Népújság, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 39. szám ÁRA: 1986. február 15., szombat 2.20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA „A végzett munkát, a hozzáértést, szorgalmat jobban elismerő, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását szorgalmazzuk** Megkezdődött a szakszervezetek XXV. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Há­zában péntek reggel, 9 órakor, megkezdte tanácskozását a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. A szervezett dolgozó­kat több mint 600 küldött képviseli. A tanácskozáson meghívott vendégként részt vesznek a termelőmunkában élenjáró dolgozók, szocialista brigádvezetők, a mű­vészeti és tudományos élet ismert szemé­lyiségei, a szakszervezeti mozgalom vete­ránjai és ott vannak az állami és társadal­mi élet képviselői. A kongresszuson jelen vannak a külföldi testvérszervezetek kül­döttségei is. Az elnökségben helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Ha­vasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára. Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A kongresszust Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára nyitotta meg. Üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, köz­tük a külföldi testvérszervezetek, illetve nemzetközi szervezetek küldöttségeit. Ezután a tanácskozás résztvevői egyperces felállással megemlékeztek a magyar és a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak a legutóbbi kongresszus óta elhunyt kiemel­kedő harcosairól. Baranyai Tibor megnyitó beszédében rá­mutatott, hogy az elmúlt öt esztendő — problémáival és gondjaival együtt is — eredményes szakasza volt hazánkban a szo­cializmus építésének. A magyar munkás- osztály, a magyar nép — a nehézségek el­lenére is — nemcsak megvédte vívmányait, hanem megteremtette egy dinamikusabb előrehaladás feltételeit. Az is'igaz — mon­dotta- —, hogy ennek során jobban előtér­be kerültek munkánk gyengeségei, a kija­vításra váró hibák is. — A szakszervezeti küldöttértekezleteken elhangzottak kifejezték, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XIII. kongresszusának helyzetelemzése, határozata általános egyet­értésre talált és reális feltételeket teremtett a szakszervezetek magasabb színvonalú cse­lekvéséhez is — mondotta. Erezhető volt, hogy a szakszervezeteknek változatlanul je­lentős a befolyásolóerejük, tekintélyük. A szervezett dolgozók józan és bölcs ér­tékítélete számunkra további ösztönzést ad és tagságunk bírálatára tettekkel, munkánk javításával, fejlesztésével kell válaszolnunk — mondotta a SZOT főtitkára. Ezután a küldöttek egyhangúlag elfogad­ták a kongresszus napirendjét. Ennek ér­telmében értékelik a XXIV. kongresszus óta végzett munkát, megszabják a további fel­adatokat, döntenek az alapszabály módosí­tásáról; megvitatják a számvizsgáló bizott­ság jelentését, s végül megválasztják a Szakszervezetek Országos Tanácsát, s a számvizsgáló bizottságot. Egyhangúlag meg­választották a kongresszus munkabizottsá­gait. Ügy határoztak, hogy a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának 217, a számvizs­gáló bizottságnak 29, a SZOT elnökségének 35, titkárságának pedig 9 tagja legyen. Ezután a kongresszus rátért az első na­pirendi pont tárgyalására. Gáspár Sán­dor, a SZOT elnöke terjesztette elő a Szak- szervezetek Országos Tanácsának jelentését a XXIV. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek további felada­tairól, illetve szóbeli kiegészítést fűzött a SZOT írásos beszámolójához, amit a kül­döttek már korábban kézhez kaptak. Gáspár Sándor expozéja A SZOT elnöke emlékez­tetett arra, hogy öt évvel ezelőtt a XXIV. kongresz- szus egy igen feszített cse­lekvési programot fogadott el. Ennek lényege az volt, hogy mozgósítani kell a dol­gozók, a szakszervezetek minden erejét hazánkban a szocialista vívmányok és az életszínvonal védelmére, a gazdasági visszaesés meg­akadályozására, és egyben erőt kell gyűjteni egy ké­sőbbi fejlődéshez — Ismeretes — mondot­ta —, hogy e célokat lénye­gében teljesítettük, de nem valósítottuk meg teljes mér­tékben. Nem sikerült meg­őrizni a nyugdíjak reálér­tékét, szinten tartani a reál­béreket. Ez nehéz helyzetet teremtett, amely természete­sen rányomta a szakszerve­zeti eredményekre is a bé­lyegét. Valamennyi konkrét cé­lunkat nem értük el, de azt igen — és ez, figyelembe véve népgazdaságunk telje­sítőképességét és gondjait, nagyon nagy dolog —, hogy a mostani kongresszuson már dinamikusabb, fejlődést segítő cselekvési program kitűzéséről beszélhetünk. A XIII. pártkongresszus dön­tése alapján a VII. ötéves tervben a gazdaság, az élet- színvonal és társadalmi éle­tünk fejlődésében ismét nö- vekedést terveztünk. Ennek az eredménynek az elérésé­ben a szakszervezeteknek is jelentős részük volt. Köszö­net a dolgozóknak, külö­nösen a nagyipari üzeme­inknek. akiknek áldozatos munkája döntő volt az ered­ményekben. akik ugyan fogyó türelemmel, de elvi­selték a szaporodó gondokat. A szakszervezeti választá­sokon elhangzott felszólalá­sokra utalva elmondotta; a szakszervezetek tevékeny­ségének túlnyomóan józan és mértéktartó megítélése mellett a vitákban elhang­zottak például olyan véle­mények is, hogy a szakszer­vezet ne törődjön azzal, van-e lehetőség a dolgozók igényednek kielégítésére vagy nincs, hanem fogalmazza meg a maga követelménye­it, és harcoljon teljesítésü­kért. — Ez így számunkra el­fogadhatatlan — mondotta. — A szakszervezeti mozga­lomnak, amikdr javaslatait, követelményeit megfogal­mazza, mindig figyelembe kell vennie azt is, van-e anyagi lehetőség teljesíté­sükre vagy nincs. Megfo­galmaztak olyan véleményt is, hogy a felismert gon­dokról már nem beszélni kell, hanem megvalósításu­kért cselekedni. Ez a bírá­lat jogos, azonban a szak- szervezetek a gazdasági fel­adatok végrehajtásának nem operatív irányítói, hanem segítői. A szakszervezeteknek saját rendeltetésük van. Nem más szervek helyett dolgoz­nak. A mi feladatunk; szak- szervezeti eszközökkel segí­teni az ország gazdasági erejének növelését, a haté­kony, fegyelmezett és fele­lősén végzett munkát és se­gíteni mindazt érvényre jut­ni, ami gazdasági céljain­kat előbbre viszi. Ennek ér­dekében önállóan alakítjuk ki feladatainkat, vélemé­nyünket, munkamódszerün­ket. A dolgozók javaslataira, bírálatára természetesen oda­figyelünk. Nagyon fontos, hogy társadalmunk politikai intézményrendszerének va­lamennyi szereplője nyitott, türelmes és toleráns legyen a felelősen megfogalmazott vélemények irányában. A történelem megtanított ben­nünket arra, hogy senki nem lehet csalhatatlan. Pártunk ezt ismerte fel 1956 után. A mai napig politikájának egyik vezérfonala, hogy nem uralkodik, hanem vezet, nem parancsol, hanem meggyőz, nem diktál, hanem szolgál. Nagyon fontos, hogy ez a gyakorlat továbbra is érvé­nyesüljön, sőt, erősödjön. A társadalmunk életében végbemenő mélyreható vál­tozások természetes módon együtt jártak az erkölcsi ér­tékek átrendeződésével. Ez az átrendeződés alapjában erősített bennünket, de ki­termelte a maga „hordalé­kát”, életünk nem kívána­tos, torz jelenségeit is. Az a véleményünk, hogy ezek a jelenségek soha egy pilla­natra nem kérdőjelezhetik meg a lényeget, a szocialis­ta rendszer tartalmát, jel­legét. Ezeket a morális, eti­kai torzulásokat közös erő­vel kell leküzdenünk, mert jelenlétük politikánk, sza­vaink és tetteink egységé­nek hitelét veszélyeztetik. Az egyik legsúlyosabb, leg­több negatív következmény­nyel járó gond a munká­nak és a hozzáértésnek, a tudásnak a tekintélyvesz- tettsége, becsületük ala­csony színvonala. Így min­den erőfeszítés ellenére túl­ságosan kevés a különbség anyagiakban a tisztességes munkát végzők és a gondat­lanok, a felelőtlenek között, a jól végzett minőségi és a rossz munka között. Időnként teret hódítanak az ügyeskedők, a „szemfü­lesek”, a helyezkedők. Ezek­nek az embereknek a visel­kedése, olyan amilyen. Er­kölcse csak annak van, aki­nek viselkedési szabályai, (Folytatás c. 2. oldalon) Tanácskozik a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa Heves megye mezőgazdasága megvalósította VI. ötéves tervét Zárszámadó küldöttgyűlés Terpesen Schmidt Rezső, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára felszólalását tartja A hét végén tovább folytatódtak megyénkben a zárszámadó köz- és küldöttgyűlések. A szűkebb ha­zánk északi részén öt község: Terpes, Szajla, Bükk­szék, Sírok és Recsk határát 6700 hektáron magába- foglaló Szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet tagsá­gának küldöttei pénteken délután Terpesen a kultúr házban tartották a közös gazdaság zárszámadását. Az elnökségben helyet foglalt Schmidt Rezső, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára és Bágyi Imre, Heves Megye Tanácsának elnökhelyettese is. A szövetkezet beszámoló­ját Juhász András elnökhe­lyettes terjesztette elő. Szólt a VI. ötéves terv eredmé­nyeiről. Kiemelte, hogy a nagyüzemben a tagság szor­galmas, áldozatkész munká­ja nyomán sikerült teljesí­teni a főbb célkitűzéseket. Aláhúzta, hogy a kedvezőt­len időjárás, valamint a szi­gorúbb közgazdasági feltéte­lek ellenére is javították az állattenyésztés eredményeit. A nemrég zárult ötéves terv­időszakban 279-cel növelték a szarvasmarha-állományt és bővítették a férőhelyek szá­mát is. 1984-ben és 85-ben ez utóbbira 13,5 millió fo­rintot költöttek. A továbbiakban arról is szólt, hogy a szövetkezet ár­bevétele öt esztendő alatt 21 százalékkal növekedett. A szövetkezet gazdálkodásában az állattenyésztésen kívül igen fontos szerepet tölt be az erdőgazdálkodás, vala­mint a kiegészítő tevékeny­ség is. Mindkettőt eredmé­nyesen folytatták. A közös gazdaság 1985-ben a nehéz feltételek ellenére is, 3 mil­lió 624 ezer forint nyereség­gel zárt. \ Az elnökhelyettes beszélt az 1986-os tervfeladatokról is. Hangsúlyozta, hogy a nagyüzemben a megkezdett úton lépnek tovább. Fő fel­adatuknak az állattenyésztés fejlesztését tekintik. Ehhez a közgazdasági szabályozók is ösztönzőbb segítséget nyúj­tanak. Fontos elképzelésük, hogy bővítsék a szarvasmar­halétszámot és állami támo­gatással, megfelelő technoló­giai korszerűsítést, illetve a férőhelyek számának növe­lését érjék el. Ezek mellett természetesen az adottságok­nak megfelelő erdőgazdál­kodást, illetve a kiegészítő tevékenységet is szeretnék még jövedelmezőbbé tenni. . A beszámolót követő vita során felszólalt Schmidt Re­zső. az MSZMP Heves Me­gyei Bizottságának titkára is. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt év nem hozta meg megyénk mezőgazdasági üze­meiben a tisztességesen vég­zett munka eredményét. 1985-ben, a rendkívüli ke­mény tél, a kedvezőtlen jú­niusi hűvös időjárás és há­rom év óta tartó aszály, kü­lönösen a megye szőlőültet­vényeiben okozott jelentős károkat. Ugyanúkkor nem kí­mélte az állattenyésztést sem. Az elemi károk okoz­ta árbevételi kiesés megha­ladja az egymilliárd forin­tot. Mindezek miatt, a me­zőgazdaság elmúlt évi ered­ményei szerényebbek a várt­nál, elmaradtak a tervezett- tői. Aláhúzta, hogy ennek el­lenére, a nagyüzemek több­sége eredményes esztendőt zárt megyénkben. Néhány termelőszövetkezetben, első­sorban a szőlőgazdaságok­ban, pénzügyi hiány kelet­kezett. Ezeknél rendezik a veszteségeket és központi tá­mogatást is kapnak ahhoz, hogy gazdaságilag talpra áll­janak, a termelési folyamatok ne szakadjanak meg. Rámu­tatott, hogy természetesen saját maguknak kell tenni azért, hogy gazdálkodásuk egyensúlya helyreálljon, az üzemi tartalékok feltárásá­val. Szólt arról, hogy a me­gyei párt végrehajtó bizott­sága az elmúlt év őszén tár­gyalta és a közeljövőben terjeszti a megyei pártbi­zottság elé szűkebb hazánk mezőgazdaságának értékelé­sét. Ebből megállapítható, hogy az elmúlt fél évtized­ben az ágazat dinamikusan fejlődött, a termelés növeke­dése, az aszályos időjárás és a nehezebb közgazdasági kö­rülmények ellenére, a terve­zettet meghaladóan növeke­dett. A növénytermelés nö­vekedése volt a gyorsabb, közel kétmillió tonna gabo­nát termeltünk, amely 10.5 százalékkal több a megelőző tervidőszak eredményénél. A szőlő hektáronkénti átlag­termése a tavalyi év kivé­telével elérte a 9 tonnát, amely lényegesen jobb az or­szágos átlagnál. Néhány területen azonban feszültségek keletkeztek — hangoztatta Schmidt Rezső —, így például a kukorica átlagtermése ugyan növeke­dett, de nem tudta pótolni a jelentős területcsökkenést. A nagyüzemi zöldségtermelés nagy arányban mérséklődött és gondok voltak az állatte­nyésztéssel is. Noha ez utób­bi összességében 12 száza­lékos növekedése ugyan meg­felelt a tervezettnek, de az elmúlt évek folyamatos lét­számcsökkenése olyan mér­tékű volt, hogy veszélyezteti a már megszokott, kiegyen­súlyozott belső ellátásunkat és a népgazdaság egyensú­lyának megtartására rendkí­vül fontos exporttervek tel­jesítését. Az említett kedve­zőtlen folyamat megállítása tehát alapvető feladata a (Folytatás a 3. oldalon'

Next

/
Thumbnails
Contents