Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

2

NÉPÚJSÁG, 1986. február 15., szombat

Megkezdődött a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról)

értékei és ezekhez ragaszkodó indulatai vannak. Mindennapi életünk jelzéseit erre vonatkozóan komolyan kell venni, még ha nehéz is szembenézni a belőlük fakadó tennivalókkal.

Valamennyi dolgozó ember csak a közösségben válhat maga is boldoggá és értelmesebb jövőt okkal remélő emberré. És, hogy így van, s hogy így legyen, azt most, amikor a jelen helyzet ismét többletmunkát igényel, újra hangsúlyozni kell, azért, hogy egy percig se híhessék az ügyeskedők, a közös érdektől elszakadni igyekvők, hogy feladtuk eszméinket.

— Tudjuk — mondotta —, hogy e kérdések mögött az élet minden területén az érdekeltség, mint a cselekvés mozgató ereje húzódik meg. Ha az országos és vállalati szabályok jók, akkor a dolgozók túlnyomó többségének gondolkodásában, cselekedeteiben összhangot tudnak teremteni és az alapvető érdekeknek létre kell jöjjön a harmóniája.

Biztatjuk a dolgozókat: tegyenek javaslatokat, újítsanak, sőt, bíráljanak, de sok helyütt ez változatlanul nem ajánlatos, mert megtorolják a bírálatot, az újításokról, javaslatokról pedig megfeledkeznek. Évek óta elismerjük a különböző érdekek létezését, igényeljük a felszínre kerülésüket, de amikor felszínre kerülnek, akkor nemegyszer megbélyegzik ezek szószólóit.

Ügy véljük, jobban kell számolni az életünkben megjelent gazdasági törekvések tudati, ideológiai hatásával, így például azzal, milyen torzító tudati hatással jár a saját tulajdonú lakásszerzés kényszere, majd az ezzel járó kötelező terhek, az emiatt is vállalt mellékállások, különmunkák, a fegyelem lazulása. Ki tudja mennyi társadalmi erőt von el, mennyi lelkesedést csökkent.

Űt kereső próbálkozásainkról szólva pontos választ kell adni tagságunknak a vgmk-król is. Ez is egyfajta újítás. Megvan az értelme, és ha rendeltetésszerűen működnek, pluszértéket tudnak létrehozni. Ismeretes, hogy létrejöttük eredeti értelme menet közben kissé háttérbe szorult, és ez torzulást idézett elő, amelyet meg kell szüntetni.

Figyelembe véve a dolgozók részéről elhangzott véleményeket, a szocialista brigádok működési feltételeit célszerű lenne úgy módosítani. hogy vgmk-jelle- gű munkát is tudjanak végezni.

Ennek érdekében növelni kell önállóságukat a munkaszervezésben, a munkaerő-gazdálkodásban, a bér- osztásban, hogy a közös ügy szolgálatában még jobban érdekeltnek érezzék magukat. De ezen túl még gondoskodni kell arról is, hogy a dolgozók keresete a tényleges teljesítménnyel arányosan valóban növekedhessen, és a nagyobb teljesítmény ezáltal beépülhessen a törvényes munkaidőbe.

Elénk érdeklődést keltett az új vállalatirányító szervek létrejötte. A vállalati tanácsok irányító jogkört töltenek be, ez a feladatuk. Nem helyettesíthetik, ezért nem is gyengítik a szakszervezetek szerepét. A munka- vállalói helyzet nem tűnik el. Sajnos igaz: a vállalati tanácsok tagjai között kevés a fizikai dolgozó. Nem akarjuk misztifikálni a fizikai munkások jelenlétének fontosságát, de értékén kezelni, azt igen. Nélkülözhetetlen érték a munkásember jelenléte saját szervezetében. Ez a szó, hogy munkásképviselet, mindig tisztán csengő és szép fogalom kell, hogy maradjon. Ezt nem engedjük kitenni a divat ingadozásainak.

A népgazdasági kérdésekről szólva Gáspár Sándor rámutatott: most a fő feladat minden erőinkkel elősegíteni hazánk gazdasági erejének növelését, az infláció csökkentését, a reálbérek csökkenésének megállítását. majd emelkedését, a nyugdíjak — különösen az alacsony nyugdíjak — értékének megőrzését. Segíteni kell mindazon célkitűzések megvalósítását, amelyek a XIII. pártkongresszus nyomán a VII. ötéves tervben megfogalmazódtak.

— A szocializmus a inunka társadalma. A munkafegyelem nem egyéni ügy, főleg nem akkor, iha már nagy tömegek i érzik hiányának kedvezőtlen hatását a munkahelyek ,szervezetlenségében, a Ikiszdlgálásban, az áruk minőségében, ügyeik hivatali intézésében, a szolgáltatás minőségében.

Amikor a lazulás mértéke már a kollektívát sérti, egyéni életutakat tesz tönkre, mi sem. lehetünk közömbösek. Közünk van hozzá milyen a légkör a munkahelyen, elítélik-e vagy sem a fegyelmezetlenséget, és hogy ki az elismert ember a kollektívában, a munkáját jól végző, fegyelmezett dolgozó vagy az ügyeskedő. Nem hallgathatunk, ha a fegyelem lazulása morális értékeket rombol.

— A dolgozók mind nagyobb része ima már látja, hogy gazdasági életünkben nemcsak átmeneti zavarok kiküszöböléséről van szó, hanem a magyar gazdaság gyökeres átrendezéséről. Arról, hogy ne csak pillanatnyi gondjaink megoldására legyünk képesek, hanem mielőbb jöjjön létre egy, a mainál műszakilag fejlettebb, modem magyar gazdaság, amely alkalmas arra, hogy távolabbi társadalmi céljainkat is megvalósítsa.

Ez bonyolult és minden vonatkozásban nehéz feladat. Megoldása alapvetően fontos nemzeti ügy, a munkásosztály ügye, és csak az egész társadalom összefogásával érhető el.

Az összefogás épüljön arra a jelentős eredményre, hogy a magyar gazdaság az elmúlt években nem kényszerült fizetésképtelenség bejelentésére, a vállalatok sorának a leállítására, hogy nem alakult ki munkanélküliség, és nem kellett a lakosság fogyasztását radikális eszközökkel korlátozni. De az összefogás épüljön arra a felismerésre is, hogy a gazdaság erejének lassú növekedése, alacsony színvonala olyan lemaradást idézhet elő, amely szükségszerűen magával hozza az életszínvonal radikális csökkenését is. Aktivitást, kezdeményezést, Szorgalmas munkát keli követelni és elvárni, de a dolgozó tartós lemondását munkájának gyümölcséről, azt nem.

Ezt nem szabad anyagiasságnak felfogni. A megoldást nem illúziók teremtésével segítjük, hanem a társadalom valós helyzetének megfelelő feladatok kijelölésével és megvalósításával. Évek óta bírálják a dolgozók a gazdasági és a szakszervezeti szerveket, hogy a szocialista- brigád-mozgalom, a munka- verseny fejlődési gondokkal küzd. Jogos a bírálat. Hogy a munkaversenynek mi a jelentősége, szerepe eddigi eredményeinkben, azt e fórumon nem szükséges hangsúlyozni. Dé való igaz, hogy a gazdasági feladatok változásával itt is változniuk kell a módszereknek.

Tudunk számos kezdeményezésről, de a feladatok megoldása még jórészt előttünk van. A célok ki vannak jelölve. Gondoskodni kell arról, hogy ne váljanak el a célok a megvalósítás feltételeitől.

— Kétségtelen, hogy a dolgozók gondjai az utóhbi esztendőkben megszaporodtak — hangsúlyozta a SZOT elnöke. — Ez a tény azonban nem mond ellent annak, hogy a lakosság átlagos életszínvonala megfelel gazdasági fejlettségünknek. Annak sem mond ellent, hogy az

elért fejlődés együtt jár az életszínvonal, az életmód minőségi átalakulásával js: teljes a foglalkoztatottság, ha lassabban is, mint kellene, de nő a modern lakások száma csaknem minden családnak van rádiója, tévéje, alapvető háztartási gépe és igen soknak személygépkocsija.

Van \ néhány olyan területe az életkörülményeknek, ahol a feszültségeket már hosszabb ideje ,nem tudtuk alapvetően enyhíteni, Ilyen például ia lakáshoz jutás, az egészségügyi éllátás, ,a szolgáltatások fejlesztése. .De feszültségeket okoznak a tehetség és' az alkotókedv kibontakoztatása előtt álló akadályok is. A ikiegészítő jövedelem megszerzésének lehetősége vagy hiánya önmagában egyenlőtlenségek forrásává vált.

Elégedetlenséget váltanak ki a jövedelemelosztás zavarai, a munkát akadályozó szervezetlenség, a sokszor tapasztalható nemtörődömség, a kellő következetesség hiánya is.

Ebben a helyzetben az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyíltságára nagyobb súlyt kell helyeznünk. Biztosítani kell, hogy általában a munkásosztály és az eredményes munkát végző nagyüzemek ne juthassanak hátrányos helyzetibe.

A végzett munkát, a hozzáértést, szorgalmat jobban elismerő ösztönzőbb bérrendszer kialakítását szorgalmazzuk, amely elősegíti hogy a fő munkaidőben legyen érdemes mindenkinek tudása, teljesítménye maximumát nyújtani.

Ez a folyamat, ha lassan is de már megindult. De tapasztaljuk, hogy feszültséget is okoz. Sokan máris észrevételezik, hogy nagy a differencia a keresetek között és ezt összefüggésbe hozzák egyesek anyagi gyarapodásával.

A munka szerinti bérezés, a tudás megbecsülése, a teljesítmények elismerése együtt jár a keresetek differenciálásával. Ezt akartuk, ezt meg kell szokni, ez nem ellentétes a szocialista elvekkel. Ami pedig a gyarapodást illeti, a munkából szerzett anyagi javakra másképpen kell tekintenünk. mint a spekulációval vagy a munkanélküli jövedelemből szerzett javakra. Ezeket adminisztratív úton az adóhivataloknak kell kézbentartaniuk.

— Normális körülmények között az árak nagyszabású emelkedése nem törvényszerű — mondotta. — A stabil árak biztonságérzetet adnak, megteremtik az élet tervezhetőségét. A politikai érdekek tehát feltétlenül emellett szólnak.

De annak, hogy a fogyasztói árak növekedési üteme csökkenjen, megvannak a közgazdasági feltételei. A fogyasztói árarányok nemcsak áremeléssel javíthatók, a termelői árak emelkedését lényegesen mérsékelheti az önköltség, a termelékenység kedvezőbb alakulása.

Segíthet az is, ha központi eredetű áremelkedést csak elkerülhetetlen esetben vesznek igénybe, és a szabadáras termékek árszínvonalára is lehet közgazdasági eszközökkel sikeres nyomást gyakorolni.

—A lakáshiány enyhítésére óriási erőfeszítéseket tettünk, ennek ellenére állandó gondot jelent. Anyagi erőinknek szinte a határáig jutottunk el. Megoldást itt is csak a gazdasági erő növekedése hozhat. Ügy véljük, annyit már ebben az ötéves tervben is el lehet érni, hogy a lakáshoz jutás anyagi terhei ne növekedjenek tovább- A lakásépítésre szolgáló kapacitások, erőforrások kihasználtsága se csökkenjen tovább, sőt ebben némi javulás következzen be.

A fejlődéssel együtt járónak tartjuk és támogatjuk a családi terhek egy részének társadalmi átvállalását. Indokolt a családi pótlék és az ösztöndíj reálértékének megtartása, a nyugdíjak vásárlóerejének minél szélesebb körű megőrzése, a gazdasági fejlettségben és az életkörülményekben meglévő indokolatlan területi különbségek csökkentése. Kezdeményezzük az egészség megóvását, a betegségek megelőzését szolgáló program kialakítását és megvalósítását. Ügy látjuk, hogy ebben az ötéves tervidőszakban ennél többet nemigen várhatunk. Meg kell és lehet azonban találni minden munkahelyen a módját, hogy a valóban rászorulókon, a nehéz helyzetbeen levőkön segítsenek.

— A tagságnak egyértelmű kívánsága volt, hogy a szakszervezeti mozgalom módszereiben, vezetési stílusában jobban alkalmazkodjon az adott körülményekhez. A szakszervezeti mozgalomnak ezt a képességét erősíteni kell. mert itt mintha megtorpantunk volna. A társadalmi, gazdasági feltételek változásával, a szak- szervezeti feladatok is újszerűén jelentkeznek. A tagságot több és másfajta hatás éri, bonyolultabb viszonyok között él és dolgozik, mint korábban.

A szakszervezeti munkát erősíteni szükséges mind az

— Tisztelettel köszöntőm a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusának küldötteit, valamennyi résztvevőjét. Megtisztelő kötelességem, hogy átadjam a kongresszusnak és az önök által képviselt szervezett dolgozóknak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét és jókívánságait. Kifejezem köszönetünket politikánk támogatásáért. Pártunk nagyra értékeli a szakszervezetek tevékenységét, a választott testületek, a tisztségviselők, a bizalmiak, az aktivisták sok százezres táborának odaadó munkáját, a szocializmus iránti elkötelezettségét.

A több mint egy évszázados múltra visszatekintő magyar szakszervezeti mozgalom mindig a társadalmi haladás ügyét szolgálta. Tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk az elődökre, akik az elnyomatás, az üldöztetés nehéz évtizedeiben is bátran kiálltak a munkásosztály jogaiért, védték

alapszervezetek, mind az ágazatok, az SZMT-k és a SZOT szintjén. Tevékenységüket közelebb kell vinni az üzemekhez, vállalatokhoz.

Tovább kell társadalmasí- tani a szakszervezeti munkát, nagy számban szükséges bevonni a fiatal aktivistákat. Javításra szorul az értelmiség és az ifjúság között végzett tevékenység, s ügyelni kell arra, hogy mindkét réteg megőrizze sajátos arculatát.

A mai igényeknek megfelelő rétegmunka hiányosságai és gyengeségei miatt, a szakszervezet tevékenységében érzékelhető némi belső feszültség. Ez igényli a korszerű munkastílust, a réteg- és szakmai érdekek hatékonyabb érvényesülését és a szakszervezeti életbe, döntésekbe való szerves beépülését.

A tömegek szemében a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik testesítik meg a szakszervezeti munkát- Tevékenységük a mozgalom egészének tükörképe, hiszen ők végzik legérzékelhetőb- ben a dolgozók érdekeinek védelmét, képviseletét, meggyőzését és mozgósítását.

A SZOT elnöke végül ösz- szefoglalta a szakszervezetek legfőbb tennivalóit, s beszédét e szavakkal fejezte be:

— Az elmúlt öt év tapasztalatai hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy minden erőt összefogva megvalósítsuk céljainkat, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa fogalmazott meg.-Gáspár Sándor nagy taps_ sál fogadott beszéde után Biszku Béla, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Számvizsgáló Bizottságának beszámolóját, szóbeli kiegészítést fűzrve a küldöttekhez korábban eljuttatott írásos anyaghoz. A többi között elmondotta-:

— A szakszervezeti mozgalom az elmúlt öt évben mintegy tízmilliárd forinttal gazdálkodott. Ezen belül a SZOT és szervei költségvetése — az üdültetés nélkül — több mint két és fél milliárd forint volt. A SZOT anyagi helyzete az elmúlt öt évben az ország egészéhez hasonlóan nehezebbé vált.

A romló körülmények ellenére a rendelkezésre álló pénzeszközök elégségesek voltak a feladatok ellátására, a gazdálkodásban nem keletkezett zavar. A felhasználás a tagság, a mozgalom érdekeinek megfelelően történt.

— Mivel a gazdálkodás anyagi alapjának mintegy 75—80 százalékát a tagdíj képezi, ezért a jövőben a -tagdíjfizetési készség erősítésére kell a legnagyobb gondot fordítani. Ezzel kapcsolatban a kongresszus előkészítésének időszakában a szakmáktól, az alapszervezetektől, a dolgozóktól figyeérdekeit, küzdöttek a kizsákmányolás felszámolásáért. A felszabadulást követően, amikor népünk elindulhatott a társadalmi fel- emelkedés útján, a szakszervezetek nagy részt vállaltak az elpusztított, kifosztott ország talpraállításából, az élet megindításából. A nemzeti haladást szolgálva, a szocializmus építésének programja mellé álltak, jelentős mértékben hozzájárultak annak valóra váltásához. Az elmúlt öt esztendő nehezebb viszonyai között is sokat tettek az ország előrehaladásáért. Felelősséggel teljesítették a nép, a szervezett dolgozók iránti kötelességüket.

A szocializmus építésének hazai tapasztalatai bizonyítják. hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyásoló kérdésekben, feladatokban sem országosan, sem a munkahelyeken nem lehet meqalavozottan dönteni a dolgozók és az őket képviselő szakszervezetek véleménye nélkül. Ennek az elvnek gyakorlati érvényesítése polilemre érdemes javaslatokat kaptuk. Ezek lényege: a

szakszervezeti tagokkal egyet, értésben a tagdíjfizetési rendszer egyszerűsítése, például a bélyeg nélküli, levő. násos módszer lehetőségének megvizsgálása.

A mozgalmi munka anyagi fedezete a jövőben is alapvetően a tagdíj marad ugyanakkor még inkább keresni kell a tagdíjon kívüli újabb bevételi források megteremtésének lehetőségét. Bizottságunk ösztönöz min. den olyan bevételnövelő kezdeményezést amely jól ősz. széf ér a szakszervezeti munkával. Támogatjuk például a vasasszakszervezet által kezdeményezett, bizonyos újítások és találmányok finanszírozására létesült innovációs alapot.

— A gazdálkodás társadalmi ellenőrzése a következő esztendőkben fejlesztésre szorul — mondotta Biszku Béla, rámutatva, hogy ennek különösen az alaipszer— «vezetéknél van nagy jelen, tősége, de például jelenleg a számvizsgáló bizottság is csupán utólag ellenőrzi a jelentősebb beruházásokat, felújításokat és egyéb kiadásokat.

— Az elmúlt öt évben ar. ra törekedtünk, hogy a gaz. dálkodás megfeleljen a szervezett dolgozók érdekeinek, hogy a SZOT testületéivel együtt jól bánjunk a dolgozók forintjaival — fejezte be szóbeli kiegészítését a számvizsgáló bizottság elnöke.

A küldöttek ezután megkezdték a vitát a SZOT és a számvizsgáló bizottság jelentése, beszámolója; a szóbeli kiegészítések, a határozattervezet, valamint a szakszervezetek alapszabályának módosítására előterjesztett javaslat felett.

Elsőként Bischof Antal, a Mecseki Szénbányák csoportvezető vájára, bizalmi beszélt. Öt követte Petriko- vies Istvánná, a Nyíregyházi Konzervgyár raktár- vezetője. főbizalmi, Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára, Görnöry Zsuzsa, a Fogtechnikai Vállalat fogtechnikusa, dr. Szatmári Zoltán, a KFKI Atomenergia Kutató Intézet igazgatóhelyettese, Medveczky Antal, az Építők Baranya Megyei Bizottságának titkára, Kun Lászlóné, a 17-es Számú Autójavító Vállalat szb-titkára, dr. Kovács Ferenc, az Állatorvostudományi Egyetem rektora, Puer Gézáné, a Centrum Áruházak Szakszervezeti Intéző Bizottságának titkára, Antal Géza, a Bonyhádi Cipőgyár vszb-titkára, Varga Miklósné, a Kistex vszb-titkára, Zsurzs Éva tévérendező.

Dajka Ferenc vegyipari főtitkár elnökletével folytatódtak a délutáni felszólalások, amelyet Németh Károly, a Központi Bizottság főtitkárhelyettese kezdett.

tikai rendszerünk zavartalan működésének egyik alapfeltétele. Az egész társadalom számára fontos: hogyan fejlődik a magyar szakszervezetek tevékenysége, érzékelhető-e társadalmi jelenlétük, van-e megfelelő tekintélyük a dolgozók előtt.

A mögöttünk levő nehéz öt év bizonyította, hogy a szakszervezetek nagy és eredményes erőfeszítésekre képesek, de arra is figyelmeztet, hogy még nagyobb megújulási készségre, munkájuk továbbfejlesztésére van szükség, önelégültség lenne azt hinni, hogy a szak- szervezeti mozgalom már minden lehetőségét kihasználta. Jogosnak kell tartanunk például azt a választások során is megfogalmazott igényt, hogy növekedjen a szakszervezetek szerepe a különböző érdekek feltárásában, képviseletében, egyeztetésében és erősödjön munkájuk nyilvánossága, demokratizmusa, társadalmi mozgalmi jellege.

(Folytatás a 3. oldalon)

Németh Károly beszéde