Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1986. január 25., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK A köz- előtagú összetételek diadalútja mai nyelvhasználatunkban Nemcsak nyelvi, nyelv- használati, hanem politikai, társadalmi tanulságokkal is jár annak megvizsgálása, miért vesszük oly gyakran ajkunkra és toliunkra a köz- előtagú szóösszetételeket, s köztük elsősorban a közélet, közéleti, közéletiség nyelvi formákat. Az sem véletlen, hogy a nyelvi ismeretterjesztés fórumain a közéleti nyelvvel, a közéleti nyelv- használattal kapcsolatos kérdések kerülnek előtérbe, illetőleg a közéleti töltésű fogalmak és megnevezések egyértelműbb értelmezését kérik számon tőlünk. Jegyzetfüzetem tanulsága szerint a sajtó hasábjain sem véletlenül oly sokszor jutnak nyelvi szerephez ezek a jelzős szerkezetek: közéleti személyiség, közéleti nyíl. vánosság, közéleti humor, közéleti viselkedésformák, közéleti erkölcs, közéleti tisztaság, közéleti tényező, közéleti szerep stb., stb. Hogy népközösségünk állami, politikai, társadalmi tevékenységével kapcsolatosan a fejlődés milyen fázisában vagyunk, arról ezek a szóösszeitótelek is tanúskodnak: közhangulat, közakarat, közízlés, közmegegyezés, közérdek, közérzés, közérzet, közfelfogás, közvélemény, közszellem, közgondolkodás, közmegegyezés, közhit, közhiedelem, köztudat stb. A megnevezések mögötti jelentéstartalmak és használati értékek közérthetőségét is erősítenünk kell. Sajnos, éppen ezen a területen nagy az ellentmondás: közéleti nyelvhasználatunkban még mindig sok a közhely, a közhelyszerű nyelvi forma. Ez a közéletiség elmélyülésének, továbbfejlődésének is gátjává válik. A Népszabadság hasábjain (1985. dec. 24.) Kerekasztal a tájékoztatásról címmel megjelent közleményben sem véletlenül vállaltak kulcsszerepet a köz-előtagú ösz- szetételek. Mivel a sajtó a közvélemény formálója és tükre, de közélet minden jelensége. történése közügy, s a közírók, azaz a publicisták minden írása a közszereplésnek sajátos formája és módja. A közműveltség, a közművelődés, a közoktatás elméleti és gyakorlati téren egyaránt közérdekeket is érintő tevékenységek tárháza, gyakorlótere. Éppen ezért közügy annak a gondolatnak felerősítése, hogy a közvélemény, a közhangulat az eredményes nevelő, oktató tevékenységet ismerje el a közéleti tevékenység sajátos formájának is. Gyakran halljuk és olvassuk a közfigyelem szóösszetételt. A nagyon kifejező közfegyelem megnevezéssel csak egyszer találkoztam egy közérdekeket érintő és köz- gazdasági témákat feltáró közéleti vitában Az ilyen viták közhasznúságát senki sem vitatja. Közérzetünk is egyre javul, ha a közérzetnélküli szavak (Kányádi Sándor) szerepét a közérze- ti töltésű nyelvi formák veszik át, elsősorban közéleti nyelvhasználatunkban. Befejezésül még röviden arról, hogy a közízlés fejlesztésében, nemesítésében is van közös feladatunk mindennapi nyelvhasználatunkra tekintettel is. Képviselve a pedagógusok érdekeit Megyei helyzetkép — kongresszus előtt Az a társadalom, amelyik előre tekint, sokat foglalkozik az ifjúsággal, az oktatás, a nevelés kérdéseivel. Hazánkban is egyre többet beszélünk ezekről a gondokról, mert olyan fejlődési szakaszba érkeztünk, ahol létkérdés az emberi minőség, a demokratizmus kibontakozása. Sokszor hivatkozunk a „kiművelt emberfőkre”, akik nélkül nehezen képzelhető el holnapunk. A viták fókuszába óhatatlanul is az iskola kerül, ahol kulcsszerepe a pedagógusnak van, aki egyéniségével generációk útját egyengeti. Január 25-én és 26-án tanácskozik a Pedagógusok Szakszervezetének kongresszusa. Ez előtt kerestük föl Danyi Lászlónét, a megyei bizottság titkárát, hogy számot vessünk vele szűkebb hazánk pedagógusainak helyzetével. Egy lépés a demokratizmus felé — A szakszervezeti tisztségviselők számára milyen fordulópontot hozott ez az esztendő, milyen új vonásai vannak munkájuknak? — A nemrég lezajlott választások változást hoztak a szakszervezeti munkában. A szervezeti felépítésünk szerint eddig csak a felsőfokú tanintézetekben működött bizalmi rendszer, az alsó és középfokon munkahelyi bizottságok voltak. Itt most térünk át a csoportra épülő bizalmi rendszerre. Sokat várunk attól, hogy ezek a természetes módon kialakuló közösségek eztán a bizalmiak révén jobban hallathatják szavukat, ez egy lépés a demokratizmus felé, hatékonyabb tevékenységet eredményezhet. Bizottságunkra nem kis feladatot ró ez, mivel fel kell készíteni a tisztségviselőket. Ebben segítségünkre vannak a megye pártvezetői és központunk munkatársai, hiszen sokszor tartanak előadásokat, hogy ez a réteg első kézből kaphasson tájékoztatást. — Lezárult fél évtized. Hogyan lehetne értékelni a megtett utat, melyek voltak fő jellegzetességei? — Elemzéseinkben első helyre tettük a közoktatási környezet vizsgálatát, amely megszabja a munkafeltételeket. Véleményünk szerint szélesebb értelemben kell átgondolni az érdekképviseletet. Számot kellett vetni a személyi és a tárgyi feltételekkel és a követendő utat megszabó dokumentumokkal. A mérleg elkészítéséhez az iskolaépítésektől kezdve a demográfiai hullám alakulásáig sok mindenre figyelni kell. összességében elmondható, hogy szélsőséges állapotok fordulnak elő intézményeinkben: a lakótelepeken szorító a helyzet, magasak az osztálylétszámok, sok probléma adódik. A kistelepüléseken még örültek is, hogy legalább húszharminc diák kerül már egy osztályba. Nem panaszkodhatunk a figyelem hiányára. Szinte minden évre jutott egy jelentős határozat, állásfoglalás, mind országos, mind pedig megyei szinten, amely feladatainkat megszabja. Mindig kikérték véleményünket. Ügy vélem, hogy az elkövetkezendő években a legfontosabb célkitűzésünk az lehet, hogy az alapvetően jó elhatározásokat véghezvigyük, a helyi tanácsok eleget tegyenek ezeknek. Már ez is komoly előrelépés volna. Bérek és juttatások — Nem kis feszültséget keltett megyénkben, hogy a tanári fizetések elmaradtak az országos átlagtól, míg a tanácsok nem éltek még a meglévő emelési lehetőségeikkel sem. Történt-e ebben valami változás? — Ez nagy gondot jelentett számunkra. Megyénk pedagógusainak átlagbére 1980-tól négy évig nem érte el az országos átlagot. Az ötödik esztendőben viszont utolérte és meg is haladta azt. Ennek több oka is volt, mi úgy látjuk: o gazdálkodás ellentmondásossága ütközött ki. A helyi tanácsok önálló-. sága és felelőssége állandóan nő, bátrabban kell élniük a meglévő adottságokkal. Az 1984-es központi rendezés és a határozott helyi döntések vezettek oda, hogy számottevően javult a kép. Felsorolhatnák még más eredményeket is, így például háromról nyolcra emelkedett a megyei tanács közoktatási díjainak száma, a községekben minden kérelmezőnek tudtak adni a lakásépítéshez munkáltatói támogatást. A városokban viszont már nem képeztek olyan mértékben alapot, mint kellett volna, de itt is igyekeznek segíteni. Az öt esztendő alatt megszűntek, de keletkeztek is fe- feszültségek. A felvetődött gondokra kell választ találnunk. — Látványos változásokról számolt be az imént. Mintha jobban figyelemmel kísérné a társadalom a pedagógusok gondjait. Akkor miből származnak az újabb problémák? — A bérek rendezése nem terjedt ki az alkalmazottakra, és a főiskolai oktatókra. Mondanom sem kell, hogy milyen helyzethez vezet ez. Az iskolák és óvodák nem létezhetnek ügyintézők, takarítók nélkül, s az is furcsa helyzet, hogy a felsőoktatás nem tud utánpótlást biztosítani önmaga számára. Nem tekinthetjük véglegesen lezártnak a pedagógusfizetések ügyét sem. A nép- gazdasági átlagtól 15 százalékkal maradnak el ezek, ha a hasonló végzettséget, munkaviszonyt vesszük ösz- szehasonlítási alapul. Ezenkívül az éves bérfejlesztés nagysága sem éri el a nép- gazdasági átlagot, így a lemaradás nemhogy csökkenne, hanem nő. Kongresszusunkon síkraszállunk — az itteni tanácskozásokon felmerülteket képviselve — az ésszerű megoldás mellett. Persze, arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy sok a helyi feladat, amellyel szűkebb hazánkban kell megbirkózni. Reformok útján — Sok társadalmi gondunk kiütközik az oktatásügy körül zajló vitákban. Milyen álláspontot képvisel a szakszervezet ezekben, hogyan látja a jövőt? — Sok szó esett ezekről a kérdésekről választói értekezleteinken. Elsőként a gondok közül a tanterveket és tananyagokat említeném: az 1978-as reform óta sok minden változott. Tapasztalataink szerint a pedagógusaink félnek az átalakulástól, pedig a módosítások jók, ha azt szolgálják, hogy a tananyag elsajátítható legyen. Mindenesetre nyugodtabb öt esztendőre van szükség, mint amit magunk mögött hagytunk. A családok egyre elfoglal- tabbak. Sok a nagylétszámú osztály és a problémás gyerek. Itt is gondolkodni kell a célravezető megoldáson, jobban építve a korrekciós osztályokra, a képességekre szabott oktatási forma megtalálására. Jó tapasztalataink vannak az egész napos iskolai formáról is. Ez még a hátrányos helyzet enyhítésében is segít. Rendelet született az adminisztrációs terhek csökkentésére. Ez csak részben valósul meg. Többet kell tenni, hogy ez az ésszerűsítés tovább terjedjen. Szóba került a vezető pedagógusok kérdése is: megyénkben csínyján bántak e cím odaítélésével, pedig jó szakemberek dolgoznak itt, akik tankönyveket írnak, kísérletekben vesznek részt. Az oktatási törvény végrehajtása során új iskolavezetési formák honosodnak mea. örülünk az átfogó rendelkezésnek, mert eddig 800 jogszabály foglalkozott oktatásügyi kérdésekkel. A törvény végrehajtási munkáiban, a közoktatás távlati fejlesztési programjának helyi kimunkálásában és megvalósításában tevékenyen vesz részt szakszervezeti bizottságunk. Csak címszavakban említhettem még néhány olyan kérdést, amely foglalkoztatja a pedagógusokat. Ügy véljük, az elkövetkezendő időben hozzá kell szokniuk a nagyobb önállósághoz. A szakszervezeti tagság számára is kihívás ez, határozottabb elképzelésekkel kell kézbe vennünk saját sorsunkat. Gábor László A győzelem stratégiája Lehet-e 40 évvel befejezése után még újat mondani a második világháborúról? Lehet és kell, mert azok, akiknek meghatározó élményük volt, szubjektumokon átszűrve sokféleképpen tudnak beszélni a történelem e véres szakaszáról írásban, képben, szóban, zenében — és filmben. És mert nemzedékek nőnek fel. amelynek tagjai már csak hírből ismerik azokat a borzalmakat, és tudniuk kell, mj történt, hogyan történt. A szovjet tévések új, 15 részes filmsorozattal emlékeztek meg a második világháború befejezésének 40. évfordulójáról. Részben eddig még nem látott dokumentumok — köztük Hitler magánarchívumának darabjai — segítségével ismerkedhetünk a háború okaival, a politikai, gazdasági és katonai összefüggésekkel, amelyek a fasiszta agressziót támogatták. Államférfiak, diplomaták, katonai vezetők szólalnak meg. Táviratok, üzenetváltások, újságcikkek, még élő hősök visszaemlékezései, kulisszatitkok, eddig még nem publikált anyagok válnak láthatóivá. Számadatokat hallunk arról, hány ember és hol harcolt, hány repülőgép, hajó stb. vett részt ezekben a harcokban; kilométerek ezreiről, amelyeket a háború során megtettek. Nevek és arcok sokasága bukkan fel, köztük Sztálin és Zsukov, Churchill és Eden, de Gaulle és Roosevelt. A 15 rész egyenként 55— 75 perc terjedelmű. A sorozat a háború kitörését megelőző diplomáciai tevékenységtől a Szovjetunióban folytatott harcokon át az európai hadszínterekig bemutatja a háború minden döntő mozzanatát. KRISTON BÉLA: <4 Vi4& 11/1. Kulcsár Kázmér, az egri ilakatos és kovács céh vezetője, amint értesült Fa- zola Henrik haza jöveteléről, friss melegében becitálbatta a céhtanácsba. A boltíves terembe lépő Fazolát a céh- vezető, a céhtanács sebtében összeverbuvál t tagjaival fogadta, úgy ülve körül az ovális, kemény tölgyfa aszta Lt, és olyan kimért, hivatalos képet vágva, mintha főbenjáró bűnben, bírósági tárgyalást rögtönöztek volna. iKi^lcsár Kázmér hellyel kínálta meg Fazolát, aki körülnézett, s furcsállva a helyzetet, mosolyogva jegyezte meg: Részlet iaz író A MEGSZÁLLOTT című, a NÉPSZAVA kiadásában 1983-ban megjelent regényéből. — Nos, uraim, csak nem ítélőszékibe ültetnek? Mi bűnt követtem el? — Nagy bűnt! Halálos bűnt, Fazoía uram! Olyant, amelyért a püspök úr ő- excelllenciája sem oldqzná fel! — válaszolta Vasady Egri Sándor fertálymester. Kulcsár Kázmér leintette, és hivatalos hangon kezdte ismertetni a becitáltatás tárgyát: — Kedves Fazola uram! Kellemetlen kötelességünknek teszünk eleget, amikor a tekintetes céh,tanács színe elé idéztük kegyelmedet. Valamennyien jól tudjuk, hogy korábban Barkó- czy Ferenc, jelenleg Esz- terházy Károly püspök-főispán urak kegyeit élvezve, a püspöki rendeléséktől elit aLmaátatván, mint első ember a szákmában, kiváltságos helyzeténél fogva félvállról vette céhünk minden tagijára kötelező előírásokat. Mindezt hallgatólagosan tudomásul vettük, amíg a szakmáját folytatta, amíg részt vállalt a város egyre szaporodó kovács, és laka- tosmunlkálilbó). Azonban jó ideje pókháló lepi be műhelyét, hűtelen lett kalapácsához, és céhünk engedélye nélkül szakmájától idegen területen tevékenykedik. Ezért a 'tekintetes céh- tanács ezúttal figyelmezteti céhünk mindenkire érvényes alapszabályaira, mely szerint csalk a szakmában becsületesen helytálló, jó erkölcsű, példás családi életet élő mesterek lehetnek tagjai céhünk családjának. Meg kell mondanunk, hogy ezen kívánalmaknak Fazola urunk jó ideje nem tesz eleget! Munkáját, műhelyét, családi életét éppúgy elhanyagolja, mint vallása gyakorlását. Az utóbbiért a plébániáhivatal is jogosan neheztel. Mit tud felhozni mentségére, Fazola úr? Hallgatjuk kegyelmedet — fejezte be Kulcsár Kázmér céhvezető a rögtönzött vádbeszédet. Fazola Henrik felállva, körültekintett a nagytiszte- letű céh tanácson. Látta, hogy minden tekintet feléje szegeződik. Tudatában volt. hogy ezek az asztal körül pöffesakedő mesterek szakmailag a nyomába sem jöhetnek, az irigység majd megölte őket, amikor Egerbe telepedése után egy csapásra fölébük kerekedett, és Barkóczytól közvetlenül kapott rendelések révén szinte tetszése szerint, céhen kívül dolgozhatott. A vármegyeház^ kapukkal aztán végképpen lehengerelte őket! Mindenki csak ővele kívánt dolgoztatni, két tucat segéddel sem bírta volna azt a rengeteg munkát, amellyel elhalmozták. Nem is merték kikezdeni. hisz a Barkóczy örökébe lépő, nagy műveltségű új püspök- főispán, Eszterházy Károly is nagyra becsülte művészetét, és elődjéhez hasonlóan, ő is elhalmozta rendelésekkel. Lám, most, amikor kutatásai elszólították Egerből, megindul ellene az eljárás, és a legelső alkalommal belemarnak. — Uraim! Tekintetes céh- tanács! Kegyelmedék mindannyian jól tudják, a valamennyiünket sújtó nyers- anyaghiány hajszolt a hegyekbe, hogy vasérc után kutassak, hogy vasművet építve, jó minőségű nyersanyaggal lássam el az egri és a megyei lakatoscéh mestereit! Eddigi felfedezéseim is nagy jelentőségűek! Nem töltöttem időmet városomtól távol haszontalanul! Tudatom kegyelmedék- kél: hosszas kutatómunka után rátaláltam végre a vasércre, és az építendő vasmű ezzel elérhető közelségbe került! Kegyelmedéknek csak annyi dolguk lesz vele, hogy mint jó hazafiak, becsületes lokálpatrióták részvényjegyzésükkel támogassák majd a létesítését! A céhtanács nagy tekintélyű tagjait meglepték ezek a szavak. Tehát mégiscsak igaz, amit suttogtak, hogy Fazola meghibbant, megveszett, mint a kutya jódol- gábam, hogy a vasműépítés a rögeszméje, hogy annak érdekében nem sajnál sem pénzt, sem fáradságot! — Ezek szerint Fazola uramat a vasműépítés ügyei várhatóan újra elszólítják?! — kérdezte Kulcsár céhvezétő. — Úgy, ahogy mondja Kulcsár uram! Viszont jól tudják, pótlásomra Egerbe hívtam öcsémet, aki szintén szakavatott kézzel bánik a kalapáccsal — válaszolta Fazola. — Nem vitatjuk mesterségbeli tudását a kedves öccsének, Lénárd úrnak, de azzal tisztában kell lennie, hogy a kegyelmed művészi színvonalát nem érj el: Most például olyan rendelések js befutottak a magisztrátustól, amelyek kimondottan a kegyelmed művészi kalapácsát igénylik — mondotta Kulcsár. (Folytatjuk) Dr. Bakos József
