Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 20. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 24., péntek 3 Maffia nélkül is drága a kereskedelem A jó példák között: Heves megye A KNEB A ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS ELLÁTÁSRÓL Időnként sok panasz éri a zöldség-gyümölcs ellátást, a kertészeti termékek magas árát. S e panaszkórusba bekapcsolódnak a kistermelők is: tőlük olcsón veszik át, vagy egyáltalán nem veszik át a termékeket. Ezért vizsgálta meg több mint 1500 népi ellenőr a fővárosban és 12 megyében a zöldség- és gyümölcstermelés. * -forgalmazás, -ellátás helyzetét. A vizsgálat főbb megállapításai a közfelfogással részben egybecsengnek, részben attól eltérőek. íme az országos vizsgálat főbb megállapításai. Repülőtéri m vontatójárművek A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál többek között repülőtéri vontatókat is gyártana^. Ebből a vásárdíjas termékükből december végén hetet adtak át a Maiévnek (MTI-fotó — Stekovics János) Új típusú Mofém-csaptelepek 1. Ami a piaci drágaságot illeti: 39 százalékkal emelkedett a zöldség, és 30 százalékkal a gyümölcsárszínvonal 1981—1984. években. Az átlagos fogyasztói árszínvonal-emelkedésnél alig valamivel nagyobb ez a növekedés. Az 1985. évi főszezonban a zöldségárak nem emelkedtek, sőt valamelyest csökkentek. Az átlagos árszínvonal-emelkedéshez hozzájárult egyrészt, hogy újabban egész évben lehet a viszonylag drága primőrárut — paradicsomot, paprikát. uborkát, salátát, retket — kapni, másrészt, hogy javult a termékek minősége. Többet várunk a nagybani piacoktól Az árszínvonal-emelkedést indokolja a felhasznált vegyszerek 22—27 százalékos, az energiahordozók 46 százalékos drágulása. Ha ehhez még a munkabérek és közterheik növekedését is hozzáadjuk, akkor érthető, hogy a nagyüzemek felhagytak a nagy élőmunkaigényű kultúrák termelésével. Jelenleg a zöldség 62 százalékát, a burgonya 73, a gyümölcs 60 százalékát a kistermelők termelik. A nagyüzemek csaknem kizárólag a feldolgozóipar szükségleteinek kielégítésére, a tartósításra szánt zöldségfélék (zöldbab, zöldborsó, gyökérzöldség, káposzta) termelésére szorítkoznak. Ezek a kultúrák kevés kézimunkát igényelnek, és a nagyüzemekben még jövedelmezőek. 2. A termékforgalmazás többcsatornás rendszere bevált, az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A termékek nagy része gyorsabban, kevesebb közreműködő részvételével jut el a fogyasztókhoz. Az áruk minősége, választéka, előkészítettsége javult, több az elárusítóhely. Nem csupán a több mint 3000 magánkiskereskedő, hanem gyakran a Zöldért-boltok is közvetlenül a termelőktől szerzik be áruikat. A szállítási utak lerövidítésével a készletezési és fuvarköltségek csökkentek, a friss áru minősége javult. Árfelhajtó a Zöldért 3 A vizsgálat nem mutatta ki a lánckereskedelem létezését, illetve annak árfelhajtó hatását. (Következésképpen a lánckereskedő maffia nyomára sem akadtak.) Egyedi esetekkel találkoztak ugyan, de árfelhajtóhatás akkor sem érvényesült. Amikor több a viszonteladó. akkor az árrésen többen osztozkodnak. Vagyis az időnként jelentkező árulánckereskedelem elburjánzása okozza. A termelők mégis a zöldség-gyümölcs fogyasztói áraknak kevesebb, mint a feléhez — esetenként alig egy- harmadához — jutnak hozzá. Ilyen sokba kerülne a forgalmazás? A Zöldértnél bizonyíthatóan igen, mivel drágán, magas rezsivel, rossz eszközkihasználással dolgozik. A forgalomból való részesedése 1980—84-ben 50 százalékkal csökkent. A tároló és feldolgozó kapacitásokat 50—60, saját fuvareszközökét 30 százalékig használja ki. Ezért a Zöldért az eladhatóság felső határán úgy alakítja ki árait, hogy azok a magas ráfordításokra fedezetet nyújtsanak. így a 80- as évek elejétől a Zöldért piaci szerepe gyökeresen megváltozott: a korábbi ármérséklő hatás helyett árfelhajtó hatást gyakorol. A Zöldért így is veszteséges. (A csökkenő forgalmon belül ugyanis nő a költséges téli-tavaszi tárolású áruk részaránya. A tárolás tonnánkénti állami támogatása négy év alatt a felére, ösz- szesen 120 millió forinttal csökkent.) Az alacsonyabb forgalmi költségekkel működő tsz-ek, magánkereskedők viszont a Zöldért-árakhoz igazodva indokolatlanul magas nyereségre tesznek szert. 4. A népi ellenőrök országos vizsgálata megállapította, hogy a kistermelők megnövekedett aránya, piaci kiszolgáltatottsága, a szervezettség hiánya szeszélyesen kiegyensúlyozatlanná teszi egyes zöldség- és gyümölcsfélék termelését. Jelenleg a kistermelő túl nagy kockázatot kénytelen vállalni, az időjárástól és a piaci viszonyoktól függően. Nagyüzemek a kistermelőkért A népi ellenőrzés ténymegállapítását, helyzetelemzését ezúttal is javaslatokkal zárta. Legfontosabbnak a termelés biztonságának, kiegyensúlyozottságának megteremtését tartják. Ez a jó ellátás és a kedvező áralakulás alapja. A lakossági ellátásban meghatározó szerepet játszó kistermelést mindenekelőtt a helyi nagyüzemek szervezhetik, segíthetik, az állattenyésztéshez hasonlóan saját tevékenységük részévé tehetik, magukba integrálhatják. Főként Bács- Kiskun, Heves, Szabolcs- Szatmár és Csongrád megyékben találhatók jó példák. A nagyüzemek elvégzik a gépi munkákat, szaporító anyaggal, kemikáliákkal, fóliával látják el a kistermelőket. A munka leggyengébb pontja az értékesítés szervezése. Nem szabad lemondani a nagyüzemekben a paradicsom, a paprika, az uborka termelésének fejlesztéséről, piaci egyensúlyt, ellátási biztonságot szolgáló szerepéről. Az érdemi előrelépést a hatásos érdekeltség, a gépesítés, az ösztönzés teszi lehetővé. Ármérséklő forgalmazást Ahhoz, hogy a szövetkezeti kereskedelemben ne árfelhajtó, hanem ármérséklő szerepet játsszon a piacon, ésszerű szervezés, a felesleges eszközök leépítése, a forgalmi költségek következetes csökkentése szükséges. Ebben sokat segíthet a Skála—Zöldért fúziója. Végül, de nem utolsósorban meg kell teremteni az adózási rendet és fegyelmet a zöldség-gyümölcs forgalmazásban. A kistermelő és a fogyasztó kiszolgáltatottságának nem lehet jogtalan haszonélvezője a kereskedelem. A nagybani piacok érdemi szerepvállalása, a bizonylati rend és fegyelem újragondolása, és újraszabályozása révén születhet eredményes megoldás. A lakosság friss zöldséggyümölcs áruellátásának jelentősége lényegesen nagyobb, mint annak aránya a kertészeti termelésben. Hazánkban évente mintegy ötmillió tonna kertészeti terméket állítanak elő. Ennek körülbelül a felét, 2,5 millió tonnát — jelentős részben tartósítva — exportálunk. A lakosság fogyasztása évi 1,8 —1,9 millió tonna friss kertészeti termék, melynek a felét vásárolja, másik felét saját célra megtermeli. A lakosság frissáru-beszerzése tehát nem éri el a teljes zöldség-gyümölcs termelés 20 százalékát. A magyar gazdaság képes az évi 900 —950 ezer tonna zöldséggyümölcs árutermelés és -forgalmazás gondjaival megbirkózni. K. J. gazdaságtalan e zöldség termesztése. Mást ne említsek: pár esztendeje még tizenegy- ezer vagonnyi paradicsomlé érkezett egy szezonban a gyárba, tavaly pedig már csak 5600 vagonra tudtunk szerződni — hallottuk az osztályvezetőt. — Különben ez a visszaesés késztetett bennünket arra, hogy a jobb kihasználás végett 1984- től igen exportképes alma- lésűrítmény előállításával is foglalkozzunk. Járható út Szó esett köztünk természetesen a nyersanyagért folytatott kemény küzdelem több vonásáról is. Köztudott például, hogy az ipar évről évre emeli a zöldségek felvásárlási árát. A szabályzók miatt, sajnos, ez kevés! Arra viszont nem minden mezőgazdasági üzem képes, hogy a Horti Kossuth, netán a Hevesi Rákóczi Tsz példájára részesművelésbe adja a paradicsomot vagy pedig kombájnt vegyen a betakarításhoz, ami kifizetőb- bé teszi az ágazatot. Visz- szükanyarodva Rákóczi Lajos szavaihoz mégis úgy summázhatunk: a jövő járható útja paradicsom dolgában a lehető gépesítés és a komputer házassága. Ha ezt sikerül mind több gazdaságban tető alá vinni, akkor visszatérhet az 1980-as évek elejének gyakorlata, a sűrítőkapacitás tökéletes kihasználtsága. Moldvay Győző Űj típusú csaptelepek gyártását kezdi meg az idén a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár. Közös jellemzőjük a hosszú élettartam, a megbízható működés, a víz- és energiatakarékosság, s nem utolsósorban az, hogy szépek. Ilyen gyártmányok a termosztá- tos csaptelep, s ennek zuhanyozóba szerelhető, valamint orvosi célokra alkalmazható változatai. Prototípusaik már elkészültek, a 300 csaptelepből álló úgynevezett nullszériát az első félévben állítják elő. Az év végéiig további 2500 gyártását tervezik, többségében egészségügyi célokra. Ezekkel az eddig importált orvosi csapokat tudják helyettesíteni a hazai felhasználók. Tovább bővül aziidén a tavalyi BVN-n nagydíjat nyert Momix elnevezésű egykaros csaptelepcsalád is. A Momix újszerűsége, hogy egyetlen fogantyú vagy kar elmozdításával szabályozható a vízáteresztő képessége, illetve a hideg és meleg víz keverési aránya. Ez a műszaki megoldás — mint ahogy az eddigi tapasztalatok, vizsgálatok igazolták — számottevő víz- és energiamegtakarítást tesz lehetővé. Az első negyedévben kétezwet szállítanak belőle a hazai kereskedelemnek. Egy másik új termékből, az elektronikus csaptelepből a prototípus sikeres elkészítését követően az idén háromszázat áLlítamák elő. A különleges konstrukcióban az, hogy szépek. Ilyen zékelővel vezérelt elektromágneses szelep szabályozza. ESKÜSZNEK RÁ, HOGY JÓ A MÓDSZER Konzerv és komputer A múlt esztendőt záró számvetés napjai közepette nincs sok örömük Hatvanban a konzervgyári vezetőknek. Minden erőfeszítés ellenére — kevés volt a nyersanyag — minimális lesz a vállalati eredmény. Persze, ezek a dolgok-gon- dok nem gátolhatják az új feladatokra való készülődést, és amikor Rákóczi Lajos termelési osztályvezetőnél kopogtattunk friss információkért, volt miről beszélnie. Elsőként a biztonságosabb termelőmunka egyik fontos feltételéről, a számítógépes programozásról tájékoztatott bennünket. — Harmadik esztendeje, hogy az olyannyira meghatározó nyersanyag, a zöldborsó termesztése számítógépes irányítás szerint folyik abban a nyolc jelentős gazdaságban, amely e téren partnerünk. Konzerv és komputer: hogyan jön ez össze? Könnyű a magyarázat. Betápláljuk a termelőktől kapott adatokat, s a gép megjelöli: melyik fajtát, mekkora területen termesztendő portékát mikor kell elvetni, hogy egymásra ne érjen. A komputer voltaképpen egyetlen gazdaságnak tekinti a nyolc termesztőt, és harmonikus programot készít mind a gyár, mind a gazdaságok szemszögéből nézve. Ezek tehát folyamatosan szállíthatják a borsószemet. nálunk pedig gördülékeny a nyersáru feldolgozása. Ahol esküsznek rá Érdeklődésünk nyomán arra is választ kaptunk, hogy a konzervgyári programozást miként is fogadják a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. Rákóczi Lajos szerint hosszabb idő kell, míg minden partner azt csinálja, amit a gép mond. Különböznek is helyenként a tapasztalatok. A vácszent- lászlóiak például esküsznek rá, hogy jó a módszer! ötszáz hektárnyi zöldborsójukat a megkapott tanácsok szerint termesztették, s bejött a számítás. Ám, a gyárnak tovább kell ezt a fajta prognosztizálást népszerűsítenie, hogy mindenütt egyértelműen elfogadott legyen a komputer segítő keze. — Egyébként épp a Vac- szentlászlói Zöld Mező, a Kartali Petőfi és a Hatvani Lenin Tsz, no meg a GATE a legjelentősebb szállítónk. S, ha azt mondom, hogy 1985-ös zöldborsókon- zervre vonatkozó tervünk teljesítését jórészt az ő fel- világosultságuknak, alkalmazkodó készségüknek, egyben saját érdekük érvényesülésének ítélhetjük: fején találtam az igazságot — jegyezte meg később Rákóczi Lajos. — Tervteljesítést említettem, ugye? Ez így igaz, de a 780 vagon borsószem nem egyenlő a vonal teljes kapacitásával. Ezért most folyik a nagy egyezkedés partnereinkkel, hogy az idei évben 800 vagon feletti nyersanyagra szerződjenek ... Nyíregyháza segít Elmondotta továbbiak során az osztályvezető, hogy a komputeres termelésirányítás, illetve tanácsadás zöldborsóra vonatkozó módszerét, fajtamutatóit a nyíregyházi konzervgyárban kísérletezték ki, és már a továbbfejlesztésen dolgoznak a szakemberek. Így elképzelhető, hogy egy-két éven belül a zöldségek mindegyikére érvényes tapasztalati anyaggal látják el az egész magyar konzervipart. Hatvani megfontolásból a paradicsom termesztésének számítógépes programozása lenne a legsürgetőbb, figyelemmel a belőle gyártott püré hazai és külföldi keresletére, illetve a gyári technológia, technika felkészültségére. — Miért reménykedünk a komputerben? Mert egyre csappan a gazdaságok érdeklődése a paradicsom iránt. Nincs megfelelő gépparkjuk, az élőmunka és a szállítás pedig úgy megterhel egy- egy hektárt, hogy szinte A döntés felelőssége — A mi b izalmink... — s egy kézlegyintéssel jelezte ismerősöm — egyik üzemünk munkása —, hogy körülbelül mennyire lehet számítani az általuk választott ember munkájára, segítségére, helytállására. Kétségtelen igaza lehetett, de a kérdés joggal merül fel: ha ilyen az az ember, miért választották meg? Miért kerülnek előtérbe olyanok, akikre a közösség valóban nem számíthat, akik kényelemszeretetből, vélt saját érdekből, vagy éppenséggel rátermettség hiánya miatt nem képesek képviselni közösségüket, annak álláspontját? A kérdés felvetése nem felesleges, mert valóban kerülnek még ilyen-olyan posztra választások során oda nem való, nem alkalmas emberek. De ebben nem ők a hibásak, egyértelműen még az úgynevezett felettes szervet sem lehet okolni, hiszen a választások demokratizmusa lehetővé teszi, hogy a közösség maga döntse el, ki az, akit megbíz érdekeinek képviseletével. A felelősség ezekben az esetekben ugyanis nem csupán, és talán nem is elsősorban azoké, akik javasolják az arra nem alkalmas, nagyobb döntések meghozatalához nem elegendő tapasztalattal rendelkezők megválasztását. Azoké, akik az adott lehetőséggel nem tudtak, vagy éppen ki nem mondott kényelemszeretetből nem akartak élni. A munkahelyi demokrácia napirenden van mindenütt és minden alkalommal. Ám, de demokrácia kétfelé is támaszt követelményeket. Egyfelől azokkal szemben, akiknek feladata e folyamat erősítése, a lehetőségek, a demokratikus fórumok megteremtése. De nem kisebb a felelőssége azoknak sem, akikre a döntés vár, akiknek élniük kell e munkahelyi demokrácia adta lehetőségekkel. Éppen ezért nem fogadható el az elöljáróban említett vélemény. Akármelyik szervről van szó, a társadalmi életben vagy az államigazgatásban, adottak a lehetőségek arra, hogy egy-egy közösség megpróbálja kiválasztani a legmegfelelőbb embert. E döntés felelőssége egyénekre és a közösségre egyaránt vonatkozik. S mi a tapasztalat? Több helyen az. hogy a megteremtett fórumokon nem hangzanak el fontos javaslatok — noha, a mindennapi munkában sokszor esik szó változtatandó gyakorlatokról — nem elegendő a javító szándékú bírálat, s ha egy-egy ember kiválasztásáról van szó, nem nézik mindig távlatokban is a választás következményeit. A döntés felelősségét ma még nem minden ember és nem mindenhol érzékeli. Márpedig enélkül csak demagóg bírálat az elmarasztalás, hisz amire panaszkodik, azt önmaga is jóváhagyta. A demokráciát nem elegendő megalkotni, meg kell tanítani az embereket, hogy azzal élni tudjanak- Meg kell értetni velük, hogy hosszú távon éppen ők lesznek a szenvedő alanyai egy-egy rossz döntésnek. Csak ha ezt megértik, akkor várhatunk el valóban cselekvő, alkotó részvételt a közösség ügyeinek Intézésében. A forma adott, a tartalommal van még gond. Ezt feloldani a következő időszakok feladatai közé tartozik. Deák Rózsi