Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. február 17., hétfő 3. Befejeződött a magyar szakszervezetek XXY. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében, elköte­lezett mozgalmi munkájuk­ban kívánok új, hasznos erő­feszítéseket, sok síikért! Érez­zék hogy mindebben szak_ társailknak és egész társa­dalmunknak biztatása és megbecsülése támogatja önö­ket — mondotta végezetül a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Faluvégi Lajost követően Jós Vandecruys, a Munka Világszövetségének küldötte lépett a mikrofonhoz, majd dr. Szabó Zoltán, a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem Ér- és Szívsebészeti Kli­nikájának igazgatója, E. K. Afrini, az Afrikai Szakszer­vezeti Egységszervezet kül­dötte, Gergely Mária, a Köz- alkalmazottak Szakszerve­zetének Hajdú-Bihar megyei titkára, Amal Mukherdzsi, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet képviselője, Bucsai Julianna, a 611. Sz. Alfre­do Lima Ipari Szakmunkás- képző Intézet tanulója, Ko­vács László, az ÉLTE szb- titkára. Szelei Emil az Al­földi Nyomda szb-titkára, Kovács József, a Magyar Villamosművek Tröszt szb- titkára, Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója, Ko­vács Lajos, a Medosz Csong- rád megyei Bizottságának titkára, Rédei Alajosné, a KPVDSZ a Vendéglátó és Idegenforgalmi Titkárság tit­kára. A kongresszus harmadik munkanapjának első felszó­lalója volt Farkas György, a 43. Sz. Állami Építőipari Vállalat szb-titkára, ő utá­na következett Horváth Jó­zsef, a Szakszervezetek Tol­na Megyei Tanácsának ve­zető titkára, Dolecskó Kor­nélia, Rózsa Ferenc-díjas új­ságíró, Papp Sándor, az Ika­rus Karosszéria- és Jármű­gyár főtechnológusa, Hra- bovszki András, a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság erdőmérnöke, Matuszka István, a Közal­kalmazottak Szakszervezete néphadsereg! bizottságának vezető titkára, végül dr. Kó­bor József főorvos, a Bara­nya Megyei Tanács egész­ségügyi osztályának vezető­je. Ezt követően Gál László, a határozatszövegező bizott­ság elnöke és Sólyom Fe­renc, az alapszabályszövege­ző bizottság elnöke bejelen­tette, hogy a kongresszuson a határozati javaslathoz, va­lamint az alapszabálymódo­sító tervezethez több észre­vételt, megjegyzést és továb­bi javaslatokat fűztek. A dol­gozók nagyobb rétegeit érin­tő javaslatokat átvezették a tervezeten, az egyes szak­mákra, kisebb rétegekre vo­natkozó javaslatokat pedig eljuttatják az illetékes szak- szervezeti testületekhez. Ezután Gáspár Sándor ösz- szefoglalta a vitában elhang­zottakat. A SZOT elnöke a tanács­kozás munkáját értékelve rámutatott, hogy a kong­resszus elvégezte azt, ami­re hivatott volt. — A küldöttek magas fo­kú felelősségtudatról tettek tanúságot, hozzászólásaik­ban kitértek a tagság gond­jaira és ismertették a dol­gozók törekvéseit is — mon­dotta. Több építő bírálat is elhangzott és sokan tettek ja­vaslatokat a nehézségek le­küzdésére. A hozzászólások­ból is kitűnt, hogy csak kö­zös erőfeszítéssel tudunk gondjainkon túljutni; min­den erőnket össze kell fog­ni ahhoz, hogy az ország gazdasági erejét növelve ki­elégíthessük a dolgozók itt is sokféleképpen megfogalma­zott jogos igényeit. A fel­szólalók jóváhagyták és ki­egészítették a kongresszusi dokumentumokban megje­lölt fő feladatokat, amelyek végrehajtása segíti népünk gyorsabb előrehaladását, a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek további javí­tását. Kiemelte: a kongresszus egyértelműen és világosan megfogalmazta a magyar szakszervezetek szerepét tár­sadalmunkban, s arra is vá­laszt adott, hogy a szerve­zett dolgozók milyen célo­kat támogatnak. A magyar szakszervezetek hivatásuk­nak és rendeltetésüknek megfelelően támogatják a társadalmilag hasznos kez­deményezéseket. mindazokat a törekvéseket, amelyek szocialista céljaink elérését vagy közelítését szolgálják, s lehetővé teszik, hogy éle­tünk szebb, boldogabb és teljesebb legyen. Támogat­ják szocialista elveink ér­vényesítését a gyakorlatban, tevékenyen részt vesznek mindazoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek­nek célja hazánk gazdasági erejének növelése, mert csak az együttes erőfeszítések eredményeként bővülhetnek lehetőségeink a reális igé­nyek kielégítésére. Mint mondotta, a felszó­lalók sok összefüggésben tet­ték szóvá az életszínvonal javításával kapcsolatos ten­nivalókat, s helyes, hogy a szakszervezetek akkor is tá­mogatják a dolgozóknak az életkörülményeik javításá­ra vonatkozó igényeit, ha azok maradéktalan kielégíté­sére a közeljövőben nem lesz lehetőség. A jövőbeni igényeket ugyanis már most számba kell vennünk, s ar­ra kell törekednünk, hogy amint erre országunk anya­gi lehetőségei módot adnak, azok közül mind többet va­lóra váltsunk. Gáspár Sándor szólt a szervezett dolgozók előtt ál­ló gazdasági feladatokról, a VII. ötéves terv céljairól is. Mint mondotta, a magyar szakszervezeti mozgalom óriási erőt jelent e célok megvalósításában. A szak- szervezetek a maguk eszkö­zeivel közreműködhetnek ab­ban, hogy minden munka­helyen a korábbiaknál job­ban használják ki meglévő lehetőségeiket. A fegyelme­zett munkát mindenhol meg kell követelniük, de arra is figyelmet kell fordítaniuk, hogy a jól szervezett mun­ka feltételei is biztosítottak legyenek. A VII. ötéves terv meghatározza egész nemze­tünk további sorsát — mon­dotta — s a terv megvaló­sítása mindenekelőtt a szer­vezett dolgozók millióinak munkáján, helytállásán mú­lik. Ezt követően a kongresz- szus a határozati javaslat­ról szavazott, s azt 21 el­lenszavazattal és ugyancsak 21 tartózkodással elfogadta. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, továbbá a Szám- vizsgáló Bizottság jelentését, az ezekhez kapcsolódó be­számolókat, a vitában el­hangzottakra adott választ, valamint az alapszabály mó­dosítására vonatkozó előter­jesztést a kongresszus egy­hangúlag elfogadta. Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, amelyen meg­választotta a Szakszerveze­tek Országos Tanácsát és a Számvizsgáló Bizottságot. Mindkét újonnan válasz­tott testület megtartotta ala­kuló ülését. A Szakszerveze­tek Országos Tanácsa meg­választotta elnökségét, tit­kárságát, vezető tisztségvise­lőit, és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT osz­tály- és intézményvezető­ket. A Számvizsgáló Bizott­ság megválasztotta elnökét és titkárát. A kongresszus plenáris ülésén Martos Istvánné, a Szavazatszedő Bizottság el­nöke ismertette a választá­sok eredményét. •k Gáspár Sándor bejelentet­te, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gál László­nak több évtizedes eredmé­nyes munkásságáért, nyug­állományba vonulása alkal­mából a Munka Vörös Zász­ló Érdemrendjét adományoz­ta. Méltatta a SZOT volt titkárának értékes munkás­ságát, majd átadta'a kitün­tetést Gál Lászlónak. Baranyai Tibor elnöki zár­szavában hangsúlyozta a szakszervezeti mozgalom nagy felelősségét a közösen vállalt feladatok végrehajtá­sában; a népgazdaság továb­bi fejlesztésében, a dolgo­zók életszínvonalának javí­tásában, mindannak a cél­nak az elérésében, amit a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa kijelölt, megerősített. A kongresszus az Interna- cionálé hangjaival ért véget. A kongresszus határozata A magyar szakszervezetek XXV. kong­resszusa megvitatta és elfogadta a Szak- szervezetek Országos Tanácsának az elmúlt öt évben végzett munkájáról készített be­számolóját, valamint a számvizsgáló bi­zottság jelentését, és módosította a szak- szervezetek alapszabályát. A határozat leszögezi: társadalmi helyze­tünket, szocialista fejlődésünket illetően a kongresszus egyetért a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa által elvég­zett elemzéssel, értékeléssel, magáénak vall­ja a kitűzött célokat és feladatokat, ame­lyek megfelelően tükrözik népünk, a mun­kásosztály, a négy és fél milliós szakszer­vezeti tagság érdekeit, törekvéseit. A határozat megállapítja, hogy a szak- szervezetek a XXIV. kongresszus határo­zatát teljesítve hozzájárultak az ország gaz­dasági erejének gyarapításához, a népgaz­dasági egyensúly javításához, szocialista vívmányaink megőrzéséhez. A gazdasági és az életszínvonal-politikai feszültségek fel­oldására, enyhítésére irányuló törekvések azonban a szakszervezeti mozgalomban is gyakran teremtettek bonyolult helyzetet. Az életszínvonal stagnálása, a reálbérek csök­kenése, az egyes rétegek helyzetének rom­lása miatt szaporodtak a szakszervezetek tevékenységét bíráló megjegyzések. A XXV. kongresszus hangsúlyozza, hogy a szakszervezeteknek a jövőben is állhatato­sán törekedniük kell hivatásuk betöltésére. Ennek megfelelően elkötelezetten részt vesz­nek a munkáshatalom erősítésében, a szo­cialista társadalom építésében; kötelessé­güknek tartják, hogy minden szinten és te. rületen feltárják, egyben képviseljék a dol­gozók jogos igényeit, közreműködjenek az igények kielégítéséhez szükséges feltételek megteremtésében. I. A határozat a szakszervezetek társadal­mi szerepét elemezve rámutat: a kongresz- szus nagyra értékeli, hogy az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1983. október 12-i állás- foglalásában összegezte a párt szakszerve­zeti politikájának lényegét és tapasztala­tait. A Központi Bizottság állásfoglalása hangsúlyozza, hogy társadalmunkban to­vább növekszik a szakszervezetek jelentő­sége. A szakszervezetek — elismerve a párt társadalomirányító, vezető szerepét — ön­állóan, a szocializmus ügye iránt elkötele­zetten töltik be hivatásukat. Politikai rendszerünk nagy vívmánya, hogy hazánkban a szakszervezetek — a ha­talom részeseként — nem szorítkoznak az igények, az érdekek képviseletére, hanem elősegítik az igények kielégítését szolgáló feltételek megteremtését is. A szakszerve­zeteknek továbbra is következetesen vál­lalniuk kell a gazdaság fejlesztéséből, a szociális biztonság, a társadalmi stabilitás és közmegegyezés fenntartásából, erősítésé­ből adódó feladataikat. Ezek ellátásának formája az érdekképviselet, az érdekvédel­mi tevékenység, valamint a gazdaság és a társadalom irányításában való önálló rész­vétel. E kétirányú kötelezettség egyidejű érvényesítése ellentmondásokkal terhes, az egyoldalúság elkerülése szüntelen felada­tot jelent. A szakszervezeti tevékenység fejlesztésé­nek alapvető feltétele a szakszervezeti ön­állóság még jobb, átgondoltabb érvényesí­tése. Az önállóság sokszínű gyakorlása meg­követeli a jogok határozott alkalmazását, beleértve az esetenkénti vétójogot is. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése során a termelőegységek egyre nagyobb jo­gokat kapnak a vállalatok vezetésében. Nö­vekszik a dolgozóknak a vállalat eredmé­nyes tevékenységéhez fűződő érdekeltsége. Ez megköveteli, hogy a szakszervezetek munkájában is végrehajtsák a szükséges változtatásokat, a helyi szakszervezeti szer­vek önállóságának növelését. II. A gazdasági építőmunka, valamint az élet- és munkakörülmények kérdéseit érint­ve a határozat rámutat, hogy a VII. ötéves terv a megalapozott és növekvő ütemű gaz­dasági fejlődés programja. A gazdálkodás, a termelés segítése, fejlesztésük előmozdí­tása a szakszervezetek egyik alaphivatása, egyben alapvető jelentőségű érdekvédelem is, miként az érdekvédelem is pótolhatat­lan lendítő je a termelésnek, a gazdaság fej­lesztésének. A szakszervezetek fontosnak tartják, hogy a tervben megfogalmazódik az életszínvonal érezhető növelése. A szakszervezetek a népgazdasági terv teljesítése érdekében fontosnak tartják a vállalati önállóság növekedését, a dolgozók mind nagyobb arányú bekapcsolódását mun­kahelyi életük irányításába. A határozat rá­mutat, hogy a munkában még sok a tar­talék, ezek kihasználásában a legközvetle­nebb feladat a munkaszervezés javítása, a technológiai és a műszaki színvonal gyor­sabb fejlesztése. Továbbra is szükség van a szocialista munkamozgalmakra, a szocialista munka­versenyre, mint a dolgozói aktivitás és kez­deményezés sajátos formájára. A határo­zat rámutat, hogy nagyobb önállóságot és felelősséget kell adni a szocialista brigádok­nak a feladatok vállalásában, a teljesít­mények értékelésében, az anyagi és erköl­csi elismerés személyenkénti megállapításá­ban, a verseny formáinak megválasztásá­ban, a munka elosztásában és tagjaik ki­választásában egyaránt. A kongresszus megítélése szerint a válla­lati gazdasági munkaközösségek jelentős ré­sze hasznos munkát végez, tapasztalhatók azonban tevékenységükkel kapcsolatban szocialista értékrendünket, felfogásunkat sértő jelenségek is, s ezekre társadalmunk érzékenyen reagál. A vgmk-k fennmara­dása minden olyan helyen célszerű, ahol gazdaságosan, becsületesen és megfelelő színvonalon elégítenek ki valós szükségle­teket. A kongresszus elsőrendűen fontosnak tartja, hogy hazánkban a megélhetés és az életkörülmények javításának fő forrása a jövőben is a kereset legyen, a következő években érezhetően és egyenletesen emel­kedjen a reálbér.- Különös figyelmet kell fordítani a nagyüzemi munkásság életkö­rülményeire, jövedelmi helyzetére. El kell érni, hogy a dolgozók egyre inkább a fö- munkaidőban fejtsék, fejthessék ki képes­ségeiket és találják meg mindenirányű számításaikat. A szakszervezetek tudomásul veszik, hogy a szocialista építés jelenlegi időszakában újratermelődik, ezért nem küszöbölhető ki a hátrányos társadalmi helyzet, de leszöge­zik, hogy e tendenciát lehetséges fékezni, jó irányba befolyásolni. Szükséges, hogy mi­előbb stabilizálódjék, majd emelkedjék a nyugdíjak reálértéke, javuljanak a gyer­meknevelésnek, a családalapító fiatalok ott­honteremtésének a feltételei. A továbbiakban a szocialista életmód tér­hódításával kapcsolatos szakszervezeti fel­adatokat taglalja a határozat. III. A szakszervezeti élet fejlesztésével kap­csolatban a határozat elsősorban a szak- szervezeti egység további erősítésének je­lentőségét hangsúlyozza. A mozgalom tevé­kenységét a változó körülményekhez kell igazítani, a szakszervezeti mozgalom egészét érintő kérdésekben erősíteni szükséges a SZOT elvi irányító, ellenőrző munkáját. Erősíteni kell a szakszervezetek belső éle­tének demokratizmusát, tevékenységük moz­galmi jellegét és önállóságát, a tagsággal való kapcsolatait. Bátrabban szembe kell nézni azokkal a fogyatékosságokkal, amelyek a mozgalom­nak a tagsággal való kapcsolataiban fellel­hetők. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy rendszeresen kérjék ki a tagság vé­leményét a helyzetét érintő kérdésekben. Minden lényeges kérdést előzőleg meg kell vitatni a szakszervezeti csoporttal. El kell érni, hogy a különböző szakszervezeti tiszt­ségviselők a tagsággal együtt alakítsák ki álláspontjukat és ennek alapján döntsenek. A szakszervezeti tevékenységnek válto­zatlanul a bizalmi munkája az alapja. A szakszervezeti bizottságoknak rendszeresen foglalkozniuk kell a bizalmiakkal, folya­matosan kell tájékoztatniuk őket és kép­zésükről is gondoskodniok kell. A munkahelyeken nagyobb teret kell ad­ni a csoport-, réteg- és szakmai érdekek kifejeződésének, ezeket szükség esetén or­szágos szinten is szembesiteni kell egy­mással. A szakszervezeteknek is az eddigieknél többet kell tenni a felnövekvő nemzedék érdekében. Az ifjúságnak és a szakszerve­zeteknek egyaránt érdeke, hogy a fiatalok jobban megtalálják helyüket a szakszerve­zeti mozgalomban. IV. A szakszervezetek pénzügyi munkájára utalva a határozat a takarékosabb gazdál­kodás jelentőségét hangsúlyozza. Erősíteni kell a tagság közvetlen érdekeltségét a pénz­eszközök hasznosításában. Az emelkedő ki­adások ellensúlyozására jövedelmet bizto­sító vállalkozásokkal kell növelni a bevé­teleket, mégpedig a szakszervezetek céljai­val összeegyeztethető módon. V. A szakszervezetek nemzetközi tevékeny­ségével foglalkozó fejezet megkülönbözte­tett figyelmet fordít a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő sokrétű kapcso­latok ápolására, a két- és többoldalú együttműködés fejlesztésére. A magyar szak- szervezetek erősítik kapcsolataikat, fokoz­zák erkölcsi, politikai szolidaritásukat a fej­lődő országok szakszervezeteivel, megőrzik és elmélyítik a fejlett tőkés országok szak- szervezeteivel kialakult kapcsolatokat. A magyar szakszervezetek továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki a Szakszervezeti Világszövetségben és a nemzetközi szakmai szövetségekben. (MTI) Gáspár Sándor vitaösszefoglalóját tartja (Népújság-telefotó — MTI — Pólya Zoltán — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents