Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 11., szombat

3.

Nemzeti összefogással közös céljainkért

Beszélgetés Molnár Bélával, a HNF OT titkárával

1985. a magyar közélet történetében igen jelentős helyet foglal el: tavasszal tartották meg a Magyar

Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusát, a nyár elején rendezték a képviselő — és a tanácsválasztásokat, ősszel kezdődtek az ágazati szakszervezeti kongresszusok, amelyek a közelgő szakszervezeti kongresz- szust hívatottak előkészíteni, és decemberben ült ösz- sze a Hazafias Népfront országos kongresszusa, amelyen értékelték az utóbbi öt évben végzett munkát, s kijelölték a mozgalom előtt álló feladatokat. A kongresszus tapasztalatairól, a következő évek feladatairól beszélgettünk Molnár i Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával.

— Alig néhány héttel a tanácskozás után lehet-e valamiféle értékelést adni a népfrontkongresszusról ?

— Kétségtelen, hogy túl rövid idő telt el az alapos mérlegeléshez. Mégis az eddigi reagálások, a közvélemény figyelme, a mozgalomba tömörült szervezetek vezető testületéinek véleménye, és a saját értékelésünk alapján is elmondhatom, hasznos politikai tanácskozás volt. A kongresszus a valóságnak megfelelő képet adott a magyar társadalom jelenlegi helyzetéről. Tapasztalataink igazolják, hogy ezt várta a közvélemény a kongresszustól.

Amint Pozsgay Imre, a népfront OT főtitkára vitaösszefoglalójában említette, a VIII. kongresszus valóban országos népgyűlés is volt egyben, ahol mindenki meggyőződése szerint kialakított véleményét mondhatta el, és mondta is el. Jelzik ezt az adatok is: 54 felszólalás hangzott el, hatvanon pedig írásban adták be hozzászólásukat. Mód volt arra, hogy a társadalom minden rétegének képviselői hallassák szavukat: miként

látják saját életüket és az ország helyzetét, mit várnak a politikától, és hogyan vesznek részt a közös gondok megoldásában. Ebből következik a kongresz- szus hasznosságának további bizonyítéka: a tanácskozás nem ragadt meg a helyzet értékelésénél, hanem képes volt még a nagyon súlyos gondokat is úgy elemezni, hogy a cselekvés, a közös munka kerüljön előtérbe.

— A politikai haszon azonban minden bizonnyal csak a következő években válik majd igazán kézzelfoghatóvá.

— Igen, ez így van. Ha azt mondom, hogy hasznos veit a kongresszus, akkor hozzá kell tennem, hogy valójában csak a jövő mutatja majd meg, milyen eredményeket hozott. Vagyis azt: mi valósul meg mindabból, ami a kongresszuson szóba került, mint igény, akarat, terv. Hogy az állampolgárok milyen mértékben fognak a hétköznapi munkában, magatartásban. ítéletalkotásban érvényt szerezni mindannak, amit egyetértéssel fogadtak a kongresszuson. Ehhez a tanácskozás jó lehetőségeket adott, s ez már önmagában is értékes dolog, a hozzá kapcsolódó nemzeti de befejezetlen. Befejezetté méretű közös cselekvés teheti csak, amelynek viszont megvannak a feltételei.

— Az eddig elmondottak jelzik a kongresszus politikai légkörét. Ezen túl, milyen konkrét kérdéseket emelne ki a szóba kerültek közül?

— Prózai, de nagyon is fontos kérdéseket emelnék ki. Hiszen nagyon fontos, hogy kivétel nélkül minden felszólaló a békéről úgy beszélt, mint első számú közügyről, mint a legsajátabb személyes ügyről. Ez mérhetetlen nagy erőforrása a Magyar Népköztársaság külpolitikájának. Sok szó esett a család társadalmi szerepéről, tiszteletének megerősítéséről, a népességcsökkenés figyelmeztető folyamatának megállításáról. Ugyancsak sokan foglalkoztak a szocialista demokrácia mindenoldalú fejlesztésének szükségességével. S ez a téma joggal nevezhető a kongresszus központi gondolatának is. Amit erről elmondtak, az egyértelműen bizonyítja, hogy a mai magyar

társadalom nemcsak érett a demokráciára, hanem annak fejlesztése nélkül elképzelhetetlennek tartja az ország további fejlődését. A felszólalások bizonyították: az állampolgárok nem csak akarnak, de tudnak is felelősséggel élni a demokratikus lehetőségekkel. Ezt bizonyítja, ahogyan a település-politikáról szóltak, elismerően vagy kritikusan, vagy az ellátás gondjait és egyenlőtlenségeit kifogásolták. Amikor kifejezték hozzájárulási, részvételi készségűiket a ‘helyi gondok megoldásához. Konkrét példaként említhetem ezzel kapcsolatban az anyagilag is jelentős, de erkölcsi-politikai vonatkozásban túl nem becsülhető településfejlesztő társadalmi munkát. S még egy fontos jellemzője volt a felszólalásoknak: a magasfokú erkölcsi igényesség. És nem csak általában,. hanem nagyon is konkrétan a munkában, a közéletben, az emberi kapcsolatok minden területén. Ez pedig megfelel a mai magyar társadalom nagy többsége igényének. a közmegítélésnek.

— Említette: kritikus

hangvételű volt a kongreszszus.

— Igen, és a hasznosság, jelentőség körében az is lényeges, hogy a népfront VIII. kongresszusa a XIII. pártkongresszusban megfogalmazott politika megvalósítását mozdította elő. A realitásokból kiindulva tudomásul vette a kényszerűségből hozott intézkedéseket, de egyúttal felhívta a figyelmet a jövőbe mutató, az előrehaladást biztosító célkitűzésekre.

— A Hazafias Népfront tömöríti mindazon erőket, amelyek világnézettől függetlenül készek a szocialista társadalom közösséggyarapító munkájához hozzájárulni. Nyitott-e kellően a népfront, vagy esetleg nem túl nyitott-e?

— A kongresszus bizonyította a mozgalom, és az alapját képező szövetségi politika elvi következetességét és nyitottságát is. Erre az utóbbi években nagyon sok igazolást lehet találni. Ugyanakkor a kongresszus egyértelművé tette azt is.

hogy ezt a nyitottságot folytatva lehet és kell is az egység társadalmi hatókörét bővíteni. Ha valaki figyelmesen elemzi a megválasztott testületek személyi összetételét, az megfigyelheti a még teljesebb nyitottságra való törekvést. A mozgalomban, a szocialista nemzeti egységben mindenki megtalálhatja, s egyre jobban meg is találja a helyét aki a köz- megegyezés néhány alapvető elvét elfogadva, esetenként akár fontos kérdésekben is az úgynevezett hivatalos álláspontoktól eltérő nézeteket vall. Ezzel kapcsolatban alapvetően fontosnak tartjuk a szocialista berendezkedés, a munkásosztály és a párt vezető szerepének, és a Magyar Nép- köztársaság külpolitikájának elfogadását. Az adott történelmi szituációban ez az egyetértés mércéje. A népfront kész integrálni az ennek megfelelő áramlatokat, abbé az egységbe bevenni az ország minden tisztességesen gondolkodó, dolgozó állampolgárát. A nyitottság ugyanakkor azt jelenti, hogy a mozgalomban felerősödik a konstruktív vita. S meggyőződésünk. hogy az ország boldogulása csak ilyen konstruktív vitákkal lehetséges. A kommunisták nem légüres térben dolgoznak, élnek. A pártonkívüliek tömegei akarnak együtt dolgozni velük, ám ez a közös munka csak vitákban alapozódhat, erősödhet meg.

— Befejezésül kérem, ismertessen néhány adatot az újonnan megválasztott népfronttestületekről.

— A megválasztásuk óta ötezer népfrontbizottság működik az országban. Ezeknek a bizottságoknak százezer választott tagja van. Közülük 60,7 százalék pár- tonkívüli, 15,5 százalék harminc éven aluli. A nők aránya 38,6 százalék, az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban dolgozóké pedig 37 százalék, az értelmiségé 26 százalék. Nem feledkezhetünk meg az egyházak aktív részvételéről sem: 836 egyházi személyiség foglal helyet a bizottságokban, az Országos Tanácsban 17-en vannak. Mindez igazolja: tömegeket egyesítő mozgalom a népfront.

F. R.

Az állami lakásépítés csökkenésével különös jelentőséget kapott a magánerős építési mód. Az egri vár fölött már magasodnak az Almagyar-dombon kialakított, • kertváros jellegű lakótelep első elkészült épületei

Az első lakások az egri Almagyar- dombon

Sajnos, csak a Zöldfa utcában sikerült egységes utcaképet kialakitani

A szőlők felé terjeszkedő városrész

(Fotó: Kőhidi Imre)

IGAZGATÓT VÁLASZTOTTAK

Nyolc hónapba

tellett

Nem lehet azt mondani, hogy elsiették volna aGyön- gyösdomoszlói Állami Gazdaság vállalati tanácsának tagjai a feladatuk végrehajtását. Áprilisban kezdtek hozzá és december végére döntöttek abban, hogy ki legyen az igazgató.

Két sikertelen kísérlet után tehát megkönnyebbülten sóhajthattak fel nemcsak ők, hanem mindazok a szervek is, amelyeknek kötelességük ebben a feladatban részt venniük.

Azoknak lett igazuk, akik azt vallották, hogy a harmadik választás már „sima ügy” lesz.

Feszült légkör

A terem külső képe nagyon kellemes benyomást nyújtott a szemlélődőnek. A falakon körben, a mennyezeten a gazdaság tevékenységét illusztráló festmény. A sarokban lévő olajkályha halkan duruzsolt és megkísérelt megfelelő hőmérsékletet teremteni a megjelent 26 vállalati tanácstagnak, a meghívottaknak, a felügyeleti szervek képviselőinek.

Az arcokra azonban feszültség ült ki. Ugyanez látszott azokon is, akik az elnöki asztalnál foglaltak helyet és azokon is, akik a többi asztalnál. Amikor felállt Fülöp Pál, hogy elnöki tisztségéből fakadóan köszöntse a megjelenteket és a tanácskozást levezesse, furcsa csend ült a teremre. Mintha mindenki lehajtotta volna a fejét és elmé- lyedten vizsgálgatta volna az asztal lapjának rajzolatát.

Vajon, az a gondolat fordult volna meg a fejekben, hogy most igazgatót kell választaniuk? Minden áron túl kell jutniuk ezen a feladaton ?

Aligha. Az előző két alkalommal is megmutatták, hogy csak akkor mondanak igent bárkinek a személyére, ha az illető megfelel az általuk támasztott követelményeknek. Vagyis: ha szivük szerint adhatják rá a szavazatukat.

Két alkalommal már úgy volt. hogy a szükséges többség nem alakult ki a voksexk összeszámolásakor.

Ajánlások

Megelőzően a bizottságok elvégezték a munkájukat. A szakminisztériumból megérkezett a levél, amelyben az állt, hogy Nyitrai Ákos személyével előzetesen egyetért a tárca vezetése. Az aláírás az államtitkártól. dr. Villányi Miklóstól származott. Bővebben szólt erről az állásfoglalásról Eke' László, a minisztérium jelen volt képviselője.

Szép számmal voltak azok is, akik szót kértek a vállalati tanács tagjai közül. Kérdezték is, véleményt is mondtak és ajánlásokat is megfogalmaztak.

— A gazdaság a mélypontra jutott — hangzott el többek között a „kemény” vélemény.

— Meg kell szüntetni a vállalati tanács megosztottságát, mert a bajok egyik forrása ez — állapította meg más.

— A gazdaság sorsa dől el a következő időkben — figyelmeztetett egy aggódó hang.

Juhász Mária, a szakszervezeti bizottság titkára meg. hívottként vett részt az ülésen.

— A hírünk-nevünk fo. rog most kockán — mondta többek között mély meggyőződéssel. — A ránk bízóit vagyonért mindannyian felelősek vagyunk.

Minden felszólaló adott valami jó tanácsot. Ez is jelezte, hogy együtt gondolkoznak, és együtt akarnak cselekedni is a közös ügyért.

Egyhangúlag

Elérkezett a szavazás ideje is. Mindent pontosan megszerveztek, mindent pon tosan ellenőriztek, mindent pontosan végrehajtottak Szinte lélegzet-visszafojtva hallgatták Laska Pálnak, a szavazatszedő bizottság elnökének a bejelentését;

— A huszonnyolc tag közül jelen van és leszavazott huszonhat. Valamenyien Nyitrai Ákosra szavaztak.

Felderültek az arcok. A véleménynyilvánítás sem maradt el.

Az új igazgató így kezd. te a köszönet kifejezését:

— Nem is találok hirtelen szavakat. Nézzék el ezt most nekem.

A városi pártbizottság első titkárának, Kónya Lajosnak a jó tanácsa így hangzott:

— Az a fontos, hogy most már nyugalom legyen és munka.

Erre mindenki csak rábólintani tudott. Mintha az ő óhajtásukat foglalta volna szavakba az első titkár.

Program

A pályázat tartalmazta azokat az elképzeléseket, amelyeket az új igazgató a fellendülés alapjaiként sorolt fel. De nem hiányzott a tanács által összeállított kö. vetelmények sora sem.

— Nem egy, de két igaz. gatónak is elegendő lenne mindaz a feladat, amit elém állítottak — állapította meg a most megválasztott igazgató. — Ha meg akarom ezeket valósítani, akkor né. hányán ne szisszenjenek fel. A sokat emlegetett „tiszta Uupot” nem helyeslem. Azok. nak, akik a hibákat elkövet, ték, felelniük kell a tette, ikért, ez így igazságos.

Két olyan fogalmat említett még. amelyekre oda kellett figyelni: szerénység és becsvágy. Ezek nélkül nem lehet sem vezető beosztásban lenni, sem a mindennapok munkájában eredményesen részt venni.

Még mottónak is megfe. lelő szavak ezek.

Két sikertelen választás után tehát „karácsonyi ajándékként” lett igazgatója az állami gazdaságnak. Lehet-e úgy vélekedni dióst, hogy az előző két választás a „fele. tétlenség” jele volt? Meggyőződésem, hogy ez nem igaz. Pont az ellenkezőjét vallóm.

Ugyanis azért adtunk jo. gokat az embereknek, a különböző testületeknek, hogy éljenek azokkal. Ha pedig élnek velük ... tartsuk ezt nagyon természetesnek.

G. Molnár Ferenc