Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 20. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. január 24., péntek Várkonyi Péter befejezte varsói tárgyalásait Varsói látogatásán Várkonyi Péter külügyminiszter és lengyel kollégája Marian Orzechowski aláírták a magyar—lengyel kulturális és tudományos együttműködés öt évre szóló munkatervét (Népúj ság- telei otó — CAF — MTI — KS) (Folytatás az 1. oldalról) nuár 15-i nyilatkozatában elhangzott javaslatokat. E szovjet javaslatok figyelembe veszik valamennyi fél és az egész emberiség érdekeit, reális programot nyújtanak a földi fegyverkezés megszüntetéséhez és a fegyverkezés világűrre való ki- terjesztésének megakadályozásához, a nukleáris, valamint a vegyi fegyverek szakaszonként megvalósuló teljes és általános megsemmisítéséhez, a háború veszélyének elhárításához. A miniszterek állást foglaltak a világ különböző részein meglévő konfliktusok mielőbbi békés és tartós rendezése mellett. A világgazdaság problémáit érintve megállapították, hogy a korlátozások és mindenféle politikai célból alkalmazott gazdasági nyomás ellenkezik a nemzetközi együttélés normáival. A két fél állást foglalt amellett, hogy a nemzetközi biztonság erősítésére és a béke megőrzésére irányuló tevékenységben növekedjék az ENSZ szerepe. Várkonyi Péter lengyelországi látogatása szívélyes, elvtársi légkörben zajlott le. A megbeszéléseket a megvitatott kérdésekben megnyilvánuló teljes nézetazonosság jellemezte. A két külügyminiszter aláírta a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kormányai közötti, 1986—90-re szóló kulturális és tudományos együttműködési munkatervet. Várkonyi Péter hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Marian Or- zechowskit, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Körözik Abu Nidalt A római repülőtéren december 27-én elkövetett tö: A SZÖVTERV HEVES MEGYEI IRODÁJA FELVÉTELRE KERES azonnali belépéssel épületgépész tervezői gyakorlattal üzemmérnököt vagy gépészmérnököt. JELENTKEZÉS: EGER, Rózsa Károly u. 10. (Telefon: 12*046) megmészárlás ügyében eljáró olasz bűnüldöző hatóságok nemzetközi elfogató parancsot adtak ki csütörtökön Abu Nidal ellen. Ez a rejtélyes palesztin terrorista — miután szakított Jasszer Arafattal — véres terrorcselekményekkel tette hírhedtté nevét. Az El-Fa- tah 1974-ben halálra ítélte. Jól vannak a magyar állampolgárok Folytatódik a külföldiek elszállítása Adenböl Továbbra is egymásnak ellentmondó hírek érkeznek a másfél hete dúló dél-jemeni harcok kimeneteléről, és csak az látszik biztosnak, hogy egyik fél sem ura teljesen a helyzetnek. Az ENA etióp hírügynökség szerint Ali Nasszer Mohammed rádióközleményben adta hírül, hogy néhány ellenállási ponttól eltekintve fegyveresei ellenőrzik a terepet Ádenben. Különböző, más források ellenben úgy tudják, hogy a fővárosban az elnököt támogató csapatok birtokba vették ugyan a kikötőt és a repülőteret, a város nyugati felének jó részén a másik fél van fölényben. A Reuter brit hír- ügynökség megbízható arab forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy az Ali Nasz- szer Mohammed elnök hívei és a vele szemben álló kollektív vezetés erői közötti harcok kiterjedtek az egész ország területére. Észak-Jemenből érkező értesülések szerint a kollektív vezetés oldalán álló, jól felfegyverzett csapatok Dél- Jemen hat tartománya közül legalább hármat ellenőriznek, és erősítéseket küldenek Ádenbe. Dzsibuti sajtójelentések arról számolnak be, hogy Abdul Fatah Iszmail, az Ali Nasszer Mohammed ellen fellépő erők egyik vezetője megsebesült. Szerdán folytatódott a külföldiek elszállítása Adenböl. A Britannia brit hajó újabb 209 külföldi állampolgárt vett a fedélzetére. Párizsban a külügyminisztérium szóvivője bejelentette: egy francia hajó elszállított minden Ádenben dolgozó francia állampolgárt. Pérez de Cuellár, ENSZ- főtitkár szerdán felszólította az egymással harcban álló dél-jemeni feleket: tegyék lehetővé mintegy 500 külföldi állampolgár elszállítását Adenböl. Ezek a külföldiek az ENSZ egyik szakosított szervezetének ádeni épületében rekedtek. ★ A Magyar Külügyminisztérium közlése szerint folytatódik a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban dolgozó magyar állampolgárok családtagjai és egyes munkavállalók hazautaztatása. Csütörtök délelőtt megerősített értesülések szerint a Dél-Jemenben maradt magyarok változatlanul jól vannak. Szállodatüz Új-Delhiben Tűzvész pusztított csütörtök hajnalban az indiai főváros déli részében, az ötcsillagos Siddhart Continental szállodában. Hatósági jelentések szerint a tragédiában harminchármán vesztették életüket, a sebesültek száma eléri a negyvenet. A tűzoltók órákon át birkóztak a lángokkal. Az első vizsgálatok szerint a tűz a korszerű, tízemeletes szálloda földszinti tanácskozótermében keletkezett, egyelőre ismeretlen okokból. A gomolygó füstöt a személyzet vette észre hajnali két óra körül, s riasztotta a tűzoltókat. A szerencsétlenség idején az előkelő szálloda szinte minden szobája foglalt volt. A Siddhart Continental szállodában pusztított tűzvész okait kivizsgáló indiai hatóságok szóvivője közölte az MTI tudósítójával, hogy tudomásuk szerint a szerencsétlenségben negyvennégyen vesztették életüket, a sérültek száma meghaladja a nyolcvanat. A szálloda első négy emelete teljesen kiégett. A PTI indiai hírügynökség szerint a csütörtöki volt a legszörnyűbb szállodai tűzvész, amely valaha is az indiai fővárosban pusztított. Az áldozatok pontos számának megállapítása és azonosításuk még tart. —( Külpolitikai kommentárunk )— Elutasítás Koppenhágában VALAMI BŰZLIK. Nem Dániában, hanem Dániának. Hogy némi joggal gyanakodik a legkisebb skandináv állam a Közös Piac tervezett reformjára, azt a parlament a napokban hozta a kormány tudomására. A Folketing képviselőinek többsége ugyanis nyomós érvek felsorakoztatása után vetette el a reformjavaslatot. A fő érv, hogy csorbulna az ország szuverenitása, ha növelnék az EGK-tagországok közös képviselőházánaik, a Strassbourgban ülésező Eu- rópa-parlamentnek hatáskörét. Dánia égető problémája: nehogy a közös parlament a fejére nőhessen a nemzeti parlamenteknek. Nehogy olyan döntéseket hozhasson, amely esetleg lefoghatja a nemzeti kormány, illetve a hazai parlament kezét — mondjuk olyan közös piaci érdekből, amely Dániának éppenséggel nem érdeke. Persze ilyen gondolatai az összes tagállamnak vannak. Csak úgy tetszik, hogy a kisebbek —, s főleg a dánok — jobban félnek. FÉLNEK AZONBAN Koppenhágában attól is — sőt talán ettől tartanak a legjobban —, hogy az Európai Gazdasági Közösségben bevezetik az eddigi konszenzus elv helyett a többségi szavazást. Tehát megváltoztatják azt, hogy bármelyik állam megvétózhat olyan javaslatokat, amelyek megvalósítása ellenkezik érdekeivel. Márpedig a közös piaci reform talán legfontosabb pontja ez lenne. Érthetően, hiszen két-három éve véget nem érő viták után sem tudtak a tagországok dűlőre jutni fontos kérdésekben, mert egy-két állam ellenállt a többiek kívánságának. A Közös Piac decemberi csúcsértekezletén tető alá hoztak egy kompromisszumos formulát, amelyet aztán ki-ki hazamenve igyekezett elfogadtatni a honi parlamentekkel. Schlüter, a koppenhágai kormány feje is így tett, csakhogy az ő pártja odahaza kisebbségben próbál kormányozni. Nem csoda hát. hogy a berzenkedő parlament elvetette ajánlatát. A DÁN PARLAMENT ezzel nemet mondott kormányának, amelyet így egyelőre elzárkózásra kényszerít az EGK-reformmal szemben. Hiába óvott Schlüter miniszterelnök, hogy az ország ezzel az elszigetelődést, a piacból való de facto kirekesztődést kockáztatja. A honatyák úgy vélik, hogy bár ez valóban egy komoly veszély, de nem eszik a kását olyan forrón, hiszen ott van még a sokkal nagyobb súlyú Nagy-Britannia, amely ugyancsak nem tapsikol a tervezett reformnak. Szövetségben pedig könnyebb védeni a dán sáncokat is. Avar Károly A francia választások előtt Marchais a tv-ben Georges Marchais, az FKP főtitkára egy televíziós beszélgetésben megerősítette, hogy a kommunisták nem segítik hatalomra a márciusi választások után kiegyenlített parlamenti erőviszonyok között a Szocialista Pártot, ha az mai gazdasági irányvonalát akarja folytatni. Az FKP hosszú idő után először kapott lehetőséget arra, hogy egyik vezetője a tv-ben több mint egy órán át kifejthesse a párt álláspontját az országa előtt álló fő kérdésekről. Az újságírók és a nézők elsősorban az FKP és a Szocialista Párt viszonyáról, a kommunisták választási céljairól és politikai elképzeléseiről kérdezték Marchais-t. ^ FELVESZÜNK C karosszérialakatost, D autószerelőket, ^ legalább 3 éves csoportvezetői, C ~| vagy művezetői gyakorlattal rendelkező, p érettségizett autószerelőt és E-kategóriás gépkocsivezetőket. JELENTKEZNI LEHET: q Q □ J a Tejipari Szállítási Vállalat, GYÖNGYÖS, Kenyérgyár u. 1. sz. alatt Q (a Volán és a Tejüzem között.) OmnmnnnnnnnnCK A Mátra Volán gépkönyvelői és pénzügyi munkakörbe munkavállalót keres. Fizetés a kollektív szerződés szerint. A dolgozónak helyközi, és helyi, a dolgozó házas társának a megye helyi járataira díjtalan utazást biztosítunk. Jelentkezés a számviteli és pénzügyi osztály, vezetőnél. Eger. Lenin út 61. sz. alatt. TIBETI ÚTIJEGYZETEK IV/4. Rugalmasabb politika A tibeti vallásosság iránti tolerancia csak egyik ve- tülete az évtizedforduló óta érvényesülő, a nemzeti sa- jlátassáígolkníalk a múlthoz képest összehasonlíthatatlanul nagyobb teret biztosító politikának. Mao Ce-tung idejében például Tibetiben is ,«& gabona a döntő láncszem” volt a hivatalos és katasztrofális következményekkel járó jelszó. Tilbet- ben búzát voltak kénytelenek termelni, holott az éghajlat, a talaj jobban megfelel az árpa termesztésének. nem is beszélve arról, ’ hagy ez a tibetiek alapvető élelme, Mao halála után a voluntarista kényszer megszűnt. Panaszra adott okot az is, hogy bár a lakosságnak csak öt százaléka — jobbára betelepített — kínai (han), a hivatalokban kínai káderek ültek), akik sohasem tanultak meg tibetiül. Ez volt az állapot az ötvenes évek elejétől — amikor egyezmény alapján kínai katonaság vonult be a közel félévszázadon át Kínától külön álló Tiibetbe — egészen a nyolcvanas évekig. 1983-lban .lm Fa-tang, Tibet akkori pár.tti fkára azt mondotta, hogy az összes, ötvennél fiatalabb pártkádernek, kormányzati tisztviselőnek és katonatisztnek meg kell tanulnia tibetiül. Ez változatlanul szorgalmazott hivatalos politika. A kínai hírügynökség tavaly ősszel, az autonóm terület megalakulásának 20. évfordulóján, azlt jelentette, hogy 1980 óta számos fordítóiroda nyílt, manapság, már az összes hivatalos dokumentumot vagy mindkét nyelven — tibetiül és kínaiul —, vagy csak tibeti, nyelven teszik közzé. (Mellesleg: a két nyelv rendkívül eltér egymástól, a tibeti például alfabetikus.) Tavaly augusztus közepén Lhaszában az utcák és a parkok vtsszakaspták tibeti nevüket, az üzletek cégtábláinak feliratai, a gyárak, az üzemek, az iskolák bejáratánál díszelgő feliratok is kétnyelvűek. 1985. augusztus 20-tól már helyi nyelven is sugároznak tv- műsort, addig csak a kínai központi televízió műsorai jutottak el Tibetbe, egyhetes késéssel, felvételen, kon- zervműsonként. Ma már a központi műsort is egyidő- ben tudja venni a pekingi és a Ihászai néző, az adás e távoli vidékre műhold segítségével jut el. Igaz, a tibetiek legnagyobb bánatára az adótornyot a tibeti hagyományos orvoatudoimány lerombolt iskolájának helyén, a Potala-palotával szemben építették fel, megbontván az évszázadok óta ismért városképet. Hivatalos adat szerint Ti- betben most 50 ezer káder, azaz párt- és kormánytisztviselő dolgozik, a káderek 62 százaléka tibeti vagy más nemzetiségű, a 20 évvel ezelőtti aránynak a kétszerese. Az itt dolgozó kínaiak — „tibeti pótlékként" — a nehéz életkörülmények és klíma ellensúlyozására többet keresnek, mint más tartományokban: idegenvezetőnőm például 50 százalékkal kap többet, mintha Szecsuánban dolgozna. A központi kormány 1952 óta közel nyolcmilliárd jüannal (csaknem hárommii- liárd dollárral támogatta) Tibetet, nem számítva a központi kormányberuházásokat. Tibet és a tibetiek talpra- állásátíoz, az évszázados lemaradás pótlásához úgy is hozzá akarnak segíteni, hogy itt Kína egyéb részeihez viszonyítva, Jpugíalma- sabb gazdaságpolitika van érvényben. Az autonóm terület például 1990-ig adó- mentességet élvez. 1990-ig a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási kvótájának meghatározásakor Tibetet nem veszik figyelembe. A paraszt saját boldogulására állatot tarthat és földbérleményén egyénileg dolgozhat. Itt még az „egy család — egy gyermek" politika sem érvényes: o tibeti családokban átlag három gyerek születik. S. Kovács Ferenc
