Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
NÉPÚJSÁG, 1986., január 14., kedd 1 Árrendezés — változásokkal Itt szakmunkások nevelkednek Varrólányok Hevesen Janu—ár — tréfálkozott az egyik humoristánk, arra célozva, hogy nálunk az év kezdetére szokták időzíteni a központi árintézkedéseket, amelyek persze, legnagyobbrészt áremelkedéseket jelentettek. Ezért több-kevesebb szorongással szoktuk várni a janu—árokat és febru—áro- kat, tüzetesen tanulmányozni az árhivatal közleményeit, azt számolgatva, latolgatva: hogyan hatnak ki ezek a családi költségvetésünkre, egyéni terveinkre. Az Országos Anyag- és Árhivatal ezúttal is januárban jelentette be, mire számíthatunk. A szokás szerint, megint gondterhelten olvastuk a közlemény sorait, de — jó néhány év után először — egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében tettük magunk elé az újságot. Az ok: más ez a híradás, mint amik az elmúlt években ilyen idő tájt megjelentek. Több észrevehető, sőt szembetűnő változást tükröz a korábbi időszak árintézkedéseihez képest. Az első, igencsak eltérő vonás: az idei, központi ár- intézkedések mindössze 0,4 százalékkal növelik a fogyasztói árszínvonalat. Ez igencsak örvendetes fejlemény az elmúlt évekhez viszonyítva. Nem kevesebbet jelent, mint hogy még az idei évre áthúzódó, központilag elhatározott árszínvonal-növekedést is beszámítva, csak nem egészen egy százalékkal nőnek az árak. A hátralevő 4 százalék — ami persze, nem elhanyagolható — már a szabadáras kategóriába tartozik. A másik, szembeötlő változás: a legtöbb ármozgás nem érintette az alapvető fogyasztási cikkeket, vagyis a kenyér, a hús, a tej stb. ára nem változott. Kétségtelen persze, hogy az áztató-, mosó- és mosogatószerek növekvő árai is érzékenyen érintenek bennünket. A harmadik nagy változásról még a párt Központi Bizottsága decemberi ülését követő, írásos közleményből, majd pedig az azután megjelent kormányzati dokumentumokból értesültünk: az idén a tervek szerint 5 százalékkal nő a fogyasztói árszínvonal ... Az 5 százalék persze, nem kevés, több, magasabb, mint jó néhány, tőlünk fejlettebb, gazdagabb ország elmúlt évi tényszáma volt, viszont észrevehetően kevesebb annál, mint amiket az elmúlt esztendőkben átéltünk. Csak emlékeztetőül: volt olyan év is, amikor — az árhivatal számításai szerint — 8,3 százalékkal emelkedtek az árak. Ez az átlag igen nagy „szórást” takart, esetenként úgy éreztük, mintha megbokrosodtak volna az árak. Ehhez képest haladás, méghozzá nem csekély haladás, hogy 1986-ban — a kormány elhatározott szándékához, a mind erőteljesebben kibontakozó, antiinflációs politikához híven — nem akarjuk meghaladni azt a bizonyos 5 százalékot. A párt és a kormány egész gazdaságpolitikájának az az egyik legfőbb célja, hogy mindezt elérjük. S ebben nem is az ismétlődő és mind szigorúbb árellenőrzések játsszák a főszerepet, meg az például, hogy a szabad árak sem egészen szabadok, hiszen, ha egy vállalatnak áremelési szándéka van, először az árhivatalhoz kell fordulnia jóváhagyás végett ... ezek valóban mind nagyon fontos mozzanatok. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy eredményesebben, jobban dolgozzunk, mint idáig tettük, mert a már többször említett, nálunk gazdagabb és fejlettebb országok is „csak” azért tudtak nagyobb eredményt elérni az árügyekben, mert több versenyképes, olcsóbb és jobb minőségű áruval tudnak megjelenni a világpiacon, mint amire mi most képesek vagyunk. Tudjuk, hogy ezzel nem mondunk újat, de nem lehet elég nyomatékosan aláhúzni ezt a nagy igazságot. S hogy mennyire valós helyzetet tükröznek e mondatok, bizonyítékként hadd utaljunk az Ipari Szemle folyóirat legújabb számának egyik tanulmányára, amely „A fogyasztási cikkek minősége” címmel jelent meg. Ebben nem kevesebbet tárnak fel, meggyőző adatok, tények sokaságával a szerzők, mint azt, hogy a mi ipari vállalataink — tisztelet a kivételnek — jobb minőségűnek tartják a gyártmányaikat, mint ahogy azokat a valóságban megítélik. Jó, meg kiváló áruk sokaságáról beszélnek ott, ahol a világpiac csak közepes, meg gyenge mércével minősít. Ismeretes, hogy a minőség a versenyképesség egyik legfontosabb kritériuma, s szoros összefüggésben van az exportkilátásokkal, az pedig a gazdasági növekedés ütemével, általában a gazdaság helyzetével. Van tehát min töprengnünk az árügyek kapcsán — s még több a tennivalónk. Magyar László Látogatóban a tanműhelyben A lányok egymásra mosolyognak, aztán maguk elé kuncognak. Aztán vi- horásznak, ami végül is annyiból érthető, hogy mindketten 17 évesek, de egyébként.. . ? Márti szedi össze hamarább magát: — Szóval, az úgy volt. hogy mi szakmunkástanuló lényeik levelet írtunk az el- nökasszenynak, hogy bennünket nem lenne szabad 8 és fél órán át dolgoztatni, hisz az iskolai házirendben is benne van, hoigy az utcán csak tízig tartózkodhatunk és különben is, miért kapunk mi csak ösztöndíjat, miért nem dolgozhatunk teljesítményben? — És mi történt? Nevetnek. — összehívtak bennünket, ott volt Bandi bácsi is, Gizi néni is, az elnökasszony is, Teri néni is és elmagyarázták: arról megfeledkeztünk, hogy az ebédidőt is számítani kell, meg azt, hogy pénMárti a legújabb modellt készíti (Fotó: Szántó György) Mónika még az alapoknál tart teken hamarabb hazamehe- tümk és teljesítménybérben nyugodtan dolgozhatunk, ha akarunk, mert szerencsénkre úgy szól a törvény, hogyha még nem megy a munka, akkor mégis a magasabb ösztöndíjat kapjuk kézhez ... Most már én is Varga Mártával és Magyar Ágnessel derülök. Hiszen végül is nem mindennapos dolog, hogy az egymást ok nélkül fölcukkoló bakfisok ügyét oly szeretetteljesen, komolyan veszik, hogy külön gyűlést rendeznek miattuk. De az sem, amit később tanáruk, Grabecz Istvánná említ: elgondolkodtak az oktatók és a vezetők azon, hogy talán a még oly apró részleteket is lehetett volna korábban tisztázni a gyerekekkel. De nem sűrűn fordul elő az sem, hogy a diákok oly megtorlás nélkülien, jó hangulatban adhassák elő kellemetlenségeket okozó melléfogásukat... A hevesi háziipari szövetkezetben beszélgettünk arról, mit jelent a lányok számára itt tanulónak lenni, a szakmunkás életre felkészülni. A tanulságos esetet is emiatt idéztük. Nos, a sorsok persze még kialakulatlanok Egy-egy jövendőbeli arc csak felvillan a vakuk fényében. Az utolsó éves, kitűnő kezű Mártié, aki nővére példája nyomán választotta e pályát, de most már nem cserélné el semmiért. Ágié, aki bár büszke arra, hogy könnyedén megvarr mindent a családnak, mégis a továbbtanulás gondolatával kacérkodik, hisz legkedvesebb hobbija a matekfeladatok megoldása. És itt van Magos Mónika is, aki még épp csak kóstolgatja a tudnivalókat, de miközben a hólozó-, a boszorkány-, a behúzóöltéseket, a pikírozást, a sodrást, az azsú- rozást tanulja, az motoszkál a fejében, mennyit lehet majd ezzel keresni. A varrás, a munka szeretete még ezután kell. hogy kialakuljon benne. S az is, hogy számítson számára, milyen közösségben telnek el mindennapjai. Grabecz Istvánná immár harmadik esztendeje fáradozik azon, hogy e tanműhely látogatóiból vérbeli varrónők és igazi munkások legyenek. Nincsenek illúziói. — Tény, hogy ide a gyengébb tanulmányi eredményű- ek jönnek. De az is, hogy annyi a jelentkező, hogy tudunk közülük válogatni. Végül mégis azt kell mondaÁgnes igazit a gépen nőm, elég vegyes a kép a gyerekek képességeiről. Van. aki vígan megbirkózik az elmélettel, van aki mindent jól megcsinál, de semmit sem ért. Az NDK-ból Magyarországra férjhez jött fiatal- asszonynak nap mint nap küzdenie kell. Ezért is. meg hát mert egyelőre nem jók a „tárgyi feltételek'', szűkös a tanterem, na meg azért is. mert tanítania kell az iskolában is és oly kevés idő marad az önképzésre, nem is beszélve a családról ... Ne is soroljuk tovább az igazán elhivatottak, a mindent maximálisan tenni akarók gondjait. Ha a lányok szavaiból nem éreztem volna meg feléjük irányuló, okos szerete- tét — mely általában jellemző az itteni légkörre —, megtudhattam volna abból, ahogy róluk beszél. — összefogva a szövetkezet vezetőségével, jobban kell majd figyelnem arra, hogyan illeszkednek be a végzősök az itteni közösségbe, a felnőttek mellé a szalagba — ráncolja a homlokát. amikor megemlítem a korábban hallott konfliktust. — De, persze nem dédelvetésről van szó, a szakmán kívül az önfegyelmet is meg kell tanítani... Még egyszer végigsétálunk a tanműhelyen a fotós kollégával. A lányok komoly- iiyá válnak a fénykép kedvéért Aztán megfeledkeznek a kameráról, s ez már a feladat adta komolyság Számomra érthetetlen szavak röpködnek. Kattognak a varrógépek, fura ábrákat rajzolva egy-egy textildarabra, majdani csinos ruhára. iÉs sétánk véget ér a jövő munkásainak egyik nevelő- otthonában ... Németi Zsuzsa Mennyibe kerül a forrásvíz? — A fűrészek fiatal áldozatai Táj- és természet- védelmi tervek 1990-ig Nem szükséges különösebb prófétai képesség ahhoz, hogy belássuk: a motorizáció és a kémia korszakát csak akker élhetjük túl, ha képesek leszünk megóvni a minket körül, vevő élettereket. Bízva abban, hogy napjainkban, amikor egyre kevesebb az iható víz, s hovatovább lassan már elfogy a szusszantásnyi tiszta levegő, egyre többen támogatják a táj. és természetvédők, a honi „zöldek” korántsem csak a természetbarátok, hanem mindnyájunk létét óvó törekvéseit. Amit néhány évvel ezelőtt egy kézlegyintéssel elintéz, tünk: mondván, hogy ez a bogarászok és barlangászok, botanikusok vesszőparipája. ma már fenyegető valóság lett. A természet bebizonyította: aki pisztollyal lövöldöz rá, annak ö ágyúval felel ... Amikor V. Szabó Ferenc- cél, a Bükki Nemzeti Park igazgatóhelyettesével a jövő terveiről beszélgetek, önkéntelenül is kicsúszik a számon a gondolat, hogy ha manapság környezetvédelmi gondokról esik szó, akkor egyre többen vagyunk •azok, akiknek a szervezetük jut eszünkbe, s ez már maga is eredmény. — Valóban, ez már egy kicsit biztató jelenség a jövőt illetően — adja meg a választ az igazgatóhelyettes, — bár az ide vezető út leginkább a sziszifuszi hős küzdelmeire emlékeztet. S azt hiszem, még jócskán van addig is tennivalónk, amíg a mi céljaink mindnyájunk közös ügyévé válik. Az elkövetkezendő öt évre elkészítettük tervezetünket, oly módon, hogy az az országos egészbe is beleilleszkedjen. — Melyek a leghamarabb orvoslásra váró gondok? — Megyénkben súlyos problémát jelent az ivóvíz kérdése. így fokozottan figyelünk a karsztvíz védelmére. Sokan nem is gondolnák, hogy milyen kárt je_ lent az, ha bepiszkítják a tiszta bükki források vizét, ugyanis a szakemberek egy köbméter karsztvíz árát 2 forintban határozták meg. Most tekintettel arra, hogy majdnem félmillió ember él a Bükk hegység környékén, alapvető fontossággal bír a szemét elhelyezése. így megkezdjük mindenfajta háztartási hulladék elszállítását erről a területről. Szó esik arról is, hogy mintegy kétezer hektárral nagyobb lesz a védett területünk. Előreláthatólag a Bükk-hegység Kisgyőr felőli része tartozik majd hozzánk, a megnövekedett terület több tennivalót kíván. Az a koncepció, amelyet munkatársaimmal együtt elkészítettünk, először társadalmi vitára lesz bocsátva. majd az érintett két megyei tanács dönt végrehajtásáról. — Nem lesz ez túlságosan liberális? Hisz, korántsem mondhatjuk azt még, hogy ,,nagykorúak” lettünk a tér. mészetvédelem ügyében. — Igen, aggályok bennünk is vannak. De a védelem ügye már korábban csorbát szenvedett: akkor, amikor hegyvidékeink feltáró útjai, ra engedélyezték az autós forgalmat. Ez a helytelen döntés azóta komoly lég- szennyező forrás. — Várható-e a következő ötéves tervben az, hogy elvárásaiknak megfelelően kitiltják la hétszáz méternél magasabb fennsíkokról, te, rületekről a gépjármű-forgalmat. Ugyanis, egy ismert biológus véleménye szermt egy-egy hétvégi kirándulás alkalmával olyan benzinkoszorú fonja át a Bükköt, mint a bibliai festményeken a glória a szentek fejét. — Igen. Biztosan állíthatom, az ötéves terv vége felé megszűnik az autókázás. ám addig jócskán van tennivaló a hegyi közlekedésben. Szeretnénk megépíteni egy lanovkát a tervidőszak végére vagy Szilvásvárad, vagy pedig Bánkút térségében. S mindenképpen támo, gátjuk és fejlesztjük addig is az erdei vasúti közlekedést. A cél az volna, a gőz_ mozdony vontatta szerelvényeken eljuthassanak a Sza- lajkától Lillafüredig s onnan a turistáknak már csak át kellene szállni a helyi közlekedési eszközre, hogy a miskolci pályaudvarig eljussanak. — Többeket aggaszt a túlságosan is korai „facsemetehalál”. Van-e remény arra, hogy egyeztetik a természet, védelem, és a gazdasági célokat a MÉM-mel? — Mindemképp. Ugyanis elriasztó véleményt tükröz dr. Jakucs professzor felmérése, amely szerint hazánkban alig haladják meg az 59 éves kort erdőségeink. A ku, tatók véleménye szerint a bükkösök legalább nyolcvan, míg a tölgyesek kilencven évig kellene, hogy lábon maradjanak. Gazdaságilag, közjólétileg, sőt természetvé- delmileg is ez felelne meg az ideálisnak. Annál is inkább, mivel sajnos kipusztulóban vannak Magyaror, szágon a tölgyesek, amelynek alapvető oka a túlságos légszennyezettség. Egy ilyen hullám a múlt század nyolcvanas, kilencvenes éveiben volt utoljára. — A szigorú előírások tudjuk a mi érdekünket is szolgálják. De az aktiv védelmet folytató nemzeti park. úgy pélem, a jövőben is szívesen látja a kulturált turizmust. — A miskolci Herman Ottó-emlékpark mintájára fogadóközpontokat létesítünk Szilvásváradon és Fel~ sőtárkányban, az utóbbi he, lyen tájvédelmi és erdészeti tanösvényt is kialakítunk, ahová a tárkányi kis csühögő szállítja majd a pihenni vágyókat. A lillafüredi Palota Szálló alatt, a Színva völgyében az Anna Barlangmúzeum is látogatható lesz. De számítani lehet arra is, hogy a Leány- és az Ablakos-völgy a fokozottan és szigorúan védett területek számát bővíti. Soós Tamás
