Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
2« NÉPÚJSÁG, 1986. február 17., hétfő Befejeződött a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) kára, Gérard Alézard, a francia Általános Munkásszövetség titkára, Beck Tamás. a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, Szabó Sándor, az Édosz Békés megyei titkára, Tóth Ilona, a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsának vezető titkára. Dán Gábor, a Taurus Gumiipari Vállalat szak- szervezeti intéző bizottságának titkára, Miklós GyörgyEzuitán Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese lépett a szónoki emelvényre. — Az előző hónapokban társadalmi és állami fórumokon egyaránt megvontuk az elmúlt évek mérlegét, sorra vettük eredményeinket, és nyíltan szóltunk gondjainkról. Így történik ez itt is. Ismeretes, hogy küzdelmes és nehéz időszakot tudunk magunk mögött. Megbirkóztunk a váratlan külgazdasági fordulatokkal, s eközben meg tudtuk őrizni legfőbb társadalmi vívmányainkat. Tovább szélesítettük és új formákkal gazdagítottuk a szocialista demokráciát, előre haladtunk a gazdaságirányítási rendszernek — benne a vállalatirányításnak — a korszerűsítésében. Mindezek — úgy gondolom — a szakszervezeti mozgalmat újszerű és bonyolult feladatok elé állították. Hasonlóiképpen vagyunk ezzel a kormányzati munkában. Az elmúlt évek társadalmi és gazdasági fejlődése nyomán a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő központi döntések előkészítésében és meghozatalában egyre fontosabbá vált a szak- szervezetek és a kormányzat együttműködése. Elevenek és .sokoldalúak voltak a munkakapcsolatok és folyamatos volt a párbeszéd. Immár évtizedes múltra tekinthet vissza az együttműködésnek az a formája, hogy a SZOT és a kormány képviselői — évertte több alkalommal is — találkozriak egymással, megvitatják az éves népgazdasági tervet, a gazdaság- szervezési feladatokat s megállapodnak az életszínvonal-politika időszerű kérdéseiben. Együttműködésünknek különösen termékeny szakasza Korántsem öltöztek feltűnően, de a hölgyek a kongresszuson is változatlanul csinosak voltak. Á*n, érdekes módon, most valahogy mégsem az ő ruháikat nézték leginkább, hanem a 'bányászokét. Többnyire feléjük fordultak a sóvár, s talán irigykedő tekintetek is. A határozottan szép, elegáns egyenruhában ugyanúgy feszítették a gyengébb nem képviselői — bár ez utóbbi jelző ebben a szakmában már a legkevésbé sem illik az asszonyokra — mint a férfiak. Valaki közülünk még más elismerő megjegyzést is fűzött hozzá: — Maholnap talán egyedül ők azok, akik ragaszkodnak egyenruhájukhoz és büszkén viselik azt... Persze, nem a ruha teszi az embert, s ezt a Heves megyei Szerencsés Istvánnak, a Mátraaljai Szénbányák szb-titkárának sem kellett éppen bizonygatnia előttünk. Hiszen, valamennyiünk meggyőződése volt, hogy az elnökség első sorában végig helyet foglaló társa is más egyébért ült a rangos széken. Legfőképpen a saját és társai mindennapi áldozatvállaló, kemény igyekezetéért. Azért, amit ma a társadalmunk kezd újra úgy becsülni, mint illik. né, a Győr-Sopron Megyei Tejipari Vállalat szb-titkára, Zimonyi Ferencné, a Zrínyi Nyomda szb-titkára. Varga Károly, a Láng Gépgyár lakatosa, Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Szabó Imre, a Debreceni Ingatlankezelő Vállalat szb-titkára, Bujáki Gáborné, a Szilasmenti Termelőszövetkezet raktárosa. Kéri Attila, a BKV gépkocsi- vezetője, Pécsi Ildikó, a Népszínház érdemes művévolt a VII. ötéves terv előkészítése. A szakszervezetek mindvégig támogatták a tervnek az MSZMP XIII. kongresszusán megszabott gazdaságpolitikai irányvonalát, egyetértettek a fő célokkal. Állásfoglalásuk ereje, hatása az egész tervezőmunkára és az azt kísérő társadalmi vita más területeire is kisugárzott. A tervezőimunka különféle szakaszaiban a szak- szervezetek száznál több észrevételt és ajánlást tettek. Ezek java része egybecsengett a tervelgondolásokkal. A tervkészítésnek még az utolsó szakaszában, a tervtörvény javaslatához is tizennégy módosító indítványt fűztek, s közülük tízet a kormány elfogadott. A kormány megérti és napirenden tartja ezeket az igényeket, de teljesítésük föltételei csak akkor teremthetők meg ha — a szak- szervezetekkel összefogva — lényegesen fokozni tudjuk a népgazdaság jövedelemtermelő képességét. Mindazonáltal az életkörülmények javítása érdekében már az A gyülekező vagy a szünetet tartó közönség természetesen még sok mindent szemügyre vehetett a kongresszus három napja alatt az építők impozáns székházában, önmagában is látványos volt — bocsánat a hasonlatért —, valósággal vásári forga.tag- hoz hasonlított, amikor például a több száz ember a büféasztalok körül sürgölődött, beszélgetett, gyűjtötte az erőt. Nem kevésbé érdekes volt az alkalmi dekoráció is, amit ez alkalommal természetesen hatalmas fotók, rajzos szövegek, dokumentumok jelentettek. Az pedig egyenesen élmény volt, amikor az életünk változásait reprezentáló színes táblaképek között Heves megyei vonatkozásúnkkal is találkozhattunk. Méghozzá kettővel! Az egyik a nagyrédei tsz tevékenységébe engedett bepillantást, míg a másik az egri 212-es Ipari Szakmunkásképző Intézet gépszerelő kabinetjéből villantott fel kedves pillanatot: Galambost István tanulói között — ezt boldog rikkantással Bojtos Sándor küldöttünk, az iskola tanára fedezte fel sétálgatás közben, valamelyik pihenőidőben. Aztán az sem volt ránk kisebb hatással, amikor az sze, Szabó Dezsöné, az Egis Gyógyszergyár műszerésze. Jakab József né, a Vas Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat pénztárosa, Schalkhammer Antal, a Tatabányai Szénbányák Vállalat szb-titkára, Fuderer Károly, a Baranya Megyei Távközlési üzem üzemvezetője, Juhász Péterné, a Szegedi Ruhagyár szb-titkára. Sáli Ferenc, a HVDSZ főtitkára. idén sor került bér- és nyugdíj intézkedésekre, a gyermeknevelés és a lakáshoz jutás támogatásának növelésére. A különféle társadalmi szervek — köztük első helyen a SZOT — által képviselt véleményeket tervezési és irányítási rendszerünk abbcl a felismerésből igyekszik befogadni, hogy csakis akkor hozható helyes, társadalmilag elfogadható és végrehajtható döntés, s csakis akkor tartható fenn a társadalmi közimegegyezés, ha az eltérő érdekek felszínre kerülnek s az álláspontokat nyíltan megvitatjuk. Magától értetődik: az, hogy egy közös álláspontot alakítunk ki, a társadalom számára új minőséget képvisel, ám igazi értékét ez akkor nyeri él, ha iaz egyetértésben hozott döntések eredményesen megvalósulnak iés kí-ki teljesíti vállalt kötelezettségét. Az elmúlt évi nehézségek ellenére — egyebek között a SZOT véleményére való tekintettel — egyetlen életszínvonal-előirányzattól sem léptünk vissza. Tudjuk, hogy sokan nagyszerűen helytálltak a szénbányákban a munkapadok mellett és a földeken, ámde az is tény, hogy sok gazdálkodószervezet évek óta képtelen megfelelni a nagyobb követelményeknek, mert drágán és szervezetlenül termel, szállít és értékesít, összességében 1985-ben nem sikerült behoznunk az elmaradásokat, a kiesett jövedelmet és exportot ez évben kell pótolni. Sajnos idén januárban még nem mutatkoztak biztató jelek. Ezt most nagyon komolyan kell vennünk, ment az elosztási célok valóra váltásához jóval nagyobb teljesítményekre van szükség, mint tavaly! „igazi” szakmunkástanulók — a kongresszusnak ajándékozott különféle vizsga- remekekkel kedveskedő fiatalok — között is észrevettünk egy Heves megyeit, a harmadéves, egri diákot, Hortán Zsoltot. Bevonulásuk alkalmával számos felnőttnek — mint utóbb bevallották — még apró könnycsepp is szökött a szemébe. Mert az aktus nemcsak szép volt, hanem egyszersmind megható is. Szívet-lelket melengető, hiszen tulajdonképpen már neon annyira a kdsina- sok, hanem a holnap mesterei tisztelegtek előttünk, s a rangos fórumon keresztül az egész országnak. Szóval, azért nemcsak fárasztó munkával teltek a tanácskozás napjai, hanem ilyesfajta epizódok is tarkították a magyar szak- szervezetek XXV. kongresz- szusát. S a helyenként egészen kemény szavak, mondatok mellett hallhattunk bájos versidézeteket is: Pécsi Ildikótól például művészi fokon, amely irodalmi csemegének számítp líra a köznapibb prózát is mindjárt kellemesebbé varázsolta. Nyilvánvalóan — mint korábbi tudósításomban hangsúlyoztam már — küldött és meghívott egyaránt leginkább dolgozni jött a ■kongresszusra. S általában az ülésteremben elhangzottak voltak a témái a szünetekben folytatott beszélA továbbiakban Faluvégi Lajos olyan kérdésekről szólt, amelyek visszatérően elhangzottak a hozzászólásokban. — A munka szervezettségével és becsületével kapcsolatban az elmúlt esztendők nehezebb körülmsnyei miatt vaLóban mutatkozott némi elbizonytalanodás, bizonyos értékzavar. S az is igaz, hogy a munka tiszteletére és becsületére való nevelést nem a munkahelyen kell elkezdeni. Sokan szóltak arról is. hogy jobbam meg kell becsülni a főállásban végzett munkát. Foglalkoztak a túlmunkának és ezzel kapcsolatosan a különféle kisvállalkozásoknak — elsősorban a vállalati gazdasági munka- közösségeknek — a szerepével. Szerintünk is az lenne a jó, ha nyolcórai munkával sokkal többen kereshetnék meg azt, amit ma csak túlmunkával. Mi is azt akarjuk, hogy ia szabadidő valóban szabad idő legyen, azt mindenki a családjára, művelődésre, önképzésre, közéleti tevékenységre, pihenésre fordíthassa. De ehhez azkell, hogy a főimunkaidő a folyamatos és az eddiginél eredményesebb munka idejévé váljon. Ezért érdemben meg kell javítani a főmunkaidőben végzendő munka szervezettségét, a belső és a külső kooperációt, az anyag- és alkatrészellátást, munkát megtakarító korszerűsítéseket kell végrehajtani és jobban ki kelt használni a munkaidőt. Csak ezáltal teremthetők meg annak föltételei hoigy a főmunkaidőben jöhessen létre az a termék, az a szolgáltatás és az a nemzeti jövedelem, amelyet jelenleg csak a kiegészítő tevékenységekkel együtt lehet létrehozni. A tisztességes és eredményes munkához tehát még ösztönzőbb és harmonikusabb feltételeket kívánunk teremteni. E tekintetben nem az adminisztratív mód- iszeréket tekintjük a legfontosabbnak, de a ma; valósággal szembe kell néznünk. Azért, hogy a bérek ösztönző ereje fokozódjon, a legtöbbet a termelés közvetlen környezetében kell tenni. A legfontosabbnak a vállalati belső érdekeltségi rendszer általános kiépítését és ösztönzőbbé tételét. az alkotó es újító légkört, az ennek megteremtésében nagy getéseknek is. Sőt — tanúsíthatja ezt csoportunk élén Farkas Sándor, az SZMT vezető titkára is — számos gondolatot, véleményt szálláshelyünkre is magunkkal vittünk. Még a napközben szerteszét ültetett — szakmánként helyet foglaló — Heves megyeiekkel, egyik este az SZMT által rendezett baráti találkozón sem tudtunk a munkától egészen elszakadni. S alighanem így leszünk ezzel még egy darabig, mivel egy-egy ilyen kongresszuson igazán annyi minden felvetődik! Ami különben így is van rendjén, hiszen ez a kongresszus sem csak három napra szólt. Akár csupán az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete Központi Vezetőségének titkára, Vass Tibor- né által felvetett, másnap plakát nagyságú tablókon közölt, s valamennyiünk részéről aláírt békefelhívásra gondolunk: nyilvánvaló, hogy ez a tanácskozás is évek munkáját, törekvéseit volt hivatott meghatározni. Valójában pedig sokkal, de sokkal többről is szó van. S mindezek megvalósítása a legkevésbé sem csak az úionnan megválasztott SZOT-tagjaink — Barta Alajos, Besze Ilona, Bokros Sándor, Czipó Ágnes, Farkas Sándor vagy Szerencsés István — hanem mindannyiunk feladata lesz. Gyóni Gyula szerepet vállaló műszakiak és kiemelkedő szakmunkások megbecsülését, valamint a rugaLmas foglalkoztatási formák szélesebb körű alkalmazását tartjuk. Az erőteljesebb ösztönzés, a rugalmasabb és hatékonyabb foglalkoztatás, a differenciáltabb bérezés azonban önmagában nem elég. Meg keli győzni nálunk még nagyon sok embert, hogy a fegyelmezettebb és szervezettebb munka a saját és valameny- nyi dolgozótársa javát szolgálja. A szakszervezetek leginkább azzal segíthetnek, hogy tevékenységükkel az eddiginél határozottabban támogatják a vállalati igazgatók, az üzem; vezetők és brigádivezetők újító és rendteremtő törekvéseit. Ügy gondoljuk, hogy e tekintetben az alapszervezetek mozgalmi mérlegének a „tartozik” oldalán akadnak még rendezni való tételek. A bér- és kereseti arányokkal kapcsolatban több ágazatról, szakmáról de megyéről is elmondották, hogy ott a keresetek elmaradnak a népgazdasági átlagtól, s hogy ezt mielőbb orvosolni kell. A VII. ötéves terv azzal számol, hogy a reálbérek, a tervidőszak derekától 5 százalékkal növekedhetnek. A fogyasztói árak emelkedése is mérséklődik. így kétségkívül jobb körülmények jönnek létre a kereseti és jövedelmi arányok javításához, mint az előző években. A tegnap és ma itt — a szakmák részéről — külön-külön jelzett aránytalanságokat még alaposabban át kell tekintenünk, hogy — az elvárt nagyobb teljesítmények esetén — azok fokozatos feloldására a szakszervezettel közös elveket és programot alakítsunk ki. — Vita folyik arról, hogy a szabályozók nem eléggé stabilak és sok pénzt elvonnak a vállalatoktól Nem téveszthetjük szem elől, hogy a szabályozók vátozásának megvannak az objektív törvényszerűségei. A szabályo- zómértékeknek ugyanis éppen az a rendeltetésük, hoigy közvetítsék: miképp alakulnak a gazdálkodás általános körütmérvyei. Például az árfolyam, a kamatláb és az adókulcsok érzékeltessék azt hogy mennyiért tudjuk megvásárolni az olajait és a kávét, illetőleg eladni a húst, a hengerelt árut vagy a szerszámgépeket; milyen föltételekkel juthatunk hozzá a gazdaság működéséhez szükséges hitelekhez a nemzetközi pénzpiacokon; mennyi támogatást kell a nehéz helyzetbe jutott ágazatoknak és vállalatoknak adni, s nem utolsósorban, hoigy mennyit kell fordítanunk a közösségi fogyasztásra. Mindazonáltal — a kapott észrevételekre figyelve — a VII. ötéves terv alapján a szabályozókat kiszámíthatóbbá tesszük, javítjuk azokat hogy jobban szolgálják a kibontakozást. A szabályozók szerepe, mértékrendszere önmagában jjj is fontos, ám ne feledjük: az intenzív 'fejlődés követel. menyei nagyok és a jövedelem a termelésből keletkezik. A mozgásteret tehát elsősorban maguk a vállalatok tágíthatják, mégpedig azáltal, hogy nagyobb termelékenységgel jobb minőségű, korszerűbb, jól eladható termékeket hoznak létre. Végső soron ezen múlik hogy milyen ütemben valósíthatók meg a VII. ötéves terv általános korszerűsítési törekvései és az életszínvonallal kapcsolatos céljai. A vállalati és tanácsi középtávú tervek és az ezek részét alkotó szociális tervek készítése most jó alkalom lesz arra, hogy a termelés és az elosztás érdekeit, s feladatait egybeötvözzák. A jövőnek itt a vitában is sürgetett feladata, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti eredményes együttműködés, a megbízható társ- és érdekkapcsolatok rendszerré váljanak. Például olyan módon, hogy javítják az egymás számára gyártott termékek minőségét keresik a fejlesztés közös lehetőségeit, együttesen vesznek részt az exportképes termelés bővítését szolgáló pályázatokon, mindkét fél számára előnyös ár- és szállítási feltételekre törekednek. Mi azon leszünk, hogy a szabályozórendszer a hosszabb távú gazdálkodási felfogást, az együttes anyagi ás szellemi gyarapodást és a tartós kapcsolatokat erősítse. Jó lenne ha az ilyen irányú együttműködés az érdekképviseleti szervek által felkarolt mozgalommá válna. — Végezetül hadd szóljak a SZOT és a kormány közötti együttműködés elmélyítésére irányuló elgondolásainkról. A kormányzati munka továbbfejlesztése keretében kapcsolatainkat több új elemmel kívánjuk gaz. dagítani, különösen a következőkben. Az a szándékunk, hogy jövőbeli tanácskozásainkon még több gazdaságpolitikai kulcskérdést és hosszú távú fejlesztési elgondolást tűzzünk napirendre, például a termelés fejlesztésének stratégiái irányairól, a távlati bérpolitikáról, a szociális intézmények és ellátások távlati fejlesztéséről avagy az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás átfogó feladatairól. Közös témáink ilyetén való bővítése minden bizonnyal hozzásegít majd ahhoz, hoigy a konkrét ügyekben könnyebben jöjjön létre közöttünk megegyezés. A legközelebbi megbeszéléseinken megtárgyaljuk majd, hogy a szakszervezeti kongresszus határozatában foglalt javaslatok milyen módon valósíthatók meg, s azok miként illeszthetők be az éves, a középtávú és a hosszú távú tér. veinkbe. Ezek a kormány szándékai, s meggyőződésünk, hogy a határozathozatal után elmondhatjuk: ezek közösek!" (Folytatás a 3. oldalon) Gáspár Sándor, Marosán György és Havasi Ferenc találkozása a szünetben (Népújság-telefotó — MTI — Balogh László — KS) Faluvégi Lajos felszólalása Küldöttek között
