Népújság, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. január 22., szerda 3 Hz állam, mint tulajdonos A termelési eszközök társadalmi tulajdona — szocialista köztulajdona — azt jelentette majd négy évtizeddel ezelőtt, hogy megszűnik a kizsákmányolás; a munka minden gyü­mölcse a népet illeti. A társadalmi tulajdon tárgya egy­formán mindenkié, de külön-külön senkié. A társadalmi tulajdon nem tulajdonjog a szó jogi értelmében. A vállalat termelő kollektívája nincs közvetlen tulajdonosi kapcsolat­ban saját vállalata termelőeszközeivel; ezek nem képezik az adott kollektíva tulajdonát. A vállalat; „gondnok”, „va­gyonkezelő”. Hamar kiderült — főleg az államosítások során —, hogy mégis kell lenni jogi értelemben vett tulajdonos' nak. Ez lett az állam. Az állam a dolgozó nép érde­kében gyakorolja tulajdon­jogát, tehát szocialista ál­lami tulajdonról és közve­tett társadalmi tulajdonról van szló. MS ad ritkábban esett szó arról a marxi gon­dolatról, hogy a társadalmi tulajdon először úgy jele­nik meg, mint a munkásság osztálytulajdona, majd ez­után mint a társadalom ösz- szes tagjának tulajdona. Munka és tulajdon De fennmaradtak — egy­részt mint tantótelek. más­részt, mint elérendő köve­telmények — azok az el­vek, amelyek szerint a szo­cialista társadalmi tulajdon lényege a munkaerő és a termelési eszközök szocialis­ta egyesítése, ahol a tulaj­don és a muníka egyesül, a munkafunkció és az elsa­játítási funkció nem válik szét; a társadalom minden tagja egy személyben lát el közvetlenül munkafunkciót és társadalmi /elsajiátítási funkciót. A csoportok és szervezetek koordináltan vesznek részt a gazdasági folyamatokban, tervszerűség uralkodik. A gazdasági te­vékenység célja a társadal­mi szükségletek mind tel­jesebb kielégítése, haladás az össznépi tulajdon lét­rejötte és az osztály nélküli társadalom felé. Az érdekek alapvetően azonosak: az egyének, csoportok közötti kapcsolatok egyenrangúak. Bár a régi, hagyományos felfogást sem a tudomány, sem az élet meg nem cáfol­ta. de a hangsúlyok meg­lehetősen eltolódtak. A tár­sadalmi tulajdon hamar el­hagyta az ideológia védett területét és kilépett a gya­korlatba. Kénytelen lett jo­gilag is konkrét formát öl­teni. A vállalati kollektíva fokozatosan rendelkezési jo­gosultságokhoz jutott. A vál­lalat már nem csupán „va­gyonkezelő”, hanem igazi tulajdonossá vált. Csak po­litikai értelmezésben igaz, hogy a társadalmi tulajdon a munkásság, majd a tár­sadalom összes tagjának tu­lajdona. A gazdasági tévé' kenység célja lett a nemze­ti jövedelem növelése, -mi­méi nagyobb nyereség eléré­se. Az érdekekről kiderült, hogy csak végső soron azo­nosak, egyébként rendkívül eltérőek. Az egyének és a csoportok közötti kapcsola­tok sem mohdhatók egyen­rangúaknak. A tulajdon ma már nem egyszerűen általá­nos társadalmi-gazdasági vi­szony, hanem hatalom, ren~ delkezés, ellenőrzés és dön­tésrendszer is. Mire jogosultak a vállalatok? A három évtizeddel ezelőt­ti felfogás szerint a válla­lat nem lehet tulajdonos, hiszen az állami tulajdon oszthatatlan: a vállalat — állami szervként — állami jellegű részfeladatokat tel­jesít; jogosultságait az ál' Iámtól feltételesen és köte­lezettségeihez igazodóan kapja, tehát súját alapú jo­gosultságai nincsenek. A vállalatok ebben a felfogás­ban nem tulajdonosai a rea­lizált értéknek; döntési le­hetőségük csak a terven be­lül van; tevékenységük alapvető irányába nincs be­leszólásuk. Sokan voltak ab­ban az időben, de később is azon az állásponton, hogy a gazdasági egységeknek a szocializmusban nem is sza­bad vállalati formába szer­veződniük, hiszen a válla­lat kapitalista jellegű in­tézmény; az önállóan mű­ködő vállalat mind az ál­lam, mind a dolgozók tu­lajdonosi jogait korlátozza, a dolgozók tevékenységét a piac uralma alá veti. Azóta túlestünk néhány reformon. Általánossá let­tek az áru. és pénzviszo­nyok. Utat engedtünk a sza­bályozott piacnak, a válla­lati elkülönült érdeknek, a vállalkozásnak. Kiderült számos «jogi megfogalma­zásról, hogy első ránézésre igen jól érthető, de alkal­mazásakor homályos. Mit jelent az, hogy a vállalat állami jellegű részfeladato­kat lát el, jogosultságai fel­tételesek? A gazdálkodás, a termelés csak néhány na­gyon alapvető tevékenység­ben „állami jellegű”, példá­ul a szénbányászatban, a villamosendrgia-iparban, a hadiiparban, a kommunális közüzemi ellátásban. Ma már a vállalatoknak van­nak saját, közvetlen jogo­sultságaik; tulajdonosaik a termelési eszközöknek és a realizált értéknek. Döntési lehetőségeik széles körűek: nem kapnak kötelező ter­vet. Az állam a vállalati vagyontárgyaikat nem cso­portosíthatja át. Kiderült a vállalatról, hogy nem ka­pitalista jellegű intézmény, hanem a gazdálkodó egy­ségek természetes formája ott, ahol árutermelés van. Nem korlátozza, hanem erő­síti a dolgozók tulajdonosi jogait. Az állam teret ad a tár­sadalom önszerveződésének, önkorrekciós képessége erő­södésének. Nő a jelentősé­ge ,a vállalkozói tevékeny­ségnek. A vállalatoknak az államigazgatási szervektől való közvetlen függősége csökken; a döntéseket és az ezekért való felelősséget ál­lami és pártszervek nem vállalják át. Három alapvető típus Világtendencia, hogy min­denütt keresik a tevékeny­ségek jellegéhez, a terme­lőerők fejlettségéhez és kon­centráltságához igazodó irá­nyítási formákat és tulaj doni konstrukciókat. Ná­lunk js kialakult a három alapvető tulajdontípus: o közvetlen állami („az állam vállalata”), a közvetett ál­lami („állami vállalat”) és a szövetkezeti tulajdon. Eh­hez jönnek még a szocialis­ta szektorokba integrált kis­vállalkozások (háztáji és ki­segítő gazdaságok, szakcso­portok, vgmk-k stb.) és a magánszektor különböző for­mái (kis magántulajdon, ve­gyes vállalat, tőkés magán­vállalat). A gazdaság túl­nyomó részeit az állami vál­lalatok és a szövetkezetek teszik ki. A lényeg az, hogy a termelési eszközök zöme felett a vállalat rendelke­zik, ő a tulajdonos. A vál­lalat persze az állam tulaj­donában van. Ezért mond­juk itt az állami tulajdont „iközvetett”-nek. A szövet­kezeti tulajdon is átalakuló­ban van: a termelési esz­közök immár nem a tagság közös tulajdonában vannak, hanem a szövetkezetnek a tulajdona. A szövetkezet tu­lajdonosa a tagság, A köz­vetlen csoporttulajdon így válik közvetetté. Pénz is kell hozzá Az állami vagy a szövet­kezeti formában működő vállalat annál inkább tu­lajdonos, minél nagyobb a rendelkezési jogköre, minél kisebb a megkötöttsége. Mi­nél nagyobb a tulajdonosi biztonsága és minél keve­sebb a hatósági beavatko­zás. Minél nagyobb a tu­lajdonosi felelőssége és mi­nél szorosabb, egyértelműbb a kapcsolat a vállalati te­vékenység jövedelmezősége, valamint a béremelési és fejlesztési lehetőség mérté­ke között. Hiába önálló egy vállalat, ha — jó működé­se ellenére — nincs elegen­dő visszamaradt nyeresége, érdekeltségi alapja a dina­mikus szinttartáshoz, a pi­achoz való ruigalma« igazo­dáshoz, a teljesítményeket követő bérezéshez. A .,tu­lajdonosság” nem deklará­ció kérdése. Nem elég ugyanis a rendelkezés el­vont joga, pénz is kell hoz­zá, no meg jogbiztonság, ér­dekeltségi és beszerzési biz­tonság, mérceegyenlőség, törvény előtti egyenlőség, esélyegyenlőség. Amit meg­teremteni — céljaik közé tartozik. Dr. Plrltyí Ottó kandidátus A tábla — munkalehetőségekkel A Bélapát­falvi Cement­gyárba keres karban­tartókat Mester istvánné Egerben, a városi tanács földszinti ügyfélszolgálati irodájában percenként nyí­lik a csapóajtó, ügyfelek tu­catja adja egymásnak a ki­lincset. Közülük jó néhá- nyan a szomszédos helyi­ségben lévő Munkaerő-szol­gálati Irodába tartanak. Az 1983 óta működő iroda jól bevált, s rövid időn belül bebizonyosodott, hogy na­gyobb helyre, több ügyinté­zőre, s korszerűbb feltéte­lekre van szükség ahhoz, hogy maradéktalanul kielé­gíthessék a városi, s a vá­roskörnyéki lakók igényeit. Ezt szem előtt tartva, ta­valy nyáron az ügyfélszol­gálati iroda mellé tágasabb, kényelmesebb szárnyba ke­rült a „MESZI”, s ma már a kezdeti két ügyintéző he­lyett öten fogadják és segí­tik ajánlatokkal az állást ke­resőket, s végzik egyéb fel­adataikat. A nyár óta eltelt időszakról, a változásokról, valamint a jövő terveiről Zöldi Sándorné irodavezető­vel beszélgettünk. — Mióta az új szárnyrész­be költöztünk, jelentősen nőtt az ügyfélforgalom — mond­ja. Közrejátszik ebben az új gazdasági szabályozó- rendszer hatása, valamint a propaganda is. Naponta át­lagosan ötven-hatvanan ke­resnek meg bennünket ügyes-bajos dolgaikkal. Je­lenleg 1020 közvetítendő munkahelyet tartunk nyil­ván, s mintegy 220 munkál­tatóval állunk kapcsolatban. Sokat segített munkánkban az elmúlt év márciusában életbe lépett rendelet, mely szerint a vállalatok, intéz­mények negyedévenként kö­telesek tájékoztatni az iro­dákat munkaerőigényükről. Pillanatnyilag 47 vállalattal tartunk szorosabb kapcsola­tot, egy közösen elkészített együttműködési szerződés alapján. A szerződésben fog­laltak szerint részletesen tá­jékoztatjuk a hozzánk for­duló munkakeresőket, egy- egy munkahely sajátságairól, az ott folyó képzési lehető­ségekről, tanfolyamokról. Vállalkozunk ezen kívül szervezett munkaerő-átcso­portosítás segítésére is, bár ezzel a szolgáltatással alig élnek a munkáltatói?. Ugyanez a helyzet egy má­sik új szolgáltatási formá­val is, az úgynevezett hu­mán szolgáltatásokkal. En­nek az a lényege, hogy a gyermekfelügyeletet, korre­petálást, nyelvtanítást. be­teggondozást vállalók, s az ezt igénylők között mi vál­laljuk a kapcsolatteremtést. Sajnos, a vártnál keveseb­ben élnek ezzel a lehetőség­gel, Népszerűnek bizonyult viszont a díjtalan munkajo­gi tanácsadás, amelyet a jö­vőben is igénybe vehetnek az ügyfelek. Az idén a kiemelt fel­adatok közé tartozik a pá­lyakezdő fiatalok orientálá­sa különböző szakmák felé, a megváltozott munkaképes­ségű, valamint a hátrányos helyzetű dolgozók elhelyez­kedésének segítése. — Szeretnénk ezen kívül alaposabban feltárni a má­sodállást, mellékfoglalkozást biztosító munkahelyeket is. Ügy tapasztaljuk, sokan vál­lalnának ilyen tevékenysé­get, de sajnos, kevés lehe­tőségről tudunk. Elmondha­tom, hogy a szomszédos nyolc megye irodáival is rendszeres az információcse­re. Igyekszünk összegyűjteni a hevesiek munkaerőhelyze­tére vonatkozó adatokat is, mivel irodánk tevékenysége hamarosan az egész megyé­re kiterjed. Nemrég készí­tettünk el egy fiataloknak szóló pályaválasztási útmu­tatót, amelyet minden álta­lános és középiskolába el­juttattunk, és körülbelül március elejére várható a Munkahelyek pályakezdők­nek Heves megyében című kiadványunk megjelenése, amit ugyancsak a végzős diákoknak szánunk — tájé­koztat Zöldi Sándorné. A napról napra gyarapo­dó adathalmaz, a gyorsabb ügyintézés lebonyolítása megkívánta a korszerű tech­nika alkalmazását is. Az or­szág 24 irodájából jelenleg tizenkettőben, köztük az eg­riben is alkalmaznak számí­tógépet, videoberendezést. Pillanatok alatt megjelenik a képernyőn a gépbe prog­ramozott, szükség szerint bármikor előhívható állás- ajánlat. A nagyképernyős, színes tévékészüléken pe­dig néhány hónap múlva szakmai ismertető filmeket is megtekinthetnek az egyes munkahelyekről az érdeklő­dők. <B. K.) A leggyakoribb ügyfelek; képzetlen fiatalok (Fotó: Köhidi Imre) Mindig a hétfőt várjuk... Kora reggel érkezem Lu­dasra. A ködös téli időben a főutcai buszmegállóban há­rom idős néni várakozik. Mint megtudom tőlük, az öregek napközi otthonába igyekeznek. — Elbeszélgetünk a jó me­legben, együtt könnyebb — meséli Faragó Jánosné. — Az otthonban nem vagyunk egyedül, gondot viselnek ránk — fűzik hozzá mind­annyian. örömmel veszem szíves invitálásukat. A földszintes épület ebédlőjében tizenhár­mán üldögélnek, beszélget­nek a szépen díszített fe­nyőfa alatt. Dicsekednek, hogy az ünnepen ajándékot is kaptak, meg szaloncukrot és teát. ök is küldtek üd­vözlő lapokat azoknak a jó ismerősöknek, brigádoknak, vállalatoknak, akik és ame­lyek támogatják az otthon lakóit. — Fonalat, textilhulladé­kot kaptunk a Hevesi Há­ziipari Szövetkezettől — mondja Német Gyuláné gon­dozónő. — Varrógépünk is van; egy budapesti vállalat ajándéka. Így kézimunká- zással észrevétlenül telnek az órák. A „napközisek” között van kilencvenen túli is, a legfia­talabb még csak most lett nyugdíjas. Valamennyien nők. Korcsog Józsefné gon­dozónő nemcsak az otthon­beliekkel törődik, kijár ház­hoz is, ellátni az arra rá­szorulókat. — Vigyázunk az idős em­berek egészségére. Napközi­seink, ha délig nem jön­nek, elmegyünk hozzájuk — mondja. A közös időtöltésekről kér­dezem őket. Elmondják, hogy szívesen olvasnak újságo­kat, de a tv műsoraiból is megnézik a jó sorozatokat délelőttönként. Spisákné Ilonka, az intézmény veze­tője — aki most éppen sza­badságát tölti — gyakran olvas föl regényekből, míg a dolgos kezek varrogatnak. Nyáron könnyebben mú­lik az idő. Saját kertjük van. ahol a dinnyétől a ku­koricáig mindent termelnek. — Jólesik a mozgás a szabad levegőn — mondja Gunics néni, a „főkertész”, aki rendszerint maga irá­nyítja a kinti munkát. — Recepteket cserélünk, fel­idézzük fiatalságunk emlé­keit, s lottózunk is közösen — folytatják a beszámolót. — Már egy-egy kettessel bekopogtatott a szerencse. Gyakran vannak vendége­ink is, óvodások, iskolások jönnek virággal, kis műsor­ral, nőnapon vagy más ün­nepi alkalmakkor. Kirándu­lásokra is vari lehetőség. Két éve Miskolc-Tapolcán jár­tunk, nemrég Mezőkövesden. Arra a kérdésre, hogy me­lyik napot várják legjobban az évben, így válaszolnak: — Mindig a hétfőt vár­juk, amikor újra együtt le­hetünk itt, a napközi ott­honban. (jámbor) Ruszli svéd heringből A Hortobágyi Állami Gazdaság halgazdaságában Svédor­szágból vásárolt heringből készítenek ruszlit. A nagy meny- nyiségű ízesített hal belföldön kerül a fogyasztók asztalára (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Bővülő szolgáltatások, gyorsabb ügyintézés

Next

/
Thumbnails
Contents