Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1986. január 4., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Hétköznapjaink közhelyes rákérdezései Mindennapi életünkben gyakran kerülünk olyan be- szédnelyzetbe, amikor lapos közhelyszerű rákérdezések­kel próbálnak velünk nyel­vi kapcsolatot teremten>- Ha valami hibát, hiányosságot teszünk szóvá, nem éppen udvarias formában a gyor­san pergő rákérdezések leg­változatosabb formái jelent­keznek: Mi a probléma, mi a gond, mi a baj, mi a ki­fogás, mi nem tetszik? Rit­kábban kezdik ezekkel a rá­kérdezésváltozatokkal : Mi a panasza, mi nem stimmel, mit tesz szóvá? stb. Éppen legújabban szapo­rodtak el ezek, az arcpirító rákérdezési formák: Mi a hézag, mi a gubanc, valami gáz van? Nem is oly régen még a köznyelv igénytelen rétegébe sorolható nyelvi formák ma már egyre szé­lesebb nyelvi környezetben jutnak szerepekhez. S nem­csak a humorkodás jegyében és célzatával jelentkeznek ezek a rákérdezések, hanem szinte közhelyszerű nyelvi alakulatokként egyre inkább elszaporodnak mindennapi nyelvhasználatunkban. Nin­csenek problémáink, gond­jaink, bajaink, kellemetlen­ségeink, hiányosságaink, nem is ezekre kérdezünk ra, ha- inem az általánosítással el­közömbösített.. elszemelyte- lenített mondatértékű es ci­nizmussal is telített jelzés­szerű névszókkal helyette­sítjük az egyértelmű és pon­tosan meghatározható meg­nevezéseket: mi a hézag, mi a gáz, mi a gubanc, stb. A városi népnyelvben meg sajátos stílusértékkel is ren­delkező szóalakok, eloszor az ifjúság nyelvhasznalata- ban az ugyancsak sajátos humort és cinizmust is tük­röző szóhasznalati formákká váltók. Az iskolák folyosóin gyakran hangzottak fel ezek a nyelvi formák: Gaz volt nálunk (dolgozatot irtuP^; Mért búsulsz? Valami hézag van veled? Nagy gaz lesz az érettségin: gyengék va­gyunk matematikából. A hé­zag és a gáz mellett ismét csak az ifjúság nyelvhasz­nálatában feltűnt a gubanc szóalak is: Nagy a gubanc osztályunkban, sok a bajunk, kellemetlenségünk. Mi a gu­banc? (Mi a baj?) Hogy hétköznapjaink szin­te szólásszerű rákérdezési formái ma már mennyire terjedőben vannak szélesebb körben is, arról bizonykod­nak alábbi példáink is: Az Élet és Irodalom hasábjain jelent meg Vészi Endre írá­sa ezzel a címmel: „Mi a hézag, édesapám? (1985. nov. 15.). Gáz van, mi a gáz? ugyancsak szólásszerűen használt nyelvi formák egy­re szélesebb nyelvhasználati körben való jelentkezéséről kapunk jellemző példákat ezekben a szövegrészietek­ben: „Űjabban nagy a gáz üzemünkben is (sok a gond, a hiányosság, a rendetlenség ,stb.) (Egy felszólalásból). Az átvitt értelmű használati ér­tékről árulkodnak ezek a szövegösszefüggések: „Ha nincs gáz, akkor csakugyan gáz van nálunk” (Magyar Nemzet, 1985. szept. 14.) — „Hogy ne legyen gáz a gáz körül, a tavalyinál enyhébb tél kellene” (Népújság, 1985. dec. 23.). A rádió Sportvilág adásában hangzott el ez a megnyilatkozás: Gáz lesz! Gáz lett! (Mert egy ver­senyző nem ment el a ver­senyre.) Dr. Bakos József Egri rekonstrukció OMF-támogatóssal mm Mm •• •• •• • • Wk Közös ügyünk: az egyházi műemlékvédelem Az Egri Bazilika lassan teljes pompájában várja felszentelé­sének jubileumi évfordulóját A magyar állam és az egyházak évtizedek alatt ki­munkált, rendszerezett vi­szonyának köszönhető az a felismerés, hogy az egyházi műemlékek védelme az egy­házak és az állami műem­lékvédelem közös feladata, felelőssége. E felismerésnek köszönhető, hogy hazánk egyházi műemlékei, állapo­tukat tekintve, általában jó helyet foglalnak el Európá­ban, hírnevet, megbecsülést szerezve a hazai műemlék- védelem gondos munkájá­nak is a nemzetközi szak­emberekben. Persze nemcsak a szak­emberek elismerése a fon­tos. A műemlékek védelme nemzeti ügy kell, hogy le­gyen, hiszen az országos kulturális örökségnek a templomok, kegyhelyek is részei. Egyben fontos az is, hogy kulturális értékeink megőrzésének eredményeivel naponta találkozhat az ide­látogató turista is. Román Andrást, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség osztályvezetőjét arra kértük, foglalja röviden össze azo­kat a jelentősebb műemlé­ki munkákat, amelyek az idén a legtöbb feladatot ad­ták. A szakember első helyen említette az ország legna­gyobb műemléki felújítását, a fővárosi Bazilika rekonst­rukcióját. A helyreállítás első szakasza az idén véget ért: a templom teljes tető­zetét kicserélték, amire több mint százmillió forintot köl­tötték. Jelenleg az Állami Tervbizottság asztalán fek­szik a Bazilika teljes, átfo­gó rekonstrukciójának ter­ve, amely a következő évek feladata lesz. Ugyancsak ki­emelt helyet kapott a kö­vetkező évek tennivalói kö­zött a budapesti Dohány ut­cai zsinagóga felújítása is. Az ország anyagi nehézségei miatt várható, hogy e két rekonstrukció lépcsőzetesen valósul majd meg az anya­gi lehetőségeknek megfele­lően. A kiemelt feladatok mel­lett a Műemléki Felügyelő­ség több, kisebb munkában is részt vesz. Nem „élő” kegyhelyek, de mindenkép­pen említést érdemelnek a sorban az V. századból ránk maradt pécsi ókeresztény sínkamrák, és az ugyancsak itt feltárt mauzóleumok. A sírkamrák nagyszabású hely­reállítása jövőre is folyta­tódik, míg a mauzóleum­felújítás, amelyet Fülep Fe­renc, a Magyar Nemzeti Mú­zeum főigazgatója az 1970- es években fedezett fel, a befejezés előtt áll. Dolgoznak a szakemberek Sopronban is, ahol a belvá­ros átfogó rekonstrukciója keretében a bencés — a helybeliek által Kecske- templomnak nevezett épü­let tornyát állítják helyre. Az utóbbi időszak egyik legérdekesebb műemléki fel­fedezése volt a győri püs­pöki palota ebédlőjének fa­lán kibontott hármas, kora reneszánsz ablak Az idén ez is megújult. Az ország egyetlen góti­kus görögkeleti temploma a ráckevei szerb templom, amelynek építészeti helyre- állítása jövőre készül el. A közelmúltban fejezték be a feldebrői római katolikus templom teljes felújítását, s ezután kezdték meg a mun­kát a Heves megyei Tarna- szentmárián is. E két épü­let érdekessége, hogy az or­szág legrégebbi, a X—XI. századból származó római katolikus temploma. S ha már a ritkaságoknál tartunk, érdemes megemlí­teni; Pásztón befejezés előtt áll a hatszögű román kori kápolna helyreállítása. A műemlék falait régészeti fel­tárással bontották ki, s most rekonstruálják. Ilyen kápol­na nincs még egy hazánk­ban, csak az ausztriai Bur­genland tartományban buk­kantak hasonló építmények nyomára. Még a nagyobb munkák között említhetjük a befejezés előtt álló nyír­bátori és nagyszekeres i re­formátus templomot is. E kiemelt feladatok mel­lett több tucat kisebb mun­kában vesz részt az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség, anyagilag támogatva, szak­mailag segítve az egyháza­kat a saját pénzükkel vég­zett rekonstrukciókban. Így például az egri érsekség újítja fel a város székes- egyházát, amelyet az OMF százezer forinttal támogat. Hasonló együttműködéssel dolgoznak Esztergomban a vízivárosi római katolikus templomon, Solymáron az ugyancsak római katolikus épületen, s így állítják hely­re például a bonyhádi Szent­háromság-szobrot is, hogy ne csupán templomokat em­lítsünk. A közelmúltban készült el a bajai zsinagóga felújítása, amely a város könyvtára lett a város és a Műemléki Felügyelőség összefogásával. Mint azt a felügyelőség osztályvezetőjétől megtud­tuk, az egyházakkal, s va­lamennyi felekezettel nagyon jó, harmonikus az együtt­működés a műemlékvéde­lemben. Segíti az értékek megőrzését, hogy például az egri érsekségnek saját hely­reállító részlege van, s a református Központi Zsinati Irodában is egy kézben ösz- szefogva irányítják a mű­emlékekkel kapcsolatos mun­kát. Az érvényben levő ren­delkezéseknek megfelelően helyreállítást a Felügyelő­ség engedélyével lehet csak megkezdeni, s az OMF — lehetőségeihez mérten — e munkákat a befejezésig fi­gyelemmel követi. szakta­nácsadással segíti. E példák is mutatják; az utóbbi években, évtizedek­ben gyümölcsöző együttmű­ködés alakult ki a műem­lékvédelem és az egyházak között. S ez még akkor is igaz, ha e területen is akad­nak gondok. Említettük már a fővárosi Bazilika és a Do hány utcai zsinagóga hely­zetét: a műemlékek felújí­tását nehezíti már az épüle­tek nagysága is, hiszen csu­pán egyszerű renoválásuk is milliókat emésztene fel. A műemlékvédelem másik gondja az elnéptelenedő kis­falvakban levő, de hívők híján bezárt templomok ügye. Főként Baranyában mind több az ötven-száz la­kosú kistelepülés, s e fal­vakban a műemlékvédelem­nek egyszerűen nincs part­nere a régi épületek karban­tartásában, felújításában. Példa rá a Szigetvár mel­letti patapoklosi református templom, amely gyönyörű faberendezésével becses ér­téke a magyar kultúrhistó- riának. E falu is elnépte­lenedett, a templom zárva van. A Műemléki Felügye­lőség jövőre mégis helyre­állíttatja az épületet, teljes berendezésével együtt, hogy megóvja azt az utókornak, gyarapítva kultúrális örök­ségünket. Friss Róbert Sokan, még az egriek közül sem látták a Ráctemplom gyönyörű belsejét (Fotó: Kőhidi Imre) Sci-fi grafikák a megyei könyvtárban ígéretes alkotó — a fantasztikum mezején Savanyú a szőlő... Fura vita, felhangokkal Alkotó, bizonyító erejű érveket higgadtan felso­rakoztató vita nélkül aligha képzelhető el vala­mire való irodalmi, közművelődési élet. Az efféle disputákból azonban száműzendők a személyeske­désbe torkolló, a sértődötten felkorbácsolt indu­latok. Sajnos, ilyen felhangokkal tarkítottak a Napjaink cí­mű, Miskolcon megjelenő, általunk nagyrabecsült lap főszerkesztőjének, a' Népúj­ság és a Hevesi Szemle cí­mére postázott sorai, ame­lyeket legutóbb újsága de­cemberi számában tett köz- zé. v Ismételten számon kéri a két sajtóorgánum vezetőitől, s a helyi művelődéspolitika irányítóitól, hogy nem vet­tek részt egy olyan rendez­vényen, amelynek egyik sze­replője ö volt. Országos terjesztésű fo­lyóiratunkban egyértelműen válaszoltunk erre, jelezve azt, hogy a hallgatóság so­raiban ott ültek ifjú kollé­gáink. Hangsúlyoztuk: „Igaz, nem ők a Főnökök”, de ál­láspontunk az, hogy nem­csak hivatali hierarchia, hanem szellemi demokrácia is. létezik. Legalábbis szá­munkra. ..!” Mit se szóltunk arról — most viszont ki kell emel­nünk —, hogy teendőink megszabása kizárólag a mi dolgunk, s többek között ezért alkalmaznak, fizetnek bennünket. Ebből követke­zik, hogy soha nem vágyunk beavatkozni mások ilyen jellegű cselekedeteibe. örülünk annak, hogy — lehetőségeikhez mérten — támogatták az Egri Ifjúsági Házban működő, jó szándé­kú amatőrökből toborzódott irodalmi alkotókor tevékeny­ségét. Produkcióik megíté­lésére azonban nekünk — ka úgy tetszik hivatalból is — vállalkoznunk kellett. Ezért adtunk fórumot a pro és kontráknak egyaránt. Ez mellesleg az objektív kriti­ka feladatköréhez tartozik. Megközelítésünket a hu­mánum jellemezte. Ezért fogalmaztunk úgy, hogy „El­ső üzenetükhöz mérten ez a második több reménnyel kecsegtető". Érdekükben bí­ráltuk a válogatás hibáit — az egyik lektor éppen (!) a vehemesen cikkező Papp Lajos volt —, rámutatva, hogy „nem érvényesült a következetes értékmérés, s így .. .kevesehb a tiszta bú­za, mint a ocsú. A liberális mérlegelés nemcsak esztéti­kai baki, hanem bumeráng is, amely azokra is vissza­csap, akiik törődést, felka­rolást érdemelnének. Természetesen nem elé­gedtünk meg ennyivel, ha­nem mindkét fórum nevé­ben rendszeres publikálást ajánlottunk a fiataloknak. Küldetésünk ez, mert min­den tehetséges pályakezdőre szükségünk van. Ezt tesz- szük a jövőben is, tagadva azt, hogy a hevesi táj a ha­zai literatúra Hortobágya, s hisszük: a magasra ívelők röptében a teret adók len­dülete is szárnyal. Kár volt hát ,;kardot rán­tania” egy olyan csoport „védelmében”, amelynek nincs óhaja erre, mecéná- sök ugyanis köztünk is akad­nak. Feleslegesen tette, céltala­nul p>azarolta energiáit. Rá­adásul arról is vallott, hogy — a bölcs Aesophust idézve — savanyú a szőlő, azaz ne­hezen viseli a jobbító meg­jegyzéseket. Higgye el: rossz úton jár, hiszen — hogy csak néhány tippet adjunk — munkál­kodhatna lapja szerény pél­dányszámának növelésén, valamint stílusának csiszo­lásán, s a közös ügyet szol­gáló megértés légkörének formálásán. Mi erre törekszünk, ez a programunk. Reméljük: tár­sul hozzánk. Ezt kívánja Qnnek fura felhangok nél­kül, mindkét újság nevében: Pécsi István a Népújság olvasó-, a Hevesi Szemle felelős szerkesztője „Senki sem hisz abban, hogy távoli ismeretlen boly­gók élővilága, lényei, tár­gyai ilyenek lennének a va­lóságban is. A grafikáimmal szeretném elérni, hogy megértsük: a Világegyetem sokkal válto­zatosabb, bonyolultabb, sok­kal több lehetőséget tarto­gat, mint amit mi elképzel­tünk.” S sorokkal ajánlja Németh Lajos sci-fi grafiká­it, amelyeket a megyei könyvtár kiállító előcsar­nokában láthatunk. A kis tárlat anyaga az átfutó tekintetnek, a felüle­tes szemlélőnek eleinte vaj­mi keveset mond: megálla­pítható, hogy érdekes, eset­leg meglepő, de semmi több. Szerencsére a vendégkönyv bejegyzései — méghozzá igen szép számmal —, arról ta­núskodnak, hogy Németh Lajos munkáit, ha úgy tet­szik, első feltűnését szíve­sen és értőn fogadták a lá­togatók. Semmi kétség: az Egerben élő fiatal alkotó erőteljes szakmai tudással bír. Bra­vúros a kézügyessége, biz­tos anatómiai ismerete. Csak ha alaposabban tanulmá­nyozzuk képeit, jövünk rá, hogy világlátása sem min­dennapi, mondandója figye­lemre méltó. Vannak, akiket hidegen hagy a sci-fi mint műfaj, s vannak, akik fantáziát lát­nák, mi több, hisznek ben­ne. Az utóbbiakat bizonyára jobban megfogja e kiállítás anyaga, ám a kételkedők sem pusztán tudományos­fantasztikus grafikákat lát­hatnak. A legtöbb kép igazi egyé­niséget sejtet, s ennek nem mond ellent az, hogy Né­meth Lajos a sci-fi grafikák műfajában is keveri a stí­lusvonásokat. A hatás — olykor a hasonlóság — né­hol erősen érezhető: mintha Bosch támadt volna föl hir­telen. Máshol egy jól sike­rült illusztrációt vél felfe­dezni a szemlélő, mint az Idegen madár, vagy az Ide­gen űrhajó című képeken. De a legtöbb grafikában az a leginkább megkapó, hogy Németh Lajos nem tud elszakadni az embertől — tudományos-fantasztikus sí­kon maradva: a mai emberi lénytől. A Robbanás után című alkotás mély érzelmi készségről és tartalmi telí­tettségről tanúskodik: hisz itt jelenik meg az esendő ember. A Harmadik típusú találkozások sorozata azért megnyerő, mert alkotója itt finomította, kristályosította ki leginkább mesterségbeli tudását. Előfordul, hogy Németh Lajos olykor még a képre­gény szintre téved — árulja el a kiállítás —, ám jobbára arról győz meg minket, hogy ígéretes tehetség. A Rozoga bárka című képén első lá­tásra csak a fantázia fogja meg a nézőt, majd csak ké­sőbb értékeli a szakmai tu­dást, a cizellált munkamód­szert. Olykor kafikaturiszti- kus vonásokba hajlik, hogy rögtön a féléi metességbe csapjon át: Gödörlakók vagy Loh-Norr egy napja... Arról győzött meg Németh Lajos kiállítása, hogy érde­mes lesz találkozni vele: akár más témájú alkotásai révén is. Mikes Márta

Next

/
Thumbnails
Contents