Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-31 / 26. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 31., péntek Mikor gyarapodnak a falvak? Ismert régi mondás: A parasztembernek a bőre alatt is pénz van. Miből táplálkozik ez a vélekedés? Az egykori szegénységet rövid idő alatt egy viszonylagos jólét váltotta föl, s ennek külsődleges jegyei is tapasztalhatók. Űj házak épülnek » falvakban, kicsinosodnak a régiek is, villany már szinte mindenütt van, és a fürdőszoba sem számít újdonságnak. Nem tagadható, ehhez valóban pénz kellett, amelynek nagy részét az egyre jövedelmezőbben gazdálkodó termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban kereshették meg a falusi emberek. A bevezetőben említett mondás azonban mégis leegyszerűsített és hibás általánosítás. A múlt tapasztalatai, a jövő feladatai Árrendszer és árellenőrzés Az árrendszer gazdaságirányítási rendszerünk egyik alappillére. Az árak alakulása meghatározó jelentőséggel bír, egyaránt érzékenyen érinti a termelőket és a fogyasztókat. Tehát, politikai szempontból is kiemelt figyelmet érdemel. Árrendszerünk 1968. óta jelentősen megváltozott, sokat fejlődött. A szabadáras termékek arányának növelésével megnyílt a vállalatok számára az önálló árpolitika kialakításának lehetősége. Ez egyébként statisztikai adatokkal is igazolható. 1980- ban az iparban 4127 forint volt az egy főre jutó átlag- kereset, s a termelőszövetkezetekben 3737 forint, vagyis csaknem 10 százalékkal kevesebb. A különbség pe. dig azóta nőtt: 1984-ben 5615 forint volt az ipari, 4857 forint a termelőszövetkezeti átlagkereset, így az eltérés 13,5 százalékos. Ha jól megy a tsz-nek Ez önmagában is tekintélyes, ám ez viselj meg kevésbé a mezőgazdaságban dolgozókat hiszen fáradtságos munkával, de pótolhatják a különbséget. Állatokat hizlalnak a hátsó udvarokban, zöldséget, gyümölcsöt termelnek a háztájiban vagy a háziikertekben. Mindez azonban tengernyi munkával jár, az állatokhoz hajnalban kell kelni, ünnepnapon is mellettük kell szorgoskodni, s a növény gondozása is leginkább a hét vég; pihenőnapokra esik. Ezt persze, megszokták a paraszterbberék, ezért emiatt keveset is méltatlankodnak. Sokkal inkább dohognak azért, hogy eleve hátrá. nyos helyzetben vannak a városban élőkhöz képest. A legtöbb falutól ugyanis távol van a kulturális központ, hiányosak a szolgáltatások, több gonddal jár a gyerekek iskoláztatása. A hátrányt, a falu és a város közötti távolságot a közlekedési költségek emelkedése pedig tovább növelte. Egyre kevesebben és kevesebbszer engedhetik meg maguknak az emberek, hogy beszaladjanak a közelj vá. rosba friss húsért, vagy a távolabbi megyeszékhelyre utazzanak színházba, moziba. Persze, vannak az átlagosnál jobb helyzetben levő falvak, ahol az említett hát. rányok szinte ismeretlenek. Nádudvaron például nemrégiben kulturális központ épült, vagy Bábolnán is az élet igényeit követik a szolgáltatások. De eltekinthetünk az említett hírneves példáktól. A Komárom megyei Gyermely mindössze ezer leiket számláló kis falu, de központjában ABC-áruház van, mellette orvosi rendelő, presszó, gyógyszertár, szolgálati lakások épültek. A Lajosmizse melletti Felsőla- jos még ennél is kisebb község, de az emberek vezetékes vizet ihatnak, s a gázláng melegével fűlhetnek. Gyarapítható tehát a falu, de ehhez mindenekelőtt pénz, gazdasági erő kell. A krónikából ismertük, hogy egykor Nádudvar is osztozott az alföldi falvak sorsában, Gyermelyen is őrzik a múltat a szalmás házak, Felső, la jós pedig esalk januártól vált önálló községgé. Közös tehát a múltjuk, s abban is hasonlítanak egymásra, hogy mindegyik településen előbb a termelőszövetkezet állt talpra, fejlődött erőteljesen, s ezt követte a gazdaságot befogadó és tápláló falu épülése. Tyúk-tojás dilemma? A sorrend nem keverhető össze. A falvak fejlődéséhez ugyanis kevés a tanácsok pénze, ezért támaszkodniuk kell a községben működő gazdaságok anyagi támogatására. Építeni kell erre de napjaink gyakorlata szerint nem mindenütt számíthatnak a falvak a gazdaságok segítésére. Legtöbbször ez nem a vezetők szándékától függ, hanem a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok bankszámlájától. A gazdaságok fejlődéséhez is kevés a pénz, különösen a beruházásra fordítható ösz- szeg rendkívül szerény. Az pedig érthető, hogy a szakemberek elsősorban a gazdaság jövőjével törődnek, hiszen ez a kötelességük. Az sem Vitatható, hogy a gazdaságok legszigorúbb magánügye az, mire költik pénzüket. A fejlesztésre fordítható összegek elosztásának azonban társadalmi hatása is van, hiszen ha minden forint kell a termelés bővítéséhez, nem fordíthatnak pénzt a falvak fejlesztésére.- Másképpen fogalmazva, a községék formálódásának mindaddig nem lesz nagyobb anyagi bázisa, ameddig a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok fejlődése nem gyorsul föl. Ehhez persze először anyagilag maguknak is talpra kell állniuk, s a gyorsabb változások lehetőségét megteremtő technikát, technológiát kell hasznosítaniuk. Sokan erre azt mondják, hogy ez a probléma a tyúk vagy a tojás dilemmához hasonlítható: mert pénz kellene, hogy megváltozzék a technika, fejlődni kellene a technikának, hogy pénzt fialhasson. A gazdaságok és a falvak helyben járása pedig nemcsak a mezőgazdaságban dolgozóknak hátrányos, hiszen a falusi lakosságnak csupán a 37 százaléka dolgozik az agrártermelésben. Falun élnek munkások, értelmiségiek is, akik a szabadabb, egészségesebb életmód vagy más személyes ok miatt választották ezt a településformát. Kétszeres kiadós Mindez nem sajátos magyar jelenség. A nálunk fejlettebb országokban is tapasztalhatók a falu és a város közötti mozgások: az elmúlt évtizedekben kétirányú változás is megfigyelhető volt. Előibb a falusi ember költözött a városba a nagyobb munkaaíkalom- választék és a johb ellátás reményében, majd a városiak mentek a nyugalmasabb falvaikba. E vándorlás azonban kétszeres kiadást jelentett a vándorlónak és az országnak egyaránt. Előbb ugyanis a város; ellátást kell a nagyobb lélekszámhoz igazítani, majd a falusi infrastruktúrát kell mindenképpen fejleszteni, másként aligha várható a visszaáramlás. E folyamatok világszerte jól megfigyelhetők, s e tapasztalatokból okulva érdemes volna végiggondolni: nem haigyható-e ki a kettős áramlás Magyarországon, nem lehetne-e most megőrizni a községek lélekszámút? Próbálkozások persze vannak, de a falvak népességmegtartó ereje korántsem nő olyan mértékben, mint ahogyan ezt emlegetjük. V. Farkas József Új formák, Új követelmények Az 1980. évi változások — a reform szerves folytatásaként — a hazai és a nemzetközi árak összekapcsolásának igényével megpróbálták beépíteni a hazai piac feltételeibe a világpiaci mércét és hatékonyságot. 1985. január 1-től további fejlesztések történtek az árszabályozásban. Eltörlésre került az általános kalkulációkészítési kötelezettség és bevezetésre került a gazdasági kalkuláció. Jelentősen csökkent az árrendelkezések száma, tovább egyszerűsödött a kisüzemi termelők árvetéskészítési kötelezettsége. Megalkotásra került a tisztességtelen ár koncepciója. A szabadárak körében az alakítást zömében a piaci keresleti-kínálati viszonyokra bíztuk. A fent említett ésszerű változások ellenére sem állíthatjuk azonban, hogy napjainkra az árrendszer az elképzelések szellemében működik, betöltené mindazon funkciókat, ami a gazdaságirányítási rendszerünkben reá hárul. Továbbra is szükséges, sőt, az árrendszer szabadságfokának növekedésével fokozottabb követelményként jelentkezik az úgynevezett stabilizáló elemek — köztük az árellenőrzés különböző formáinak — hatékony működési igénye. — Korábban termelésünk 40 százalékát NDK-rendelés. az ES—16-os kombájnok részegységeinek gyártása tette ki — mondotta az igazgató. — Nos, ez a kooperáció 1984Jben megszűnt, tehát új megrendelés után kellett néznünk. Kezünkre játszott a szerencse, mivel a lengyeleknek nagyobb meny- nyiségű RZ— 1,5-ös szárzúzóra volt szükségük, ami nálunk hagyományos termék, tehát nyomban foghattunk hozzá. Az eredmény: 1300 daráb ilyen gépegység, ame_ lyet rendre kiszállítottunk. Jól jött ugyanakkor, hogy az BM—2-es fűkasza iránt itthon nőtt meg az érdeklődés. aminek nyomán a nagy értékű gépekből esztendő végéig 180 darabot adtunk át Árszervezet alakult Az árellenőrzés központi irányítását a Minisztertanács felhatalmazása alapján az Országos Anyag- és Arhi- vatal látja el A második szinten az árhatósági hatáskörrel rendelkező ágazati árhatóságok, minisztériumok, országos hatáskörű szervezetek helyezkednek el, akik az irányításuk alá tartozó vállalatoknál végzik az árellenőrzést. A tanácsi vállalatok, a költségvetési üzemek és intézmények, valamint a különböző szövetkezetek ármunkájának vizsgálata a megyei, fővárosi és megyei városi tanácsok feladatai. Míg a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek és személyek ellenőrzését a helyi tanácsok látják el. Hevesben az ár ellenőrzési munka magasabb színvonalú végzésére a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1983. decemberi ülésén határozatot hozott egy központi árszervezet megalakítására. Ez 1984. április 1-vel, az ipari osztály szervezetében működik. A csoport hatáskörébe került összevonásra öt szakosztály 2274 gazdálkodó egységének árellenőrzése. Az ipartól a kereskedelemig Az árcsoport 1984-ben 67 gazdálkodó egységnél végzett átfogó árellenőrzést. Célvizsgálatra 253 esetben, utóvizsgálatra pedig 28 a>az Agroker-nek. S hasznuk bizton növelte a szolnoki nagykalap forintmillióit! Később arról informálódtunk Horton, hogy a mező- gépesek szabad kapacitású, hat tarvaly vállalati összcé- lok érdekében is hasznosítani tudták, éspedig 15 millió forint erejéig. Ez azonban már fogósabb dolog volt, mert a nyugatnémet partnerek által rendelt cikkek eleddig ismeretlenek voltak a műhelycsarnokokban, továbbá jóval magasabb szak, mai követelményszint elé állították az itt dolgozókat. Vezetők, beosztottak újhoz való alkalmazkodó készségét bizonyítja, hogy e nehézségeken úrrá lett a gyár. egység, továbbá sem minőség. sem határidő dolgában kálómmal került sor. ösz- szesen 122 esetben vált szükségessé valamilyen szankció alkalmazása, amelyet mintegy hatmillió forint tisztességtelen többletárbevétel elvonása, illetve a megrendelők részére való visszafizetése követett. Az iparban, az árképzés kisebb — elsősorban dokumentációs — hiányosságoktól eltekintve a jogszabályi előírásoknak megfelel. A külkereskedelmi árakhoz igazodó képzés adminisztratív korlátáit gz érintettek betartották. Tapasztaltunk olyan törekvést, hogy — az áremelés előzetes bejelentési kötelezettségét betartva — a költségnövekedés automatikusan továbbhárításra került az árakban. A mezőgazdaságban a termelő- szövetkezetek kiegészítő tevékenységének árképzésénél adódott az ágazaton belül a legtöbb probléma. Áralkalmazásuk belsőleg még sok esetben nem szabályozott. A mezőgazdasági üzemek ármunkája az átlagostól általában alacsonyabb színvonalú, különösen az építésiszerelési munkáknál adódtak nagy hiányosságok. A közlekedési ágazatban érvényesült talán leginkább a versenyhelyzet, ami a fuvarozókat több esetben is kedvezmények adására kényszerítette. Ebből adódóan túlszámlázás csak elvétve fordult elő. A menetokmányok pontatlan vezetése azonban továbbra is gondot okoz. Az építőiparban legnagyobb a hiányosság. Az nem hagyott kívánnivalót maga után az emberek Itt végzett munkája. Pedig arról még nem esett szó, hogy a százféle cikkhez az üzem technikai felszereltsége meg. lehetősen hiányos volt. — Minderről szó esett azon a munkásgyűlésen is, amelyet hagyományainkhoz híven az új év első munkanapján tartottunk — foly. tatta későbbiekben Nagy- győr Csaba. — És természetesen levontuk a próbákkal, nehézségekkel terhelt esztendő legfontosabb, leginkább célhoz vezető tapasztalatait. Így megfogalmazhattuk magunknak, hogy csak a minőség további fokozásé, val maradhatunk versenyben a piacon. Ugyancsak létfeltétel a határidő-érzé. henység, valamint az ener. giával, az anyaggal és a mun. kaerővel való szigorú takarékosság. De szorosan együtt kell említeni mindezt az érdekeltségi Viszony előtérbe állításával, amire szintén akadt jó példa a közelmúltban. Mást ne mondjak: az összvállalaiti célokat szolgáló erőfeszítéseink az utolsó hónapban 1000—1500 forint többletjövedelemhez juttatták munkásainkat. Ami természetesen a kezdet! Folytatása következhet a mostani, az 1986-os évben, amelynek termelési terve 107 millió forint. Persze érdekelt bennünket: mit kívánnak előállítani Horton a jelzett érték keretében? Tervezik-e továbbá új termékek bevezetését ? És van-e megfelelő piacuk? Az igazgató mindezekre igen kedvező választ adott, meggyőzve bennünket arról is, hogy elsősorban valós igényeket kívánnak kielégíteni, mintsem legyártott, lefutott portékájukra keresgélnének vevőt. árkialakítás sok esetben a jogszabályi előírások megsértésével történt. Gyakran előfordult a hatósági árgyűjtemények helytelen alkalmazása A versenytárgyalásokon való részvétel nem vált a megyében kellő, valós gyakorlattá, így árfékező hatása még kevésbé érződött. A kereskedelemben a vállalatok és szövetkezetek szabályos ármunkája mellett a hálózati egységek ármagatartása gyakran kifogásolható. Gyakori eset volt a szabálytalanul, önbizonylat nélküli áruk értékesítése. A jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek és személyek ármunkája a helyi tanácsok jelentései alapján még sok kívánnivalót hagy maga után. Néhány esetben a tényleges teljesítményekkel összhangban nem állt számlázás történt. Ennek ellenére összességében az áraik arányosak. beilleszkednek a szocialista szektor árszintjébe. A jövő tennivalói Nyugodtan állíthatjuk, hogy az árellenőrzés köz- gazdasági feladattá bővült. Fontos feladat az árellenőrzések folyamatosságának biztosítása és ugyanakkor a megelőző jelleg erősítése Következetesebben és szigorúbban — a szabálytalan ár- alkalmazás súlyának megfelelően — kell a szankcionálásokról gondoskodni. Az árcsoport megalakulása óta eltelt több mint egyéves tapasztalat arra enged következtetni, hogy az említett szervezeti változások beváltják a velük szemben támasztott elképzeléseket. Az árellenőrzési szervezet központosításának eredményeképpen az ellenőrzések átfogó jellege erősödött, hatékonysága javult. Ez pedig nemcsak gazdasági, de politikai szempontból is kiemelkedően fontos feladat. Csontos Sándor a megyei tanács ipari osztályának munkatársa Nagygyőr Csaba gyáregységvezető az átállás papírjait szemléli — Idei kapacitásunk leterhelt. tehát jobb alapokról indulunk, mint 1985-ben. Nőtt ugyanakkor a feladat nagysága is, bár ez nem annyira a volument jellem, zi, mint inkább a szükséges termékszerkezet módositá. sából adódó gondokat — mondotta Nagygyőr Csaba, — A korábban oly „éhes" lengyel piac mára telítődött, ezért most különösképpen a magyar mezőgazdaság igényeinek szeretnénk megfelelni a silótakarmány betakarításánál használatos rend. kezelő gépek gyártása révén. Ezeket három típusban állítjuk elő. Még az első évnegyedben kiadjuk a nuli- sorozatát egy itthon aránylag új. magas értékű gépnek Is, amely vállalati fejlesztés eredménye. Voltaképpen ötven darab silóblokk- vágónól van szó, amelyek az állattenyésztés, a tejtermelés szempontjából fontosak, így várható a gyártás föllendülése. Természetesen .^műsoron tartjuk’’ egyéb olyan gépalkatrészek előállítását is, amelyek elsősorban vállalalti szinten érdekesek, de velük válik lehe. tővé gyáregységünk teljes kihasználása. idei tervünk teljesítése . . . Moldvay Győző A nők is helytállnak a gépek mellett (Fotó: Szabó Sándor) Hort és a nagykalap Nemrég nyilatkozott a rádióban a Szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazgatója, s az elmúlt év kapcsán kitűnő termelési sikerekről adott számot. Nyereségük megközelítette a 270 millió forintot, ami az árbevétel csaknem 10 százaléka. E vállalatnak Heves megyében négy gyáregysége működik, közülük az egyik Horton, ahol 240 ember foglalkoztatottságát biztosítja. Kíváncsiak voltunk, hogy az országos hirre jutott vállalaton belül ez a kollektíva miként szerepelt 1985- ben, mivel járult az éves eredmény oly kedvező alakulásához? Amikor a kérdést feltettük Nagygyőr Csaba igazgatónak, először termékeik piacának alakulásáról beszélt, amely szinte az egész tervciklus szempontjából meghatározó volt.
