Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. február 15., szombat MA MÉG HAGYOMÁNYOSAN HEVESEN Telefonosok és telefonálók Zavarok. Szemmel láthatóan zavarók, de hát nincs mit tenni. Ha még „élőben" meg akarok ismerkedni a hevesi kézi kapcsolású tele- fontközponttal. elkerülhetetlen, hogy egy-két kérdés erejéig meg ne akasszam a pergő nyelvű „kisasszonyok boszorkányosán gyors mozdulatainak egyik-másikát, s ezzel a fejükre ne zúdítsam a türelmetlen kapcsolásra várók átkait. Mert hiába, mindaddig, amíg pár hónap múlva, ide is végleg be nem tör az új. a „crossbar”, itt megszakítás nélküli ugyancsak erőt pró- bdló munka folyik. Halló jtt a központ! Kapcsoltam ... — hangzik el napjában ötezerszer az apró kis helyiségben négy-öt székből. Igaz, hatan dolgozhatnának egyszerre, de soha sincs ki a létszám. Halló, itt a Központ! Kap- csoltam! Huszonnégy órán át. ★ — Amikor idekerültem, még kulcsokkal dolgoztunk. Ma már csak dugdosni kell a drótokat, de ez is úgy kifárasztja a kezünket, hogy nem győzzük dörzisöLnj az ízületeinket. Elfárad a derekunk is hisz legföljebb az étkezéshez állhatunk föl hosszabb időre. És persze ez nem utolsósorban szellemi, idegi munka, gondoljon csak bele! ★ Három-négyszáz helyi állomás számát ismerik fejből, a mellékkapcsolás egészen •ritka. Ha valaki nem a saját készülékről hív, a hangja alapján szinte már akkor is automatikusan adják azt a számot, amit „kém; szokott”. A kezdőt mindig ahhoz a táblához ültetik amelyre a városi vonalak futnak. Ott begyakorolhatja a „számlázást”. — fönt mindig egy óra indul —, hogy később, immár rutint szerezve, épp úgy a másodpercek tört része alatt összegezze a távhívási díjakat. Az előzetes az plusz egy perc, a sürgős az dupla az azonnali az tízszeres ... no, meg persze amennyit beszélnek. Van úgy, hogy egy kezelő előtt 60—70 darab meghívójegy van ... ★ — A reggeli órák a ieg- kimenítőbbek, ilyenkor van bent a legnagyobb létszám. Egyébként három műszakos Besenyei József né: Nem könnyű a beosztásokat megtervezni Kapcsoltam! Kapcsoltam! Kapcsoltam! Kapcsoltam! Petrovics Lászlóné: Harminc év után érthető, hogy fájnak az ízületeim szolgálat és szó sincs arról, hogy az éjszakás alhat. A nemzetközi vonalakat pél. dául este 11-ig nem is iger tudjuk kapcsolni, annyira foglaltak. Pedig akad bizony ilyen kérés is. A hevesiek rendszerint az NSZK-ba, NDK-ba, Csehszlovákiába Romániába, Szovjetunióba, az USA-ba telefonálnak. Csúcsforgalom természetesen karácsonykor és szilveszterkor van. Ilyenkor persze Eger sem nagyon tud segíteni. A más településeken dolgozó kolléganőkkel különben jó a kapcsolat. Füzesabony, Gyöngyös, Jászapáti, Eger adja tovább az úgynevezett „átmenő" hívásokat, ők is szinte azonnal rávágják: kapcsoltam! „Nem, telefonvicceket nem lehet csinálni” — rázzák egyértelműen fejüket a megkérdezettek. És olyan sem fordulhat elő, hogy megkülönböztetetten lennének — hang. modor alapján — ked. vencek vagy unszimpatiku- sak. A lelkiismeret dolga az egyenletesen gyors munka, két nappal korábban go- rombáskodóval sem szabad az idő húzásával mondjuk, kitolni... — Na, és a „lehallgatás”, beiehallgatás valamilyen intimitásba? — Mikor ...? Fejük fölé kólásüvegek vannak kikészítve, ha kiszárad a szájuk, bekapják, gyorsan kortyolnak, aztán újra: kapcsoltam. — A reklamációk kora délután kezdenek érkezni. Ekkorra már nyilván elfáradnak munkahelyeiken az emberek, vagy idegesek, hogy le tudják-e még bonyolítani a beszélgetést még az nap ... Na, szóval ilyenkor türelmetlenkednek, rossz modorúnk, s nem akarják elhinni hogy mj azonnal és pontosan teljesítettük kérésüket. — Ilyenkor nyelünk. Nem lehet mindenkinek külön- külön elmagyarázni. hogy például a „Gyöngyösök" rendkívül nehezen jönnek, mindig foglaltra ugrik a vonal. Meg azt sem, hogy Tóth Sán- dorné: A lányom is ide akar jönni időközben mi hányszor próbálkoztunk újra és újra a megadott számmal. Az idegeskedésnek este persze nem egyszer otthon a család issza meg a levét. Apropó, család. Bár kétségkívül igen nagy a terhelés, azért maradt még egy kevés e foglalkozás hajdani romantikájából. kár lenne letagadni. S szerencsére nemcsak abból a fajtából, amikor esetleg életet ment egy- egy azonnali kapcsolás, hanem ... — Igen, akadt kolléganőm, aki telefonon keresztül ismerkedett meg a jövendőbelijével. A szimpatikus „férfihang” azóta elvette, ma már gyerek is van. Arra is akad példa, hogy barátság szövődik a más munkahelybéli központosok és az itteniek között. Látja, többek közt e miatt és a nagy változatosság miatt lesz nehéz itthagyni ezeket a székeket, ha jön a crossbar. Igaz, úgy mondják, azért ha más formában is, de szükség lesz még ránk. Jó lenne, mert a lányom is ide akart jönni ... Németi Zsuzsa Halló, itt a központ! Nincs már isten háta mögötti falu Beszélgetés a TOT főtitkárhelyettesével Gyakran elhangzik napjainkban a kérdés a falvakban: „Dolgozik-e elegendő felsőfokú végzettségű szakember a termelőszövetkezetekben ?" Köztudott ugyanis, hogy ez az egyik alapja a mezőgazdaság további gyarapodásának, ez segítheti leginkább az előrelépést. A szakember a legjobb és a leggyorsabban megtérülő befektetés — hirdette már Erdei Ferenc. Milyen hát a mezőgazda- sági szakemberellátás az országban? Ezzel a kérdéssel kopogtattunk be Lehoczki Mihályhoz, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyetteséhez. — A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben jelenleg húszezer egyetemet és főiskolát végzett szakember tevékenykedik — hangzik a válasz. — A TOT elnökségének értékelése szerint, azokban a termelőszövetkezetekben, amelyekben több a szakember, jobb az irányítás, és ez kifejezésre jut a terméseredményekben is. Ennek a húszezer, felsőfokon végzett szakembernek a munkáját segíti az a harmincezer dolgozó, akinek középfokú szakképzettsége van. Tovább menve: 200 ezer szövetkezeti tag végezte el a szakmunkásképzőt. — Persze, a fent említett húszezer, felsőfokú végzettségű szakembernek csak egy része vesz részt — vehet részt — a termelés közvetlen irányításában, a vezetésben. Az agronómusók, állattenyésztők, gyümölcstermelők és szőlészek, a könyvelők, jogtanácsosok tetemes része kisebb beosztásokban dolgozik. A húszezer szakemberből háromezer nő. — A legjobb az ellátottság általános agronómusból, mezőgazdászunk van elegendő, ha ezek területi eloszlása gondot is okoz. Van megfelelő kertészeti szakember és állattenyésztő is, jut már minden közös gazdaságba szakképzett könyvelő és jogász, viszont kevés a közgazdász. Akik ezen a szakon végeznek, másutt helyezkednek el inkább, nem mennek ' a termelőszövetkezetekbe. Pedig szükség volna rájuk ott is. — Mi ennek az oka? — Az főleg, hogy ilyen diplomával városokban is el tudnak helyezkedni. A város még mindig vonzóbb, mint a falu, a vidék. Pedig elmondhatom, hogy nagyon sok vidéken, községben, ma jobbak a munkakörülmények, mint sok városban. A legtöbb helyen már a lakáskérdés sem gond, és a szórakozási lehetőségek is javultak, nem beszélve a kereseti lehetőségekről. Jobb és nyugodtabb életet tud nyújtani egy-egy fiatal, kezdő szakembernek a vidék Én magam is dolgoztam vidéken, hosszú ideig, tapasztalatból mondom, hogy sok előnnyel járt. — A mezőgazdasági kormányzat, az új szabályozó- rendszer kedvezményeket biztosít a vidéken elhelyezkedő szakembereknek. Különösen azoknak, akik vállalják a kedvezőtlen adottságokkal rendelkező gazdaságokban a munkát. — Hogy vidéken nagyobb a sár? Természetesen, nagyobb. Hogy nincs mindenütt színházi előadás? Ez is természetes. De aki mezőgazdásznak tanul, annak számolnia kell ezzel. Több elhivatottságot várunk a szakemberektől. Természetesen megértjük azokat is, akik családi körülményeikre hivatkozva, a városok közelében maradnak. De mind inkább számot kell vetnie azzal, hogy ma már nemigen akad olyan hely Magyar- országon, amelyre ráillene az „isten háta mögötti" jelző. A korszerű technika a vidékhez is közel hozza a várost és kulturált emberi környezetet biztosít. — Kevés szó esett még a mezőgazdasági szakemberek területi eloszlásáról. Vagyis arról, hogy a nagyvárosok körül általában sok, azoktól távolabb viszont kevés a felsőfokú végzettségű szakember. Véleménye szerint hogyan lehetne változtatni a jelenlegi helyzeten? — Azt hiszem, az ösztön- díjrendszer kiterjesztése kínálja a legjobb megoldást. — Mindez persze, csak a kérdés egyik oldala. Az ösztöndíjrendszer kiterjesztése csak akkor számíthatna nagyobb sikerre, ha az egyetemi-főiskolai felvételeknél is előnyben, legalábbis némi előnyben részesítenénk azokat, akiknél valóban feltételezhető az elhivatottságérzet, az a szándék, hogy friss diplomájukkal a kezükben, visszatérnek a szűkebb pátriájukba. Végtére is, az ilyen szakemberekre lehet alapozni leginkább a falvakban. Róluk feltételezhető leginkább. hogy azonosulnak a tsz-ükkel, falujukkal, s a saját, személyes boldogulásukat összekötik a szűkebb pátriájuk felvirágzásával — mondotta befejezésül Lehoczki Mihály főtitkárhelyettes. I. S. Kongresszustól — kongresszusig (1898-1986) 6/6. A gazdasági politikát az adott időszak fő sajátosságainak figyelembevételével fogalmazták meg- A Szovjetunióban 1971-re azon az óriási anyagi-technikai és szellemi bázison — amelynek létrehozásán évtizedeken át fáradoztak — kialakultak azok a feltételek, amelyeknek birtokában egyidejűleg több nagy horderejű feladat megoldására képessé váltak. Az ipar, a mezőgazdaság, a honvédelem és az életnívó egyidejű fejlesztésének roppant munkáját sikeresen meg tudják valósítani. A Szovjetunió 1971—1975. évi népgazdaság-fejlesztési tervének a kongresszus által elfogadott irányelveiben ezt olvashatjuk: „Az ötéves terv fő feladata az, hogy a szocialista termelés gyors fejlődési üteme, hatékonyságának növekedése, a tudományos-technikai haladás és a munka termelékenységének gyorsabb növekedése alapján biztosítsa a nép anyagi és kulturális életszínvonalának jelentős emelését.” A nép jólétének növelése az ország hosszabb távú gazdasági fejlődésének általános irányvonalát és a párt gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb célját tartalmazza. 1976. február 24-től március 5-ig tartott az SZKP XXV. kongresszusa. Az előző öt évben végzett munkáról szóló beszámolóban mélyen elemezték a Szovjetunió gazdasági és társadalmi-politikai fejlődését, a világhelyzetet, a párt politikai szervező és eszmei nevelő- munkáját. Kidolgozták a to_ vábbi békestratégiát, jóváhagyták a párt legfőbb célját — a nép jólét szakadatlan emelését, a Szovjetuniót alkotó valamennyi köztársaság, nemzet és nemzetiség további fejlesztését. Elfogadták a tizedik ötéves tervet (1973—1980), amelynek legfontosabb feladatai: a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztése, hatékonyságának fokozása, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása a munka termelékenységének növelése, a munka minőségének teljes erőből való javítása a népgazdaság minden láncszemében. A tizedik ötéves terv a hatékonyság és minőség ötéves terveként került be a történelembe. Az SZKP XXVI. kongresz- szusát 1981. február 23. és március 3. között tartották. A kongresszus elé terjesztett beszámoló sokoldalúan elemezte az ország fejlődését, a párt helyzetét és a nemzetközi élet eseményeit. A kongresszus meghatározta az SZKP bel- és külpolitikáié., nak fő irányait, feltárta a megoldásra váró legfontosabb feladatokat, s rámutatott azok megoldásának útjaira. Abból kiindulva, hogy az SZKP programjának elfogadása óta húsz év telt el, és ezalatt komoly változások mentek végbe a nemzetközi színtéren éppúgy, mint a szocialista építőmunkában, a kongresszus megbízta az SZKP Központi Bi. zottságát, hogy végezze el a szükséges kiegészítéseket és változtatásokat az érvényben levő pártprogramban. Olyan döntés született, hogy az SZKP programjának új megfogalmazását a XXV11. pártkongresszuság kell előkészítene. Jóváhagyták a Szovjetunió gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányait az 1981 —1985. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra. A gazdaság; stratégia fő feladataként a szovjet emberek életszínvonalának további emelését, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, a népgazdaság intenzív fejlesztési pályára való átállítását és a munka minőségének javítását határozták meg. A kongresszus munkájában számottevő helyet foglaltak el a szocialista világ- rendszer fejlődésével, a felszabadult és tőkés országokkal fenntartott kapcsolatokkal, a kommunista és munkásmozgalommal összefüggő kérdésék. Megerősítést nyert az a változatlan törekvés, mely szerint az SZKP és a Szovjetunió a jövőben is következetesen harcolni fog a béke megszilárdításáért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért és azért, hogy a Föld minden emberének biztosítva legyen a legelemibb emberi joga, — az élethez való jog. Így futott végig szemünk előtt a Szovjetunió lenini kommunista pártja kongresz_ szusainak története ma. amikor a közeljövőben megkezdi munkáját az SZKP soron következő XXVII. kongresz_ szusa. Csak fellapoztuk az SZKp kongresszusainak nagy történelemkönyvét. Nem álltunk meg egy-egy kongresz. szusnál, nem elemeztük azokat -az objektív és szubjektív feltételeket, amelyekben a döntések megfogalmazódtak és megvalósulásuk kibontakozott. Nem szóltunk azokról a roppant megpróbáltatásokról, erőfeszítések., ről. nélkülözésekről, olykor előfordult hibákról és tévedésekről sem, amelyeken a szovjet kommunisták keresztülmentek. Nem írtunk a szovjet emberről, aki építette a jövőt, nem kímélve erejét, nem sajnálva semmilyen áldozatot, . aki minden időben vállalta a szocializmus építésének hatalmas munká. jából a rá eső nem kevés felelősséget és helytállást. Csupán a kongresszusokat mutattuk be kronológiai sor. rendben és az azokon napirendre került fő kérdéseket. Áttekintve a kongresszusok jelképes történelemkönyvét, s azt becsukván Kádár János elvtárs szavaival, figyelemmel és őszinte érdeklődéssel tekintünk a február 25-én kezdődő SZKP XXVII. kongresszusa elé: „A Szovjetunió múltja nagy történelmi tanulság, jelene követendő példa, jö. vője ragyogó ígéret a világ népej számára. A Szovjetunió Kommunista Pártjának mindig van mondanivalója a szocializmust építő népek, a nemzetközi kommunista mozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalmak, az egész haladó emberiség számára is, mert a Szovjetunió történelmi tapasztalatai .mündig figyelem.re méltóak és soha el nem évülnek.” (Vége) Dr. Vasas Joachim
