Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. február 15., szombat

5

A „FAXOS-HÁZAK" FALUJA

fl kerékpárút Dormöndra vezet..

Az Alföldön sokan járnak biciklivel. Hogyisne! Akkora távolságot, mint a Fő utca, gyalogosan bajos beérni. Csakhogy nem mindenütt van külön kerékpárújuk hozzá. Ha Füzesabonyból igyekszik a halandó a társközségbe, könnyen eltelik az az öt kilométer két keréken és — mióta kiépítették — nem kell balesettől tartani!

— Egyébként is jó a közlekedés a két helység között mondja Hordós Tiborné községi elöljáró. — Egész nap félóránként mennek a buszok oda-vissza, meg Egerbe is. Csak délelőtt 10-től egyig kellene még sűríteni a járatokat.

Amikor megérkezünk, a faluközpont megszokott, csendes élete zajlik. A szokatlanul napfényes téli délelőt- tön nagycsoportos óvodások jönnek, szép sorjában az ÁBC felé.

— Környezetismeret óra lesz — feleli érdeklődésünkre Sándor Judit vezetőhelyettes óvónő. — Megnézzük a gyerekekkel, mit ajánlanak a boltiban.

Van is mit nézni az új ABC-áruházon! Kívülről is formás épület — tavaly májusban adták át. Gazdája a Füzesabony és Vidéke Afész. A régi élelmiszerüzlet pedig felújítva, presszóként, nagyot emelkedett a kereskedelmi egységek rangsorában. Az átalakított helyiségben nyitották meg a Pipacs vendéglőt.

— Nincs itt csendháborító, italos ember — fordult hozzánk barátságosan arra jártában Vígh László postás. — Egyik boltos se szolgálja ki azt, aki már felöntött a garatra.

— Nem nyilatkozhatom csak vezetői engedéllyel — szabódik először Takács Lászlóné boltvezető. — Aztán csak megoldódik a nyelve. Ilyen tágas, szép üzletben nincs is mit restellni.

A pultok roskadoznak a sok árutól.

— Élelmiszer van bőven.

— Iparcikkeket csak megrendelésre hozunk — mondja.

— Papírholmi háztartási vegyi áru, a legszükségesebb Aki nagyobb bevásárlásra készül, úgyis bemegy Füzesabonyba. Nagyon jó, hogy a parkírozót is kialakították itt, előttünk. Így még az átutazók is megállnak, hogy betérjenek hozzánk. Annyit elárulok, hogy havi 4—500 ezer forinttal több a bevételünk; mint annakelőtte.

— Van-e olyasmi, amit hiába keresnek a vevők?

— A kókuszreszelék, a búzadara hónapok óta hiánycikk. Az egri FüsZérttől sajnos nem kapunk többet. Hanem azt is írja meg —, nyílik kj a boltvezető arca —. hogy kollektívánk az áfész kiváló brigádja lett tavaly és azelőtt is.

Csanádi Gabit és Váradi Mariannát alig lehet szóra bírni. Elfogódottan feledetnek. Mindketten „kerisek", Egerbe járnák tanulni.

— Kiszolgálunk, ismerkedünk az árucikkekkel — mondják. Mindegyik pult mögött kipróbáljuk a szakmát.

— Milyen újdonságot kínáltok a vevőknek?

— Téliszalámit, narancsot. Most van mindkettőből bőven.

Nagy Jánosáénak, vagy ahogy itt hívják, Bözsi néninek teli a kosara.

— Napjában háromszor is átszaladok venni ezt-azt a főzéshez. Itt lakunk a közelben.

— Milyennek tartja az ellátóit?

— Nagyon jó, húsáru is van mindig bőven, és persze szívélyes a kiszolgálás.

Hordós Tiborné elöljáró: — Az iskolát bővítjük...

Váradj Feri bácsi 86 esztendős :

— Megérjük még a kilencvenet is, onnan meg egy ugrás a száz! — fordul felénk hamiskás tekintettel. — Kőműves kisiparos voltam. A falu majd minden házán ott van a kezem nyoma.

— Mit épített legelőbb Feri bácsi?

— Nehéz lenne már azt visszagöngyölíteni. 1927-ben sok „Faxos-házat” húztam fel.

Énekóra az elsősöknél

Kerékpárosok, fogai — falu télutón két település között

Vígh László levélhordóval megint összefutunk. Nem nehéz szóba elegyedni vele. Mosolygós szemű, bizakodó ember benyomását kelti.

— A választások óta népfrontelnök lettem a faluiban — előzi meg a kérdést. — Ismerek itt mindenkit, ezért is esett rám a választás, önkéntes rendőr is vagyok.

— Az iskolában úgy mondták, hogy egyúttal mozi gépész is.

A községbeliek figyelmeztetnek: a Remenyik-kúriát meg kell nézni. A hatvanas években elhunyt író szülőháza ma már múzeum. Visz- szaindulván Egerbe, azon tűnődünk, hogyan gondolkodna ma kora gyermekéveinek színhelyéről ez a vitáglátott tollforgató, ha élne?

Jámbor Ildikó

Az áruházzal átellenben gondozott .portájú parasztház, az öregek napköz; otthona. Bent csendes beszélgetéssel, kézimunikázással töltik az időt. A férfiak, négyen, egy kupacba a sarokba húzódtak, onnan replikáznak az asszonyok felé.

— Hát azok az ámbitusos porták, amelyek hitelbe épültek; ma úgy mondanánk, OTP-s lakás — tesz; hozzá nevetve, és még hozzáfűzi: amit én csináltam, mind áll. De máshoz is van közöm. Több mint harminc évig tanácstag voltam a faluban, s dolgoztam az útépítésen, a buszmegálló kialakításán.

— Mi is hordtuk a köveket — erősítik többen is.

— Csak hát — komorodik el —, ötven év után csak 2500 forint a nyugdíjam. Nem sokra telik belőle.

Pálitikás néninek más gondja is van. A lakók közös elhatározásából az ő utTakács

Lászlóné:

— Az új üzletben jóval nagyobb a forgalom

cájukba is bevezették a vizet. Sokallja az ezért fizetendő ötezer forintot,

— Jó ásott kutam van, három házat is ellát, nekem már nem kell bekötni a vizet, mégis fizetnem kell. Nehezen törleszteni a kevéske nyugdíjamból.

Az iskola ezalatt az elsősök szolmizálásától hangos. Énekóra van.

— Az elmúlt két év óta megszűntek az összevont osztályok — vált más témára Hordósné. — Hatvanhét alsó tagozatosunk már külön tanteremben tanul. Ideiglenesen az óvodai foglalkoztatókat is megkaptuk a tanításhoz. Az apróságok pedig átköltöztek a tanács- házára. Nem sokáig lesz ez így. Már áruljuk a téglajegyeket az iskolabővítéshez — mondja reménykedve.

— A vetítéseket is én csinálom — mosolyodik el. — Ez amolyan mellékállás, meg szórakozás is. Sok tervünk van: virágosítani fásítani, közös erővel csinosítani a falut. A tavaly elkezdett „útépítést” is folytatni kellene. Már nincs olyan nagy sár, mióta a mellékutakra is kőzúzalék került.

— Nem mennek el innen a lakosok?

— Sók fiatal marad itt, egyre többen építkeznek, érdemes hát munkálkodni. Sőt, olyan js van. aki Budapestről költözött ide, mert olcsóbb a telek.

— Amj a rend ügyét illeti, nincs baj egyelőre, pedig majdhogy nem egyedül vagyok az önkéntesek közül. Egyik társam nyugdíjas, a másik önkéntes rendőr meg eljáró. Füzesabonyban dolgozik A körzeti megbízottunk Besenyőtelken van. Szóval kellene az utánpótlás.

— Sok levél vár kihordásra?

— írnak ide a világ minden részéből. Svédországból, az USA-ból is jön küldemény — mondja végezetül, s egy gyors kézfogással indul is dolga után a „mindenes postás".

Hordós Tibornét munkahelyén, az iskoláiban találjuk meg. A választások óta ő a községi elöljáró, az iménti panaszra tőle várunk feleletet.

— Az István utca lakói egyöntetűen vállalták az ötezer forintnyi összeget a vízbevezetésért. Megegyeztünk a lakosokkal, hogy aki nem bírja anyagi erővel, kérvényt nyújthat be. Rajta áll, hogy milyen részletekben törleszti, három vagy öt év. alatt a fejlesztést. Ha nagyon kicsi a nyugdija, mód van rá, hogy ezt el is engedjék — világosít fel az elöljáró.

Két nagy település, Füzesabony és Besenyőtelek kő zött félúton, hosszában terül el az 1067 lelkes kis község, Dormánd. Remenyik Zsigmond író, a falu szülötte csak e században tette ismertté származása he lyét. A helybeliek büszkék is rá, pedig kevéssé olvassák írásait. Igaz is, gondolataiban ő gyakran már a jövő században járt. Addig is él, és az épülő családi házakon úgy látszik, nem néptelenül el Dormánd. Pedig lakói többnyire a környékre járnak dolgozni. Ingázók.

Vigh László: — Itt maradnak a fiatalok is

Váradi Ferenc: — Majdnem minden házon ott a kezem nyoma

Megérkezett a táp

(Fotó: Kőhidi Imre)