Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 20. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. január 24., péntek 4. mos veszélyes, egeszsegre ártalmas munkafajta van, a szélsőséges időjárás is betegségek forrása lehet. Szükség van hát községeinkben is az üzemorvosi hálózat kiépítésére — Az előrelépésnek két útja van — tájékoztat dr. Kozma József. a megyei kórház főigazgató-helyettes főorvosa. — Mivel a gazdaságok és szövetkezetek dolgozóinak létszáma a legtöbb helyen nem indokolja az önálló rendelő létesítését, arra törekszünk, hogy a körzeti orvosok funkcióját kibővítve létrehozzuk a me tógazdaságit üzemkörzeti orvosi szolgálatot. Itt a körzeti orvosok látják majd el az üzem egészségügy i feladatokat js, cserébe viszont a gazdálkodó egységektől segítséget kérünk a rendelőik fejlesztésére, műszerezettségének javítására. Így mindkét fél jól jár, hiszen az orvos jobb körülmények között dolgozhat, ugyanakkor helyiben elvégezhetők a munkaalkalmassági és szűrővizsgálatok és nagyobb gondot lehet fordítani a megelőzésre. Már ilyen keretek között folyik a rendelés ipéldául Erdőtelken, Poroszlón, Bélapátfalván, Vétkén vagy Bodonyban. A másik út saját rendelő megteremtése és főállású üzemorvos alkalmazása. Erre a létszámkeretek miatt megyénkben csak a Hatvani Lenin Tsz-ben és Hevesen van lehetőség. A hatvaniak 1986 májusára tervezik az átadást, a Rákóczi Termelőszövetkezet és az állami gazdaság közös hevesi rendelője viszont már ötödik éve működik. Az itt folyó munkáról dr. Vincze Zsuzsanna üzemorvos ad rövid összefoglalást. — JJgyanazt az alapellátást nyújtjuk, mint bármelyik körzeti orvos, de itt .kevesebbet kell a betegeknek várakozniuk. Ugyanakkor mi végezzük az újonnan belépő dolgozók alkalmassági vizsgálatát, a veszélyeztetett munkakörben tevékenykedők időszakos szűrését is. Ellenőrizzük az egészségügyi szempontból kritikus munkahelyeket, a higiéniai állapotokat, s az emberek munkakörülményeinek ismeretében gyógyításukat is hatékonyabbá tehetjük. A dolgozók megszokták és igénylik az üzemorvosi rendelésit. Panaszaikkal hozzánk fordulnak, sőt még a nyugdíjasok is visszajárnak ide. KÖLCSÖNÖS ÉRDEKELTSÉG • • Üzemorvos a téeszben A mezőgazdaságban száVizsgáUt az üzemorvosi rendelőben A két fenntartó gazdaság komolyan veszi rendelőjét: folyamatosan biztosítják a működési feltételeket, beszerzik a gyógyszer- és köt- szerutánpótlást, a műszereket. Arról, hogy hogyan jött létre a vállalkozás, Orosz Pétert, a Rákóczi Tsz közgazdasági elnökhelyettesét faggatom. — A közös rendelő 1981 óta működik — mondja. — Annak idején megkerestük a megyei kórház igazgatóságát és felvetettük az ötletet. Megegyeztünk. hogy őik biztosítják a személyi feltételeket, mii adjuk a helyiségéket és a berendezést. Jelenleg is így működik a rendelő. A doktornőt és az asszisztenseket a városi tanács fizeti, az épületet mi tartjuk fönn. Ez végül is nem kerül sokba: 70 ezer forinttal terheli meg évente a közös számlát, melyet fele-fele arányban fedezünk az állami gazdasággal. Mi a gyorsabb betegellátás, a hatékonyabb szűrések mellett az üzemorvosi ellátásnak arra az előnyére is számítottunk, hogy csökkenni fog a táppénzes napok száma. Ez zsebbevágó kérdés, hiszen a tagok táppénzét a szövetkezet folyósítja. És miért fizessünk olyanoknak, alkik betegség ürügyén például fusiznak valahol? A cél érdekében egyébként az ellenőrző bizottságunk hetente végigjárja a betegállományiban lévőket és az esetek többségében mindent rendben talál. A hevesi példa nem követhető mindenütt, s ma még luxus lenne száz-kétszáz fős létszám mellett önálló rendelő létesítése akkor, amikor az egy orvosra jutó lakosságszám ennek a többszöröse. A másik megoldás, az üzemkörzeti szolgálat fejlesztése viszont még nagy tartalékokat rejt magában, s a VII. ötéves tervi kiépítésétől a mezőgazdaságban dolgozók üzemegészségügyi ellátásának jelentős javulása várható. Koncz János HUSZTHY ZOLTÁNRA EMLÉKEZVE A Liszt-év első egri hangversenye A Helyőrségi Művelődési Otthon Dísztermében szerdán este Kalmár Gyula, az Egri Zeneiskola . művésztanára Liszt zongorára írt műveiből összeállított műsorával megnyitotta a hangversenysorozatot, mely a nagy muzsikus halálának 101., születésének 175. évfordulója alkalmából szerveződik. A műsoron az E-dűr Paganini- etüd, a 123. Petrarca-szo- nett. a VI. Magyar rapszódia, a Funérailles és a h- moll szonáta szerepelt. Kalmár Gyula az alkotások kiválasztásával is hangsúlyozta, hogy „a hangok nagy tanárát” oda akarja követni és ott kívánja megismerni, ahol és amikor a XIX. század talán legnagyobb zongoristája, a nagy romantikusok, a szuggesztív egyéniségek, alkotók szellemi érintésére örökíti meg azt, amit átélt. Virtuozitás, líra, szenvedélyek, eszmék, eszmények: egy világ, amelyet csakis elmélyülten lehet bejárni. Érett koncertzenész Kalmár Gyula. Nemcsak a játék öröméért, nemcsak a kivívott siker — ha nem is oly — hangos visszhangjáért, de a katartikus élmény és a számára mindenképpen szükségszerű szellemi feloldódás békéjéért, az átélésnek mindennél nagyobb önigazolásáért játszik, ül a zongorához. Munkáját, célratörését az értelem is irányítja. Fegyelmezett játéka azt is tükrözi, hogy a művek keletkezési körülményeit, Liszt indíttatásait is kutatja, mielőtt a műveket birtokba venné. A szerzői eligazítások elismétlése a közönség előtt is arra utal: szenvedélyesen meg akarja érteni, legkisebb részleteiben is fel akarja fedezni azt a világot, amit felébreszt a hangokban. Ez a kettőzött szorgalom és lelkiismeretesség, amellyel a művekhez közelít, egymaga is tiszteletet ébreszt. Élete delén jár ez a zongorista és mint a magányos vándor, s nem Don Quijote vívja azt a sorsát jelentő, anyagiakban és elismerésben semmi esetre sem kifizetődő csatát, amit hivatásnak neveznek. Nem törődik mással, csak a pontos és szép előadással. Fel sem merül a gondolat: utánaszámolnia, mennyi energiát is fektetett bele, hány száz órát is áldozott rá, amíg ez az öt tételből álló műsor minden hangja a helyére nem került. Ez a teljesítmény egy vidéki város félig odafigyelő, egyébként igényes közönsége előtt csak azért jöhet létre, mert a művésztanárban megingathatatlan elhivatottság dolgozik. Liszt minden művében áhitatos pianók, elgondolkodtató elmélkedések vezetik őt be és ő követi a szerzőt az érzelmi csúcsokra is, azt a bizonyos nagy témát is beméri, amiért az alkotó a teremtés merészségét megkockáztatta. Ezt a hullámzást, ezt a végletek között utazó lelket fedeztette fel velünk ezen az estén Kalmár Gyula a megjelenítő h-moll szonátában. S ha olykor egy-egy pillanatra a művész fegyelme kienged, annál inkább értékeljük ennek a zenei teljesítménynek a súlyosságát, fajsúlyát, a hitét magasba emelő voltát. Elismerésünk, gondolataink még újabb alapot is kapnak, hiszen ez a robusztus előadói egyéniség Husz- thy Zoltánra, a város egykori híres karnagyára irányította a köz figyelmét: a hangverseny bevételét Husz- thy Zoltán méltó síremlékének létesítésére ajánlotta fel. A zenetörténeti bevezetőket Kakuk Jenő mondotta el. Idézte Vörösmarty híres sorait Lisztről és beillesztette Liszt muzsikája elé Petrarca 123. szonettjét. A téli hónapok hangversenyei sorából ez a Lisztest tartalmával és tanulságaival egyaránt kiemelkedik. Farkas András Új munkával gyarapodott Eger helytörténeti irodalma Az egri helytörténetírás nagy hiányossága volt. hogy eddig nem rendelkeztünk a város múltját bemutató olvasókönyvvel. A megyeszékhely felszabadításának 40. évfordulója jó alkalom volt arra, hogy a Dobó István Vármúzeum Dlárium című közművelődési kiadványsorozatában közreadja a régen várt kiadványt, amelyet Lénárt Andor „Szemelvények Eger történetéből” címmel állított össze. A kötet anyagát képező 189 szemelvényt szerkesztője 13 fejezetre bontotta. A kiadvány első részében közölt dokumentumok az őskortól a XV. század közepéig terjedő irdatlan hosz- szú időszakot ívelik át. Ezt követően a vár nevezetes, 1552-es ostromával, majd a török hódoltság alatti Eger (1596—1687) életével ismerkedhetünk meg. Majd bepillantást nyerhetünk a település Rákóczi-féle szabadságharc (1703—1711) alatti történetébe. A XVIII. századi Egernek jut a következő két fejezet (Eger városa a XVI11. században, Eger város közösségének kis ügyei). Ezután a múlt század eleji, illetve a reformkori településre kalauzol el a kötet összeállítója. Majd az 1848—49-es ,szabadságharc időszaka kapott néhány oldalt. Ezt követően az önkény- uralomtól a századfordulóig terjedő évtizedek helyi világát ismerhetjük meg. A XX. századra négy fejezetet szánt a kiadvány ösz- szeállítójia. A dokumentumokat 1900-al indítja, s 1919. augusztus ÍJig, a Tanácsköztársaság leveréséig sorakoztatja fel. A 282 oldalnyi terjedelmű gyűjtemény anyagát az ellenforradalmi rendszernek, a város felszabadításának, s azt követő négy évtizednek a bemutatásával zárja. Lénárt Andor a kötet anyagát elsősorban az Eger történetével, illetve a város múltjával is foglalkozó kiadványokból válogatta ösz- sze (Balássy Ferenc, Ko- lacskovszky Lajos, Nagy József, Sugár István, Szántó Imre, Szederkényi Nándor, Szecskó Károly stb. munkái). Az ezekből közölt szemelvények alkotják a köttet anyagának többségét. Ezenkívül közreadott eredeti levéltári és sajtóforrásokat is. Az előszó szerint a kiadvány célja a történelemtanárok, a honismereti szak' körvezetők, a város múltja iránt érdeklődök, a kezdő kutatók munkájának segítése. Tehát, a könyv nem a tudományos igényű hely- történeti kutatás számára készült. Noha, bár szerintünk ennek is hasznára vá- Lik. A kötet értékét növeli a mellékelt kislexikon is. amelyben a kiadványban szereplő fogalmakról és nevekről kapunk értékes tájékoztatást. Amikor csak a dicséret hangján tudunk szólni a frissen megjelent kötetről, nem hallgathatjuk el annak néhány fogyatékosságát sem Mindenekelőtt helyes lett volna az eredeti levéltári forrásokból idézett szemelvények számárak gyarapítása a feldolgozásokból merített részek rovására. Néhány sokszor idézett kiadvány ugyanis közművelődési és iskolai könyvtárainkban is megtalálható. Nem pontos az utolsó két fejezet címének megfogalmazása. Az utolsó előtti fejezet címe így hangzik: „A város felszabadulása és ki' sérlet az élet újjászervezésére, a népi demokratikus államrend kialakítására 1944—1950”. Valójában nem kísérletről van szó. Az újjáépítés az élet minden területén végbement, s megszervezték utána a népi demokratikus államrend helyi szerveit. A történelmi korszakhatár nem 1950, amikor a helyi tanácsokat megalakították. hanem 1948. Ekkorra győzött- a szocialista forradalom, létrehozták a proletárdiktatúra államrendszerének helyi szerveit. Ebben a folyamatban csak egvik fontos állomás volt a helyi tanácsok megválasztása. A hézagpótló kiadványt — melyet összeállítója édesapja, dr. Lénárt János, a neves történelemtanár és természetbarát emlékének szentelt — ajánljuk minden egri tanár, helytörténész, könyvtáros, s a köz- művelődésben dolgozó figyelmébe. Sz. K. II/2. Juli rendbehozta ruházatát, felseperte gyorsan kezeivel a kiömlött búzát a szakajtóba, és eltűnt szégyenpírral az arcán a baromfiudvarban. Anna asszony később a konyhában korholta Julit: — Hát erre tanítottalak? Erre neveltelek, hogy azzal a gézengúzzal paráználkodj az udvar kellős közepén? (Részlet az író ,,A MEGSZÁLLOTT" című, a NÉPSZAVA kiadásában 1983-ban megjelent regényéből) Fényes nappal? Ha itthon lesz az a lókötő, nem mutatkozhatsz előtte ebben a kivágott blúzban! Ha lehajolsz, majd kiesik a melled, annak meg a golyószeme! Csoda aztán, ha elveszti a fejét, és bevág a szénába! És hogy engedhetted meg neki hogy végigcsókolja a mezítelen combjaidat? Kitől láttad te ezt a háznál? Megboldogult urammal húsz évet éltem, de még a térdemet sem látta! A gazdád sem! Hát nincs benned szégyenérzet?! — Juli feljebb húzta ágaskodó keblein a blúzt, és a ma született bárányok ártatlanságával védekezett: — Én nem is tudom... Őszintén néni is vettem észre, csak arra figyeltem, amiket mond... Lehet azért, mert olyan kedvesen csinálta. .. Anna asszony arca megszelídült, és mosolyogva jegyezte meg: — Ez szép! Legközelebb majd azt sem fogod észrevenni, amikor teherbe ejt, mivelhogy feltehetően azt is majd olyan kedvesen csinálja. .. Fazola Henrik visszaérkezve Egerbe, azonnal kérvényt írt a szomolnoki bányászati felügyelőséghez, amelyben kutatási engedélyt kért vasércre, az előírásoknak ' megfelelően, pontosan meghatározva a helyet. Az engedélyvásárlás ideje alatt, melyhez nemegyszer két hónap is kellett, Fazola rendezhette elhanyagolt otthoni dolgait, leszüretelhette a szőlőt, megtölthette hordóit oportóval és leánykával. Ebben az évben hosz- szúra nyúlt az ősz, édes lett a must, és hamar erjedésnek indult a nemespenészes pincéiben. Azonkívül felvehette újra a kalapácsát, egypár régi rendelést, teljesítendő. Mert ekkor már nagyon kellett a pénz, igen megfogyatkoztak a forintok a házi pénzes ládikóban. Mert a kutatások, a többnyire fogadott munkásokkal feltárt kutatóárok, reménytárnák ásása nem kis költségbe kerültek. Zsörtölődött is Anna asz- szony, aki első férje mellett is mindig takarékos, beosztó háziasszony hírében állt. Rendszerint addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért, megalapozatlan álmok kergetése nem borította fel háztartása anyagi egyensúlyát. Ez az ura pedig, ez a korábban oly takarékos ember, hóbortos álmai miatt adósságot adósságra halmoz. m Fazola- hazaérkezése utáni első estén, a vacsoránál sokáig nem tudta, hogy kezdjen hozzá, úgy kerülgette mondandóját, mint macska a forró kását, de azért, erőt véve magán, csak ki- bökte: — Távol áll tőlem, jó uram, hogy bíráljam cselekedeteit, de engedje meg, hogy megkérdezzem: miből fogja visszafizetni adósságait? Egyáltalán összeszámolta már, mennyivel tartozik? Fazola felnézett tányérjából. Meglepte a számonké- rő hang, és lenyelve a szájában lévő falatot, felelte: — Ne higgye, Anna, hogy nem tartom számon. Hogy tájékoztassam: az irgalmas rendnek tartozom ezer, Gyulai Andrásnak hétszáz, a szemináriumnak hatszáz, és Ali Pálnak nyolcszáz forinttal. Ez összesen háromezer egyszáz forint... Anna asszony elkékült: — De hisz ez óriási ősz- szeg! Úristen! Van elképzelése, honnan teremti elő ezt a pénzt, ha nem folytatja mesterségét? Két megyeházi rácskapu sem húzná ki a kátyúból... Fazola fel sem nézve a tányérjából, kurtán válaszolta: — Ez már az én gondom lesz Anna, és ne epessze magát miatta! Egyébként ne feledje, most már bányáim vannak, és megtaláltam a vasércet... — Mit segít az magán, jó uram! Ingoványos talaj az, amelyre tért, könnyen rajtaveszíthet! —• felelte Anna asszony, és kisietett a szobából. (Vége) KRISTON BÉLA:
