Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 25., szombat 3 A JÖVŐBEN IS HEVES MEGYE A FEJLESZTÉSI PROGRAMOKBAN Kombinatív energiastratégia Meglehet, manapság köny- nyebben válaszai a tervezőnek arra a kérdésére a házát építtető emlber, hogy hány négyzetméteresek legyenek a szobák, mint arra, hogy mivel is akarja majd fűteni a lakóházát? A kínálat ugyan nem csekély: gázzal, olajjal, villannyal és persze szénnel is üzemeltetheti a kályhákat, a központi fűtés kazánját a majdani tulajdonos. Am, ha számol és a jövőt tervezi, akkor nincs könnyű dolga. Dönthet úgy, hogy a legdrágábbat választja, s úgy, hogy a tiszta és kényelmes gázt veszi majd igénybe — ha a körülmények lehetővé teszik persze. És számíthat úgy is, hogy inkább dolgozik naponta egy kicsit többet, s megrakja a kályhát, a kazánt szénnel, minekután az még mindig olcsóbb a többi tüzelőanyagnál. Az utóbbi idők szénellátási gondjai ismeretében azonban mégsem hoz könnyen ilyen döntést a házépítő. A szén felértékelődése Nincs elég szilárd tüzelőanyag az országban? Képtelenség többet termelni? Mi hát az oka annak, hogy az utóbbi időben nehezen jut el a szén a lakossághoz, sőt a hiányt a drága importtal kell csökkenteni, megszüntetni? Jószerivel még azok sem hitték el, hogy a bányák nem teljesítik kötelezettségeiket, akik az ősszel napokon át sorban állva hiába várakoztak a Tüzép-telepek előtt. 1985-ben is felszínre hozták a tervezett mennyiséget a bányászok, nem is akármilyen áron. Ügy, hogy a föld alatt dolgozók számára gyakorlatilag megszűntek a szabadnapok, a túlmunka lényegesen több volt, mint bármely más iparágban. A lakossági szón igény azonban jelenleg is eléri a hétmillió tonnát. Ezt a mennyiséget a mélyművelésű bányák nem tudták a felszínre küldeni. Ezekből a föld alatti üzemekből lakossági és ipari célokra tizenhat millió tonnát, az úgynevezett peremi művelésből 1,4 milliót, a különfejtésekből pedig 6,6 millió tonna szenet képesek kitermelni a bányászok. Vagyis nem keveset, de — a jelenlegi feltételek között — mégsem eleget. Hamis kép lenne, ha azt állítanánk, hogy csak mostanában döbbentünk rá: a huszonnégymilliós széntermelés nem fedezi szükségleteinket. Előzmény: a hatvanas évek végén még borúlátó képünk volt a szén jövőjéről. Majd csak nagysokára változtattunk nézetünkön. A most befejeződött tervidőszak már a szén felértékelődésének jegyében indult. Emlékezetes tanácskozásra, a XX. közgazdász- vándorgyűlésre nem véletlenül került sor éppen 1981- ben és éppen Tatabányán. A hazai természeti erőforrások hasznosításáról mondták el véleményüket a szakemberek. Amit kár eltüzelni Akkor is elhangzott: a szén nem közönséges piaci termék, hanem stratégiai cikk, árát ilyenformán nem egyedül a piaci tényezők határozzák meg. Ezt 'a szabályozásnak figyelembe kell vennie, s a bővített újratermeléshez szükség van állami segítségre iis. Még mindig 1981. Akkor is elhangzott: nem mellékes a szükségletek szerkezetének változása sem. Például a szénbányászat fejlesztésében meghatározó, hogy az 1990- es évekig a pótlólagos vil- lamosenergia-szükséglet 50 százalékát szén-, a másik ötven százalékát atomerőművekből fogjuk kielégíteni. Évek óta napirenden szerepel a racionálisabb, gazdaságosabb energiafelhasználási program. Az. hogy a népgazdaság számára mind több értéket állítsanak elő a különböző energiahordozók, s ilyenformán nem mindegy , hogy eltüzeljük-e a legértékesebb szénhidrogéneket, vagy árut hozunk létre belőlük. Ha jól értékesíthető, tovább feldolgozott gyártmánnyá válik az Olaj, a földgáz, akkor persze a fűtést, az energianyerést más anyagokból kell megoldani. Például a - szénből, úgy, hogy a természeti adottságainkat jobban kihasználjuk, s több szilárd tüzelőanyagot hozunk a felszínre. illetve felhasználását számottevően gazdaságosabbá tesszük. Ezt a kombinatív energiastratégiát persze nem elég csak elhatározni. A végrehajtásnak több al- fejezete van — egyikről sem feledkezhetünk meg. Kormányprogram szól arról, hogy hatékonyabban csökkentsük a gazdaság anyagfelhasználását. Ezzel ugyanis alapvetően mérsékelhető maga az energiaszükséglet is. Döntő, hogy még (intenzivebben folytatódjék az ipari technológiák energetikai korszerűsítése, mert ezáltal a fajlagos energiafogyasztás válhat kevezőbbé. Nagy kincs Természetesen alapvető fontosságú a termelési szerkezet változtatása. 1985-ben az összes energiafogyasztás lényegében a tervek szerint alakult — ha csak a számokat nézzük. De az adatok hátterében az van, hogy az energiagazdálkodás hatásfoka nem javult, s az év elejei túlfogyasztás a gazdaság tervezettől elmaradt teljesítménye ., ellensúlyozta”. A VII. ötéves tervben éppen, hogy nem erre van szükség... Való Igaz, a szénbányászat nagyobb teljesítménye érdekében beruházásra, több pénzre van igény. Olyan forintokra, melyeknek nagy részét éppen az iparnak keLl előteremtenie. A harminc-harmincegy millió to- na kibányászásához technikai fejlesztésre, a lignit brikett tál ására, a szénerőművek korszerűsítésére van szükség —, de természetesen elsősorban abánytászkodás személyi feltételeinek mielőbbi jobbítására. Ha mindez megteremtődik, akkor valóban több földgáz jut ipari feldolgozásra, nagyobb árualap létrehozására, valamint a lakossági földgáz- program folytatására. A gazdaságosabb szénhidrogén hasznosításának haszonélvezője természetesen az egész népgazdaság, s persze az ipar maga, amelyik előzőleg jórészt megteremtette a szénbányászai fejlesztésének, a kambinatív energia- stratégia gyorsabb megvalósításának anyagi feltételeit. A VII. ötéves terv kezdetén persze még elgondolásokról, számításokról, megalapozott előrejelzésekről lehet csak beszélni, az azonban tény, hogy választásunk, másfelé is vezető utunk nem igen akad. Az energia persze olyan kincs, amellyel csak a jó gazda midjára bánhatunk: otthon a h ' i irtásban és persze a mii', ihelyen egyaránt... G. L. 1 Gépiparunk ma és holnap Húzó ágazat! így emlegetik szakmai körökben a hazai gépipart, amely sajátos szerkezetével, s az elmúlt időszakban elért eredményeivel jelentős sikereket tudhat magáénak. Heves megye iparában kiemelkedő fontosságú ez az ágazat, amely a VI. ötéves tervidőszakban az országosnál gyorsabb ütemben fejlődött. Ezzel jelentősen hozzájárult a hazai igények kielégítéséhez, kivitelével pedig a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A vállalatok jói kapcsolódtak a kormány által meghirdetett mikroelektronikai, illetve a járműfejlesztési programokhoz. Ma már nemzetközileg is elismert színvonalúak és keresettek a szükebb hazánkban készülő hütőgépkomp- resszorok, a pneumatikus automatikai elemek, az autóbusz sebességváltó alkatrészek vagy az aluminium fémcsomagoló eszközök. Mint tavaly tavasszal az MSZMP XIII. kongresszusát megelőző megyei pártértekezlet dokumentumaiban is megfogalmazták: 1981—1984 között Hevesben a gépipari üzemek, vállalatok adták szűkebb pátriánkból a külpiacokra került termékek 40 százalékát, amelyeket a partnerek konvertibilis valutáért vásároltak meg. Jelentős sikerként könyvelhették el azt is gépipari üzemeink, hogy a VI. ötéves tervben dinamikusan emelték termelésüket és mindezt takarékos gazdálkodással, kisebb energia- és importanyag-felhasználás mellett valósították meg. Az ágazatban nőtt a munka termelékenysége és néhány cikkből, mint a hűtő- kompresszorokból, félvezetőkből, az irányítástechnikai rendszerek vezérlő és szabályozó elemeiből, a közúti járműalkatrészekből fokozták a gyártást. Ez a folyamat 1985-ben, a középtávú tervidőszak utolsó évében sem tört meg, hanem tovább folytatódott. Mint az MSZMP Heves Megyei Bizottsága a múlt évi decemberi ülésén szűkebb hazánk gazdaságainak eredményét értékelve megállapította; a gépipari vállalatoknál 1985 elején időszakonként életbe lépett energiakorlátozó intézkedések kedvezőtlenül hatottak a termelés ütemességére. Számottevő kiesését mégsem okoztak. Teljesítette exporttervét az egri Finomszerelvénygyár, valamint a termelési célkitűzéseit a Mikroelektronikai Vállalat Gyöngyösi Gyára. Tavaly számottevően növekedett a közúti gépjármű- alkatrészek készítése a Csepel Autógyár egri gyárában. az integrált áramkörök előállítása Mikroelektronikánál, a hűtőkompresszorok, valamint az irányítástechnikai rendszerek vezérlő és szabályozó elemeinek gyártása a Finomszerelvény gyárban, illetve a V1LAT1 Egri Gyárában. A kialakított új vállalati szervezet révén fokozódott a Mikroelektronikai Vállalat népgazdasági jelentősége. A kormányprogramnak a gyöngyösi gyárnál jelentkező feladatai teljesültek. A műszaki fejlesztés felgyorsításával a folytatáshoz szükséges technikai alapok megteremtését megkezdték. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat egri és gyöngyösi gyára az elmúlt időszakban fokozta piacbővítő tevékenységét a cipőipari szabászgépek kivitelével. A Szolnoki Mezőgép egri, gyöngyösi, horti és hevesi gyárai ugyancsak sikeres esztendőket tudhattak maguk mögött. Különösen számottevően növelte tőkés exportját az egri gyár, a nyugatnémet Claas-céggel kötött együttműködés alapján. A Heves Megyei Finommechanikai Vállalat az orvosi műszerek gyártásával és értékesítésével hívta fel magára a figyelmet. Az elmúlt években javult a termelés színvonála a gépipari tevékenységet folytató Egri Fém- és Elektromechanikai, valamint a káli Tarnamente Ipari Szövetkezetben is. A VI. ötéves tervidőszakban az Orion gyár Hatvanban televízió-részegységeket előállító üzemet létesített, ahol kedvezőek a kezdeti tapasztalatok. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével összefüggésben a Finomszerelvénygyárban, valamint a Finommechanikánál vállalati tanács alakult. Gépipari üzemeink most készítik VII. ötéves tervüket, amelyhez segítséget nyújt az MSZMP Heves Megyei Bizottságának múlt évi, decemberi ülésének határozata. Ebben megfogalmazásra került, hogy szűkebb hazánkban a gépipari vállalatok a termelés dinamikus bővítését, az export növelését a korábbi években megalapozták. Erre tehát lehet építeni 1986-ban, sőt a következő esztendőkben is. Ezért fontos, hogy az ágazatban még jobban használják ki és növeljék az értékesítési lehetőségeket. A műszaki fejlesztés gyorsításával, a minőség javításával erősíthetik a versenyképességet, bővíthetik a piacokat, különösen a Finomszerel- vénygyárban, a Mikroelektronikai Vállalatnál és a Mát- ravidéki Fémmüveknél. Az iparfejlesztés VII. ötéves tervében kiemelt fontosságot foglal el a mikroelektronika, a robottechnika, a járműipari részegységek, továbbá a mezőgazda- sági gépgyártás fejlesztése. Ezekhez elképzeléseikkel jól kapcsolódnak Heves megye gépipari vállalatai. Tevékenységükkel hozzájárulhatnak a jobb ellátáshoz és a népgazdaság egyensúlyi helyzetének megszilárdításához. Mentusz Károly ÜZEM, NYITÁS ELŐTT „Gázbetonkífuló” XX-es rendszámú személyautó oldja meg a Mátra Gázbetongyár gyors utazási feladatait. Az üzem hivatalosan még nem nyílt meg, így csak kölcsönzött kocsival furikázhatnak. „Pedig épp most van sok ügyintézés, szaladgálás ide-oda” — ráncolja homlokát a gépkocsivezető. Belépve az újdonatúj, még festékszagú irodaházba, megtudhatni, hogy nemcsak a kölcsönautó testesíti meg az ideiglenes jelleget. Pillanatnyilag egyetlen telefonjuk van. Az viszont csaknem szüntelenül csörög — s ez jó jel! A termék iránt: a gázbeton építőelemek felől érdeklődnek az ország minden csücskéből. (Pécsre, Szegedre is szállítottak már az áruból.) A forgalmazás ugyanis még közvetlenül a gyárból történik, később kapcsolódnak csak be a Tüzép-telepek. A már beszerelt telex is kopogja az érdeklődő mondatokat, sőt személyesen is megjelennek a leendő vevők, hogy mielőbb hozzájussanak a szürke hasábokhoz. A visontai pernyére települt. .. Száz évig megőrzi a minőségét (Fotó: Szabó Sándor) Lesz tehát piaca — legalábbis jó darabig — a pernyéből, cementből és mész- ből összeálló építőanyagnak. A Visonta melletti gyár évente 270 ezer tonnát használ majd föl a Gagarin Hőerőműben keletkezett pernyéből, azaz a keletkezett „porszénhamunak” valamivel több, mint egynegyedét alakítják át falazásra alkalmas termékké. 1987-ben már teljes üzemben termel a gyár: ekkor ötszázhatvanezer köbméternyi gázbetonelemet állít majd elő. Azaz: nagyságtól függően tíz-, tizenötezer családi házra elég falazóanyagot. Az idei terv: négy és fél százezer köbméter „gázbetontégla". Eddig a tavalyi próbaüzemben, 46 ezer köbmétert állítottak elő árujukból: ez már „lábon” elkelt, a gyárból való elszállítás folyamatos, a vasúti és a közúti kapacitástól függően. A fejlemények tehát azt mutatják, jól döntött a KOSZIG, illetve az építőipari tárca, amikor mintegy kétmilliárd forintot szánt a megyénkben beruházásra. Ha belegondolunk, hogy a tervezést 1983-ban kezdték, s 1985-ben már kelendő késztermék gördült ki a fehérre mázolt rácskapun, viszonylag gyors megvalósulásról beszélhetünk, hazai összehasonlításban. Ám, hogy ez mekkora összpontosítást, idegfeszültséget, kompromisszumtűrést követelt, erről a négy fővállalkozó: az ÉTI, az Aprítógépgyár, az ÉPBER és az ÉÁÉV nyilván meg tudná írni a maga külön-külön regényét. Mint, ahogy a „négyfővállal- kozós” lebonyolítási rendszerről is kialakult a gáz- betongyáriak és a technológiát eladó nyugatnérhet cég képviselőinek egyértelmű véleménye. A fáradozások eredménynyel jártak: a technika és a kezelésre alkalmas munkaerő ma már a helyszínen rendelkezésre áll. Az NSZK- ból vett eljárás szerint a beszállított pernyéhez 20 százalék arányban cementet, 10 százalékban meszet, s némi alumíniumpasztát addgolnuk, ebből egynemű masszát kevernek. Ezt öntő- , formában előérlelik, majd milliméteres tűréssel darabolják. A felvágott, még kenyérpuhaságú „téglákat” érlelőrácson az autóklávok- ba utaztatják, ott 12 bar nyomású, 190 fok meleg telített gőzzel (mely a Gaga- rinból érkezik) tíz órán át érlelik. A megszilárdult hasábok a szabad téren várják az elszállítást. A folyamatot amerikai számítástechnikai eszközök vigyázzák. Azaz: a jelenleg legkorszerűbbnek számitó technológia műkör dik Visontán. Ez azért is fontos, mivel — mint Alak- szai László főmérnök elmondta, igen nagy csáberőt jelentett a szakemberek számára: megkönnyítette a toborzást! Négy és fél száz ember ma a gyár dolgozói állománya. Mintegy kétszázan betanított munkások, akik javarészt már elvégezték a kellő tanfolyamokat feladatukhoz. A többiek szak- és segédmunkások; a diplomások száma harmincnyolc. Ok zömmel műszakiak: NDK-bah végzett specialisták is vannak közöttük. Számos olyan szakember akad a gárdában, akik már előzőleg hasonló területen dolgoztak: együtt van tehát a szakértelem a rangos produkcióhoz. Üzemi próbák, bejáratások, utolsó simítások folynak ezekben a hetekben az üzemcsarnokban és környékén. A hivatalos átadás időpontjáról a gyáriak óvatosságból még nem nyilatkoznak. Bíznak azonban benne. hogy egy tavaszi, kellően rangos nemzeti ünnep megfelelő alkalom lesz az avatásra. Molnár Pál
