Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. február 15., sxombat Megkezdődött a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa Zárszámadó küldöttgyűlés Terpesen (Folytatás a 2. oldalról) Tisztelt Kongresszus! A világban zajló események és folyamatok hatással vannak a mi belső viszonyainkra, javítják vagy rontják az építőmunka feltételeit. A legfontosabb kérdés az, hogy meg tudjuk-e védeni a békét, országépítő terveink megvalósításának elengedhetetlen feltételét. Ami rajtunk múlik, megtesszük érte. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni, összefogni, aki jó szándékkal azért dolgozik, hogy erősödjön a kölcsönös bizalom a nemzetközi kapcsolatokban, útját állhassuk a szélsőséges imperialista körök által szított fegyverkezési versenynek, ami nagy terheket ró az emberiségre, pusztulással fenyegeti a világot. Szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés országaival együtt, arra hívunk jel, azt javasoljuk, hogy ne fegyverkezzünk, hanem tárgyaljunk, mégpedig olyan megállapodásról, amely minden ország egyenlő biztonságát garantálja, a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén, és nem engedi meg a világűrnek beláthatatlan következményekkel járó militarizálását. Üdvözlünk minden olyan lépést, amely a tárgyalásokat előmozdítja, a fegyverkezési versenyt visszafogja. Meggyőződéssel támogatjuk a Gorbacsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára által legutóbb előterjesztett, nagy jelentőségű leszerelési javaslatokat, amelyek éppen úgy, mint a genfi csúcstalálkozón képviselt szovjet álláspont, teljes mértékben egybeesnek nemzeti érdekeinkkel, kifejezik saját külpolitikai törekvéseinket is. A világ ismét meggyőződhetett arról, hogy a Szovjetunió, a Varsói Szerződés orT szágai, nem akarnak diktálni senkinek, együttműködésre törekszenek a békéért, az egyenlő biztonságért, a kölcsönös bizalom erősítéséért. Nem akarnak erőfölényre szert tenni, de azt másoknak sem engedik meg. Hazánk függetlenségének, népünk biztonságának legfőbb nemzetközi támasza, hogy a közös eszmék, célok és érdekek elszakíthatat- lanul összefűznek bennünket a Szovjetunióval, a szocialista országokkal. A béke ügyének is szolgálatot teszünk, amikor nemzeti érdekeinkkel összhangban, szorosabbra fűzzük szövetségesi kapcsolatainkat és magasabb színvonalra emeljük a KGST keretében a gazdasági, műszaki, tudományos együttműködést. Hazánknak jó híre van a világban. A Magyar Népköztársaság tekintélyét, szavának súlyát, mint eddig, úgy a jövőben is rendszerünk szilárdsága, népünk gazdasági, kulturális teljesítménye alapozhatja meg. Népünk helytállásának köszönhetően olyan világgazdasági helyzetben, amikor országok egész sorában visz- szaeseitt la termelés, mi — ha szerény mértékben is — előrehaladtunk. Anyagiakban és szellemiekben is gyamapodott iaz ország. Sikerült megőriznünk vívmányainkat, népgazdaságunk stabilitását, javítani belső |és ikülső egyensúlyát. Hazánkban létbiztonság van, az életszínvonal a szociális éllátás, az árukínálat kibírja az egybevetést ia hasonló gazdasági fejlettségű országok viszonyaivál. Az eredmények és a mögöttük álló erőfeszítések megérdemlik az elismerést. Aat is látnunk kell, hogy társadalmunkban gondok, feszültségek is vannak. EzekA Pedagógusok Szakszervezetének képviselői nek egy része saját hibáinkból, munkánk fogyatékosságaiból ered. Jelentős rétegeknek romlottak a megélhetési lehetőségei. A fogyasztói árak az eredetileg tervezettnél gyorsabban emelkedtek. A nyugdíjak és egyes szociális juttatások reálértékét nem sikerült megőrizni. Nehezedtek a lakáshoz jutás feltételei, ami főleg a családalapító fiatalokat sújtja. Ez ma az egyik legégetőbb gondunk, amire megfelelő megoldást kell találnunk csakúgy, mint más feszültségek feloldására. Az ágazati szakszervezeti kongresszusokon is megfogalmazott gondokat, problémákat a párt és a kormány ismeri, számon tartja. Ezek között azonban több olyan is van, amelynek megoldása mindenekelőtt helyi intézkedéseket igényel. A társadalom közös erőfeszítésével kell viszont biztosítanunk, hogy növekedjen az állami hozzájárulás a gyermeknevelés költségeihez, javuljanak |a fiatalok első, önálló lakáshoz jutásának feltételei erősödjön az idős emberek létbiztonsága. Hangsúlyozom, hogy ehhez a jó szándék egymagában nem elég. A társadalmilag jogosnak elismert igények kielégítésében is csak fokozatosan és akkor léphetünk előre, ha ennék alapjait megteremtjük. A gazdaság intenzív fejlesztésének meggyorsítása, jövedelmezőségének lényeges javítása az egész társadalom közös erőfeszítését igényli. Jobban ki kell használnunk a szocialista tulajdon előnyeit, feltárnunk és hasznosítanunk tartalékainkat. Terveink megvalósításának kulcsa, hogy a szocialista nagyüzemekben jól szervezett munka folyjon. Ezt, ahol indokolt, hasznosan kiegészítheti a különböző munkaközösségek, kisvállalkozások tevékenysége. Ha előbbre akarunk jutni, a tettek felé kell fordulnunk. Mindenütt szigorú önvizsgálatot kell tartani, hogy kihasználják-e lehetőségeiket, számba ve- szüik-e tartalékaikat. Az irányításban és a végrehajtásban egyaránt mindent meg kell tennünk, hogy munkánk színvonala és termékeink minősége lényegesen javuljon. Ez úgy válhat általánossá, hogy az emberi értékek sorában vitathatatlanul első helyre kerül, na- gyobbb rangot és megbecsülést kap a fegyelmezett, jó munka. A társadalomnak is érdeke, hogy a teljesítmény, a hasznos, értékes tevékenység kifejeződjön a javakból való részesedésben. A munkában a teljesítmény szerinti bérezés, a szociálpolitikában a rászorultság elvéne í, a társadalmi életben az a íságosabb köztehervi- sele. ,ek az érvényesítése az irányadó. Mindennél fontosabb, hogy azt a legnagyobb nemzeti értékünket, amit népünk tehetsége, szorgalma, találékonysága jelent, jól hasznosítsuk szocialista hazánk javára. Olyan viszonyok között élünk, dolgozunk, amikor mindenkinek fokozottan éreznie kell felelősségét munkájáért Mondhatják — hiszen ez felel meg a valóságnak —, hogy hazánkban az emberek nagy többsége igyekezettel, fegyelmezetten dolgozik, eleget tesz kötelességeinek. Tudjuk azonban azt is, hogy a munkamorál, az állampolgári fegyelem és magatartás körül nincs minden rendben. A különböző, de főleg szubjektív eredetű olkok, a fegyelmezetlenség, a szervezetlenség és egyebek következtében a munkaidő jelentős része kihasználatlan, s emiatt veszteségek érik népgazdaságunkat, társadalmunkat. Az természetes, hogy aki beteg, ne dolgozzon, hanem gyógyíttassa magát, de aki egészséges, az ne lehessen betegállományban. Hétfőn is idejében kell elkezdeni a munkát, és péntekén is illik ledolgozni a teljes munkaidőt. Terveink teljesítésének egyik nagy tartaléka rejlik a munkaidő- alap jobb kihasználásában. A lazaságokat meg kell szüntetni. Mindenkitől elvárható, hogy a törvényes munkaidőben azt nyújtsa, ami képességeiből telik. Tisztelt Kongresszus! Sok gonddal és nehézséggel kell szembenéznünk Mégis bizakodhatunk, mert a jövőt szilárd gazdasági és politikai alapokra, széles körű társadalmi összefogásra építhetjük. Ebben a szak- szervezetek munkája is testet ölt, és bizonyosak vagyunk benne, hogy a jövőben is aktív részesei lesznek a haza és a nép érdekeit szolgáló közös erőfeszítéseknek. A Központi Bizottság nevében ebben a meggyőződésben kívánok sikeres munkát kongresszusunknak, és kérem a magyar szakszervezetek támogatását politikánk megvalósításához — mondotta végezetül az MSZMP főtitkárhelyettese. Utána Fekete Sándor mozdonyvezető, dr. Martos Istvánná textilipari főtitkár, Tamók Gyula, a Borsodi Vegyi Kombinát vszb-titkára, Ibrahim Zakaria, a Szak- szervezeti Világszövetség főtitkára, Zámbó Árpádné, a Pedagógusok Szolnok Megyei Bizottságának titkára, Harangozó István, a Postások Debreceni Területi Bizottságának szb-titkára, Krieg Csabáné, a Bács-Kiskun (Megyei Műanyag- és Gumi- feldolgozó Vállalat szb-titkára, Braxátor Margit, a Vörös Október Ruhagyár szabásza, bizalmija, Somogyi Gyula, az Építők Központi vezetőségének titkára, Zi- monyi Ferencné, a Zrínyi Nyomda szb-titkára. Szünet után Ligeti László, SZOT- alelnök elnökletével folytatódtak a felszólalások. Szemein József, a Dunai Vasmű hengerésze után a küldötteket békefelhívásra szólító Vass Tiborné, az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára, Salchamer Antal, a Tatabányai Szénbányák vszb-titkára, Pabló Cseka, a Latin-Amerikai Dolgozók Szakszervezeti Egysége állandó kongresszusának képviselője, Szabó Sándor, az ÉDOSZ Békés Megyei Bizottságának titkára, dr. Ágoston József, a Csong- rád Megyei SZMT titkára, Ganem Ganem, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének küldötte, és Kéri Attila gépkocsivezető következték. A kongresszus ma, szombaton reggel fél 9-kor folytatja munkáját. Küldöttek között Pénteken ugyan hivatalosan csak délelőtt 9 órakor kezdődött a magyar szak- szervezetek XXV. kongresz- szusa, ám a küldöttek és meghívottak már 8 óra előtt sorra érkeztek. Amikor a tudósító belépett az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házába, már jócskán összegyűltek a hovatovább történelmi nevezetességűnek is nevezhető díszterem előterében. Érthető a frisseség, hiszen egy-egy ilyen esemény, mint ez a mostani, már előzményeiben is meglehetősen igzalmas- Roppant érdekes találkozni az ország minden tájáról ösz- szesereglett régi ismerősökkel, barátokkal, mozgalmi harcostársakkal, veteránokkal; nem egy esetben olyan személyiségekkel, akiket egyébként közelről talán nem is láthat az ember, legfeljebb az újságban, tévében. Heves megyei társaságunk tagjai közül is önkéntelenül el-elfordultak beszélgetőpartnereiktől, amikor az utca felől belépett például Havasi Ferenc, Fock Jenő, elment mellettük Kapolyi László. Később pedig az ülésteremben, az elnökségben megpillantották Faluvégi Lajost, Hámori Csabát, Pozsgay Imrét vagy Berend T. Ivántj s a széksorokban annyi arc közül felismerték Marosán Györgyöt, Borbély Sándor szomszédságában. Természetesen korántsem csak az ilyenféle élmények kedvéért vannak most Budapesten Heves megye képviselői is- A sajtópáholyból megpróbálva szemügyre venni őket, az újságíró is sokkal inkább arról győződhetett meg, hogy küldötteink figyelme a mikrofonok mögé irányult. Feszült kíváncsiság kísérte végig az előadók szóbeli kiegészítése-, it, majd a felszólalókat, többször észre lehetett venni tekintetükön, apró mozdulataikon, hogy megegyeznek a gondolataik, hasonló a véleményük, vagy egyben s másban még fűznének megjegyzést az elmondottakhoz. Az első szünetben — már stílszerűen is a helyszínhez — építőkkel váltottam néhány szót. Bokros Sándor, a HÁÉV gyöngyösi főbizalmija, megbízott művezetője a vgmk-ról, Gáspár Sándor által mondottakhoz kapcsolódott. — A mi csapatunk annak idején ötödikként alakult a cégnél — magyarázza —, de hamar fel is bomlott a külső „támadások” miatt. Túl (Folytatás az 1. oldalról) termelésben és az irányításban dolgozóknak egyaránt. Aláhúzta, hogy az idén, január 1-én életbe lépett központi intézkedések ehhez kedvező feltételeket biztosítanak. Ezek viszont csak akkor érhetik el céljukat, ha az üzemek megszüntetik azokat a belső okokat, amelyek az állattenyésztés eredménytelenségét okozzák. Szükség van tehát arra, hogy javítsák a takarmánygazdálkodás színvonalát, csökkentsék az állatelhullásokat, jobban kihasználják a legelőterületeket és a melléktermékeket, javítsák az állatállomány gondozását. Nem utolsósorban rendet kell tartani az állattenyésztő telepeken. A háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe az állattenyésztésben jelentős, s a jövőben is az marad. A továbbiakban az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára a Szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet munkáját méltatta. Hangsúlyozta, hogy ez a gazdaság megyénk egyik legnagyobb állattenyésztő üzeme, amelyben a szarvasmarhatartás és -tenyésztés a legjelentősebb. Ebben az ágazatban kitűnően hasznosítják a szajlaiak a kedvezőtlen termőhelyi adottság nyújtotta lehetőségeket. A megye legnagyobb hegyvidéki legelőterületével rendelkeznek. Szűkebb hazánkban egyedülálló magyartarka fajtatiszta állományuk kitűnő exportanyagot biztosít, amelyet elsősorban a tőkés piacon értékesítenek. Különösen jól sikerült a szarvasmarha-férőhelyek kialakítása, egyedi tervek, illetve saját kivitelezés alapján. Ahhoz, hogy a további előrelépést biztosítani tudják, a gazdaságos termékelőállítás érdekében a tömegtakarmányok termés- eredményeit évről évre növelniük kell, a minőség javítása mellett az önköltségek csökkentése érdekében. Végezetül arról szólt, hogy a megyei pártvezetés úgy értékeli: szűkebb hazánk mezőgazdasága a nehezebb körülmények ellenére is, ösz- szességében megvalósította a VI. ötéves terv célkitűzéseit. Ezekért a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok dolgozóinak, vezetőinek és mindazoknak, akik tettek érte, elismerését és köszönetét fejezte ki. Rámutatott, hogy a VII. ötéves tervben Heves megyében, az országos tervekkel összhangban, a helyi adottságokat is figyelembe véve, azt tervezik, hogy a mezőgazdaságban évenként másfél-kétszázalékos termelésnövekedésre van reális lehetőség. A növény- termelés szerkezete lényegében kialakult, követi a piaci igényeket. Az állattenyésztésben meg kell tartani az állományt és szükséges, hogy a tejtermelés növekedjen. Kiemelt figyelmet igényel a versenyképesség feltételeinek megteremtése. Az üzemekben nagyobb gondot fordítsanak az eszközök megóvására és az anyagokkal való takarékosságra — hangsúlyozta Schmidt Rezső. Mentusz Károly A küldöttgyűlés résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Perl Márton) soknak találták, amit keresünk, s mi jobbnak ítéltük, ha nem adunk tovább okot az irigységre. Különben tény, hogy a vgmk-kban kétszer annyit lehet kapni, mint „rendesen”. Félő, hogy ez később még nagyobb feszültségekhez vezet, mert a vállalatok egyre érdekeltebbek abban, hogy túlzott bérköltségek ne terheljék gazdálkodásukat. Ennél fogva számukra is előnyösebb a kisközösségeket támogatni. Igen ám, de nem lehet mindenki vgmk-tag, aki meg benne van, bizony túl hajtja magát a pénzért. Szóval: nincs még minden rendben ezen a téren! Feltétlenül módot kellene találni a nagy jövedelemkülönbségek mérséklésére, végső soron a fő munkaidőben végzett tevékenység nagyobb elismerésére. Amiért a szakszervezet sokat tehet. Küldöttünk egyébként — ahogyan társától megtudtam — már rutinos kongresszu- sozó. Kovalcsik Máriával, a Tanép munkaverseny-fele- lősével háromszor volt eddig az építők delegátusa Budapesten, és szaktársához hasonlóan a magyar szak- szervezetek legmagasabb fórumán is másodszor fordul meg most. Bojtos Sándor állami díjas egri tanárunk a 212. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet szb-titkára sem éppen újonc már az ilyen tanácsadásokon, de a jelenlegihez hasonló rangos eseménynek első alkalommal résztvevője. Ennek ellenére — amint elárulja — mindjárt hozzászólásra is készül- Szívesen elmondana ugyanis jó néhány olyan dolgot, ami biztosan másokat is érdekel. Ám, hogy megkapja-e a szót, pénteken délután még nem tudta. Így — mi tagadás —, jócskán izgult is az első napon. Jellemző az érdeklődésre és a részvételi igényre, hogy sok meghívott már be sem fért a kongresszusi terembe. A Heves megyei társaság több tagja is így — jobb 'híján — a tévéből követte a felszólalásokat. Hála azonban a rendezőknek, itt sem érte őket különösebb csalódás, mivel mindenütt színesben, tiszta hanggal élvezhették a közvetítést. S igazán más tekintetben is általában körültekintőnek, jónak nevezhető a szervezés. Hacsak azt nem említi a tudósító, hogy — miután most a szakmai kongresszusok választották a küldötteket — van olyan Heves megyei delegátusunk, akitől a kezdés előtti percekben tudtuk meg, hogy voltaképpen közénk tartozik. — Ez legyen a legnagyobb baj! — jegyezte meg találkozásunk alkalmával Siska Lászióné. — Ügy is nyilvánvaló. hogy elsősorban szűkebb hazánk postástársadalmát képviselem. Gyónt Gyula
