Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

V NÉPÚJSÁG, 1986. január 25., szombat Legjobb szakácsaink a világkupára készülnek Megszállott vidékiek a csapatban Világszínvonalon főzni vidéken is lehet, például Borsodban. Ezt bizonyít­ja Mátyás Rudolf, a miskolci Juno szálloda konyhafőnöke, és a kazinc­barcikai Kopcsik Lajos, a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat cukrász üze­mének vezetője. Mindketten területi versenyeken tűntek fel, majd országos rendezvényeken is bizonyítottak. Most első nagy nemzetközi szereplésükre készülnek. Tagjai ugyanis a január 30. és február 3. között Luxemburg­ban rendezendő I. kulináris világku pán résztvevő magyar csapatnak. Legjobb szakácsaink a budapesti Duna Intercon­tinental szállodában főpró­bán mutatták be 52 fogás­ból álló ..versenyművüket” szakmájuk és a sajtó kép­viselőinek. Egy-egy falat között beszélgettünk a sza­kácsválogatott kapitányával. Tauzin Miklóssal, aki egyéb­ként a HungarHotels vál­lalat osztályvezetője. — Hogyan lehet egy em­bernek 52 különböző ételt végigkóstolni? — Ez nehéz feladat, de kóstolás nélkül nem lehet versenyeket rendezni. Álta­lában rendszerezzük az éte­leket, és a halakkal kezd­jük, majd a hideg sültek, saláták, végül a meleg éte­lek következnek. Zsűrizés közben almával, ásványvíz­zel pihentetjük a nyelvün­ket. — A mennyiség nem sok? — Mindenből éppen csak egy falatot eszünk, külön­ben az ember szétpukkadna. — Milyen menüvel szere­pel a magyar együttes Luxemburgban? — A rendezők az 1984-es frankfurti szakácsolimpián legjobban szerepelt 18 csa­patot hívták meg. Minden résztvevőtől azt kérték, hogy konyhája nemzeti sa­játosságainak megfelelő éte­leket mutasson be, amelye­ket azonban a világon min­denütt elfogadnak. Ebben a szellemben efféle meleg ételt fogunk főzni. Például a pulykamell elterjedt étel, de mi egy tejfölös, paprikás, gombás mártással magya­rossá tesszük. Ugyanígy ná­lunk a fogas paprikás lé­ben úszik. Azonkívül pá­rolt bélszínt, töltött kacsát és töltött malacot viszünk. — A hideg ételek verse­nyében milyen finomságok képviselik konyhánkat? — Itt a rendezők deko­ratív tálakat kívánnak, íz­letes ennivalókkal. A mi slágerünk itt a bélszínfilé Budapest módra, ami pör­költ léiben főtt, gombás, zöldborscs, májas ragut je­lent. Másiik ászunk a ka­csamell Novák módra, azaz a kacsát saját májával megtöltjük. — Az ételek ára nem is érdekes? — De igen. A luxembur­gi rendezvény célja, hogy az idegenforgalmi szakem­bereknek ötleteket adjon a turisták tömeges étkezteté­séhez, de kiváló minőség­ben. Egy-egy tányéron azon­ban a nyersanyagok együt­tes ára csak 3,50 és hét nyu­gatnémet márka között le­het. — Kik az együttes tagjai? úatyryné — A csapatban tapasz­talt Oscar-díjasaink, Lu­kács István az Atrium Hy­att, Novák Ferenc a Gel- lért szálloda konyhafőnöke, és Nemeskövi Dénes, a Du­na Intercontinental hideg­konyhájának vezetője főz. Egyéniben a szakma meg­szállottjainak tartott két borsodi szakjember mellett Oscar-díjas szakácsaink: Lukács István és Novák Ferenc Varga Sándor és Piri Ist­ván budapesti h idegkonyha- specialisták indulnak. — Milyen szempontok döntenek a válogatásnál? — 35 éve járom az orszá­got és a világot, figyelem a vendéglátás hétköznapjait és a bemutatókat, tudom, hogy ki mit tud. Az összeállítás­nál fontos, hogy a csapat tagjai kiegészítsék egymást. Egyikük háziasán főz, a má­sik kiválóan ért a húsok­hoz. a harmadik jó szerve­ző, a negyedik igen fogé­kony az újra. — Ha már itt tartunk: a 35 év legjobb sztorija? — Kuwaitban részt vet­tünk a Hilton szálloda meg­nyitásán. Többek között megkértek, hogy egy 400 fős esküvői vacsorát készítsünk el. Nagyon igyekeztünk, mert kíváncsiak voltunk ar­ra, hogy a magyarok főzt- jéhez mit szólnak a tehetős arab háziasszonyok? Érré választ sajnos nem kaptunk, mert a vacsorán egyetlen nő sem vett részt, még a menyasszony sem. Ott az a szokás. hogy lakodalmat csak a férfiak ülnek. Ne­kik mindenesetre ízlett a főztünk. — A magyar szakácsok legjobbjai a világ élvona­lához tartoznak. De itthon a vendégek ennél sokkal szerényebb igényekkel ül­nek íbe ebédelni vagy va­csorázni egy átlagos ma­gyar étterembe, ahol ennek a világhírnek gyakran még morzsáját sem tapasztalják. Túl nagy a különbség a leg­jobbak és az átlag közt. ön szerint is hiányzik a tisz­tes középszer? — Sajnos, igen. A keres­kedelmi vendéglátásban sok helyen korszerűtlen, özön­víz előtti konyhai felszere­lésékkel dolgoznak a szak­emberek, akik ráadásul nem mindenütt elég felkészültek. Az áruellátás is kiegyensú­lyozatlan, ami toyább szű­kíti a lehetőségeket. Ugyan­akkor azt kell mondanom, hogy az utóbbi két évben nagy változások kezdődtek, mert óriást a konkurrencia, és a harc egyre nehezebb lesz. Azért jó, hogy a szak­mában van kikre fölnézni, mert ez mindenképpen hú­zóerő. Bajai István Engedély nélkül..•? A hó esett, az út csúszott, hétfő volt. . . Alig ne­hány mondatot váltottunk az autóban, amíg Kccsk- re értünk. A kőbányába vezetett az utunk, hogy be­mutathassuk olvasóinknak az ott dolgozók munká­ját. ami ilyenkor télen dupla helytállást követel. Elöl­te természetesen, mint ahogy az szokás, telefonon egyeztettük az időpontot a bányaüzem vezetöhelyette- sével. Meg is állapodtunk. Aztán a helyszínen nem kis meglepetés ért ben­nünket. Az üzemvezető-helyettes az asztalnál ült eg> aktahalmaz mögött. Amikor beléptünk, már érezhet­tük köszöntéséből, hogy nincs minden rendben. — Csak egy negyedórára tartanánk fel — mond­tuk —. majd kimennénk a munkahelyre, a kőbányába. — Elméletileg ráérnék egy negyedórára — jött a válasz —, csakhogy nincs itthon az üzemvezető, s ig> nélküle nem nyilatkozhatok. — Behat, maga a helyettese — érveltünk —. s te­lefonon is megbeszéltük a dolgot. Aztán már ott tartottunk, hogy a Politikai Bizott­ság ide vonatkozó határozatát is idéztük, ami szerint ugye, a tájékoztatás kötelesség! Hajthatatlan maradt, nem érdekelte semmiféle rendelet, kérés, könyörgés, rimánkodás. Mit volt, mit tenni, búcsúztunk, majd a bejárati ajtónál megkérdeztük, hogy azért a bányászokkal be­szélhetnénk-e? — Természetesen — jött a felelet. Majd torony­iránt a nagy hegy felé mutatott, ahol elképzelése sze­rint valamerre megtalálhattuk volna embereit. Az­tán röpke pillantást vetett Ladánkra, szemével meg­vizsgálta a gumikat, is megnyugodva közölte, hogy út­közben talán el sem akadunk. Nem egyedi esetről van szó. ez csupán a legfris­sebb történet. Amikor egy adott vállalat, üzem, ter­melőegység második embere valamilyen okra hivat­kozva nem hajlandó saját cégéről nyilatkozni, véle­ményt formálni. No, nem azért, mintha nem lenne tisztában az ott folyó munkákkal, történésekkel, in­kább ..a hallgatni arany” mondás mögé bújva. így fedezi önmagát. Ebből ugyanis az égvilágon semmi baja nem történhet senkinek. Ezek az, emberek egyetlen dologról feledkeznek meg csupán. Egyetlen kollégám sem érkezik sehová rossz szándékkal. Am, ha visszásságokat tapasztal valahol, azt kötelességünk a nyilvánosság elé tárni. így történt az esetben is ... (kis szabó) Miről írt 100 éve a Népújság? Egy évszázaddal ezelőtt az Egerben megjelenő Népújság már a XVII. évfolyamát jegyezte. A lap hetente jelent meg. A kiadótulajdonos és felelős szer­kesztő Luga László volt. Az év folyamán havonta egy­szer ebből idézünk. 1886. JANUAR: Idézet az újévi köszöntőből „Mi is minden évben meg­találjuk a bajt, meg fogjuk találni 1886-ban is... Még azt sem mondhatjuk, hogy itthon nyugodtan alhatunk... ki tudja képes lesz-e a há­rom császár szövetsége a békét biztosítani keleten?” Energia Ma szénproblémáink is adódnak. Száz éve erről így írt az egri lap: „Képzeljünk el olyan időt, amikor a bá­nyából kihozott kőszenet rögtön tűzbe dobják, az eb­ből kifejlett hőt erővé vál­toztatják, 's az így nyert erőt sodronyok útján mér­földekre vezetik' a kívánt helyekre. A \heiyett tehát, hogy ipáid. Salgótarjánban a hányákból a kőszenet ko­csin és vaspályán több kevesebb idő alatt a buda­pesti gyárakba szállítják: a salgótarjáni bányák közvet­len szomszédságában ott fog állani az új berendezésű fű­tőház, melynek elektromos gépeiből vékony sodronyok ei fogják vezetni a kész erőt közvetlenül Budapest gyá­raiba. melyek nem úgy, mint most, kőszenet, hanem a szükséges munkaerőt fog­ják Salgótarjánból megren­delni.” Isten segíts László István istensegítsi plébános levele a lapban: ,2-ik József császár ural­kodása alatt keletkeztek 1776-ban a bukovinai ma­gyar telepek, hol tisztán, hol ikevert elemekkel. Míg az 1883-iki kitelepítés meg nem történt Pancsova tájé­kára, addig éltünk valahogy száz és néhány éven keresz­tül, de a kitelepítés után minden község megrendült, idegen elemek özönlöttek kö­zénk . 1. Templomunk roz­zant faépület, maholnap ösz- szedől és kiszorulunk belő­le ... iskolánk szegény ... Ezért a 1község öregeivel egyetemben (bizalommal for­dulunk a nagy Magyaror­szághoz ... juttassanak ne­künk is a szeredet fillérei­ből templomunk építésére... Filléreket kérünk tehát, hogy magyarok maradhas­sunk.” Visszatért kivándorlók A lap hírül adja: „Ha­zánkban egyre szaporodik azok száma, kik csalódott reményekkel tértek vissza az ígéretföldének tartott tengerentúlt világrészből. De csaknem annyival szaporo­dik azok száma is, kik most már a megélhetés utolsó talaját is elvesztették lábuk alól. Mert Amerikába tud­valevőleg többnyire oly hazánkfiai mentek, kik itt­hon sem vagyonnal nem bírtak, sem munkát nem kaptak.” Pasteurről is hírt olvastunk a lap­ban: „Híres orvos Párizs­ban, ki beoltás által a ve­szettséget gyógyítja és pe­dig sikeresen.” Majd arról tudósítja az olvasókat, hogy Trefort köz­oktatásügyi miniszter kéré­sére Pasteur válaszolt, és egy magyar orvost szívesen hívott magához, hogy beavassa „az ebdüh elleni gyógyítás módszerébe.” Posta­takarékpénztárak Akkortájt kezdődött a ta­karékoskodás szervezett in­tézményeinek létrehozása. Erről a következőket olvas­tuk: ,,A betétek 1000 Forin­tig senki által sem foglal­hatók le és semminemű adó alá nem esnek... Az elhe­lyezett betétek biztonságát emeli, az, hogy a visszafi­zetéseket csak a betevő, il­letve ha írni, olvasni nem tud, tanúinak vagy megha­talmazottjának aláírására teljesittetnek, a betétköny­vecskének elvesztése vagy ellopása esetében I tehát a betevő kürt nem szenved­het.” Végül megemlíti a lap: „a postánál alkalmazottnak rögtöni elbocsátás terhe alatt meg van tiltva a be­tevők neveiről, a betett ösz- szegröl bárkit is értesíteni ” Az intézmény Egerben feb­ruár 1-én kezdte meg mű­ködését és fogadott el beté­teket. A hírrovatban itt-ott humor is található. íme egy: „Három híres orvos beteg mellett tanács­kozik. Midőn távoztak, a beteg becsöngeti szolgáját. — Te kísérted, ki őket. nemde, Jancsi? Mondd csak m{t beszéltek? — Nem bír­tak megegyezni! Erre az a kicsi kopasz, azt mondá két társának, hogy legyetek tö- retemmel, a boncolás majd tudatja velünk, hogy mi baja volt." Ez idő tájt kezdődtek a hajdani boldog békeidők. Vagy sem? íme egy másik hír: „Ismétlő fegyvereket fognak beszerezni a hadse­reg részére, ezek az úgyne­vezett 'Mannlicher-féle pus­kák lesznek. Űj rendszerin­ti puska, új költség! Egy puska állítólag 50 frtba ke­rül, s összesen több mint egymillió darúbra lenne szükség." A takarékos kormány A száz évvel ezelőtti költ­ségvetés tárgyalásáról a kö­vetkezőket olvastuk a Nép­újságban: „A 40—50 millió deficzit nem baj! Ha nincs, lesz pénz! Természetesen a deficzitet tőlünk szedik be adó képében... A kor­mány is mélyen érzi az u-ralkodó gazdasági viszo­nyok következményeit .. . az állampolgárokra nehezedő terhek a mai körülmények között elviselhetetlenek és valamit tenni kel. De mit? Erre azonban a pénzügymi­niszter elmulasztotta meg­adni a (választ...” No, (je ez száz éve volt, kedves olvasó ... Jólesük ezután egy újabb tréfa a lapból, mely a követke­ző; „Lázas beteggel kínlód­nak az orvosok, de különö­sen az zavarja őket, hogy a beteg nagyon szomjazik. Végiül a beteg javasolja: „Uraim! csak a lázt távo­lítsák el, a szomjúságot majd magam is eloltom.” Tapasztalt beteg lehetett, s minden jel szerint egri il­letőségű. Hasznos tudniva­lók rovatban fagydaganat ellen a következő javaslatot tesszük közzé: „Készítsünk lábvizet oly vízből, melyben egy zeller főtt, s használjuk oly forrón, a hogy bírjuk. A fagy daganat állítólag már a következő nap elmúlik.” De a petróleumot is figye­lembe ajánlja a lap. Végül a következőt: „De jobb en­nél a lábat 1 rész sósavból és 7 rész vízből álló keve­rékben áztatni." A Népújság egyik eljárás kipróbálást sem javasolja. Ugyanitt találtuk, hogy ,,a tyúkok a szenet néha nagy mohósággal eszik. r ”n- doskodni ikell arról, hogy kukoricza nagysági szemek­re darált szén mindig le­gyen az aprómarha köze. lében, minthogy az állatok étvágyát különféle szükség­letek kormányozzák.” ll>?í Időjárás 1886 januárjában Európa-szerte nagy hóvi­harok dúltak. ,,Nálunk Mar gyarországon január 10-iké- tői három napig folyamato­san havazott... a közleke­désben mindenütt nagy za­varok álltak be, melyék azonban már el vannak há­rítva. Most az árvíztől ret­teg az ország.” Közben Trefort miniszter', példamutatóan sürgősen in­tézkedett: ,,Párisba, a hír­neves tanár saját kívánatá­ra, Babes Viktor egyetemi tanár utazott Pasteurhöz.”. Végére érünk januárnak A Népújság utolsó heti szá­mából idézzük az alábbia­kat : Az italmérési jog „sok fielyen fsak azért, mert többet fizetnek, mimt mások, lelkiismeretlen üzé­reknek adatik bérbe. Ezek az illető vidék népének az­után szabadalmazott eir- kölcsrontóivá és uzsorásaivá lesznek. Ha la jövőben . is meg lesz engedve, hogy !a nép |ezen pióczái mindenféle rossz szenvedélyt terjessze­nek annak körében, akkor az államnak és a társada­lomnak a legszebb föltevé­seken alapuló :eljárása is merőben haszontalannak fog bizonyulni”. Ne essen két­ségbe az OlVasó, ezt száz (100) éve írták. A januári tallózást a kö­vetkező hírrel fejezzük be: „Hódmező-Vásárhelyen női kaszinót akarnak létesíteni; pedig hát a nőnek otthon a helye.” (összeállítja) Benkő Károly

Next

/
Thumbnails
Contents