Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 25., szombat 5 dr. Győry Sándor vezérigazgató Csíki István bányavezetö Morvái Mikiós, a bánya párttitkára Ctasi István csapatvezető vájár Végh László csillés AHOL ÚJ FRONTOT KEZDTEK ... Egercsehiben nagyot változott a világ Egercsehiben, ,s a környékén, régóta bányásznak szenet. Az 1870- es években egy Beniczky György nevű földbirtokos indította be az üzemszerű termelést. Az első világháborút megelőző években 1500 bányász évente 90 ezer tonna szenet termelt ki a föld alól. Az akkori technikai körülményekhez képest ez fantasztikus teljesítménynek számított. A két világháború közötti időszakban is fejlődött a bánya. A felszabadulás után pedig önálló lett. Az ötvenes évek elején már az Gzdi Szénbányászati Tröszt üzemeként működött. Ekkor született egy átfogó beruházási terv, ami a következő évtized elejére valósult meg. Ez jelentette Egercsehi fénykorát. Az 1968-ban a szénbányászat visszafejlesztésére hozott döntés éreztette hatását egészen az elmúlt év júliusáig. Az ózdi tröszt utódja, a Borsodi Szénbányák Vállalat ugyanis a bánya bezárása mellett döntött. A Mátraalji Szénbányák viszont látott fantáziát, újabb lehetőségeket ezen a területen, s átvette üzemeltetését. Azóta Egercsehiben nagyot változott a világ . . . Megduplázni a termelést Dr. Győri Sándor, a Mát- raaljii Szénbányák vezér- igazgatója miután megtudja jövetelünk célját, fiókjából egy szón da rabot tesz ki az asztalra. — Új területre megyünk — mondja. — Ez a szén' darab onnan való. Egy három és fél méteres körvágatot hajtunk, ahol a szén vastagsága két és fél méter. — Miként vélekedik Csehiről? — Egy halálraítélt bánya volt. aminek a nyomai még mindig látszanak. Az ottaniak azonban élni akarnak, s mindent meg is tesznek ezért. Hallatlan odaadással, szorgalommal dolgoznak, — Milyen terveik vannak ezzel a bányával? — Elkezdtük a gépesítést. Ez már önmagában sokat elárul. A nehéz biztosítóberendezéseket korszerű, könnyű, hidraulikus tárnokkal cseréltük fel. A régit három ember alig bírta, ezzel kettő is könnyen elboldogul. Még ebben a negyedévben megvesszük az osztrákoktól a vágatba j.tó gépet. Az az elképzelésünk, hogy ebből Csehibe négyet telepítünk. Az a terület ugyanis. amelyik a VII. öt' éves tervünket biztosítja, adott. A tervidőszak első évében nyolcvanezer tonnát, a későbbiekben 100 ezer tonnát kell innen termelni. Ezzel a munkával párhuzamosan újabb telep feltárását kezdtük meg. Ennek befejezése után szeretnénk megduplázni a termelést. — Az emberek bíznak már a jövőben? — Bátran mondhatom, hogy itt megfordult a világ. Akik a bizonytalanság miatt annak idején elmentek, most visszajönnek. Az üzem maximális önállóságot kapott. Ez azonban nem jelent maáára'hagylatottSiágOt. Azt akarjuk, hogy érezzék: mindenben segítünk. Kötöttünk egy külön megállapodást. ami szerint — ha már 1986'ban 100 ezer tonna szenet termelnek — a fejlődéshez további lehetőséget kapnak. Olyan lépésekre készülünk, ami külsőleg is bizonyítja, hogy itt van jövő. S, hogy az a jövő minél sikeresebb legyen, arra az ott dolgozók garanciát jelentenek. Az előrelépés egyik záloga, hogy a bánya vezetése nagyon együtt van a dolgozókkal. — Sok probléma adódik a Mátraalji Szénbányák „új" üzemével? — Az egri városi pártbizottságtól minden támogatást megkaptunk. Elmondtam már néhányszor az elképzeléseinket, amit tömören így fogalmazhatnék: gépesíteni, s megfelelő előkészítés után növelni a termelést! Azon is töprengünk, hogy az új telepeken hogyan lehet majd gépeket beállítani. A kérdésre válaszolva : lényegesen kevesebb gondom van Egereseivel, mint azt gondoltam, de alá szeretném húzni,, hogy ez elsősorban az ott dolgozók érdeme. Az első eredmények Egercsehiben a bányavezető; Csíki István: — Hogyan történt a cég- váltás? — A Mátraalji Szénbányák vezetőd úgy állták hozzá mint akik segíteni akarnak. Átgondolták, hogy milyen lehetőségek vannak itt, s Innentől felgyorsultak az események. Az elmúlt év július 1-től írták át a cégtáblát. — Ez arra az időszakra esett, amikor már szinte minden dekagramm szénnek nagy jelentősége volt... — Ezután csak fokozódott az igény. Ezért volt kérés a vállalat vezetésétől, hogy mivel ők minden technikai, anyagi segítséget megadnak, ml csak a termelésre koncentráljunk, Arra, hogy az év második felében ötvenezer tonna szenet tudjunk adni, s az új fejtési területen is minél előbbre jussunk. Ennek az elvárásnak sikerült is eleget tenni. Ráadásul olyan mértékben, hogy az első félévi két és fél ezer tonna lemaradást bepótoltuk, s az éves tér' vünkhöz képest 2300 tonna szénnel többet adtunk. Ezek az első eredményeknek számítanak. Ebben az a nagy szó. hogy mindezt az utolsó negyedévben sikerült produkálni, amikor a leginkább szükség volt a szénre. A Tüzépnek az év utolsó hónapjaiban 15 ezer tonna szenet adtunk. — Ennyit jelent a név' változás? — Az eredményben nagy szerepet játszott, hogy szeptember után már jelentkezett az a többletlétszám, amely a váltás következményeként újra biznl kezdett: az emberek visszajöttek. Ez több mint száz bányászt jelentett. Ezen túl: javultak a termelési feltételek, augusztusban új frontot kezdtünk, ami szintén könnyített. Aztán pedig —, de nem utolsósorban — nagyot változott az emberek hozzáállása. Kommunista műszakokat szerveztünk, termeltünk a pihenőnapokon is. A frontfejtésen, s a frontkiszolgálíás területén foglalkoztatottak éves szinten átlagosan harminc munkanappal dolgoztak többet a szokottnál. Olyan áldozatokat vállaltak, amivel sikerült csökkenteni a lakossági szénellátásban keletkezett feszültséget. Volt, aki könnyezett Morvái Miklós, a bánya párttitkára: — Amikor felvetődött az a lehetőség, hogy a Mátraalji Szénbányák átveheti az üzemet, folyamatosan tájékoztattuk a dolgozókat. Elmondtuk, hogy a jövő megalapozása a cél. Ezért harcoltak a bányászok. A környékbeli falvakban élők egyszerűen eltűntek volna a szakmából, ha bezárják a bányát. Nem akartak elmenni innen. A különböző politikai fórumokon, a megyei, az egri városi, s a vállalati pártbizottságokon vállalták az ezzel a váltással járó pluszmunkát az itteni emberek jövőjéért. — Ez elég egyszerűen hangzik ... — így utólag valóban. Ám, közel sem volt ez eny- nyire egyértelmű. A borsodiak azt mondták, hogy itt már nem lehet fejteni. Mi kiálltunk amellett, hogy igenis lehet. Sőt. még tovább bővítjük a mezőt. Ez pedig legalább további 15 évet jelent. Ha pedig sikerül megduplázni a termelést, akkor a megye lakossági szénellátásának az egy- harmadát innen biztosíthatjuk. — Hogyan fogadták a dolgozók a váltással kapcsolatos döntést? — Teljesen, .megváltozott a hangulat. Amikor egy munikásgyűlésen bejelentettük a végleges elhatározást, volt, aki könnyezett. V.isz- szajiüttek a fiatalok, akik itt akarják felépíteni a jövőjüket. Nyugalom van, változtak a problémák. Elavult a műhelycsarnok, nincs tanácskozóterem, s tehetne sorolnli. Látni kell viszont, hogy egy 1978 óta pangó üzemet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Nem lehetünk telhetetlenek, de ha azt a bizonyos kiílömmegállapo- dást teljesítjük, akkor már a kulturált pihenésre, szórakozásra, kikapcsolódásra Való épületekre is kapunk pénzt. Hát ekkorát változott a világ ... Ez a mi bányánk Utasi István csapatvezető vájár 1970 óta dolgozik Csehiben: Becza István csapatvezető vájár (Fotó: Perl Márton) — Örömmel vetite mindenki, hogy átkerültünk. Azóta más a hozzáállás. Nincs az a feszültség, jobban megy a munka. Jobb az ellátás, a felszereltség, s ami nem mellékes: többet is keresünk. Hiszünk abban, hogy itt még jó ideig lehet dolgozni. Végh László csillés októ' berben állt itt munkába. Előtte 10 évig a borsod ná- dasdi lemezgyárban dolgozott : — Hallottam ia bányászoktól. hogy itt újra beindul az élet. Elsősorban a pénz miatt jöttem, mivel építkezem. Nehezebbre szá- rmböttam. Bánya? Sokam azt mondják erre, hogy majd akko,r jönnek, ha lesz ablak. Én is így voltam vele, most mégis itt vagyak. Nem bántam meg. Ha lesz rá mód, szeretnék továbbtanulni a szakmában, hiszen még csak 26 éves vagyak. Becza István csapatvezető vájár: — Már öt éve dolgoztunk itt a csapattal együtt, ami- ijpr elvezényeltek benn unkát Farkajdyjukra. Amikor meghallottuk, hogy m j van, azonnal visszajött az egész gárda. Mii keresnivalónk van máshol ? Ez a mi bányánk! Kis Szabó Ervin HÁROMSZÁZHATVANNYOLCSZOR VIJJOGOTT A SZIRÉNA Annikor vörös kakas szállt a tetőre Állandóan ismétlődő, ennél fogva időről időre — sajnálatosan — visszatérő téma: a tűz. Míg néhány ezer évvel ezelőitt elődeink érbe öltek, a civilizáció és az urbanizáció fejlődésével most- már ő „öl”. Aztán egyes korokban istenként tisztelték, míg más hiedelmek szerint ördögi, s pokoli praktikaként féltek tőle. Egy tény: szőkébb hazánkban az elmúlt években majd négyszázszor kellett az egyébként jótékony meleget adó lángokat fenyegető viharrá válva a tűzoltóinknak megfékezni. Elgondolkodtató az a jelenség, hogy a statisztikák szerint évről évre csupán csak néhány eset az eltérés! És bizony „a tűz istene” emberáldozatot is kíván. Az elmúlt évben például tizenketten lélték halálukat a lángokban. S húszán szenvedtek maradandó, nagy kínnal járó és lassan gyógyuló égési sérüléseket. Érdemes összehasonlítani népgazdasági ágak szerint is, a tavalyi és az azelőtti tűzesetek számát. Míg örömteli, hogy az iparban egyre ritkábban kell a lángok „fojtogatott” riasztani, az viszont kevésbé szívmelegítő, hogy miután az elemi pusztítás kárait felbecsülték, az több mint egymillió forintos emelkedést mutatott. Egyértelműen örvendetes viszont, hogy megyénkben hatvannéggyel csökkent a mezőgazdasági tüzek száma, s ez hárommillió forintos megtakarítást eredményezett Szintén megnyugtató a la- kóháztüzek „hamvadó” tendenciája. Középületekben, kereskedelmi raktárakban, kiemelten veszélyes húsfüstölő üzemekben a korábbinál sokkal gyakrabban szállt a tetőkre a vörös kakas. S a veszélyes okok közötti rangsort még mindig az elővigyázatlanul, helytelenül, figyelmetlenül, nem a rendeltetése szerint kezelt kályhák és egyéb fűtőberendezések vezetik. No, és negyvennégyszer kérték a tűzoltók segítségét az ágyban dohányzók miatt is! Foltétlen meg kell említenünk, hogy azoknál a létesítményeknél, ahol a védelmi hatóság rendszeresen tart ellenőrzést, lényegesen csökkent az „égető tragédiák” száma. S változatlanul nyugtalanító az. hogy a lakosság egy részénél nem javult a tűzvédelmi fegyelem, pedig a hatóságök, tanácsok, ingatlankezelő vállalatok unos-unta lan felhívják a figyelmet a szabályök betartására. A Heves Megyei Tűzoltó Parancsnokság minden évben. fűtési szezon kezdetekor már-már kampányszerű felv-iilágosításba kezd, amelynek lényege — no, nemcsak a jól ismert, gyerekeket is feddő és intő szó — „ne játssz a tűzzel!”, hanem az egyes olajjal és gázzal, valamint elektromos árammal meleget adó berendezésék helyes használatára szolgáló jó tanács. S persze, nem árt nékünk sem, hétköznapi emberiknek elgondolkozni azon, hogy egy-egy eldobott gyufa, gondatlanul nyitva hagyott kályhaajtó „jóvoltából'' életeket és értékeket veszélyeztetünk. (—oó—)
