— 1944) elemző tanulmányát adja közre. Üj sorozatot indított a Társadalmi Szemle, Alkotni kötődve-kételkedve címmel, azzal a céllal, hogy a ma­gyar tudományos élet ki­emelkedő személyiségei kö­zül megszólaltat néhányat: valljanak munkájukról, a marxizmussal való „kapcso­latukról”. Első ízben az An- csei Éva filozófussal és Ádám György orvosbiológussál foly­tatott beszélgetést közli a lap. Kiss István Szintézis út­ján a megoldáshoz című írásában az Eszmecsere ro­vatban folyó vitához szól hozzá. A Konzultáció rovathoz Major László nyugat-európai államok Euréka-programját ismerteti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents