Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam, 4. szám ÄRA: 1986. január 6., hétfő 1,80 FORINT Ifjúság, egészség Érdekes, s egyben riasz­tó felmérésről olvasha­tunk az Egészségnevelés című lapban. Eger közép- ‘ iskoláinak dohányzási, al­koholfogyasztási szoká­sairól és szexuális maga­tartásáról készült egy fel­mérés. Kilenc intézmény­ben 5666 diák válaszolt a névtelen kérdőívekre: dr. Pallagi Anna és dr. Ko­vács Zoltán összegezte az eredményeket. Érdemes fölidézni néhányat adata- { ik közül: a szakközépisko­lákban és a gimnáziumok­ban a lányok 23,9 száza- ! léka, a fiúk 26,2 százaié- ! ka dohányzik. Szakmun­kásképzőkben magasabb az \ arány, a lányok 47,5 szá- ? zaléka, a fiúk 43,2 száza- ■ léka. Általában 10—14 éve­sen gyújtanak rá először. Hasonlóan megdöbben­tő jelenségekről vallanak , az alkoholfogyasztással ! kapcsolatos válaszok. Azt : firtatták a felmérők, hogy volt-e már részeg a meg­kérdezett, vagy fogyaszt-e j rendszeresen szeszes italt, j Az elsőre igennel vála­szolt a szakközépiskolás \ és gimnazista fiúk 49, a szakmunkástanulók 52,8 százaléka Amikor végigolvassa az ember ezeket a sorokat, az első a meghökkenés: legszívesebben szigorú til­tásokat, rendszabályokat követelne. Aztán jut az eszébe, hogy tulajdonkép­pen ezek léteznek is: nyil­vános helyen nem juthat alkoholhoz a rendelkezé­sek szerint a fiatalkorú, s a pedagógusok is igyekez­nek az egészséges életmód felé irányítani tanítvá­nyaikat. Legalábbis a tan- tervek szerint a nevelés fontos eleme ez. Valami mégis hibádzik, hiszen mindennapi tapasztalataink azt igazolják, hogy egyre hamarább veszik elő a ci­garettásdobozt és a poha­rat a tizenévesek, mind többen szoknak rá olyas­mire, ami valóságos mé­reg éretlen szervezetük számára. Hogyan lehetne elejét venni a folyamat erősödé­sének, a káros szokások további terjedésének? A kiváló komikus, Királyhe­gyi Pál írt arról, hogy tulajdonképpen rászokni nehezebb. Az utolsó ciga­rettát az ember elnyomja és kész. Viszont míg hoz­záedződik, elsajátítja él­vezetét, sokat szenved. Kö­hög, krákog, szédül, eset­lég még komolyan rosszul í is lesz. Bármennyire is megmo- | solyogtató ez a vélekedés, a mélyén sok igazság van. Épp azt kellene elérni, hogy kevésbé számítson a felnőttség fokmérőjének, a komolyság kritériumának az ivás és a cigarettázás, ne szenvedjenek meg ezért a szerepért a tinik. Ebben példát kell mutatni a fia­talok számára a szülők­nek, a tanároknak, a csa- j ládoknak, felnőtteknek, — a maguk viselkedésével kell megalapozniuk a hol­nap egészségét. Mert jó lenne, ha legközelebb nem efféle adatok jellemeznék a fiatalokat. De hát, szem­be kell nézni a valóság­gal, s valóban hatásos esz­közöket keresni megvál- | toztatására. Gábor László AZ ACÉLKÉK EGYENRUHÁSOK SZÁMVETÉSE Eredményes évet zárt az egri Balázs Ignác Munkásőregység Máté Imre jelentést tesz az elmúlt évi munkáról Eger, január 4., 10 óra, Ke­mény Ferenc Sportcsarnok: — Első titkár elvtárs! Má­té Imre, a Balázs Ignác Munkásőregység parancsno­ka jelentem, az állomány egységgyűlésre együtt áll... ! Németh Lászlónak, az eg­ri városi pártbizottság első titkárának adott jelentés után száz és száz torokból hangzott fel: — Erőt, egészséget...! Ezzel a fegyelmezett, ka­tonás mozzanatokkal kísért aktussal vette kezdetét az egri és a város környéki munkásőrök évvégi számve­tése. Ezen ott volt a meghí­vottak között dr. Radics Ka­talin, az MSZMP KB osz­tályvezetője, Szűcs Imre, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságának képviselő­je, Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Pólón, kai András, a munkás­őrség megyei parancs­noka, valamint számos ihelyi közéleti személyi­ség. Eljöttek az ünnepi egy­séggyűlésre a különböző in­tézmények, vállalatok küldöt­tei, az egykori munkásőrök, s a ma szolgálatot teljesítők családtagjai is. Az elmúlt esztendő mér­legét Máté Imre egységpa­rancsnok vonta meg. Egye­bek között kiemelte: — Egyik legfontosabb fel­adatunkat képezte az orszá­gos parancsnoki szemlére történő eredményes felké­szülés: a kiképzési, szolgá­Az eskütétel pillanata elért híradóknak járó elis­merést Vakarcs József pa­rancsnok vette át. Ezúttal adták át Sulyok Zoltánnak, Véber Gergelynek, Sípos Zoltánnak és Szvercsók Sán­dornak a 25 év után járó Szolgálati Érdemérmet. Szá­mosán kaptak Kiváló Pa­rancsnok, illetve Kiváló Munkásőr kitüntetést, vala­mint Munkásőr Emlékérmet, oklevelet. A Kiváló Század címet — oklevelet és ván­dorzászlót — érdemelte ki a Diószegi Lajos, illetve a Má­té József vezette közösség. Hat egység kapta meg a Ki­váló Szakasz, iletve a Kivá­ló Raj címet. Az országos parancsnok által adomá­nyozott emlékplakettet és díszoklevelet az egység te­vékenységének sokoldalú tá­mogatásáért a bélapátfalvi cementgyár kollektívája ér­demelte ki, az elismerést Sas Kálmán igazgató vette át. Kedves pillanatai voltak az ünnepségnek, amikor a 20—25 éve szolgáló munkás- őrök jelenlévő feleségeit vi­rággal köszöntötte az orszá­gos, illetve a megyei parancs­nokság képviselője. Az eredményes évet zárt munkásőröket ezután dr. Ra­dics Katalin, az MSZMP KB osztályvezetője köszön­tötte. Mindenekelőtt azokat, akik a Munkásőrség alapítói­ként vesznek részt az acél­(Folytatás a 2. oldalon) lati feladatok maradéktalan teljesítése. Parancsnoki és személyi állományunk a szemlével összekötött Kékes ’85 elnevezésű gyakorlaton bizonyította, hogy képes és kész a meghatározott felada­tok magas színvonalú végre­hajtására ... A parancsnoki beszámoló után a szocialista verseny­mozgalom értékelése követ­kezett. A kiváló eredményt Or. Radics Katalin: „A pél­dás helytállásra, a minőségi munkára kell töreked­nünk ..." Az egységgyűlés résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Perl Márton) 140 EZER DOLGOZÓ KÉPVISELETÉBEN Kongresszust tartott a textilipar szakszervezete A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának központi iskolájában tanácskozott a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének 26. kongresz szusa, amelyen mintegy 140 ezer szakszervezeti tag kép­viseletében 217 küldött tár­gyalta meg az utóbbi öt év­ben végzett munka tapasz­talatait és a soron következő feladatokat. Részt vett a kongresszuson Maróthy Lász ló miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja: Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának főtit­kára, Kapolyi László ipari miniszter, valamint az ága­zat munkájához kapcsolódó párt-, állami és társadalmi szervezetek számos vezető­je is. A szakszervezet központi vezetőségének írásos beszá­molója és Martos Istvánné főtitkár szóbeli kiegészítése egyaránt rámutatott: az el­múlt öt évben a textilipar a korábbiaknál magasabb szín­vonalon, nagyobb választék­ban, divatos termékekkel elé­gítette ki a lakosság igé­nyeit, amit az is bizonyít, hogy a belföldi kínálat 80— 85 százaléka a hazai ter­melőktől származott. A jövőbeni követelmények­nek azonban csak akkor tud eleget tenni a textilipar — folytatta a főtitkár — ha jelentősen fejlesztheti álló­eszköz-állományát. s ezzel munkaerő-megtartó képessé­ge is javul. A jelenlegi szá­mítások ugyanis azt mutat­ják., hogy a szükséges felté­telek nem mindenben áll­nak rendelkezésre, az elvá­rások meghaladják a telje­sítőképességet. Súlyosak a problémák az anyag- és al­katrész-ellátásban, nem rendezett például a folyama­tos fonal ellátás. Lassú az előrehaladás az alacsony ha­tékonyságú és gazdaságtalan termelés visszaszorításá­ban, a szükséges döntések elhúzódnak. A textilipari vállalatok kapacitásának jobb kihasználása érdeké­ben a szakszervezet több ízben kezdeményezte az Ipa­ri Minisztérium, valamint a kül- és belkereskedelmi tárcák együttes tanácskozá­sát a jobb koordináció ér­dekében, amely nem utol­sósorban a lakosság színvo­nalasabb ellátását is eredmé­nyezheti. A beszámolót követő vi­tában szót kért Maróthy László: hangoztatta, hogy a textilipar létjogosultságát ma már senki sem vitathat­ja, szükség van az ágazat produktumaira bel- és kül­földön egyaránt. Bár a pros­peritás idejét előre ponto­san meghatározni nem le­het, de a szocialista orszá­gokkal történt terv egyez­tetés is bizonyítja, hogy igény van a magyar textí­liákra, s a tőkés piacokon is van keletjük. Maróthy László a továb­biakban a gondokról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy ideje visszaállítani a fő-munkaidő becsületét, en­nek megoldása a közeli jö­vő feladata. Ám türelemmel kell lenni az új kezdemé­nyezések iránt is, hiszen pél­dául a kisvállalkozásokról idővel bizonyára lehámlik az ami fölösleges és nem kell, s az marad, amiből hasznunk lesz. De nagyon gyorsan meg kell keresni a módját, hogy a fő-munkaidő­ben mindenki ugyanazt a teljesítményt nyújtsa, mint ahogy teszi ezt most vgrnk- ban. Bizonyára segít majd a gondokon, hogy a kormány a fonók bérét a többlet- termelés után járó kiegé­szítéssel az év elejétől fel­emelte. Fontos azonban tud­ni, hogy ez a pénz való­ban csak a többletmunkáért jár. A további hozzászólók egyetértettek abban, hogy a számos gazdasági, anya­gi gond közepette sem le­het lemondani arról, hogy a textilipar dolgozói állan­dóan gyarapítsák tudásu­kat, művelődjenek, kultu­ráltan töltsék nem túlsá­gosan sok szabad idejüket. Ebben eddig is és ezután is jelentős szerep jut a szákszervezeti szerveknek. A vitában felszólalt Ka­polyi László és Gál László is. Az ipari miniszter mél­tatta a textilipar. s álta­lában az ipar minden jogos kritika mellett is kétség­telenül jelentős teljesít­ményeit, s hangsúlyozta, hogy a jövőbeni feladatok megoldásához valóban el­engedhetetlen az eszköz- állomány fejlesztése, a műszáki színvonal növelése, a korszerű technológiák szé­les körű elterjesztése. A vitát követően a kong­resszus határozatot hozott az elkövetkező öt év tenni­valóiról Ez leszögezi, hogy a textilipar alapvető fel­adata változatlanul a lakos­ság jó színvonalú ellátása és a megnövekedett export- feladatok teljesítése. A kongresszus végül meg­választotta a Textilipari Dol­gozók Szakszervezetének ve­zető testületéit, tisztségvi­selőit. A szakszervezet el­nöke: Apró József, főtitkára Martos Istvánné, titkárai Aig­ner Ferencné és Turáni Jó­zsef. (MTI) Kint van a vízből... A Duna alacsony vízállását kihasználva cserélik, illetve ja­vítják a vízmércéket. Képünkön: Kátai Attila könnyűbúvár munka közben (MTI-fotó, Németh Ferenc felv. — Népújság-teleiotó — KS)­Ötvenezer tonna cukor Pető házán Az utolsó vasárnapot töl­tötték munkával a Petőhá- zi Cukorgyár dolgozói. Ezen a napon termelési rekord is született, feldolgozták a 350 ezredik tonna répát, s le­gyártották az ötvenezredik tonna cukrot. Ez volt a 95. gyártási nap. Az eddig el­telt időben zavartalan volt a szállítás és a feldolgozás is. Hétfőn az utolsó, még a vasútállomásokon tárolt répát is beszállítják a gyár­ba, s ezt követően néhány napon át a még meglévő készleteket is feldolgozzák.

Next

/
Thumbnails
Contents