Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-23 / 19. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. január 23., csütörtök szakzsűrije 104 szerző 827 alkotása közül választott ki 129 képet. A kiállítás Vas megyébe, Szombathelyre utazik tovább a körúton. Nehéz dolga volt a szak- zsűrinek, amikor arról kellett döntenie, hogy mely művek valók közönség elé, s kiket díjazzanak. Jung Zseni, aki a legnagyobb anyaggal szerepel, méltán kapott kollekoiódíjat érzékeny férfi—nőkarpcsolatot feltáró munkáiért. Ugyanez vonatkozik a szintén visszafogott hangú Újhelyi Istvánra és Csabai Istvánra. Katona Bálint szintén díjazott képei már elgondolkodtatób- bak, bár inkább csak formai jegyeiket, s egy-egy ötletet hordoznak. Az aktfotózás Magyarországon nyilvánvalóan útját keresi, ez a III. országos tárlatból js kitetszik. A kezdeményezés azonban rendkívül hasznos, mert sok helyen, SQk falusi településen, sokféle érzelmi, sokféle értékítéletei esztétikai, etikai alapállású ember láitja, és sokat tesz a képzőművészet, s általában a művészet terjesztéséért. A nagy sikerű kiállítás népszerűségét jelzi, hogy több alkotás már menet közben elveszett... Cjhelyi István: Akt No 235 (Nagy Zoltán reprodukciói — KS) Germán Péter: Akt ernyővel AKTFOTÓK vám IV forkiáll itás A III. Országos Aktfotó Kiállítás Borsod-Abaúj- Zemplén megyéből, Riese nagyközségből az év első napjaiban Oroszlányba érkezett. Az előző, 1983-as pályázat fotóanyagát mintegy 60 hazai településen több mint 50 ezer néző látta. Miután a tavalyi pályázatra a fotósok közül több mint kétszer annyian jelentkeztek, mint a megelőzőre, várható, hogy a siker is megduplázódik. A Magyar Fotóművészek Szövetségének Jung Zseni: Ülő akt VITKOVICS MIHÁLY MUNKÁSSÁGA KAPCSÁN Eger szerb művelődéstörténeti emlékeiről 111/3. Ez a bizánci eredetű, de az évszázadok folyamán egyre inkább nemzeti arculatúvá váló szerb szellemiség nemcsak a szépirodalomban teremtett sajátos, páratlan esztétikai élményeket kínáló értékeket, a képzőművészet talán még a szép litera- túra eredményeit is túlhaladta. Természetesen ez is magán viseli a bizánciasság jegyeit, ám itt is csakhamar megjelennek a nemzeti sajátosságok, az ikonfestészet témavilágában már a középkor folyamán szembetűnő lesz a nemzeti jelleg. Csak ámulattal lehet szemlélni a történelem viharait átvészelő balkáni szerb kolostorok 'freskóit, ikonjait, s mégin- kább az ötvösművészeti emlékeket. És persze a bizánciasság jegyeit olyannyira megtartó építészeti megoldásokat. Amikor Arsenije Cer- nojevic sokadmagával Magyarország felé menekült az előrenyomuló törökök elől, népe magával hozta e művészet tárgyi anyagának egy részét, de méginkább ennek szellemiségét. Az új hazában letelepülve, rövid idő alatt megalkották azokat az építészeti csodákat, amelyek nélkül a magyar építőművészet története emlékekben sokszorosan szegényebb lenne. Mohácson és Baján, Ráckevén és Szentendrén. s még megannyi más helységben állnak az akkori idők szerb építészeti emlékei. Itt, Egerben a legszebb szerb templomok egyike található, melynek látására nem csupán a sok száz kilométerre lévő At- hoszról jött el a fent említett tudós Chrysostom, hanem a szerb irodalmi és tudományos élet számos más képviselője is. A zombori születésű, Gárdonyit is nagyra becsülő szerb író, Veljko Petrovic éppúgy elgyönyörködött a templom szépségében, mint a műtörténész Dinko Davidov és Dejan Me- dakovic (ez utóbbi művészettörténeti monográfiájában szentelt szép passzust Egernek), de „kipróbálta” a rác templom akusztikáját a régi szerb zene világhírű kutatója, Dimitrije Stefano- vié is. Nem túlzó megállapítás: világnyelveken és szerbül megjelent, az egri rác templomnak és parókiának a délszláv, illetve a ke- letközép-európai kultúrában betöltött szerepét méltató soraikkal ráirányították a világ művészet kedvelőinek figyelmét városunkra. Végül szóljunk talán azokról is, akik Eger szerb műemlékeit megalkották. Tisztes polgárok: kereskedők vagy a kézműipar különféle ágazataival foglalkozó mesterek voltak, akik nélkül a XVIII. századi Eger gazdasági prosperálása nyilván szolidabb lett volna. Ok adták össze a pénzt, ők voltak a művészetpártolók. S a szellemi irányítók. Nemzetükhöz, népükhöz mindenkor hű parókusaik, akik közül kiemelkednek a Vitkovi- csok: József és Péter, a költő Vitkovics Mihály nagyapja és édesapja. Anyanyelvűk mellett görögül, latinul és németül jól beszélő, a szerb felvilágosodás legnagyobb alakjával, Dositej Obradovic-tyal barátságot tartó, tudomány- és művészetszerető férfiú mindkettő. az utóbbi a templom felépítésének engedélyét József császárnál kieszközlő elöljáró. Fia, a költő így emlékezik erre egy szerb nyelvű írásában. „Az egriek sokszor kértek engedélyt, hogy új templomot emelhessenek, de sehogyan sem tudták megszerezni. Egyszer József császár látogatott Egerbe, Petur parókus, fölhasználva ezt az alkalmat, az egri egyházközösség kérvényét a templom ügyében írásban és szóban előterjesztette, és elérte, hogy a kegyes uralkodó személyesen a régi szerb templomba elmenni kegyeskedett. Látván pedig azt sajnálatra méltó állapotban, kegyesen mondotta: — Építsetek új templomot, s imádkozzatok érettem. .. ! S valóban, négy év múlva ott állt a hatalmas és szép templom teljesen készen, meggazdagitva értékes miseruhákkal, kelyhekkel és más értékes templomi kegytárgyakkal." E templomi kegytárgyakat ma a XVIII. századi szerb művészet legszebb emlékei között tartjuk számon... (Vépe) Lőkös István KRISTON BÉLA: ii/i. A Fazola-ház portája az egri Üjvilág utcában fürdőit az őszi verőfényben. Bandi kora reggel az udvart seperte, amikor Juli szakajtóval kezében röppent ki a tornácos házból, piros papuccsal mezítelen formás lábain. — Pipipipi... pipipipi... — hívogatta a csirkéit mesz- sziről a legény felé sandítva. Bandi legény erre várt. Lecsapta a nyírfaseprűt, és Juli után iramodott. A baromfiudvar kapuja előtt érte utói, és elkapta a derekát: — Ejnye, lelkem, galam- bocskám, szívem Julikája! Hát te a tetves tyúkjaidat (Részlet az író „A MEGSZÁLLOTT" című, a NÉPSZAVA kiadásában 1983-ban megjelent regényéből) hívogatod, ahelyett, hogy nekem adnál egy csókot?! — Eridj! Hagyj! És vidd a kezed tőlem! Menj a csavargó gazdáddal együtt oda, ahol eddig kódorogtatok! — perlekedett Juli, megpróbálva kiszabadítani magát a legény öleléséből, de hát az a fránya szakajtó a kezében, teli búzával! — Ö, hát nincs is neked szíved, ha nem örülsz annak, hogy végre itthon vagyok! Mióta megjöttem, még egy valamirevaló csókot sem adtál! No, adj hamar egyet, mert itt gebedek meg menten! — ostromolta Bandi a leányt. — Még mit nem akarsz, te szégyentelen! Majd fogok talán az udvar kellős közepén csókolzni veled?! Biztos volt, aki adott neked abban a fene nagy vadonban a csókon kívül egyebet is! No, hagyj, mondtam, és vidd el a kezed a mellemtől, mert ha kijön a tekintetes asszony, majd ad nekünk a seprűnyéllel! — Na és ha meglát, akkor sem szakad ránk a Szent Mihály-templom tornya! Lehet, hogy éjszaka a gazdurammal ugyanezt csinálták! Juli pajkosan felkacagott: — Ugyan, ne nevettes már, mert menten görcsöket kapok! Még hogy ők is ugyanezt csinálják! Nem láttam én őket soha még csókot sem váltani! El sem tudnám képzelni őket olyan helyzetben... — Az az ő bajuk! Én viszont annál inkább el tudnálak képzelni téged galambom, olyanabb helyzetben is! — heveskedett Bandi, és felkapva a leányt, mit sem törődve a kiömlő búzával, egy közeli padra vitte, ahol ölébe ültetve újságolta: — Képzeld, tubicám! Nagy dolog történt! Rátaláltunk a mesterrel a vasércre! És most tudod, mit csinálunk?! Vasművet építünk kint a Bükkben! — Hogyhogy építünk? Talán te is? — Hát persze! Hisz mindent együtt csinálunk! Szóval, azt mondta a mester, ha felépítjük a kohót... — Hát az meg mi? — Hogyhogy mi?! Hát mássá! — Az megint mi a fészkes fene?! Kohó... mássá... Azt sem tudom, hogy eszik-e, vagy isszák! Magyarul mondd, mert így nem értem! — Jaj, Julikám, deértet- len vagy! Meglátni, túl sokat sündörögsz a buta tyúkjaid között, lassan annyi eszed sem lesz, mint nekik! Hát ide figyelj! A mássá az nem más, mint kohó... Az meg olyan kemence, melyben a vasérc megolvad, és úgy folyik ki belőle az alján, mint kannából a tej... Érted már? — Mondjuk... — Szóval, azt mondta a mester hazafelé jövet, ha felépül a kohó, engem megtesz öntőmesternek! Nagy tisztség lesz ám az! Én erre azt mondtam neki, akkor én építek egy takaros faházat a Garadna partján, feleségül veszem a Julit, és kiviszem magammal... — És miből gondolod, hogy kimegyek én oda, abba a vadonba, ahol még a harangszó sem kondul, meg ahol haramiák tanyáznak? — Majd kondul az öntőharang ! Meglátod galambom, szép hely lesz ám az! Ott fog folyni házunk előtt a Garadna. Nyáron abban fogsz mosni! Beleállsz, szoknyádat felhúzva a térded fölé, így ni, hogy be ne vi- zeződjön a szoknyácskád... — mondotta a legény felhúzva a leány lábain a piros szoknyát, gyorsan végigcsókolva Juli gömbölyű combjain, majd nekitüze- sedve folytatta, nem véve észre, hogy közben Anna asszony megjelent a tornácon, és a seprűért nyúlt. — Éjjel meg kinyitjuk az ablakunkat, és egymás karjaiban hallgatjuk a patak csobogását, szerelmes szívünk dobbanását... Ne félj, boldoggá teszlek ott kinn, galambon. .. — Én meg nyomorékká verlek itt mindjárt ezzel a seprűnyéllel, te pernahajder, ha nem hagysz békét annak a buta leánynak! — harsant Anna asszony hangja a tornácról, majd Julit korholta: — Te meg takarod le mindjárt a pucér combjaidat! Te... te... te... szégyentelen! Vegyétek tudomásul, ripsz-ropsz meg fogtok esküdni! Én nem fogok azon rettegni, hogy még valami bajt csinál neked az a gazember a fene nagy-nagy természetével — porolt Anna asszony, végigsuhintva gyöngéden Bandi hátán a seprűnyéllel. — Hát éppen erről beszélgettünk a Julival, amikor megtetszett zavarni! — válaszolta szemtelenül Bandi, elengedve a leányt. Mozgássérültek kulturális fesztiválja 1986. május 30. és június 1. között Székesfehérváron megrendezik a mozgássérültek első országos,'kulturális fesztiválját. A háromnapos programra a szervezők az Ország minden részéből vár- nak érdeklődőket. Kétszáz vendég elhelyezéséről és ellátásáról tudnak szervezetten gondoskodni. A részvételi díj személyenként 4Ö0 forint. Ennek ellenében biztosítják a szállást, napi háromszori étkezést és a rendezvényeken való részvételt. A fesztivál programjában szerepel képzőművészeti kiállítás, utazáskiállítás, irodalmi délután, keresztrejtvényfejtő bajnokság és egy szórakoztató zárórendezvény. Fakultatív programként — idegenvezető kalauzolásával — a résztvevőik megismerkedhetnek Székesfehérvár történelmi belvárosával, Fokozd nevezetességéivel és tájékozódhatnak a Mozgás- sérültek Fejér Megyei Egyesületének tevékenységéről. A fesztivál részletes műsorfüzete februárban jelenik meg. Kuchta Nándor: Tülltánc
